Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-18 / 295. szám
1996. december 18., szerda HÁTTÉR Mindennapi bankkártyánk Együtt gonolkodni az ügyféllel • Új lakossági szolgáltatásokat ígér az ING Bank Galambos Béla Budapest (KM) — A korábban csak a vállalati szférával foglalkozó, de a magyar lakossági pénzügyi szolgáltatások irányába is nyitni akaró holland ING Bank idén márciusban megvásárolta az akkor már kiterjedt országos hálózattal, benne nyíregyházi belvárosi fiókkal is rendelkező Dunabankot. Azt a pénzintézetet, amelynek 1989-ben Magyarországon tömegével elsőként kibocsátott lakossági bankkártyái annak a Nagy-György Mártonnak a nevéhez fűződnek, aki néhány hónapja az ING Bank idén indított lakossági üzletágát irányító vezérigazgató-helyettese. Az egyes sorszámú magyarországi bankkártyákat tárcájában hordó magyar bankszakember interjút adott lapunknak azokról az ING-nél megindított banki átszervezési folyamatokról, amelyeknek deklarált célja a minőségre fogékony embereknek nyújtott magas színvonalú pénzintézeti szolgáltatás. A sikerek fénye — Bankunknak kettős múltja van. Egyrészt létezett a lakossági bankkártya-kibocsátás területén hazánkban 1989 novemberétől úttörő szerepet vállalt Dunabank. amely banktársaihoz hasonlóan nem kerülhette el a privatizációt. Másrészt volt/van egy igen tőkeerős, több mint 100 éves múltra visszatekintő holland pénzintézet az ING Bank, amely része annak az ING Csoportnak, amely három nagy üzlet — a patinás vállalati bank, a holland postabank és az NN biztosító — összeolvadásából jött létre. Ennek a világ minden jelentős üzleti pontján jelen lévő hatalmas cégcsoportnak a Kelet-európai terjeszkedés szintén úttprő jellegű, mivel már ’91-ben megjelentek a magyar piacon, ahol kimagasló eredménnyel működtek. A sikerek fényében döntött az ING. hogy a lakossági üzletágba is belevág. így esett a választása a Dunabank- ra, amelynek üzletkörét meg is vásárolta. □ Gondolom nem sokáig váratott magára az újonnan vett bank átalakítása. Am csak nem öntik ki a fürdővízzel a gyereket is? — Egy percig nem volt titok. hogy az ING minőségi követelményeihez, a megvásárolt hálózatnál nagyfokú üzleti átszervezést kell végrehajtani. Ennek részeként a bank technológiáját világszínvonalúvá kívánjuk tenni, a megjelenésünket ki akarjuk terjeszteni és jelentősen bővíteni tervezzük a forgalmazható termékek körét. Mindezt három év alatt oly módon, hogy a csoporton belüli együttműködési lehetőségeket a lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk. Ami az értékek átmentését illetve, a hazai bankvilágban korábban is innovatív szerepéről híres Dunabanknak az ügyfelei is a minőségre fogékonyak köréből kerültek ki. A minőségi szolgáltatásra példa lehet az a kettős limit rendszer, amit most is alkalmazunk az ügyfeleink bankszámláinak vezetésénél. Ez annyit tesz, hogy az ügyfél maga határozza meg azt a szintet, amit ha elér egy számlájára befutott Nagy-György Márton A szerző felvétele követelés, akkor elvárja a banktól a figyelmeztetést. Ezenkívül megad egy másik szintet is, amely fölött már jóváhagyása nélkül nem is fizeti ki bankunk a számlát. D Az elmondottakból számomra az derül ki, hogy a minőség nem is olyan bonyolult dolog, csupán meg kell próbálni együtt gondolkodni az ügyfelekkel. — Kifejezetten erre szeretnénk építeni a tevékenységünket. Tervezett szolgáltatásainkkal, az azokba bevitt apró elemekkel mind az ügyfeleink életét akarjuk megkönnyíteni. Másik ilyen elem a most piacra dobott konvertibilis kártyánk, ami egy újabb réteg, a sokat utazó üzletember számára teszi lehetővé hogy kártyát használjon. Ezt a kártyát azonban teljesen összekötöttük a jó minőségű számlavezetési szolgáltatásokkal. Az Euro-számla elnevezés arra utal. hogy az ehhez adott kártyával fölkészültünk az Európai Uniós tagságra, vagyis hogy világjáró ügyfeleinknek az ING otthoni megoldásainak megfelelő szolgáltatásokat nyújtsunk bárhol. Az is unikum, hogy e kártyának van egy bármikor kihasználható hitellehetősége is. Ha valakinek egyszer jóváhagytuk a keretét, annak mértékéig korlátlanul használja és fizeti visz- sza a hitelt egészen addig, amíg a hitelképességét másképp nem ítéljük meg. Két réteg □ Mint lehetséges ügyfeleket, kiket céloznak meg az ING bankfiókok országszerte? — A nagy cégek, a multinacionális vállalatok már eddig Az autó lassan haladt és végül a bokrok között állt meg. Csend volt. — Ha ezt tudná a feleséged!... — suttogta Sandy. — Ha ezt tudná a férjed!... — válaszolta Johnson és átölelte a szeretőjét. — A feleségét biztos érdekelni fogja az erdei kirándulásainak sorozata — mondta egy férfihang fenyegetően a telefonba. — Mit akar? — kérdezte Johnson, alig titkolt ijedtséggel. — Harmincezer dollárt. Johnson lerohant az utcára és egy fülkéből felhívta a szeretőjét. — Mi az. hogy félsz a feleségedtől — kérdezte Sandy meglepetten. — Már azt hittem, rólam is beszéltél, amikor a válásotokról esett szó. — Hát, szóval... Még nem jött el a pillanat... Vagyis még nem szabad tudnia. Érted. ugye? — Persze, hogy értem — mondta a nő hűvösen. — Jól tudom, miről van szó. és úgy Elrontott játék is a legjobb szolgáltatást kapták meg a budapesti magyar ING-től. Most elindultunk lefelé, s az előbbi színvonalára akarjuk emelni a vállalkozóknak, kisvállalkozásoknak és a lakosságnak nyújtott szolgáltatásainkat. Magánszemélyekből elsősorban két rétegnél szeretnénk sikereket aratni. Az egyik csoport, akik úgymond elvárják a banktól, hogy kártyával rendelkezhessenek, akiknek a költekezési szokásai erre a kártyahasználatra kiterjednek, akik igénylik a bank fejlett megtakarítási termékeit. A másik csoportjuk az, akiknek a vállalata már kapcsolatban áll velünk és azt szeretnék, ha a bérfizetést rugalmasan, olcsón, hatékonyan, gyorsan megoldanánk. Az ügyfél a hozzánk átutalt béréből a pénzét simán fel tudja venni pénzkiadó automaták egész rendszeréből, vásárolni tud egyre több kereskedőnél. Budapesten ma már fel lehet jogosan háborodni, ha valahol nem tud az ember kártyával fizetni, de tudom ez még nincs így vidéken, így az önök megyéjében sem. Kockázatvállalás □ A bank maga is közreműködik, hogy minél több kártyaelfogadó hely legyen? — E tekintetben a fiókvezetőink, mint az üzlet helyi irányítói külön felelősséggel tartoznak, hogy ez megfelelően menjen. Megvannak a vállalati kapcsolataik, tudják hol van olyan forgalom, ahová érdemes ilyen kártyleolvasó berendezéseket telepíteni. Ezek árának 75 százalékát, de legfeljebb 75 ezer forintot egyébként már 1997. január 1-től az első fél évben megfinanszírozza az állam oly módon, miként azt a pénztárgépek esetén tette. Ám mi is készülünk rá azzal, hogy hitelt nyújtunk a kártyaleolvasó terminálok árának maradék egynegyedére. Úgy gondoljuk, hogy ezt a kockázatot nekünk vállalnunk kell a kereskedők oldalán, hogy akkor is megengedhessék maguknak az új szolgáltatásnak a bevezetését, amikor anyagi helyzetük még nem tenné ezt lehetővé. gondolom, jobb lesz, ha ezek után nem is találkozunk. Johnson másnap kivett a bankból 30 ezer dollárt és délután négykor kikocsizott az ismert helyre. Egy férfi lépett elő a bokrok közül, akit sohasem látott korábban. — Okosan viselkedett — mondta, amikor eltette a pénzt. Másnap ismét csengett a telefon. — Meggondoltam a dolgot —mondta az ismert hang határozottan. — Rájöttem, szükségem lenne még 20 ezerre. — Maga megőrült! — ordította Johnson. — Húszezret és holnap délután — mondta a hang közönyösen. A megzsarolt Johnson másnap is kiment a helyszínre, de a bankot nem kereste fel. Ehelyett zsebre vágta a pisztolyát. Véget kell vetni a dolognak, mert ez az alak sohasem hagyja abba. gondolta elszántan. A rendőrfelügyelő egy fényképet húzott elő. — Ismeri? Johnson mindent elkövetett, hogy ne vegyék észre a meglepetést. — Nem. — Válaszolt tompán. ' — Érdekes — dünnyögte a felügyelő—, pedig maga lőtte le. A bejelentésre Johnson felesége felugrott a székről és döbbenten kérdezte: —Lelőtted?! — Igen. asszonyom. Lelőtte.— válaszolt a rendőrtiszt. — Ugye, erre maga sem számított. Johnson értetlenül nézett hol az egyikre, hol a másikra. —A fickót Robertsnek hívták — folytatta a felügyelő, majd kis szünetet tartott, nyilván a hatásra gondolva. — Azt sem tudhatta, hogy Roberts, ez a szegény ördög, a felesége utasítására cselekedett. Johnson a fejét rázta. — Tudnia kell, hogy Roberts feljegyzései megköny- nyítették a dolgunkat. Ezekből megtudtuk, hogy heteken át figyelte magát és persze a hölgyeket is. Hogy is hívják? — Sandy — bökte ki Johnson felesége. — Köszönöm. Szóval Roberts mindezt közölte a maga feleségével és máris kész volt a terv a zsarolásra. A pénz nem is volt fontos. Olyannyira nem, hogy amikor maga fizetett, Roberts azonnal visszaadta a dohányt a feleségének. Bár később nyilván megkapta volna a részét. Játék volt, uram és ezt a játékot maga elrontotta azzal, hogy idő előtt húzta meg a fegyver ravaszát. — Én erre nem is gondoltam... — motyogta az asz- szony. —Nem akartam mást, csak azt, hogy legyen vége az ügynek. — Persze asszonyom, játék volt, amit mindegyikük a maga módján játszott. És mindnyájan veszítettek, mert halálosan komolyra vették a figurát. Értékmérő Balogh József A hír egy része már ismert: hosszú és fáradságos kitartással sikerült elérni, hogy az ön- kormányzatok visszakapják annak a pénznek egy részét, amit a gázvezetékek építésére fordítottak. A hír második része, hogy a szerződést ma írják alá Újfehér- tón az önkormányzatok — mint eladó — és az Italgas — mint vevő — képviselői. Aki figyelemmel kísérte e végül is happy and-del végződött tortúra történéseit, már a könyökén jött ki, hogy a hét megye önkormányzatai által megbízott veri az állami vagyonügynökség asztalát, az APV Rt. és a privatizációs miniszter meg fityiszt mutogat, de pénzt nem ad. Pedig a képlet rajtuk kívül mindenki előtt világos volt: nemcsak annak a gázszolgáltatónak van értéke, amely a szolgáltatást végzi, hanem annak a vezetékhálózatnak is, amelyiken a gáz eljut a fogyasztóhoz. Csak az ára nem jutott el a korábbi beruházóhoz. Már csak ezért is érdekes volt hallani a hétfői híradásokban, hogy a korábbi privatizációs miniszter miket zúdított a belügyminiszter nyakába, amiért nem az ön- kormányzatok érdekeit képviselte a gázvagyon értékesítésekor. Most, mint képviselő, ő is a másik oldalra került, oda, ahol fáj minden forint hiánya, oda, ahol nem lehet megmagyarázni a lakosságnak: hogy is teheti zsebre az állami vagyonügynökség — végső soron az állam — annak az árát, amit az állami vagyonból értékesít, az önkormányzat meg nem kapja meg azt, amit befektetett, sőt, mintha még az állam (képviselője) is inkább a vevő érdekeit tartaná szem előtt. Ma, mától nem kell már töprengeni ezen. Ha kevesebbért is, mint amennyibe került, de sikerült az értékesítés, s amelyik önkormányzat ügyes, még az ünnepek előtt megkaphatja a neki jogosan járó pénzt. Ami ezentúl kétszeres értékmérő is lehet. A hagyományos jelentésén túl az erőfeszítés, a kitartás, az igazságkeresés és megtalálás értékmérője is. Es talán ez még értékesebb. Szöveg nélkül Ferter János rajza Az igazi sulibuli Kovács Bertalan M ilyen lesz a ma iskolájának majdani múzeuma? — tette fel a kérdést a minap Horn Gábor, a SZDSZ oktatási felelőse, aki maga is szakmabelinek számít, lévén egy alapítványi (elitiskola igazgatója. A kérdés persze ma még csak részben megválaszolható, hiszen ezután dől el, hogy a friss oktatási törvény, no és a hamarosan bevezetendő NAT a gyakorlatban beváltják-e az előzetes reményeket? A szakemberek közül sokan —közöttük a szabaddemokrata politikus is—mindenestre bizakodóak, mert mint hangsúlyozzák: a törvény egy sor, korábban problémás kérdés végére is pontot tesz. Ezek egyike, hogy a rendelkezés végre lezárja az iskolaszerkezetről szóló korábbi vitát. Igaz, azzal, hogy lényegében a törvény a helyi adottságoktól, viszonyoktól, igényektől teszi függővé, azaz végsősoron a helyiekre bízza az adott településen megvalósítandó iskolatípus kiválasztását, az autonómia mellett csapdahelyzetet is teremt. Ne legyenek ugyanis illúzióink: a helyi adottságokra, viszonyokra mindig lehet hivatkozni akkor, amikor az igények visszaszorításáról van, lesz szó. Magyarán, egyáltalán nem biztos, hogy a fenntartó ön- kormányzatok mindegyike föggal-körömmel harcol majd azért, hogy a településen messzeföldön híres, rangos, ámde a hagyományostól drágább elit iskola legyen. Még szerencse, hogy a döntéshozók gondoltak a sokszínű iskola- rendszerben is az intézmények közötti átjárhatóságra is, amelynek szelepe — legalábbis az elképzelések szerint — a nemzeti alaptanterv lesz. Mindazonáltal azzal mindenki egyetért, hogy valamennyi iskoláitok autentikusan meg kell határoznia önmagát, le kell írni azt: milyen képzést is nyújt valójában. Ez a tény persze azt is jelenti, hogy az iskoláknak vélhetően kemény alkut kel! majd folytatniuk a fenntartóikkal milyenségükért, s ez lesz az igazi sulibuli. □
