Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-25 / 275. szám

1996. november 25., hétfő SPORT □ Tavaszi rajt az utolsó helyről Vojtkó István edző szerint tavaszra új vezetőségre van szükség Mátészalkán Nyíregyháza (KM - GDM) — Keve­sen hittek abban, hogy az 1996/97-es bajnoki szezonban is NB III- as lesz a Mátészalkai MTK labdarúgó csapata. Papíron ugyanis kiesett a gárda, ám először egy óvási ügy miatt tértek vissza a remények, majd kiderült, a Hajdú me­gyei bajnok, a DEAC nem vállalja a magasabb osztályú szereplést, így mint legjobb kieső, a szalkaiak ismét a Ti- sza-csoportban kezdhették meg az őszt. Ez azonban nem a várakozás­nak megfelelően sikerült, hisz az utolsó, 16. helyen zártak a szatmáriak. Mérlegük: 2 győ­zelem, 2 döntetlen, 11 vere­ség, 12^11-es gólkülönbség, 8 pont. Otthonában 33 százalé­kosan szerepelt a csapat (2 győzelem, 1 döntetlen, 4 vere­ség, 9-18-as gólkülönbség, 7 pont), míg idegenben győze­lem nélkül mindössze 4 száza­lékot teljesítettek (1 döntetlen, 7 vereség, 3-23-as gólkülönb­ség, 1 pont). — Tíz nappal a bajnoki rajt előtt vállaltam el az edzői tisztet a Mátészalkánál — me­séli az augusztus eleji törté­néseket Vojtkó István ungvári mester. — Azért ilyen ké­sőn, mert én csak az NB Ili­ért voltam hajlandó otthagy­ni Nyírmegygyest, az enge­dély pedig nem sokkal az el­Kopár Las Palmas (MTI) — A Hongkong Challenge föld­kerülő vitorlásverseny me­zőnyét a negyedik szakasz után vezető Kopár István és csapata — Mol-Hungária 1100 nevű hajójával — va­sárnap délben rajtolt el Las Palmasból az ötödik sza­kasz megtételére. Az At­lanti-óceán átszelése a Ka­nári-szigetektől a Karib- tengeri Santa Lucáig terje­dő feladat. A Hongkong Challenge mezőnye amúgy együtt vi­torlázik ezen az etapon az ARC ’96 (Atlantic Rally for Cruisers) elnevezésű transatlantic verseny bátor hajósaival. Az ARC-ot ti­zenegy éve írják ki annak a Jimmy Cornellnek az irá­nyításával, aki a közelmúlt­ban Budapesten is járt a Hongkong Challenge fő­rendezőjeként. Las Palmasban több mint 50 ezer helyi nézője volt a parádés rajtnak. A két via­dal mezőnye együttesen 140 hajót számlál. Ebből harminc hajó versenyosz­tályban érdekelt — köztük a Hongkong Challenge ha­jói —, a többieket külön díjazzák. A 17 ország hajó­ja között a Mol-Hungária 1100-nak igen jó esélyei vannak ezen a szakaszon is. Kétezerhétszáz. tengeri mérföldet (4900 km) kell teljesíteni. Kopár számítá­sai szerint ez a távolság 14 nap alatt megtehető. Az ARC-ra a legtöbben Angliából neveztek be (58 hajó), a németek 25 egy­séggel a másodikok ezen a listán. A legidősebb hajót még 1936-ban építették, a legtöbbet látott kapitány 76 éves, a legkisebb hajó 9, a leghosszabb pedig 24 méter hosszú. ső mérkőzés előtt érkezett meg. O Csak a harmadosztály volt a lényeg, a feltételek nem is érdekelték? — Dehogy nem. Úgy tűnt, nem is lesz semmi baj, hisz a tarsolyban több igazolandó já­tékos neve is benne volt, akik erősítést jelentettek volna, a vezetők részéről pedig az ígé­retek is elhangzottak. Ezek azonban nem valósultak meg. O Pedig minden jel arra mutatott, hogy jelentősen áta­lakul majd a gárda. — Sokan távoztak, akik meghatározó emberek voltak, pótlásukra ki is szemeltük a megfelelő embereket. Aztán kiderült, hogy Kántor és Vin- cze mégis Kisvárdán marad, menet közben pedig itthagyott bennünket Barcsay és Király. Nagy Krisztián, aki első szá­mú kapusunk, elfoglaltságai miatt csak a 9. fordulóban tu­dott pályára lépni, addigra pe­dig jó pár vereséget összeszed­tünk. Akiket jól be tudtam épí­teni a csapatba az a Kocsis Pa­li és a Kosa Attila, őket alacso­nyabb osztályból hoztam. O A vereségekre visszatér­ve, abból rendesen kijutott csapatának. Főleg az első sza­kaszban kaptak ki nagy arány­ban, később már csak kis gól­különbségű „zakókat” szen­vedtek. — Mint említettem, Nagy Krisztián nagyon hiányzott a kapuból, mire visszajött, a já­tékosok már önbizalomhiány­nyal küszködtek. A szezon má­sodik felétől már jobban meg tudtuk szorongatni az ellenfe­leket, az otthoni Kisvárda és az idegenbeli Rakamaz meccset még most is sajnálom. Nem érdemeltünk vereséget. Talán ennek tudható be, hogy ezután beleszaladtunk két olyan po­fonba (Baktalóránháza ellen 0-7, Ózdon 3-0), ami után végképp padlóra kerültünk. O Ilyenkor szokták a vezetők leváltani az edzőt. — Nálunk lett volna kit le­váltani, de nem volt, aki ezt megtegye. Ugyanis Szálkán nincs vezetőség. Én vállalom a kudarc rám eső részét, és a já­tékosok válláról sem veszem le a felelősséget, de meg kell mondanom, hogy az azóta már lemondott elnökünkön, Pén­zes Andráson kívül senki nem állt a csapat mellett. Magunkra voltunk hagyatva. OAz elmúlt szezon szereplé­sét nézve muszáj volt NB Ill- ban elindulni? Nem lett volna szerencsésebb a megye I-ben játszani, és végigverve a me­zőnyt a jövő csapatát megépí­teni? — így utólag mindenkép­pen, de menet közben is sokan mondták. Tapasztalat- és önbi­zalomszerzésre nagyon jó lett volna, de akkor, a bennmara­dásért mindent megtettek még a vezetők, s én is azt hittem, nem csak ígérgetnek. Téved­tem. ONem fordult meg Ónben a távozás gondolata? — De igen. A további fejle­ményektől függ: maradok, vagy távozom. Cl Milyen fejleményektől? — A megbízott elnökkel még nem tudtam beszélni, a vele történő négyszemközti eszmecserén sok minden eldől majd. O Mégis milyen feltételek kellenének a tavaszi, eredmé­nyesebb szerepléshez? — Egy teljesen új szakosz­tályi vezetés felállítása a leg­sürgősebb, amely dolgozik is. Ezenkívül mindenképpen meg kell erősíteni a csapatot a kö­zéppályán és a védelemben. Már vannak kiszemeltek, de sajnos az anyagi lehetőségeink igen behatároltak, hisz egye­düli támogatónk a polgármes­teri hivatal. Elég, ha csak any- nyit mondok, hogy felszere­lésgondjaink is voltak az ősszel. — A következő hetek prog­ramja? — Az első teendőm, hogy felveszem a kapcsolatot Petróczi elnök úrral. A játéko­sok decemberre szabadságot kaptak, a felkészülést január első napjaiban kezdenénk. Munkánk lenne bőven. Én az őszi teljesítményünk ismereté­ben is bízom a bennmaradás­ban. Ha a város is mellénk áll, biztos vagyok benne, hogy szebb, sikeresebb tavasz vár ránk. Nyakkendőben rótta a köröket Ünnepélyes külsőségekkel avatták a pócsi ralikrosszpályát Máriapócs (KM - M. L.) — Hát ezt kevesen gondolták volna, viszont néhányan na­gyon akarták. Mármint hogy szombaton még ma­radjon meg valami a pár he­tet késett indián nyárból. Rabócsi Tibortól kevesen várták jobban az esőmentes napot, hiszen ekkor húzta le az átlátszó lepelt műalko­tásáról, a máriapócsi rali- krosszpályáról. Az avatás ünnepélyességéről csak annyit: volt piros sző­nyeg, Pálóczy Andrásné pol­gármester asszony beszéde, szalagátvágás, egyházi szente­lés és áldás olyan illusztris személyiségekkel, mint Mo­solygó Marcel és Sípos Kund Kötöny. Nem is tudta palástol­ni érzelmeit a pálya kitalálója és megvalósítója. Aztán aki akarta gyalogosan vagy autójával netán motorjá­val kipróbálhatta a pályát. És elkezdődött az amatőr rali- krosszverseny a szokásos edzésekkel, majd az előfuta­mokkal. Közel kétezren szur­koltak maguk választotta ked­venceiknek, akik az előfuta­mokban az időeredmények alapján kvalifikáltathatták ma­gukat a finálékba. Mindkét ka­tegóriában három-három se­lejtezőt mentek a versenyzők, a legrosszabb eredményt el­hagyhatták, a másik kettőt összegezték és az alapján raj­tolhattak a döntőben. A Divízió-I (1600 cm3 alatt) fináléja után még nagyobb volt Rabócsiék öröme, hiszen a papa bizonyította, hogy az amatőr mezőnyben a legjob­bak közé tartozik és megnyer­te a versenyt a debreceni So­mogyi, a sárospataki Csomós, a hajdúböszörményi Nagy va­lamint a nyíregyházi Kovács előtt. Ebben a kategóriában egyébként tizennégyen indul­tak. A Divízió II-ben pedig ki­lencen, itt ifjabb Rabócsinak nem volt szerencséje, két au­tója is felmondta a szolgálatot. A fináléban aztán hullottak a kocsik mint ősszel a legyek, a négy kör után csak ketten ér­tek át a célvonalon. A nyíregy­házi Csernyik István nyert testvére, Zsolt előtt, érdekes, hogy mindketten kölcsönko­csival versenyeztek. A mély, fogós pálya alapo­san próbára tette a versenyző­ket és a technikákat, utóbbiak bírták kevésbé és sok kocsi adta meg magát. A rendezés­ben akadt még javítani való, ám ezzel együtt jól szórakoz­hattak azok, akik ezt a progra­mot választották szombati el­foglaltságnak. — Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sikerrel tudtuk megrendezni a pályaavatót. Külön öröm számomra, hogy kiderült, jó néhányan segítő­készek — így tömören a ver­seny végén Rabócsi Tibor. Akinek győzelméről azért még két érdekesség. Az egyik az, hogy minden valószínű­séggel a rekordok könyvébe illik: nem hiszem, hogy rali- krosszversenyt (amatőr vagy profi) nyertek már nyakken- dősen. Mert a pályaavatásra az alkalomnak megfelelően kiöl­tözött, utána felhúzott egy overallt, ám alatta maradt az ing, a nyakkendő. így grédere- zett pályakarbantartásnál és így rótta a köröket a verse­nyen. A másik csemegéznivaló az indulásához kapcsolódik. Pén­teken este, mikor hazament a pályáról még úgy volt, hogy nem indul. Autójának a mo­tortere teljesen üres volt. Az­tán mivel a fiú kocsijai rakon- cátlankodtak, Dani, a szerelő gondolt egyet, nem szólt sen­kinek, hanem este nyolc után nekiugrott és egyedül össze­rakta a motort. Mindez szom­baton reggel derült ki, a többi már ismert. Még az nem, hogy a versenyek között néhány be­mutató is szórakoztatta a pub­likumot, ezen nyíregyházi és miskolci I. osztályú ralisok rótták a köröket. Szombaton rajtolt a máriapócsi ralikrossz Balázs Attila felvétele x Maske vesztett Pontozásos vereség a búcsún Virgil Hill boldogan emeli magasba karjait AP-felvétel München (AP, MTI) — Füttyel, érthető nemtetszés­sel fogadta a müncheni kö­zönség a profi félnehézsú­lyú ökölvívók (a küzdő fe­lek egyaránt 79 kg-os test­súllyal mérlegeltek) szom­bati csatájának végeredmé­nyét. Érthető volt az ellen­érzés, hiszen a német Henry Maske hivatásos pályabú­csúztatóján a pontozóbírók az amerikai Virgil Hűlnek adták a győzelmet. Hírügy­nökségi összefoglalókból az derül ki, akár Maske is nyerhetett volna. A tengerentúli sportem­ber ezzel WBA világbajno­ki címe mellé szombaton késő este megszerezte az IBF szervezet félnehézsú­lyú koronáját is. A bírók közül ketten (115-113 és 116-113) az amerikainak adták a győzelmet, míg egy pontozó 116-112-vel Mas- két jelölte meg győztesnek. Az 1988-as szöuli olimpia német bajnoka az ered­ményhirdetést követően sírva búcsúzott a közönség­től, majd az interjúszobá­ban elmondta, érzése sze­rint lepontozták, tehát nem érdemelt vereséget. Hill 43. profi győzelmét aratta, mindössze egyszer kapott ki. Arról is híres, hogy WBA-címét húsz al­kalommal védte meg. Az amerikai győztes hozzáfűz­te, legközelebbi riválisa várhatóan a WBC-bajnok, szintén amerikai Roy Jones Jr. lesz. Hingis és Graf A két legjobb hölgy a fináléban New York (AP, MTI) — A női teniszezők Mes­terek Tornáján már szombaton késő este biztosította helyét a döntő­ben az első helyen kiemelt Steffi Graf. A német kiváló­ság a cseh Novotnát verte kétórás mérkőzésen. E csa­tát követően a másik elő­döntőben a svájciak 16 éves kiválósága, Martina Hingis (őt a hetedik helyen emel­ték ki) a horvát Iva Majolit győzte le 6-2, 4—6, 6-1-re. Hingis tehát folytatta ki­váló szereplését, nagy­ágyúk egész sorát törte meg, amíg kiharcolta fina- lista helyét. Hírügynöksé­gek megjegyzik, a svájci ti­nédzser a második tenisze­ző lehet e sorozat történeté­ben, aki tomadebütánsként megnyerheti az eseményt. Elődje e tekintetben (1974) Evonne Goolagong volt. Graf a Novotna elleni di­adalát követően így nyilat­kozott: — Igyekeztem úgy szer­válni, hogy riválisomnak ne legyen esélye a hálóhoz be­futni. Ez a taktika bevált. Hingis fogós feladatot je­lent, hiszen a teniszsport­ban friss jelenségnek szá­mít. Mindenesetre izgalmas döntő elé nézek. Az ellene elődöntőt ve­szített Jana Novotna véle­ménye: — Steffi az „ellensé­gem”. A jelek szerint meg kell vámom, amíg felhagy az aktív teniszezéssel, mert rendre megakadályoz ab­ban, hogy Grand Slam-cí- met szerezzek. Martina Hingis a Graf el­leni döntő előtt így formált véleményt: — Mérkőzésről mérkő­zésre több az önbizalmam, remélem, a legjobb formá­mat hozom Graf ellen. Per­sze egy döntőben mindig többet kell harcolni, mint az odáig vezető úton. A New York-i finálé győztese 500, vesztese 250 ezer dollárt szerez. A páros döntőjében: Da­venport, M. J. Fernandez (amerikai, 3.)-Sanchez-Vi- cario, Novotna (spanyol, cseh, 1.) 6-3,6-2. Békeemlékművek között Budapest (MTI) — Vasár­naptól a Népstadion is a vi­lág több mint 800 békeem­lékműve közé tartozik. A Sri Chinmoy nemzetközi békealapítvány tagjai, to­vábbá a Népstadion és In­tézményei (NSI) vezetősé­ge által szervezett avatóün­nepséget a Toronyépület előtt tartották meg. A ren­dezvény elején a Sri Chin­moy Center képviselője, Szalay László mutatta be az alapítványt, amely a világ­béke eszméjének támogatá­sa és terjesztése céljából jött létre. Amint a jelenlé­vők megtudhatták, a béke­alapítvány munkája szoro­san kapcsolódik a sporthoz. Az alapítvány rendszeresen szervez különböző sport- eseményeket, amelyek kö­zül kiemelkedik a New York City Marathon és a Világbéke-futás. Utóbbi a földkerekség legjelentő­sebb békedemonstrációja, hiszen az esemény során a világ csaknem száz orszá­gában közel félmillió em­beradja kézről kézre a béke lángját. Ketel»WagyaroSz^^9|

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents