Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-30 / 280. szám
1996. NOVEMBER 30., SZOMBAT „LAY DON’T SLAY”. Ne pusztíts, hanem szeretkezz! — diktálta ezt a háborúellenes, szabad szerelmet hirdető életfilozófiát a hatvanas évek végén íródott világhírű amerikai musical, a Hair. Manapság, ami a szabad szerelmet illeti, azt Amerikában is jobban meggondolják Nagy Tamás felvétele — Szükség van-e rá? — nyomja el a füstszűrőig szívott cigarettát Attila. — Néha kell valami, ami feldobja az embert. Azt is tudom, hogy a pia már sokaknak nem elég és könnyen beleviszik a haverok egymást. Egyszer én is kipróbáltam egy tablettát. Valami édes lebegés fogott el, de arra is emlékszem, hogy nagyon szomjas voltam. — Persze, a keménydrog egészen más — fordul felé Tamás. — Nem normális, aki ahhoz nyúl. Szerencsére, én még. csak televízióban láttam ilyet. Szerintem nincs olyan gond, amiből ez lenne az egyetlen kiüt — töpreng el. A következő „lépcsőfok” a párkapcsolat. Hallgatás. Úgy tűnik, ez egy kicsit kényesebb téma. — Menjél ki a baktai útra vagy Téglás környékére, szerezhetsz tapasztalatokat — ajánlja kajánul Tamás. — Nem tagadom, ma már sokkal szabadabban élünk, az ártatlanság nem biztos, hogy erény. De hogy fűvel-fával..., íz túlzás. — S mint a társaságban a legidősebb, hosszan ecseteli a védekezés fontosságát. — Én biztos kinyírnám magam, ha megtudnám, hogy mégis AIDS-es vagyok — tér vissza az eredeti témához Attila. — Nem bírom a szenvedést... — De a remény, — vetem közbe — az orvosok tudása, a kutatások... — Akkor jön az Ebola, a kergemarhakór vagy valamilyen teljesen új járvány — vágja rá kedvetlenül. Erre nehéz válaszolni. Jókedvünk csak a táncosok láttán tér visz- sza. Viliódzó lámpák, kipirult arcú fiúk és lányok, nem gondolnak a nehézségekre, a halált osztó betegségekre. Táncolnak, énekelnek. Az élet valóban gyönyörű. Csodálatos a felkelő Nap, a zizegve lehulló falevél, a barázdákon átbukdácsoló nyúl. Vigyázzunk rájuk, vigyázzunk magunkra. S itt van egy óriási kihívás. Mert az AIDS-vírus nem tesz különbséget sem nemek, sem csoportok, sem nemzetiségek között. Megállítása rajtam, rajtad, mindenkin múlik. Ezért jó, ha minél többet tudunk e betegségről és a megelőzéséről. S ehhez pedig beszélni kell róla utcán, az iskolában, a családban, sőt még a diszkóban is. * * * Éppen ezt emelte ki Császár Ferencné közegészségügyi felügyelő a megyei tisztiorvosi szolgálatnál. Már az is haladás, hogy felkérésre előadásokat tartanak a középiskolákban a témáról. Képzést szerveznek az egészségügyi dolgozóknak. Igen népszerű a nyíregyházi művelődési központban a csütörtökönként 15 órától kezdődő fogadónap, amelyen a fiatalok konkrét tanácsot kérhetnek saját maguk, vagy barátaik, ismerőseik számára: miként szabadulhatnának a káros szenvedély béklyójától. A Gyermekvédő Liga, a mentálhigiénés programiroda, a családsegítő központ, a rendőrség szintén részt kér ebből a szerteágazó feladatkörből. Az említett szervezetek alakuló együttműködésének mindannyian örülhetünk, mivel nem forgácsolódnak szét a humán és az anyagi erőforrások. Ha túljutunk egyszer a tűzoltó munkán és a társadalom szervezetten nyújt segítő jobbot a bajba jutóknak, akkor eredményesebben használjuk fel a rendelkezésre álló pénzeket. S a legfontosabb, hogy a fiatalok nem keresnek kiutat ott, ahol zsákutca zárja el a haladást. Harasztosi Pál illusztrációja esküvőjére, úgy hogy sokak szerint az a lakodalom volt a legjobb lagzi a falu történetében. Kérsz?, húzta elő nagybátyám a buty- kosát a farzsebéből, alumíniumból volt, hogy ne tudjon összetörni, a nagybátyám orra alá odaszáradt a vér, mint egy helyre kis kefebajusz, nem mertem vigyorogni, kérek, a pálinka hirtelen félelemként futott végig rajtam, miért mondtad azt nekem, hogy gumigyerek? Pipipííí, a mama hangja olyan közel csattant fel hozzánk, hogy összerezzentünk. A nagybátyám ijedten a szája elé kapta az ujját, de engem nem kellett figyelmeztetnie. Szerintem a tyúkok is inkább ijedten elrejtőztek ez elől a hang elől, de persze nem tudom, nem láttam. A második pálinka után már nem fájt a kaki sem, csak mintha a fejemen kívülről a fejemen belülről került volna, megverted legalább a Rontó bácsit? A nagybátyám elvigyorodott, de meg ám! Hiányzott az egyik első foga, ha nem akartam volna megtanulni hanyatt fekve cigarettázni, meg is mondtam volna neki, hogy kinek hazudjon, így azonban ittunk még egyet, na figyelj, mondta a nagybátyám, így kell csinálni, rágyújtott és hanyatt feküdt. Mama kettő volt a faluban a legharciasabb asz- szony, volt, hogy nagyapámat is eltángálta. Mi hárman voltunk a kedvencei, a férje, a fia, azaz a nagybátyám és az unokája, azaz én. Már csak ezért is jó, ha elválnak az ember szülei, így maradt három másik mamám, hogy ellensúlyozza ezt az egyet. Nem mondom többet, hogy gumigyerek, a pálinka elfogyott, túl voltam életem első cigarettáján, ültünk derékig az augusztusban a disznóól mögött, nagybátyám sírt, soha többet nem mondom, arcán elkeveredtek a könnyei a ledőlt hamuval, a vérével és a taknyával, nekem csak jó, ha mondod, nyugtatgattam, ő még jobban sírt, végül már zokogott, soha de soha, ordította, soha de soha! Mit soha? Nem vettük észre a mamát, mit soha? Nála volt a sodrófája, nem csak ütni tudott vele meg döfni, de utánam is vágta, ha elszaladtam, olyan pontosan, hogy ülve maradtam inkább, talán nem is tudtam volna elszaladni. Már megint itatod ezt a gyereket? Csak ennyi eszed van? Tompa puffanást hallottam, meg a nagybátyám jajgatását, nem néztem oda, a hangok távolodtak. Jobb lett volna, ha meg se születik, vijjogta a mama, mit mondott? Csönd lett, jobb lett volna, ha nem szakad el az az átkozott gumi! Kuss! Még sose hallottam a nagybátyám hangját ilyennek, igenis jobb lett volna, mondta a mama, most már halkabban, valami csattant, te megütöttél? Hanyatt feküdtem, na sikerül? kérdezte a nagybátyám, de a cigaretta úgy remegett a számban, hogy a parázs is kiesett belőle, kiégetve az arcomat, kiégetve a szívemet, kiégetve engem is a világból. 13 MÚZSA Bodnár István versei Végtelen világok tengerpartján Csónakot szőnek a hold árnyai úsztatják tűnő távolságok között végtelen világok tengerpartján gyönyhalászk ént kincset remélve bukunk alá az űrmélyébe de gyöngy helyett csak fekete kagylókat találunk és hívatlan üstökösök rémisztgetnek tejútrendszerek üzennek bádoghajóval mi is titkos jeleket adunk csöndkupolában zengő fénymilliárd egyszer talán majd Isten is jelet ad mindenkinek személyre szólót szavára talán megpendül a kő is kisimul az éj mefisztó arca elhalkul a pulzárok zokogása és vitorlát bont csöndesen ödafönt a Hold Spanyol cserepek tánc Mandolin szelíd melankóliája magával ragadó ritmus a tüzes nap tánclépései óceán Illatos fényben levendula tenger Gaudi temploma Gótikába oltott szecesszió Sziszüphosz befejezetlen mondatai Fórum Romanum Perzsel a nap de a kő volt az erősebb az idő királya, a kezdet és a vég fehér tógában lármás idegenek járnak csak csöndesen integet egy légionárus a szenátus kétezer éve ülésezik Bodnár István illusztrációja X
