Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-05 / 258. szám
1996. november 5., kedd HATTER u Az áramtolvajt az ég is óvja Nem magyar jelenségről van szó, a szolgáltatókat mindenütt komoly károk érik Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Nem sok olyan gazdálkodó egységet ismerni, amely vagyonának több mint kilencven százaléka kerítésen kívül található. Az áramszolgáltatók ilyenek, köztük a Titász is. Van is bajuk épp elég a tolvajokkal, a rongálókkal, s ami különösen indokolja az érdeklődésünket: a tolvajok legtöbbször nem csupán a részvénytársaságot rövidítik meg, a köznek legalább any- nyi bosszúságot okoznak. Az emberek többsége még manapság is fél az áramtól, akár az ördög a tömjénfüsttől. Ők is meglepődnek Sokak számára teljességgel felfoghatatlan, hogy van egy vékony villanydrót. amely akár embert ölni is képes. Nem is nyúlna hát villanykapcsolóhoz, konnektorhoz semmi pénzért, tán még egy villanykörte becsavarásához is szakembert hívna. Nem fél azonban mindenki ennyire az áramtól. Sőt...! Akad, aki mintha csak egy fadarabkát faragna életlen késsel, a legnyugodtabb faarccal szereli szét a villanyórát, transzformátorállomást is, hogy megszerezze a neki szükséges alkatrészt, amelynek értéke sokszor alig éri el a néhány száz forintot, de a lopással keletkezett kár szinte felmérhetetlen. De nemcsak az áramot, az apró alkatrészeket is lopják. Viszik az elosztószekrényeket. a drótot, az oszlopok merevítőit is. Hogy aztán ezeket mire használják, csak a jó ég tudná megmondani. Meg persze az áramszolgáltatók. Ám ők arra kérik a krónikást, az ég szerelmére, meg ne írjuk, nehogy újabb tippeket adjunk a tolvajoknak. — Néha még mi magunk is meglepődünk, milyen leleméA vezetéket viszik, az oszlopot törik A szerző felvétele nyesek a tolvajok — mondja Rádai Imre a Titász nyíregyházi üzletigazgatóságának gazdasági igazgatóhelyettese. Csak ócskavas — A tolvajok legkedveltebb célpontjai talán az oszlopok — kapcsolódik a beszélgetésbe az igazgatóság igazgatási osztályvezetője. Molnár László. — A 120 kilovoltos távvezeték tartóoszlopainak merevítővasa az egyik sláger, amit igen sokoldalúan lehet hasznosítani. Különösen a nyári, koraőszi időben fenyegeti e tartóoszlopokat veszély, amikor nagy a takarás a mezőkön, él tudnak bújni a magasra nőtt növénytakaró mögött. Mint a szakemberek mondják, itt nem az a gond, hogy elvisznek a tolvajok pár száz, pár ezer forint értékű szögvasat, hanem az, hogy a lopás következményei kiszámíthatatlanok lehetnek. Úgy kell elképzelni az országos vezetékhálózatot, mint az emberi testben az érrendszert. A nagyfeszültségű távvezetékek az ütőerek, a kisfeszültségűek a hajszálerek. Ha a tartóoszlopokról elviszik a merevítőket, akkor statikailag úgy meggyöngíthetik az oszlopot, hogy azt egy komolyabb szélvihar kiboríthatja, a kiboruló oszlop magával ránthatja a többit is, ez pedig súlyos áramkimaradáshoz vezethet igen nagy területen. — Az a furcsa — folytatja az igazgatóhelyettes, — hogy az elvitt anyagot ócskavasértékben számolják fel, így megeshet, hogy a jegyzőkönyv szerint mindössze ezer forint kár érte a részvénytársaságot, miközben a lopás következményeinek felszámolása több- százezer forint, az áramot használók kárát pedig még nem is említettük. Természetesen ugyanez vonatkozik az elvitt villanyórákra, trafókra is. Itt azonban engedtessék meg egy feltevés. Amíg az előbbi terepen garázdálkodhat bárki, egy merevítő vas levágásához nem szükséges feltétlenül villamossági ismeretekkel rendelkezni, ahhoz viszont már igen, hogy bemehessen egy feszültség alatt lévő berendezésbe. De még így istenkísértés az, amit csinál. Lehet, hogy külön védőszent vigyáz rájúk? — Az áramkimaradás természetesen nem csupán a tolvajok számlájára irható, gyakran magyarázható az a föld- munkagépek kezelőinek tevékenységével — egészíti ki az iméntieket az igazgatási osztály vezetője. — Sajnos, a térség közműtérképe rendkívül hiányos, így aztán, amikor valamelyik cég hozzákezd valamilyen komolyabb földmunkához, nagyon gyakran megesik, hogy mi isszuk meg a levét; elvágják a kábeleinket, és sokszor nem is tudnak róla. vagy ha igen, sajnos nem értesítenek minket. Az esetek többségében azonban szólnak. Az viszont biztos, az alább következő csapat tagjai soha nem jelentik be, hogy ők aztán mit tettek, vagy mire készülnek. Ők az áramtolvajok, akiknek számát meg sem igen lehet becsülni. A Titász szakemberei is csupán annyit mondanak erről, hogy az általuk okozott kár évről évre emelkedik. Három éve 85Q ezer forint volt, tavaly 2,6 millió forint, az idén 3,5 milliónál tartanak. Nem vigasz — Nem magyar jelenségről van szó — összegez Rádai Imre —, az áramszolgáltatókat mindenütt komoly károk érik. Ez persze nem vigasztal minket, s gondolom azokat sem, akik vétlenek, s ők vannak összehasonlíthatatlanul többen. És még egy furcsaság; az áramlopások többsége nem szociális indíttatású. Érdekes volna kideríteni ennek az okát. Ráérősen Marik Sándor A törvényhozás útjai kiszámíthatatlanok. Vannak témák, amelyek néhány hét alatt törvényformát ölthetnek. s vannak, amelyekben évtizedes nyomás után sem történik semmi. Itt van ez a pitbull-ügy. Magam nem vagyok sem kutyabarát, sem ebellenes, talán éppen ezért tűnt fel, milyen hamar talált időt a magyar országgyűlés, hogy kimondja a szentenciát. Háborognak a kutyatartók, ódzkodnak az ivartalanítás ilyen rövid idő alatt történő megvalósításától az állatorvosok. A tudósok szóvá teszik: egy fajt, egy fajtát kiirtani kockázatos dolog, mivé lenne a föld. ha minden veszélyes állatfajtát törvényileg tüntetnének el az élővilágból. Más azt kérdezi, mi lesz a farkasokkal, hiszen Pécsett nem pitbull ölt, miért maradhat az egyik, s nem a másik. Egy csomó kérdőjel, de a törvénytől már csak a csoda mentheti meg a pitbullokat. Félreértés ne essék: nem védem azokat: elvekről van szó. A másik példa ennek a fordítottja. Hazánkban ellopnak évente százezernyi autót, a biztosítási díjak egekbe emelésével az ország lakosságának felét sanyargatják — és nem történik semmi. Az autótulajdonosok szívesen kifizetnék (tehát az államnak pénzbe sem kerülne) a törzskönyv vagy más biztonsági okirat egyszeri árát, ha ez nyugalmukat szolgálná. Ehelyett öt-tíz év alatt — amióta beszélünk róla — az autólopás üzletággá fejlődhetett, szervezett bandák garázdálkodnak: a rendőrség az ellopott autók 8-15 százalékát találja meg. Ilyen szempontból talán még dicsérhetnénk is — hiszen csupán öt évnyit késett — az új rendelkezést, az év elején bevezetendő KRESZ- módosítást: mobiltelefont autóban csak kihangosító szettel lehet használni. Igaz, van már félmillió rádiótelefon, kialakult a rossz szokás, de legalább közel az idő, amikortól nem hozzák a szívbajt embertársaikra a telefonálva előzgető autósok. Ember legyen a talpán, aki érti: magas szinten mi a sürgős és mi várhat évekig. Mai iskolatáska Ferter János karikatúrája M i lenne, ha elérné a nosztalgialáz a mi kedvelt együttesünket is a korszak nagy beatzenekaraihoz hasonlóan, és összeállna a nagy csapat. És mi kézenfogva gyermekeinket elmennénk a nosztalgiabemutatóra és együtt skandálnánk kedvenceink nevét: HÁZÉV. HÁZÉV. Mint a hetvenes években, és újra fiatalnak éreznénk magunkat. Tudom, nem volna könnyű összehozni a fiúkat. Szétmentek, szakmát váltottak, mindenki úgy boldogul ahogy tud. Börcsök Putyi, a buldó- zeres már régen abbahagyta, használt autókkal kereskedik. A Pupák testvérek közül már csak Csoszi él, leszázalékolták, bátyját elvitte egy elvonókúra. Pedig milyen nagyszerű panelszerelők voltak. És az együttes sztárja Colos, hogy tudott szólózni a Pengonján! Virtuóz toronydarus volt. Magas fekvésben sem fogott soha mellé, vakon sem, hóban, esőben sem, függesztő kábeljain a szélben szinte pengett a panel. Biztos itt lenne Teli is, a mókamester, ki a lapostetőket szigeteli. Afrikából kellene hazahívni. Hogy mit csinál ott egy szigetelő szakmunkás? Hát szárnyas betéteket forgalmaz Újra nincs itt... a beduin nőknek. Amit ő árul. annak ultramagja elvezeti a vizet és nem ázik be még azokon a napokon sem. De a hívó szóra itt lennének valamennyien, mind a háromezren. Az ő nosztalgiabulijuk számára a Népstadion gyepe is kicsinek bizonyulna. És mi is ott lennénk több százezren a nézőtéren. Apák, akik még látták őket dolgozni, és a gyerekek, akik mind lakásra várnak. Az ország minden részéről különjáratokon érkeznének az öregek és fiatalok a nosztalgia- heppeningre... és este hétkor felcsendülhetne a szignál: újra itt van, újra itt van a nagy csapat. Amikor a HAZÉV frontemberei belevágnának a régi nagy slágerbe, a Panelházba — a fiatalok szájtátva figyelnék. Leesne az álluk, amikor Putyi buldózerével eltolná a kapukat és a gyepszőnyeget. Mi ez a régi Cugos-telep szanálásához képest. És jönnének a többiek is. Még szerelőszint se kellene. A paneltrélerek összehangolt szekciója hordaná a fal- és födémelemeket. Colinger pedig az egekbe emelné őket és a hangulatot. Csosziék leemelnék a horogról, befiiggőznék, Belesék rögzítenék, Gagyi he- gesztené. Szinte percenként újabb és újabb falak kapcsolódnának össze, valóságos zenei szimfóniává. Ez. nem a könnyű műfaj, egy elem többszáz kiló. De micsoda ritmus, micsoda összhang. A közönség tombolna, a lakásra várók ezrei a nézőtéren lelkesen csápol- nának. És újra megvalósulna a csoda. Panellakások épülnének, mint régen állami pénzen. A díszpáholy vendégei örömkönnyeket hullatnának. Csupa régi motoros, beruházók, építtetők: az OTP-ből, polgármesteri hivatalokból. A sok leszázalékolt ma már magatehetetlen öreg. kipirult arccal újra élné a régi szép időket. Mindenki láthatná, hogy a HAZÉV virtuózai ma is képesek összeszerelni egy 42 lakásos panelházat a stadion gyepén. Ezt a szakmát nem lehet elfelejteni. Minden klappol, minden egyszerre szól. Ki mondja most, hogy ez unalmas, ki mondja, hogy kicsik a lakások, kit érdekelnek az áthallások a falakon Beethoventől. Már fenn van a bokrétafa a tetőn. Teli már szigeteli. Ne' mondják, hogy he fog ázni. ne legyünk iinneprontók. Egyébként is, ma már a biztonságos Libresse invizi-bili- vel dolgoznak a szigetelők. A közönség persze tombol. A fiúik ráadásként feltesznek a tetőre egy liftgépházat. Óriási a siker, senki sem mozdul a helyéről: vissza, vissza — skandálják. És akkor a nagyszerű HAZÉV Csapat eljátssza az egészet hátulról előre. Visszabontják a panelházat. A földdel teszik egyenlővé a pályát, visszatérítik a gyepszőnyeget, he lyre tolják a kapukat. A közönség szűnni nem akaró tapsát a fiúk a kezdőkörben fogadják. majd elcsomagolják szerszámaikat és eltűnnek a játékoskijáróban, mint a történelem süllyesztőjében. Kihunynak a stadionban a fények, mi öregek lebegve botorkálunk haza az emlékezetes este után lakásainkba. Jó volt kicsit nosztalgiázni. Jó, hogy a mai fiatalok is láthatták — az albérletekből — hogyan nőttek ki egykor a panelházak a földből. Ennek is megvolt a maga szépsége. Mert szép a mai családi ház is, csak olyan, mint egy ékszeresdoboz... Pofon a demokráciának Páll Géza ■m T a8y bátorságról, l\/ határozott fellépés- i Y ről tettek bizonyságot a hatóságok, amikor köztisztaság elleni szabály- sértésért feljelentést kezdeményeztek a fővárosban díszelgő Népjóléti Szövetség tagjai ellen. Ok azok a bizonyos fajgyűlölő, fasiszta jelképeket népszerűsítő, bőrfejű legények, akik az október 23-i ünnepségeket is felhasználták a gyűlölködés, a régi időkből nagyon is jól ismert reflexek ébrentartására. A tévénéző egy pillanatig azt hihette, amikor megjelentek a képernyőn a gőgöt, kegyetlenséget sugárzó bőrfejűek. talán egy régi híradó képei elevenedtek meg előtte. De nem, mindez napjainkban történik, a hatóságok szeme előtt, a mindent elsöprő demokrácia jegyében. Kevés olyan hely van a világon, ahol megtűrik az ilyen és hasonló elemek randalírozását, erőfitogtatását, gyűlölködésre uszító gyűléseitv Nálunk viszont eltűrik. És nehogy csorba essék a fene nagy szólásszabadságon, először csak köztisztaság elleni vétségért jelentették fel őket. Később. talán a tükörbe néztek a hatóságok emberei és egy kicsit elkezdték szégyellni magukat. így aztán talán még per is lehet a dologból. Csak ki kell várni. És hogy halálra nevessék magukat a bőrfejű újfasiszták, mit láthattunk a tévében a minap? Ugyanazt a társaságot felmentették az ellenük hozott vádak alól. Senkit ne tévesszen meg a híradás, a felmentő ítélet egy-két évvel ezelőtti hasonló esetre vonatkozott. Ennyi ideig tartott az alapos, mindenre kiterjedő vizsgálódás, hogy végre megszülessen a felmentő ítélet. A rosszfiúk nem rosszfiúk. Legalábbis jogi értelemben nem. Ezek ismeretében nem nehéz megjósolni legjobb esetben is, mikor kerül majd pont a legfrissebb ügyük után. Két év múlva talán várható az igazságos ítélet. Szerencsére a közvélemény ilyen és hasonló ügyekben gyorsabban meghozza ítéletét. □ Kommentár ■ ... ....
