Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-16 / 293. szám
1996. december 16., hétfő HÁTTÉR Le kell „bontani" a megyehatárt A kirándulók régióban gondolkodnak, nem érdekli őket, hol ér véget Szabolcs Mindenhol lehet falusi turizmus, ahol van csodálatos környezet Harasztosi Pál felvétele — Véleményem szerint minden olyan helyen lehet falusi turizmus, ahol nincs semmilyen klasszikus nevezetesség, látványosság, gondolok itt például középkori templomokra, várakra. Egyszerűen csak egy megfelelő alap, egy csodálatos természet szükséges hozzá, s ha ez megvan, akkor egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szolgáltatásokra — magyarázta Wemer Taurer. — A falusi turizmus számára adja magát a természet a tengerpartok, hegyek, tavak, folyók esetében. A turizmus számára nagy előny, ha néhány tényező egybeesik: egymás közelében van a folyó, a hely, a lovaglási és a biciklizési lehetőség, ugyanis az egyik a másikat erősíti. A kirándulók régióban gondolkodnak, a turisták nemigen foglalkoznak azzal, hol vannak a megyehatárok, épp ezért a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei vállalkozóknak is érdemes propagálniuk Tokaj városát. Hagyomány O Van-e különbség az osztrák és a magyar falusi turizmus között? — A legfőbb különbség az, hogy a magyar falusi turizmusnak nincs hagyománya. Ausztria legtöbb helyén hosszú évtizedek fejlődésének eredményeként beszélhetünk jelentős falusi turizmusról. Vannak olyan területeink, amelyek már az első világháború előtt látogatott kirándulóközpontok voltak. Ugyanakkor arra is van példa, hogy például az Alpok völgyeiben tudatosan építették a sífelvonókat, a szállodákat, mert észrevették, nagy igény van mindezekre, s a keresletre a vállalkozók így válaszoltak. Szétaprózódva — Most, hogy Magyarország is áttért a piacgazdaságra, érezhető: itt is van igény a falusi turizmus iránt. A piacon azonban úgy lehet ott maradni, ha folyamatosan fejlődnek a helyi vállalkozók ajánlatai. Két lehetőség van a fejlesztésre: hagyjuk, hogy magától fejlődjön, vagy pedig tudatosan irányítjuk, fejlesztjük, ám ehhez pénz kell. CJ A beszélgetések során képet kapott megyénkről is. Mi az, amit jól csinálunk, s mi az, amit rosszul? — Kívülről nézve úgy látom, a szervezeti feltételek jók. A falusi turizmusnak vannak egymásra épülő, egymáshoz szorosan kapcsolódó szervezetei, amelyektől a vállako- zók tanácsokat, támogatásokat kapnak. Ügy találom, a propaganda- munka is elég jó összehasonlítva az európai átlaggal. S mi az, ami nem jó? Ahogy én látom: kevés volt még az elmúlt néhány év a falusi turizmus számára. Kevés még a vállalkozók száma, ugyanakkor ők is nagyon szétaprózódnak. Kevés a központosított hely, ahol az ajánlatok összefutnak. Ezen a területen mindenképpen lépni kell. Nem csak a megfelelő elhelyezésre van szükség, kellenek különböző programok is. Mindennek az alaptitka az ajánlat, hiszen ha a vendég elégedett, az maga a reklám. íl Hallott-e a megyei vállalkozóktól jó ötleteket? — A Tisza potenciálisan nagyon jó lehetőség a falusi turizmus számára, mindenképpen érdemes kihasználni a lehetőségeket. A Tiszától azonban szinte elválaszthatatlan Tokaj. Tokaj neve világmárka, a külföldiek számára nincs is innen olyan nagy távolságra, tehát a programok ajánlásakor nem szabad hallgatni róla. M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — Az a legjobb reklám a falusi turizmus számára, ha a vendég jól érzi magát. Ha mindennel elégedett ugyanis a turista, kedvező tapasztalatait elmeséli az ismerőseinek is, s ez az élménybeszámoló jóval többet ér, mintha valaki a színes prospektusokat lapozgatná. Ez a megállapítás a napokban hangzott el Nyíregyházán, azon a tanácskozáson, amelyet a Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány, Nyíregyháza Város Önkormányzata és a Tour- inform iroda közösen szervezett a falusi turizmusban érintett önkormányzatok, vállako- zók számára. Megfelelő alap A szervezők az osztrák Werner Taurer urat, a Kohl & Partner Tourismusberatung munkatársát hívták meg előadónak, aki már hosszú ideje foglalkozik az idegenforgalmi lehetőségek fejlesztésével, illetve a falusi turizmus fellendítésével. A vendég kötetlen beszélgetés formájában igyeWerner Taurer A szerző felvétele kezett tanácsokat adni a turizmussal foglalkozó önkormányzatok képviselőinek és a vállalkozóknak. A tanácskozás után nyilatkozott az osztrák szakember lapunknak tapasztalatairól, illetve arról, szerinte hol valósítható meg egyáltalán a falusi turizmus. C sordultig tele volt kétségekkel meg reménnyel is, ahogy befordult a földiára. A kopasz, tüskés akácok úgy ha jbókoltak, mintha nyári, dús lombjukat mutogatnák. Bandi csak ezt látja, ezt lükteti szét kalapáló szíve az erekbe. Lassan bontakozik ki a ház az ónszürke fellegek szorításából. Utak és tévutak kígyóznak előtte, majd szétverik az agyát. Zsákutcák voltak és kátyúsak. Egyik sem volt kikövezve. Mégis hozott valamit, lehetett élni belőle. De ez a homokos bekötőút mindig is más volt. Ez vitte el, s ezen is tér meg most. Annyi éven át reggelente, ahogy az állomáshoz gyalogolt, s vitte a vonat a városba. Előbb az iskolába, majd a tejesekhez. Ha rágondol meglegyinti most is az ápo- rodott szag, mely átjárta mindenét. Aztán eszébe jut a reggel is, amikor csak úgy elment. Gyönyörű nyári reggel, rigó- fütyörészés kísérte. Most sem ártana valami kardal. De Hazatérés csak a varjak károgását csavarja agyába a feltámadó szél. Hirtelen mintha az apját látná. Megroppan egy pillanatra. Az energikus embert, akit csak úgy eltaszítottak a munka közeléből. Neki egy csapás volt. Látta arcán, hogyan viaskodik a tehetetlenség. „No, majd ő!” 0 sem jutott semmire. Fél évet sem töltött a tejeseknél. Aztán egy veszekedős vasárnap döntött. Csak úgy halkan dörmög- te oda apja szúrós bajsza közé: — Elmegyek. Péterék tudnak valamit odafent... Látta, hogy apja arcizmai megfeszülnek. Anyja arcában rémület ül. — Hová mennél? Összehúzzuk magunkat. Majd lesz valahogy. Mások is vannak ígyApja nem szólt semmit. Föltápászkodott, s kiment a sivalkodó állatokhoz. Bandi tudta, hogy utána kell mennie. Valamit nem akar az anyja előtt elmondani. Apja a disznóólnál könyökölt, mintha az állatoknak beszélne, fújva a füstöt. — Tudod fiam, én is elmentem valamikor. Olyan suhanc voltam, mint te. Nem volt itt akkor semmi. Amit látsz, mi teremtettük anyáddal. Szegény bele is rokkant. Rá legyél tekintettel... — Hiszen te is elmentél — szakította félbe az apját. — Akkor volt miért elmenni, meg később hazajönni. Most nincs miért. ■—Honnan tudod? — Tudom. Nézz meg enge- met! Kellek valahová? — Te... te már öreg vagy. Látta, ahogy apja összerándul. Vasakaratú, kemény ember, aki most is megfogja a munka végét. Nézte, ahogy egy darabig türtőzteti magát. Csak mikor a csikket taposta dörmögte ki a bajusza alól. — Jegyezd meg, ha ott kimégy, nincsen visszaút! — mutatott a bejárati kiskapu felé. —Legalább anyádra legyél tekintettel. Az emlék ködbe vész. O mégis megkapaszkodott. Jó lenne most azt mondani, hogy nem volt igazad apám. Az élet kemény, de aki élni akar előre tud lépni benne. Persze szerencse is kell hozzá, meg derű. Mire észbe kapott, a házhoz ért. A kiskapu zárva. De nyitva a nagy. Mozgás odabent. Egy idegen is toporog az udvaron. Apját látja, ahogy a disznóól felé megy. Meg két másik embert. Már húzzák is kifelé az ólból az egyik hízót. A többi sivalkodik a ketrecben. Az idegen bólint, jó lesz. Anyja becsapja az ólajtót, hogy a többiek ki ne jöjjenek. andi csak áll. Apja §~c hirtelen észreveszi. JLJ Gyorsan feltalálja magát. — Hát megjöttél? No, fogjad a farkát! De erősen, nehogy elmenjen! Adventi remény Nagy István Attila F elhők között bújkál a remény. Lassan egy nemzedéknyi idő telt el azóta, hogy először hallottuk: még egy-két esztendő, s a magyarság sorsa jobbra fordul. Kilábalunk a gazdasági nehézségekből, növekszik a termelékenység, javul a technikai színvonal, eladható termékeket gyártunk, olyanokat, amelyek a Föld minden pontján gazdára találhatnak. Aztán kormányok mentek és jöttek. Mindegyik azt tartotta egyik legfontosabb feladatának, hogy helyrehozza az előző hibáit, felmérje az elkövetett szabálytalanságok következményeit. Mindez valóban szükséges, mert akkor lehetetlen lenne reálisan meghatározni a munka menetét. Egy-két hónap után kiderült, sokkal súlyosabb a helyzet, mint feltételezni lehetett. Ilyen körülmények között aligha várhatók el látványos sikerek. A hatalom új birtokosai aztán megcsinálták a maguk disznóságait, a nemes célokat sokan „aprópénzre” váltották, s miközben az ország egyre szegényedett, személyes vagyonuk nőt- tön-nőtt. (Legalábbis a mostanában közreadott vagyonnyilatkozatok tanúsága szerint.) Az ezüsftasárnapi várakozásban, amikor járkálunk az üzletekben, válogatunk az ajándékok között, sokan arra gondolunk, hogy vajon szeretetünk pénzre váltha- tó-e? Meg tudjuk-e lepni azokat, akik közel állnak a szívünkhöz? Persze, készülnünk kellett volna már korábban, hiszen januárban tudhattuk: ismét lesz Karácsony. Csak hát nem tudtunk félretenni a fizetésből, mert olykor baráti kölcsönökre volt szükségünk. Most meg a torkunkat szorongatja a kínálat. Jövőre jobb lesz, hangzik a kormányfő ígérete. De már most, a várakozás napjaiban bombáznak bennünket a hírek: emelkednek a postai szolgáltatások díjai, többet fizetünk az energiáért, a közlekedésért. Miben bízzunk? Az már bizonyos, hogy az arany és az ezüst olcsóbb lesz. Ez is valami. Te Röfi! Mostanában olyan rossz előérzetem van... Ferter János rajza Jogérvényesítés Galambos Béla A szakszervezeti jogokról rendeztek tanácskozást a Munkaügyi Minisztériumban a minap. A tárca helyettes államtitkára kifejtette: bár elvileg erős szakszervezeti jogosítványok vannak a Munka Törvénykönyvében, ezek gyakorlatban történő érvényesítése terén még sok tennivaló akad. Szó, ami szó, van probléma bőven. Erről a megyénkben szakszervezetisek is sokat tudnának mesélni. Az egyik fő gond például az, hogy a jogsértést követően rendkívül hosszú időt vesz igénybe amíg megszületik a munkaügyi bíróságok döntése. Nagy gond nálunk az is, vélekednek az érintettek, hogy a vitás helyzetekben elbocsáthatók a szakszervezeti tisztségviselők. Ráadásul — gyökeres ellentétben több nyugati országban bevett gyakorlattal — ezt követően nekik kell bizonyítani igazukat a bíróság előtt. Van már ugyan törvényünk a munkaügyi ellenőrzésről, ami javulást hozhat a szak- szervezeti jogok érvényesítése terén is, de a hatálybalépése óta eltelt pár hét még kevés ahhoz, hogy bármiféle tapasztalatot le lehessen vonni tényleges hatásáról. Persze abban minden szak- szervezeti vezető egyetért, hogy ez a novemberben elfogadott jogszabály számottevő segítséget jelent a vitás esetekben. Ugyanis jogot biztosít számukra, hogy felhívják a munkáltatók figyelmét a törvényből adódó szankciókra, ami nyilván befolyásolhatja hozzáállásukat a viták rendezése során. A szakszervezeti tisztségviselők ugyanakkor a munkaügyi ellenőrzéssel foglalkozó munkaügyi központhoz is fordulhatnak a jogsértés ismertetésével. Vitás esetekben először mindenképpen törekedni kell a megegyezésre, hiszen leggyorsabban így érhető el eredmény. Ehhez célszerű igénybe venni az országos közvetítői és döntőbírói szolgálatot, bár ez — miként példák mutatják — nem mindig sikerül, mert a szolgálat kirendelését a szakszervezetnek a munkáltatóval közösen kell kérnie. A munkáltatók pedig erre nem minden esetben hajlandók. □ ■IfllWi-HiffiTTW
