Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-29 / 279. szám
1996. november 29., péntek HATTER Kísérlet a határszélen Onnan indult a kezdeményezés, ahol az orosz elnök, Jelcin elaludt Nem csak három napig központi téma a gazdasági övezet Kisvárdán Elek Emil felvétele Nyéki Zsolt Kisvárda (KM) — Ha minden jól megy, mához két hétre már elfogadták azt a kormányhatározatot, amely írásban is rögzíti, elismeri hazánk első vállalkozási övezetének létét. íme, a gazdaság egy szelete, ahol végre nem a tőke számára oly népszerű Nyugat-Magyaror- szág, hanem a keleti térség, a három határ szeglete ért elsőként célba. Mert hogy neve is van már az újszülöttnek: Záhony és Térsége Vállalkozási Övezet. Sokáig lebegett előttünk ez a fogalom, sokat vártunk és várunk ettől a lehetőségtől, de sok kétely is tetten érhető. Különösen a laikus körökben, ahol szinte kizárólag annak van szava, aki azonnal munka- és pénzkereseti lehetőséget teremt, látványosan javítja az életkörülményeket. Gyors fejlődés Pedig csodák nincsenek, az eddigi eredmény is szívós, kitartó munka eredménye, s a már említett kormányhatározat elfogadásának pillanatában sem lesz tűzijáték, nem nőnek ki a földből egyik napról a másikra égig érő üzletházak, hatalmas gyárak, csarnokok — intenek higgadtságra a szakemberek. De akkor mi lesz más, mi lesz jobb Záhony és térségében a gazdasági pvezet címének elnyerésétől? — teszik fel. joggal a kérdést az itt, élő emberek, különösen most, amikor harmadik napja e témával foglalkozik Kisvárdán az EXPO LOGISTIK ’96 nemzetközi kiállítás, térség- fejlesztési konferencia és befektetői fórum. — írországi példa erősíti meg, hogy egy térség életében gyökeres változást hozhat gazdasági övezet feltételeinek megteremtése, s viszonylag rövid idő, 5-10 év alatt hihetetlen fejlődés érhető el — bíztat némi jóval Bajor Tibor országgyűlési képviselő, aki a Záhony legfőbb szószólója lett az elmúlt néhány évben. Az ír példa részletezéséből kiderül: Shannon város nevét csak nemrég ismerte meg az egész világ, miután itt várták hiába egy órán keresztül az orosz elnököt, Jelcint, aki elaludt a repülőgépén. A gazdaságban jártas szakemberek viszont már rég jól ismerik e várost, mert egy óriási, a magyar mutatókhoz hasonlókkal jellemezhető válságból lábaltak ki a gazdasági övezetnek járó preferenciákra támaszkodva. Hárommilliárd Ez a mankó részben tárgyias, szemmél jól látható, kézzel fogható, részben pedig adminisztratív,. szabályokban rögzített segítség, amely nem más, mint azonnali intézkedések összessége a bajba került térségben. Magyarán: egyfelől gyorsított ütemben építik ki az úthálózatot, fektetik le a gáz- és vízvezetékeket, a telefonkábeleket, másrészt különböző kedvezményeket ad a kormány az itt befektetőknek. Ezekre tekintettel már sok területen látható az elmozdulás: bővül a határátkelő, megújult a Tiszán átívelő híd, kínálati helyzet alakult ki a telefon és gázhálózat valamint a csatornázás terén, a kisvárdai szakmunkásképző intézet megkezdte a felkészülést az övezetben valószínűleg szükséges szakmák oktatására. — Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt évben közel 1,5 milliárd forint állami, és hasonló nagyságrendű magán- beruházás terepévé vált Záhony és környéke, ahol a munkanélküliek száma máris nyolcszázzal csökkent. S bár a rendezvény zárónapjára tervezett, vagy inkább remélt kormányrendeletre még várni kell, az 1996. évi társasági adó törvényben rögzített kedvezmények visszamenőleges hatállyal lépnek érvénybe a megjelenés pillanatában — ígérte ezt már Szaló Péter a Környez zetvédelmi Minisztérium képviseletében. — A felsorolásból kitűnik: Záhony esetében már túlléptünk az általánosságokon, ez a logisztikai rendezvény is konkrét feladatokat érint, ugyanakkor látni kell azt is: nem jutottunk túl a nehezén. A vállalkozói övezet kialakítása évekkel ezelőtt megkezdődött, s eddig bizonyos okok miatt lassan haladt az ügy — fogalmazott diplomatikusan Asztalos Ildikó, az Ipari Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium újdonsült politikai államtitkára. A bizonyos okok firtatására kiderült: az előterjesztés készítői között a két leginkább vitatott kérdés a vállalkozói övezet működtetésének formája és területi elhatárolása. A vitához sok idő már nem áll rendelkezésre, a környező országokban is erős a törekvés áruforgalmi központok kiépítésére, amely számunkra több szempontból is létkérdés. A gazdaság fejlődésével jár az életszínvonal emelkedése, csökken a nyugat-kelet szaka- déka, javul az országkép, fejlődnek a határmenti kapcsolatok. A szomszédos Ukrajna árgus szemekkel figyeli most minden lépésünket,^,nen* titok, a határokon átérő regionális kapcsolatok erősödéséből elsőként a számunkra oly kedves Kárpátalja profitálna — adott baráti jó tanácsot Klim- pus Oreszt, a magyar-ukrán kétoldalú parlamenti bizottság társelnöke. Ugródeszka Azt már csak úgy mézesmadzagként tette hozzá: Ukrajna nem csak komoly felvevő piac, hatalmas szárazföldi határokkal rendelkezik kelet felé. Záhony ezért is ugródeszka, s nem csak nekünk, akik itt élünk. j- y a valaki megkérdez- i—i né a 77 éves, nyugdí- JL JL jas varrónőt—nyugdíja 18 ezer forint — be merne-e ülni egy űrhajóba, az idős hölgy szemrebbenés nélkül azt válaszolná, igen. Sőt. Egy sajátos mosoly kíséretében azt is hozzátenné: nemcsak mernék, de mertem is. „Mert úgy nézzen rám, hogy én bizony beültem egy amerikai űrhajóba. Mégpedig, ne higgye senki, hogy álmomban.” Teri néni eddig négyszer járt Amerikában, a menyénél. Ok vitték el az űrhajózási központba, a NASA kiállítására, ahol nem hagyhatta ki, hogy ne üljön egy csodás űrhajóba. Az idős asszony igazat mondott, akárcsak a régi adoma szerinti veterán, aki azt állította, ő bizony látta Lenint. 0 is igazat mondott, mert valóban látta Lenint a mauzóleumban, csak Lenin nem látta őt... Az unalomig ismert történet az öreg veteránról, azért jutott eszembe, miközben figyelmesen hallgattam Teri nénit, mert aprócska történeteiből egy valóságos magyar női Svejk rajzolódott ki előttem. Mármint J. Hasek derék katonájának női mása, akivel mindig történnek furcsa dolgok. „Az történt, hogy elmentünk meglátogatni a menyem apósát, aki nem az én férjem, ugyanis a menyem és a fiam még itthon elváltak. De engem továbbra is úgy tart, mint aki az anyósa maradtam. Egyenként lehetett bemenni a beteghez, mert infarktusa volt az idős embernek. Befelé még nem is volt baj. de kifelé úgy látszik rossz ajtón jöttem ki. Eltévedtem. Bolyongtam én abban az irdatlan nagy kórházban. Betévedtem az egyik előkészítőbe is. Onnan tudtam, hogy már kezdtek volna vet köz tét ni. Egy szót nem tudtam angolul. Azok meg csak néztek rám, nyugtattak. Már az egyik be akarta adni az injekciót...” Persze mégiscsak megúszta Teri néni a műtétet. Nagy nehezen kikeveredett a labirintusból. A menye, meg a többi hozzátartozó nem tudta mire vélni, hová tűnt el ennyi ideig. Aztán a repülőn folytatódtak a kalandjai. Hiába hozta a légikisasszony az étlapokat. egy szót sem tudott elolvasni. „Egy arab fiatalember segített, hogy éhen ne haljak. Magyarul persze ő sem tudott, viszont elővett egy papírlapot és elkezdte lerajzolni azokat az állatokat, amelyekből a különböző ételek készültek. így aztán, mikor újra jött a kisasszony, csak rámutattam egy disznónak kinéző rajzra. Csak később derült ki, hogy teknősbékát rendeltem, merthogy rajzból egy kicsit gyenge lehetett a segítőtársam.” Számos epizódot említett még a vele történekről. „Ez legutóbb történt, a negyedik utamon. A Delta légi- társaság gépével jöttem haza, ott látják el az embert a legjobban és a gyengélkedőket a társaság mentőkocsija várja a gépnél. A leszálláskor megláttam egy idősebb asszonyt, akit éppen besegítettek a mentőbe, amikor leszálltunk Ferihegyen. Belém szállt a kisördög, gondoltam egyet, én is kipróbálom. Amikor a közelembe értek a mentővel, úgy tettem, mint aki rosszul van. Siettek is a mentősök, óvatosan besegítették a kocsiba, hozták a csomagomat, mindent. Gyógyszert, injekciót is akartak adni, de mondtam, már jobban vagyok. Percek alatt kint voltunk. Mikor a lányom a kijáratnál meglátott, hogy a mentőből szállítanak ki, majdnem rosszul lett. Majdnem őt kellett elvinni a mentőnek.” C sak az utolsó percekben tudtam meg, a hosszú együttes vonatozás után, hogy Teri néni nemrég temette el a fiát. Negyvenöt éves volt. Mégis úgy látszik sikerült megkapaszkodnia önmagában. És a derűben, ami a túlélés egyik forrása. Sipos Béla izenegyedikként Lakos László földművelésügyi miniszter távozik a közel két és fél éve kormányzó Horn-kabinet- ből. Ez egy teljes focicsapatra való gárda, s ha így megy tovább, nemsokára már csere is rendelkezésére áll az exminiszterek gárdájának. Arról nem beszélve, hogy egy kisebb, közepes ország kormánya éppen ennyi tagból áll. A meglepő csak az Lakos mostani távozásában, hogy néhány héttel ezelőtt — amikor az ellenzék felröppentette a kormányátalakítást — már rebesgették a nevét, ám akkor kormánykörökből gyorsan megcáfolták, mondván a földművelésügyi miniszternek nincs mehetnékje. Sőt, keményen dolgozik már a következő esztendő feladatain. Ennek ellenére miután szerdán a miniszterelnöknél járt, nyomban nyilvánosságra hozták távozását. A kormányfő indoka tömören: az EU csatalakozás szükségessé teszi a vezető- váltást a tárca élén. Vagyis, Lakos László ténykedése nem jó irányba befolyásolta a nemzeti agrárprogram kidolgozását. Úgy tűnik, áldozatot keresett a kormány, vagy a kormányfő azokért a sikertelenségekért — kárpótlás lezárása, vagy a földtörvény módosítása —, amelyekért nem a miniszter a felelős. Az agrárágazat egészének a folyamatos leértékelése zajlott számtalan kérdésben. Horn Gyula magyarázata elfogadható (mi mást tehetnénk?) — az más kérdés, hogy Lakos mit mond erre —, és sporthasonlattal élve csak azt mondhatjuk, az edző látja és tudja mikor és kit kell cserélnie a csapatban. Viszont a kívülállónak úgy tűnik, ismét a kapkodás határozza meg az edző tevékenységét nem először — s talán nem is utoljára —> ami nagyon könnyen megbonthatja az összjátékot. Mert már egy rossz passz is helyzetbe hozhatja az ellenfelet. Márpedig az Unióba, a NATO-ba csak határozott játékkal és gólt lőve lehet bejutni. Az sem baj, ha állandó támadással és góllövéssel „idegesítjük” az ellenfelet. Akkor valószínű a győzelem. Haver! Ha találsz benne valamit, felezünk... Ferter János karikatúrája A biztos biztonság Kováts Dénes em a rendőrségnél, V sem a közbiztonság kJ területén nincs válsághelyzet—állítja a testület szóvivője, miközben egyesek az amerikai útjáról a tervezettnél hamarabb hazatérő budapesti rendőr- főkapitány esetleges leváltását emlegetik. Mindez azért téma, mert az utóbbi időszak fővárosi robbantásai és merényletei a szervezett bűnözés kétségtelen jeleit mutatják. Ha pánikhangulat nincs is, azért meglehetősen aggasztó a jelenség. Vannak olyan vélekedések, melyek szerint a becsületes állampolgároknak nincs félnivalója, hiszen ezek az akciók a bűnöző- csoportok összecsapásainak, a leszámolásnak és megfélemlítésnek jelei, s az áldozatok valami módon kapcsolatban állnak az alvilággal, illetve kétes üzel- meikről ismertek. Nem tudni, ez utóbbi tény mindenkire igaz-e, miképp azt sem, vajon valóban veszélyben vagyunk-e. Mert azért az ugye előfordulhat, hogy véletlenül arrajárókat sebez meg a felrobbanó bomba vagy gránát, s olykor a lövedék is téves röp- pályára kerülhet... A szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés, illetve az érintett bűnözők kézre kerítése a világon sehol sem megy máról holnapra — idézhetjük ismét a szóvivőt, ugyanakkor azt sem feledhetjük, hogy nem oly régen még struccpolitika folyt, tagadták a szervezett bűnözés létét. Pedig — következtethetünk — feltehetően ez sem máról holnapra alakult ki. A robbantgatások, lövöldözések ugyanakkor további gondolatokat gerjeszthetnek, függetlenül a budapesti főkapitány leváltásától. Elsősorban azt a sokat hangoztatott érvet, hogy a rendőrségnek kellő technikát és anyagiakat kell(ene) biztosítani a bűn üldözéséhez. De (talán ugyancsak) elsősorban azt is, hogy kellően szigorú törvények szükségesek. Legalább azt a bűnözőt vonják ki hosszú időre a forgalomból, akit elkapnak! □-k '' i ~ „ 8 J j I fi Játékoscsere ^Kele^agyarorszá^^^ Kommentár Teri néni derűje
