Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-11 / 289. szám

1996. december J1szerda A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Keiet-Magyaiország f f Fonák helyzet Eltévedtem a Kossuth té­ren. Azaz, hogy eltéved­tem volna..., ha egy vitat­hatatlanul remek fotó alap­ján tájékozódtam volna. Mert éppen kezemben volt a Kelet-Magyaroszág no­vember 29-i száma és né­zegettem a címlapot ékesí­tő nagyszerű fotót. Forgo­lódtam az ismerős téren, de sehogy sem találtam he­lyén a képen ábrázolt ob­jektumot. És egyszer csak mint fo­tós vakuja villant emléke­zetembe városunk világhí­res tájékozódója: Oláh Ka­talin. Bár a helyzet fonák — állapítottam meg —, de mégsem adhatom fel a biz­tos célba érés reményét, hi­szen idevalósi vagyok én. Tájoló és térkép ugyan nem volt nálam, de előkap­tam — erre a rendkívüli helyzetre véletlenül éppen nálam lévő — zscbmiao- met és mint nagymenők szokták tájolót a térképre, úgy helyeztem a tükröt a címlapfotó alá. Fejemben pedig azonnal világosság gyúlt. A térkép — mit is beszélek — a fotó visszás volt. Röpke szellemi „szinte­tizálás” után lépcsőkön fel­felé haladva, persze célba értem (tudtam én jól, hogy nem szabad feladni). Be­mentem a Metropol Üzlet­házba és vásároltam — az­az hogy vásároltam vol­na... Na, de ez már csak pénzkérdés. F.G. Nyíregyháza Menedék gyermekeknek Nyírbátorban is mint a töb­bi városban megtalálható a mai kor betegsége: munka- nélküliség, hajléktalanság. Ennek ellenére működik egy intézmény, az Éltes Mátyás Általános Iskola, Diákotthon és Speciális Szakiskola. 1975-től gyógypedagógiai, értelmi fogyatékos gyermekek számára nyújt olyan lehe­tőséget, amit egyedül a gyermekek nem tudnának megoldani. Az általános iskola elvégzése után me­zőgazdasági és könnyűipa­ri szakmát tanulhatnak itt a rászoruló fiatalok. Sok gyermeknek nyújt mene­déket a diákotthon. Szer­veznek kultúrműsorokat, jelenleg készülnek a ci­gány fesztiválra. A közel­múltban egy pályázatot nyert az intézmény, amit a fiatalok továbbtanulására használnak majd fel. Örülök, hogy vannak olyan emberek ebben a ne­héz, szűkös világban, hogy tesznek értünk, törődnek velünk. Tisztelettel: Albók Attila a diákönkormányzat elnöke Nyírbátor A szerkesztőség fenntart­ja magának azt a jogot, hogy a beküldött levele­ket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a kö­zölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltét­lenül ért egyet. Rendőrpalota a Bujtoson Hetven évvel ezelőtt — 1926. december 10-én — avatták Nyíregyházán a Bujtos utcá­ban az új rendőrpalotát. Minden önkormányzat köte­lessége gondoskodni lakói nyugalmáról, vagyonának biz­tonságáról és az ehhez szüksé­ges anyagiak biztosításáról, így volt ez Nyíregyháza eseté­ben is. A lakosság biztonságá­ra rendőrséget, vagyona épsé­gének megőrzésére tűzoltósá­got szervezett. Mind a rend­őrök, mind a tűzoltók őrhelye egykor a városházán volt elhe­lyezve. A tűzoltóknak 1911- ben a Bethlen Gábor utcában megfelelő laktanyát biztosított a város. A rendőrség számára a Vay Ádám utca 13. sz. alatti ingatlant vásárolta meg a vá­ros, amelyet a fiatalabbak Vé­ső utcai diákotthonként ismer­tek. A világháború befejezése után, különösen az 1919 ápri­lisától 1920 márciusáig tartó román megszállás idején, a rendőrség volt az egyetlen fegyveres testület, amely a rendet és a biztonságot jelen­tette a városnak. A huszas évek elején bekö­vetkezett a konszolidáció és a felduzzasztott rendőri létszá­mot százra csökkentették le. Már 1925-ben új rendőrségi épület létesítését határozták el. Lechner Jenő műegyetemi ta­nár tervét fogadták el, amelyet Adorján János és Várallyay Gyula helyi építészek valósí­tottak meg. Az épület 1926-ra A kapitányság főbejárata elkészült és december 10-én avatták fel. Az avatási beszé­det Rakovszky Iván egykori belügyminiszter, abban az idő­ben Nyíregyháza országgyűlé­si képviselője tartotta. Az épü­letbe azonban csak a követke­ző évben, 1927 első hónapjai­ban költözött be a rendőrség. A rendőrség régi helyén a vármegye 1928-ban közigaz­gatási tanfolyamot, ismertebb nevén jegyzőtanfolyamot léte­sített. Az érettségi és a köz- igazgatási gyakorlat után két év alatt lehetett elvégezni ezt a tanfolyamot, amelyet Nyír­egyháza első felsőfokú tanin­tézményének lehet elfogad­nunk. Ä jegyzőtanfolyam szá­mára 1938-ban a volt város­major helyén, a Kossuth utca és az Erdősor sarkán emeltek új épületet. Az új rendőrpalota első emeletén volt elhelyezve az Harasztosi Pál felvétele őrszemélyzeti pihenő. Az őr- személyzet tagjai akkor 72 órán át voltak szolgálatban. Négy óránként a város külön­böző pontjain posztos szolgá­latot teljesítettek és a követke­ző négy órában pihenőben vol­tak a rendőrpalotában. 72 óra szolgálat után kaptak egy sza­bad napot pihenőül. Az őrsze­mek szinte látó- és hallótávol­ságban voltak egymástól. Ve­szély esetén síppal értesítették egymást. A legfontosabb őr­hely a Kossuth tér és a Luther utca sarkán volt az úgyneve­zett Hirschler sarkon. Helyén Ungárék építettek emeletes üzletházat, amelyből lett az Állami Áruház. Ma, amikor a 70 évvel ez­előtt épült rendőrpalota avatá­sára emlékezünk, becsüljük meg azokat, akik szolgálnak és védenek bennünket. Dr. Reményi Mihály Megyei orvostörténeti mozaikok (1.) Az Inczédy ház és a botanikus kert helyén orvosi lakások Archív-felvétel Tulajdonképpen büszkének kellene lennem, hogy Nyír­egyháza első polgármesteré­nek, nagyváradi Inczédy Györgynek (1780-1854) az ükunokája a városi rang elnye­résének 210. évfordulóján név szerint is megemlített. A Kelet-Magyarország 1996. december 5-i számában közölt interjúban ugyanis Marsalkó Endrének nyomban a városi tanács kezdeménye­zésére 1973. április 9-én, a ki­semmizett örökösök által, bí­rósági végzéssel lebontatott „Inczédy ház” jutott eszébe, ekként: „Nagyon sajnáljuk, hogy lebontották az egykori Inczédy házat. Perlekedtünk is abban az időben a várossal, még Fazekas doktor úr is kiállt a „lábas ház” megőrzése mel­lett, ám mégis lebontották. A helyén épült házról néhány éve lekerült az emléktábla, nem tudjuk, hol van.” Tulajdonképpen kétszer is érintve vagyok e nyilatkozat­ban. Először is mint — akkor nagyon sokakkal együtt — az Inczédy ház „védője” (Pál Gé­za: Az Inczédy ház védője. Képes Újság, 1973. február 10. száma, 6. oldal), másrészt pedig mint a szóban forgó em­léktábla javaslattevője 1978- ban. Azt hittem, hogy az Inczédy sor 11/B szám alatti patika fő­bejáratánál jó helyen lesz az emléktábla, amelynek persze bőséges felirata sem érzékel­tethette az evangélikus temp­lommal egyidős épület igazi várostörténeti jelentőségét. Sajnos, nem így lett. Egy vihar leverte a falról az emléktáblát, amely 3 darabra tört! Dr. Bu­lik János főgyógyszerész ba­rátom jelentette az esetet a vá­rosi tanácsnak, s restaurálás után vissza akarta helyeztetni az átmenetileg raktárában őr­zött táblát. Sajnos nemsokára az Inczédy patika is megszűnt. Nem volt gazdája az ügynek, így Nyíregyháza megyei jogú város idős díszpolgáraként há­romszor is felmentem dr. End­reffy Ildikó alpolgármesterhez az emléktábla visszahelyezése érdekében. Orvoskollégám mindig szívélyes volt, de az emléktábla a jelek szerint nincs még a helyén. Most új­ból megadom a szövegét. Úgy gondolom, hogy a mostani 210. évforduló kivételes alkal­mat kölcsönöz a cselekvéshez. Remélem, hogy mégis csak lesz különbség a nyíregyházi városi tanács és a Nyíregyházi Városi Önkormányzat hagyo­mányápolásában. Az biztos, hogy a városalapító tirpákok 1841. évi falitérképe (városhá­za, kisterem) még az Inczédy kert beosztását is megőrizte az utókornak! Dr. Fazekas Árpád Babakocsival nem... Tisztelt Szerkesztőség! Talán jelentéktelennek tűnik a problémám, de biztos va­gyok benne, hogy legalább ba­bakocsival közlekedő „sors­társaim” megértenek. A minap vásárolni mentem, a kisfiámat babakocsiban’tol­tam, mint mindig. Betértem (volna) az egyik körúti cipő­boltba, de amikor a kocsit a lépcsőn felküszködve eljutot­tam az üzlet ajtajáig, az eladó hölgy figyelmeztetett, hogy „Anyuka, ki van írva, babako­csival nem lehet bejönni”. Kis megszakítással ötödik éve vásárolok nap mint nap, babakocsit tolva. Áki próbálta, tudja, hogy nem egyszerű do­log, sokszor viszem fel magas lépcsőkön a kocsit, persze a gyerekkel és az addig vásárolt csomagokkal együtt. Minded­dig csak megértést és tisztele­tet tapasztaltam, mindenki se­gít, ahogy tud. Feltételezem, hogy ez a magatartás az el­adók részéről nemcsak a po­tenciális vevőnek szól, hanem elsősorban őszinte segítőkész­ség és humánum vezérli és nem tartják nagyon megterhe- lőnek, hogy esetleg utánunk jobban kell takarítani. Tudom, hogy semmit nem számít, de én ebben a boltban biztos hogy nem vásárolok többet. Tisztelettel: Puskásné Pap Virág Nyíregyháza, új u. 21. Ketté tört kőszikla Emlékezés Bajcsy-Zsilinszky Endrére Egy emberöltővel ezelőtt — 52 éve — december 24- én lesz Bajcsy-Zsilinszky Endre halálának évforduló­ja. A tiszta szívű, igazságot, parasztságot szerető ma­gyar hazafira emlékezünk. Sorsa, életútjának vargabe­tűi jól példázzák az érett politikussá válás emberi oldalát. Talán ő az egyetlen or­szággyűlési képviselőnk, aki nem megyénkben szüle­tett, mégis úgy szerette e tá­jat, mintha szülőföldje len­ne. Bizonyságul Beregbe vágyott megnyugodni. Bereg megye sokat kö­szönhet neki, mert az or­szág általa ismerte meg e vidék gondjait, bajait a par­lamenti felszólalásaiból. Az 1944. évben felgyorsultak az események Zsilinszky életében. E dátumokat ér­demes emlékezetünkben megőrizni. Március 19-én fegyverrel fogadta lakásán a Gestapót, majd elhurcol­ták és október 15-én bocsá­tották szabadon. November 23-án lefogták árulás során, vád: „hűtlenség bűntette miatt”. December 11-én Sopron­kőhidára hurcolták, ott bí­róság elé állították sürgősen és kötél általi halálra ítél­ték, karácsonyt meg sem várva. Kegyelmet nem kér, „nem fogadhatom el ezek­től” — mondta. Reggel, de­cember 24-én 8 óra tájban kivezették cellájából. Az őrt álló két katona egyike tarpai volt — amint kiderí­tettem: Torzsás József Tar- pán az Újváros széli lakos, aki odalépett a képviselő urához és a feléje nyújtó jobbját megcsókolta. E szívbe markoló drámai pil­lanat elérzékenyülésre sar­kallta a jelenlévőket. Nem így a pénzért mindenre kap­ható három katonát. Utolsó gondolatát hangosan kiál­totta: „Édes hazám, kedves feleségem, Isten veled”. A bitófa alatt lábait összedrótozták, kezeit jobb combjához erősítették. Mi­után a kötelet a nyakára húzták, még szemébe vágta élete legutolsó mondatát Dominich bírónak: „Isten szeme mindent lát.” Ezután bevégeztetett. Hamvait 1945. V. 27-én az Országház előtt felrava­talozták, majd kívánságá­nak megfelelően Tarpára hozták végső nyughelyére. Tarpai temetésére nem­csak a körzetébe tartozó vá­lasztóinak apraja-nagyja jött el, hanem minden ma­gyar érzésű ember messze környékről. A főtéren alig fértek el a lovas szekerek, melyek száz számra hoztak gyászba öltözött embereket végső tiszteletadásra. (Ma a kultúrház áll a helyén.) A gyászmenet az ércko­porsóval a tarpai „városhá­za” előtt állt meg, ahol töb­bek között Simon Miklós a kisgazdapárt tagja is búcsú­zott a gyászolók nevében. A temetőbeni búcsúztatást Erőss János egykori Sza­bolcs megyei főispán tartot­ta. Búcsúénekként a refor­mátus „himnuszt” a „Te benned bíztunk eleitől fog- va”-t... énekelték. A sírját a tarpai hegyből való ketté törött kősziklával jelölték meg, amely életének derék­ba törését jelképezi. Ma za­rándokhely minden tiszte­lőjének. A hálás utókor halálának 30. évfordulóra szobrot ál­lított emlékére a kultúrház parkjában. A gyászos év­forduló dátumát a kará­csony ünnep közeledtén, békével a szívünkben őriz­zük meg és élete példázza hazaszeretetünket a mille- centenárium évében. Szűcs István Nyíregyháza Szándékos ködösítés? Hogy is van ez? Hogy is van ez, kérdez­hetnénk a MTV játékos ve­télkedőjével az alábbiakat: Horn Gyula miniszterelnök nemrég bejelentette, hogy az 1997-es év lesz az első, amikor az emberek életkö­rülményei nem romlanak. Rövid idővel utána elhang­zott az is, hogy az energiaá­rak 24,9, a gáz 19, a távhő 22, a gyógyszer 8,8 száza­lékban fog emelkedni. Fűteni, világítani, vizet használni mindenkinek kell. Hiába lesz a nyugdíj- emelés 19,5 százalékos az átlaglakosság helyzetén csak rontani fognak az ár­emelkedések. A kormány azt is kije­lentette, hogy évente 5 szá­zalékkal csökkenthető az infláció. Nem kell ahhoz közgazdasági ismeretek­kel rendelkezni, hogy ki­következtethető legyen: minden áremeléssel az inf­láció emelkedik és nem csökken. Bosszantólag hat az is, hogy előre beharangozzák a 40-50 százalékos energia­áremelést, aztán legyünk hálásak, hogy „csak” 24,9 lesz az. Ezek az intézkedé­sek úgy érzem, nem kezelik felnőttként az ország lakos­ságát. Véleményem szerint szándékos ködösítés törté­nik. A sajtóból olvastam, hogy kb. 100 ezer család nem fizeti a szolgáltatáso­kat. Azt gondolom, vannak olyanok, akik nem tudják fizetni, de akkor elvárná a társadalom, hogy takaré­koskodjanak az energiával. Érzésem szerint, ha nem hajtható be az ár, nem kell takarékoskodni sem. Bizto­san azért kell folyton emel­ni az energiaárakat, mert 100 ezer család nem tesz eleget fizetési kötelezettsé­gének. Ebben az esztendőben 350 milliárdot fordítanak az államadósság törlesztésére. Ezt is csak a lakosság terhé­re lehet számlázni! Abban nem lehetek biz­tos, hogy egy kormányvál­tás rövid időn belül csodát tudna művelni, mert ha a költségvetés átcsoportosítja a kiadásokat, akkor csorbul a másik ágazat. Egy eladó- sított ország csak hosszú időn át számolhatja fel ter­heit. Talán a fiatal generá­ció (30-40 évesek) tudná­nak gyorsítani abban, hogy minél hamarabb kiheverjük a nehézségeket, a nélkülö­zéseket. L. M. Fényeslitke □

Next

/
Thumbnails
Contents