Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-14 / 292. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY Életterek Elkopott a cipő sarka, felvált va­lamelyest a talpa is, nosza, keres­sünk egy jó ci­pészt, aki rög­vest megjavítja. Nem is olyan régen még so­kan eldobták az ilyen lábravalót, mert viszonylag olcsón vehettek újat, no meg azért is, mert nagyítóval sem lehetett találni egy cipészt a kaptafánál. S láss csodát: mostanság szinte nincs utca, nincsen sarok, ahol ne ol­vashatnánk a cégtáblákon cipészről, szobafestő és -mázolóról, parkettázó- ról és szabóról, hogy a kőművest, meg a burkolót ki ne felejtsük. Mint­ha a föld alól bújtak volna elő hir­telenjében ezek a kis pompás műhe- lyecskék, birtokba véve egy-egy ga­rázst,, vagy kis átalakítással az előszo­ba egy részét. Látni, hogy kertes há­zak egyik ablakát bővítik bejárati aj­tóvá s jóformán meg sem szárad a va­kolat, máris kinyit a virágüzlet, a „rongyosbutik”, a minicsemege vagy az ajándékbolt. Ahol eddig garázs sö­tétlett, ott fényárban a fodrászat. Legutóbb egy alagsorban jártam ci­pész ismerősömnél, aki ugyanott, ugyanolyan szorgalommal dolgozik ma is, mint két évvel ezelőtt. Csak­hogy most tőle jobbra is, meg balra is nyüzsög az alagsor a bőrdíszműves, a férfiszabó, a harisnyaszem-felszedő kuncsaftjaitól. Nincs tehát már egye­dül az én cipészem. Hanem, mint mondja, a megnehezült élet a dolgos embereket arra kényszerítette, hogy kezdjenek valamihez. „Aki szeret dol­gozni, uram, az, higgye el, mostaná­ban is dolgozhat. De aki a szocializ­musban is csak a tenyerét tartotta, az most is tartja a támogatásért, meg a segélyért. ” Az én magánvéleményem azért ár­nyaltabb: vannak valóban elesettek is, akik kikerültek az állam szárnyai alól a nagy semmibe, s hiába próbálkoz­nak, nekik sehol sem terem babér. Talán azért, mert eladhatatlan a tu­dásuk, képességük, talán azért, mert az a minimális indulótőke sem jön össze nekik, hiszen rogyadoznak a ko­rábbi adósságok terhei alatt. Azért sok igazság van a cipész sza­vaiban! Számos olyan embert isme­rek, aki kárvallottja ennek a fene nagy kapitalizálódásnak, de nem hagyta el magát, s addig próbálko­zott ezzel is, azzal is, amíg ki nem ala­kította a maga új életterét, akár egy mini szatócsboltban, egy garázskocs­mában, vagy használtcikk-kereskedés- ben. Ma már falvakban is szinte egy­mást érik ezek a rögtönzött butikok s családok élnek meg belőle, szerényen. Ismerősöm édesanyja túl a hetve­nen is piacol. Amit megtermelt a kis kertjében, azzal áll ki szombatonként, mert „talán már nem is élnék, ha ab­bahagytam volna a munkát”. O tudja a titkot. Angyal Sándor AKTUÁLIS INTERJÚNK Vagyonvédők vízválasztói A remélhetőleg hamarosan életbe lépő törvény szabályozza a jogokat A törvény szerint december a vízválasztó a személy- és vagyonvédő cégek, szemé­lyek, illetve a magánnyomozók életében, ezek a tevékenységek ezentúl ugyanis már csak megfelelő képzettséggel, az igazolvány meglétével folytathatók. E sokféleképpen értékelt szakma az előkészület alatt álló törvény életbelépésével nyerheti majd el igazi helyét, talán bizonyos öntisztulást is követően. Dr. Tisza Miklóssal, a megyei rendőr-főkapitány­ság igazgatásrendészeti osz­tályának vezetőjével beszél­gettünk e tevékenység sza­bályozásáról, s a törvény- tervezet egyes pontjairól. □ Miért kulcshónap a de­cember a személy- és va­gyonőrök szempontjából — Új kérelmezők decem­ber elsejétől már csak ak­kor kaphatnak engedélyt, ha rendelkeznek személy- és vagyonőri igazolvánnyal, ami feltételezi a szakképesí­tés meglétét. Azok, akik ed­dig e szakmákban tevékeny­kedtek, december 31-ig kell, hogy megszerezzék a kép­zettséget illetve az igazol­ványt. A feltétel bizonyos iskolai végzettség (ide sorol­hatók az egykori rendőrök), illetve az az eredményes vizsga, melyet a 3Ö0 órás tanfolyamot követően kell(ett) letenni a hallgatók­nak, hogy megkaphassák igazolványukat. Eddig a megyében 750 személy- és va­gyonőri, valamint 17 magánnyomozói en­gedélyt adtunk ki, utóbbiakat többségében egykori rendőrök kapták meg. A vállal­kozások száma 45-50-re tehető. Úgy vé­lem, a személy- és vagyonőri igazolvánnyal rendelkezők év végére, illetve a jövő év ele­jére ezer körül lesznek. □ Mennyire várható, hogy továbbra is akadnak olyan dolgozók, akiket nem je­lentenek be, illetve a végzettség megléte nél­kül alkalmaznak f Hiszen gyakorta halla­vezet egyik (az elfogadásra nagy valószí­nűséggel javasolt) változata előírja a szak­mai kamara felállítását, melynek tagsága kötelező lenne a vállalkozások számára éppúgy, mint az alkalmazottakéra. A ka­mara amellett, hogy érdekképviseleti szerv, komoly hatósági jogkörökkel is rendelkez­het majd, s mivel a munkavégzés kamarai tagsághoz kötött lenne, így megszüntetése magával vonná a rendőrségi engedély visszavonását is. A kamara működésével tisztulna meg igazán ez a szakma, mert a személy- és vagyonvédők tekintélyét és hi­.................... ................................. Súlyos, ismétlődő szabálytalanságok esetén, akár a vállalkozási engedély is bevonható. •• ni arról, hogy egyes cégek úgymond „fe­ketén” foglalkoztatnak őröket, azaz nem jelentik be őket, adót és egyéb járuléko­kat spórolva meg. — Nem érdemes ezt tenni, mert a sza­bályszegők súlyos következményekre szá­míthatnak. A dolgozót 50 ezer forintig ter­jedő bírsággal sújtjuk, s két évig megtagad­hatjuk az igazolványa kiadását akkor is, ha levizsgázik. De a vállalkozás felelősség­re vonása sem marad el, súlyos vagy ismét­lődő szabálytalanságok esetén, akár a vál­lalkozási engedély is bevonható. □ Lehet-e bérfelverő hatása annak, hogy csak igazolvánnyal rendelkező személy- és vagyonőröket alkalmazhatnak a cégek? — Megkaptuk véleményezésre annak a törvénytervezetnek a szövegét, ami e szak­ma művelését szabályozná, a jelenlegi kor­mányrendelet ugyanis csak átmeneti sza­bályozást jelent, s vannak benne felülvizs­gálatra, változásra szoruló elemek. A ter­lalkbzások kellő ellenőrzésére, felügyeleté­re... — Ezeket rendszerint a többi szolgálati ág bevonásával végezzük, a közrendvédel­misek a személy- és vagyonvédelem, míg a bűnügyesek a magánnyomozók ellenőr­zéséhez adnak segítséget. Igaz, nekik is bő­ven akad egyéb feladatuk, de megpróbá­lunk rendszeresen szétnézni az említett vál­lalkozások háza táján. Sok irat keletkezik egy-egy cégről, hiszen a városi kapitányságokon adják ki a tevé­kenységi engedélyt, míg a lőfegyverek tar­tására vonatkozót itt, a me­gyei igazgatásrendészeten kapják meg a feltételeknek megfelelő igénylők. Mivel — mint említettem — az el­lenőrzés is megosztott hatás­körű, összhangra van szük­ség a rendőrberkeken belül. Ha az ígért számítógépes program elkészül, akkor már csak kézügyesség kér­dése lesz bármely cégről vagy személyről előkeresni a szükséges információkat, nagy könnyebbséget hozna e program megalkotása és használata a munkánk so­rán. □ Milyen tapasztalatokat szereztek a személy- és va­gyonőrök vizsgáztatása so­rán:? — A főkapitányság szer­vezésében lefolytatott vizs­gákról tudok érdemben szólni, hiszen mások is kap­tak hasonló jogosítványo­kat, nem csak mi vizsgáztat­tunk. Eddig 550 vagyonőr­jelölt jelentkezett be, 434-en sikeresen jutottak túl a vizsgán, csak kilen­cen buktak meg, a többiek várhatóan még decemberben számot adnak tudásukról. A tapasztalatok azt mutatják, bár kicsit megijedtek a vagyonőrök a követelmény- rendszert és a tananyagot látva, de talán ebből is adódott, hogy igyekeztek becsü­' Nálunk eddig 434-en sikeresen jutottak túl a vizsgán, csak kilencen buktak meg, « lehet milliomos, hiszen sok költség hárul a vállalkozásokra. Várhatóan azok marad­nak fenn, akik megfelelő felelősségbizto­sítással, kellő szakmai hozzáértéssel, anya­gi-technikai háttérrel rendelkeznek, ami hosszú távon garanciája annak a korrekt munkavégzésnek, amit elvár a megrende­lő. Ha ez így megvalósul, akkor a rendőr­ségnek is könyebb lesz a dolga, hiszen egy­fajta előzetes szűrőszerep érvényesül majd. □ Kérdés persze, hogy mennyire van ide­je, embere, energiája a rendőrségnek e vál­• * ............................... i mm........................................... Jó lenne, ha mielőbb megszületne a vagyonőrök tevékenységét szabályozó törvény, lettel, tisztességgel felkészülni. A tanfo­lyamszervező cégek is komolyan vették a kihívást, olyan oktatókat, felkészítőket kér­tek fel (ügyvédeket, rendőröket, orvosokat stb.), akik szakemberek az adott területen. A vizsgadrukk érezhető volt — ez termé­szetes jelenség — de a fő cél nem az volt, hogy kiderítsük, mit nem tudnak a vagyon­védők, inkább az: derüljön ki, mit sajátí­tottak el a tananyagból. Ami — s ez sem mellékes — sokaknak okozott nehéz per­ceket, hiszen talán még komolyabb szintű volt, mint amit a rendőriskolán tanítanak. Az mindenképpen elismerésre méltó, hogy látszott a „diákok” többségén a törekvés, a szándék. Jó lenne, ha mielőbb megszületne a sze­mély- és vagyonőrök tevékenységét szabá­lyozó törvény, így mindenki tisztában len­ne jogaival és kötelezettségeivel. A vélemé­nyezésre hozzánk megküldött tervezet a gyakorlati tapasztalatokra támaszkod­va igyekszik kiküszöbölni a kormányren­delet bizonyos pontjainak életképtelensé­gét, így valószínűleg egy, a mindennapi élethez igazodó törvény születhet majd meg. Kováts Dénes telét lejáratokat, a nem kellő háttérrel ren­delkezőket kizárnák, kvázi hatósági jog­kört gyakorolva, kiszűrhető lenne a tisz­tességtelen piaci magatartás. Az minden komoly, magára valamit adó vagyonvédő szervezet érdeke, hogy minél több és jobb megbízása legyen. A törvénytervezet érdekessége — avatott be a kulisszatitkokba dr. Tisza Miklós, hogy a személy- és vagyonvédelemmel, s a magánnyomozással foglalkozó magán- vállalkozás más jövedelemszerző vállalko­zási tevékenységet nem folytathatna. Ez azt jelenti: a jelenleg működő cégek jelentős része választási kényszer elé kerül, hiszen több olyan van, amelyik a személy- és va­gyonőrzést a fővállalkozás (építőipar, fu­varozás, dekoráció stb.) mellett végzi. E ki­tétellel valószínűleg a profiltisztítás a tör­vényalkotók célja. Az is tény azonban, hogy csupán személy- és vagyonvédelem­ből a törvények megtartásával senki sem Dr. Tisza Miklós: „Azok maradnak fenn, akik felelősségbiztosítással, kellő szakmai hozzáértéssel, anyagi-technikai háttérrel rendelkeznek” Harasztosi Pál felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents