Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-28 / 278. szám

1996. november 28., csütörtök ZÖLDÖVEZET Télen a madár is fázik Csak a rendszeres etetés használ • Sokszorosan meghálálják a segítséget Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Köze­leg a tél. Az első fagyok is be- köszöntöttek már, s hamaro­san leesik majd a hó. Kegyet­len hónapok köszöntenek az erdők, mezők lakóira, köztük a madarakra. Manapság kevés szó esik róla, de most is aktuá­lis a madárvédelem, melynek egyik legfontosabb része az etetés, különösén a téli etetés. Ilyenkor az élelem, a fűtőa­nyagkérdés a legfontosabb és az élelmet nem szórhatjuk szerte a világba, tálalásához etető szükséges. Persze nem kell mindjárt va­lami pazarul kiállított kerti dísztárgyra gondolni. Nem né­hány etetőpalotára van szük­ség a kertekben, hanem többe­zer párkányra, ablakra szerelt egyszerű etetőre, amelyekben van is megfelelő élelem. Hi­szen ha nem lenne baromfi és nem lenne veréb, bármely eső­től, hótól védett hely jó volna, ahová téli, hasznos madarain­kat odaszoktatjuk, dé — külö­nösen a verebek ellen — véde­keznünk kell, mert tömegük­kel leszorítják a hasznos fajo­kat és így minden jó szándé­kunkat meghiúsítják. Napraforgótányérok Ilyen ablakba való madárete­tőt beszerezni nem nagy költ­ség, és ha egyet láttunk, házi­lag is megcsinálhatjuk. Úgy vannak ezek szerkesztve, hogy az óvatos veréb nemigen megy bele, míg a cinkéknek, csúsz­káknak elemük az ilyen bujká­lás, s hamar megszokják az üveg csillogását és a szobában mozgó embereket is. Az ilyen ablaketető belső fala ugyanis ablakunk üvege s kinézve, minden pillanatban gyönyör­ködhetünk madarainkban olyan közelről, amilyen közel­ről máshol sohasem engednek. Ott, ahol nincs baromfi és veréb, elég egy földre tett nád­vagy zsúp féltető, ahová az élelmet — különösen a földön táplálkozó magevőkét — ki­szórjuk. Faluhelyen pedig, ahol erre a célra 20-50 napra­forgótányért eltettünk, elégsé­ges egy két-három méteres földbe vert hegyes karó, amelyre a napraforgó tányér­ját, magvas oldalával lefelé rá­húzzuk. Egy-egy alkalommal két-három tányért is ráhúzha­tunk, egymástól araszos távol­ságra. Tekintettel a havazásra, a karó hegyére tetőszerűen szétálló szalma- vagy nádcso­mót kötünk, amely alatt a ma­darak esőben és hóban is táp­lálkozhatnak. A karó legyen sima, hogy a macska könnyen fel ne mászhasson rajta; még jobb, ha alul tüskés gallyakkal vagy szögesdróttal körülkö­tözzük. Míg erdőkben, par­kokban a gyárilag készült úgy­nevezett dúctetőt állítjuk fel, amely nagyobb méreténél fog­va nagyobb madámépesség el­látására alkalmas. Az etető azonban még nem jelent semmit, figyelmeztet­nek az ornitológusok, köztük Vertse Albert is, akitől e soro­kat kölcsönöztük. Mint mond­ja, az élelem a fontos, a jó és tápláló élelem, és hogy az élel­met az a madár kapja meg, amelyiknek szántuk, és más madár azt el ne orozhassa. Szárított dinnyemag Etetőinket elsősorban a cinkék számára létesítjük, és mivel legfontosabb hasznos madara­ink is nagyjából hasonló kosz­ton élnek, nézzük meg, mit ad­hatunk nekik? Elsősorban ola­josmagvakat. Napraforgó-, kender-, tök-, görögdinnyema­got, férges diót, aztán húst, faggyút, nem sózott szalonna bőrkéjét. Ha nem akarunk ál­dozni napraforgómagra, na­gyon jó a szárított görög­dinnyemag is (amelyet persze még a dinnyeérés idején kell összegyűjtenünk és kiszárítva, papírzacskóban télire elten­nünk), szükségből pedig a ku­koricadara és a főtt burgonya is megteszi. Ha pedig a verebek nagyon rákaptak volna a napraforgó- magra, úgy kizárólag csak tök­maggal etessünk. A verebek nem tudnak vele mit kezdeni, a cinkék azonban ügyesen fel- kopácsolják. Ezeket a magva­kat egyszerűen kiszórjuk az etetőkbe, míg a húst, mócsing- vagy faggyúdarabot felfüg­gesztjük ágra, ablakpárkány szélére. Az így felfüggesztett élelemre a veréb nem száll rá, mert nem tud megfogózni ben­ne. Ne felejtsük el azonban, hogy vagy etetünk, vagy nem etetünk. A rendetlen etetés több kárt okoz, mint hasznot. A madarak megszokják az ete­tőt, ösztönösen számítanak rá, ♦egy-egy etető körül több ma­dár gyülekezik össze, mint amennyit a környék elbír, s ha az etetés nagy havazás vagy hideg ólmos eső idején várat­lanul kimarad, egynapi kopla­lás kihűti és megölheti a fűtőa­nyag nélkül maradt kis madár­testet. Ugyancsak nagyon kell vigyáznunk télutó táján, ami­kor a madarak már ritkábban látogatják etetőnket, és erre mi az etetést beszüntetjük. Egy szép napon arra ébredünk, hogy hó takar mindent. Ha ilyenkor nem etetünk és az utótél hosszabb, apró madara­ink tömegesen pusztulnak el. A faggyút még úgy is tálal­hatjuk, hogy megolvasztva fe­nyőág végére öntjük, ahol az megfagy és szinte természetes tápláléknak hat. Ebbe az ol­vasztott faggyúba magvakat, darált húst is keverhetünk, ami az élelmet változatossá teszi. A kimondottan magevő ma­darakkal más a helyzet. Ezek ablaketetőre ritkán jönnek, a nagyszemű olajosmagvakat és a faggyút nem is eszik. Szá­mukra másféle élelemről, másféle tálalásról kell gondos­kodnunk. Ez a gondoskodás csak egy kis jóakaratba kerül és még közvetlen hasznot is hajtunk vele, mert ezek a ma­darak pusztítják a gyommag­vakat. Téli magevő madaraink elsőrendű gyommagpusztítók, tehát etetésükre is gyommag­vakra van szükségünk. Csa­lán-, paraj-, lósóskamagot, egy nap alatt egész télre valót összegyűjthetünk, míg a boj­torjánt csomókban vágjuk le és kötjük fel kerítésre, faágra, ahol a tengelic és társai azon­nal megtalálják. A többi dud- vamagot megfelelően védett, elsepert helyre egyszerűen ki­szórjuk, s az se baj, ha egy-két veréb odaszemtelenkedik. Kertben dudvamagot ne etes­sünk, mert széthordja a szél, és kertünk a következő évben gaztenger lesz. Karvalyok ellen A rigóféléknek szárított bod­zabogyót adjunk. A bodzabo­gyót fagy előtt szedjük le és alaposan szárítsuk ki. De a ri­gók nagyon hálásak a főtt sár­garépáért, zöldségfélékért is, amelyek esetleg a szemétbe kerülnének. ■ ■ Az etetés után «következik madaraink személyes védel­me. A hidegtől elgémberedett madárka még könnyebb zsák­mánya a karvalynak, héjának, macskának, légpuskás és csúz­lizó gyereknek. Ezek ellen — ha akarunk — tudunk véde­kezni. Itt jelentkezik a mester­séges fészekodúk áldása, ame­lyekben madaraink a hideg té­li éjszakában biztonságos há­lóhelyet találnak. És itt jelent­kezik az élősövények életmen­tő szerepe is, amikor váratla­nul hózivatar, ólmos eső vagy rájuk leselkedő ragadozók elől kis madaraink a sűrű sövénybe menekülhetnek, különösen, ha abban a tűlevelűekből álló részletek is találhatók. Nem mindig ilyen barátságosak az erdők A szerző felvétele Horn Gyula könyvet ajánlott fel Híres embereknek, politikusoknak, sportolóknak küldött levelet az alapítvány Nyíregyháza (KM - Cs. K.) — Lehet, sokan úgy gondol­ják: van nekünk nagyobb ba­junk is attól, hogy a kutyáknak gyűjtsünk, csakhogy azt sem szabad elfelejteni, a megszelí­dített állatokért felelősséggel tartozunk. Márpedig ez utóbbi felelősségünkről hajlamosak vagyunk nagyon gyakran elfe­ledkezni. Hány szülő enged csemetéje könyörgésének, s vesz vagy szerez neki kiskutyát születés­napjára, karácsonyra? Aztán — ahogy cseperedik a kis gombóc — egyre nagyobb nyűggé válik a sétáltatása, ete­tése, gondozása, kimondatik felette az ítélet: nincs, tovább maradása a háznál. A szülők számba veszik a „könyörüle­tes” megoldásokat, és válasz­tanak: kiteszik a kocsiból egy forgalmas út mentén. Ott „fe­lejtik” a telken, vagy átdobják az állatotthon kerítésén. Éz- után fellélegeznek, mert hi­szen semmi rosszat nem tet­tek, hisz meghagyták a szeren­csétlen pára életét... (Leg­alábbis egy időre: míg el nem üti egy száguldó autó, míg éhen nem pusztul, míg meg nem betegszik.) E nemesnek és emberhez méltónak aligha nevezhető cselekedeteknek „köszönhe­tő” a városban a rengeteg, sze­rencsétlen, kóbpr kutya, s ez hívta életre az Állatbarát Ala­pítványt is, amely Sóstóhe­gyen Állatotthont működtet. Nemrégiben Adj egy tárgyat az állatokért címmel akciót hirdetett az alapítvány, s a fel­hívás nyomán közel ötezer használati tárgyat ajánlottak fel az állatbarátok. Híres embereknek, politiku­soknak, sportolóknak küldött levelet az alapítvány, kérve: ajánljanak fel árverésre dedi­kált tárgyakat. Mindössze hár­man válaszoltak: az elsők kö­zött Endreffy Ildikó, nyíregy­házi önkormányzati képviselő, aki egy hollóházi porcelán ha-' mutálat ajánlott fel, majd Horn Gyula miniszterelnök küldött dedikált példányt Cö­löpök című könyvéből, illetve Baja Ferenc miniszter adott minikönyvet Nyíregyháza ne­vezetességeiről. Árverésre bo­csátottak még egy aranylán­cot, amelyet az Állatvédő Liga egyik tagja adományozott. Ä vasárnapi árverésen Horn Gyula könyve 10 ezer forin­tért, míg Baja Ferencé 2000, Endreffy Ildikó ajándéka pe­dig 1600 forintért kelt el, míg az aranylánc kikiáltási áron, 20 ezer forintért talált gazdára. Az aznapi bevétel egyébként elérte a 40 ezer forintot, a hét­fői pedig a 30 ezret. Az állatotthon kis lakóinak megsegítésére hirdetett vásár december 8-áig folytatódik, vasárnap kivételével naponta 10-18 óráig Nyíregyházán, a Nyírfa téri üveggalériában. Könyvek, dísztárgyak, kazet­ták. ruhaneműk, hanglemezek tömkelegé várja a vásárlókat, s van itt még alig használt, mű­ködőképes gázboyler is, 20 ezer forintért. Az árusításból befolyt pénzt a menhelyre for­dítják. Áz alapítvány mellett műkö­dő Állatvédő Liga aktivistájá­tól, Tomasovszki Kamillától azt is megtudtuk, sajnos na­gyon sok árva kutya van most az Állatotthonban, számuk lassan megközelíti a százat. Javarészük kölyökkutya, ame­lyeket a szívtelen gazdák sok­szor nejlonzacskóba téve hají­tanak át a menhely kerítésén. Van, amikor még olyan pici a kutyus, hogy önállóan táplál­kozni sem tud. Az Állatbarát Alapítvány to­vábbra is keresi az Állatotthon végleges helyét, hiszen a mos­tani menhely csak ideiglenes megoldás a gazdátlan állatok elhelyezésére. Továbbra is várják azok jelentkezését, akik segíteni tudnak a menhely mű­ködtetésében. S várják azok­nak a jelentkezését is, akik szí­vesen fogadnák örökbe az árva jószágokat, hiszen a kutyának gazdára van szüksége, akit szolgálhat, védhet, szerethet. Földi mandula Nyíregyháza (KM) — A Homokhátság kritikussá vált vízháztartási gondján már elfeledett, vagy új, szá­razságtűrő növények ter­mesztésével igyekeznek úr­rá lenni a kiskunsági terme­lők. A táj sajátosságainak jobban megfelelő termék­szerkezet-váltáshoz — pá­lyázati lehetőségek ismer­tetésével, szaktanácsokkal, bemutatókkal — a gazda­jegyzők révén a megyei ag­rárkamara is segítséget nyújt, vannak azonban, akik öntevékenyen kísérle­teznek. így tett a kiskunlac- házi illetőségű Péteri Szil­veszter és a kecskeméti Abonyi Jakab is, amikor összefogva hozzákezdtek a földi mandula termesztésé­hez. Egyikük szaklapokból szerzett tudását, illetve egy korábbi próbatermelés ta­pasztalatát, másikuk pedig a Kecskeméthez közeli Helvécián lévő kiskertjét adta a közös kísérlethez. Az eredetileg sivatagi növény a vártnál lényegesen több ter­mést hozott a szinte semmi­re sem jó sívó homokon, ahol még a gyomok közül is jóformán csak a tüskés ki­rálydinnye vagy a betyár- kóró terem meg. A földi mandula a helvé- ciai táblán kívül hazánkban még csak elvétve, többnyi­re a különlegességeket ked­velő hobbikertészeknél ta­lálható. Az elsivatagoso- dással fenyegetett alföldi tájakon több szempontból is kívánatos lehet a földi mandula elterjedése. A ta­vaszi fagyok után elvetendő magokból kikelő növény minden része hasznosítha­tó. Fűszerű, dús levélzete csokrok díszítésére, kötözé­sére alkalmas, nagyobb tö­megben lekaszálva pedig tápanyagokban, ásványi sókban gazdag, az állatok által kedvelt takarmány. Számottevő hasznot azonban a burgonyához ha­sonlóan a földben termő, a földi mogyoró magjainál valamelyest nagyobb gu­mók adják. A kilónként ezer-ezer- száz forintért értékesíthető gumók íze — mosás és egy­szerű házilagos szikkasztás után — vetekszik a fán ter­mő édes manduláéval vagy az importált pisztáciáéval. A vegetáriánusok által is keresett csemege az édes­ségiparban, cukrászatban, sőt a kozmetikai iparban is nagy jövő előtt állhat. Kifestőkönyv gyermekeknek Nyíregyháza (KM) — A Környezet- és Területfej­lesztési Minisztérium tá­mogatásával a Tisza Natura Környezetvédelmi és Szol- 'gákató Bt: Szeged újrapapí- ron környezetvédelmi szemléletre nevelő kiad­ványt készített az általános iskolák alsó tagozatos tanu­lói számára. A kiadvány egy kifestő­könyv, mely szórakoztató módon mutatja be az üveg újrahasznosításának folya­matát. A gyermekek mellett ta­náraik részére is készült egy kis füzet, mely kérdése­ivel, ötleteivel segítséget adhat az osztályfőnöki óra, napközis- foglalkozás kere­tében e témával foglalkozni kívánó pedagógusoknak. A gyermekek, valamint nevelők számára a kiadvá­nyok a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Fel­ügyelőség épületében (Nyíregyháza, Széchenyi u. 19.) a bejárat melletti elő­térben vehetők át. Fanyűvők Guthon Guth (KM-D. M.) —Zú­gott a fűrész, pattogott a forgács, dőlt a fa a Nyírerdő Rt. guthi erdészetében na­pokban megtartott fakiter­melő versenyén. Kilenc csapat mérte össze tudását, hogy elnyerje a legjobb munkabrigád címet. A feladatok között szere­pelt: gépi döntés, gallyazás, kombinált illetve lánckímé­lő darabolás, motorfűrész­szerelés időre valamint vá­lasztékolás, ami azt jelen­tette, hogy az előre ledön­tött fákról meg kellett hatá­rozni, milyen erdei termék készíthető belőle. Emellett a zsűri értékelte csapat (bri­gád) általános felszereltsé­gét, munkavédelmi eszkö­zök meglétét is. A dobogó első három fo­kára hajdúsági versenyzők állhatták, míg megyénkből a nyírlugosi Molnár István munkacsapata az ötödik lett. A versenyen való rész­vétel feltétele az elkövetke­zendő munkavállalások­nak, s az elért helyezések is szerepet kapnak a díjazás­ban. Megújul Gemenc Szekszárd (MTI) — A ge- menci erdő szélén, Szek­szárd közelében több mint 10 éve kiépített kiránduló­központ fejlesztéséhez az ésszerűtlen és bonyolult tu­lajdonviszonyokat kell ren­dezni, ebben állapodtak meg nemrég az ügyben ér­dekeltek. A tolnai megye- székhelyen rendezett ta­nácskozáson kinyilvánítot­ták: közös erőfeszítéssel akarják elérni, hogy a híres természetvédelmi terület idegenforgalmi hasznosítá­sa méltó kezekbe kerüljön. A tulajdonképpeni kirán­dulóhely maga az erdő, de az már a Sió árvízvédelmi töltésének másik oldalán, vagyis az ártéren fekszik, s időnként tartósan víz alá kerül, olyankor sem sétálni, sem kisvasúttal utazgatni ott nem lehet. Ezért a terület tulajdonosa, a Gemenci Er­dő- és Vadgazdaság Rt. fel­ajánlotta, hogy az érdekelt cégek és intézmények támo­gatásával kialakít egy nagy, mindig bejárható erdőrészt, ahová nem tudna bejutni a szükségesnél több víz. □

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents