Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-04 / 257. szám
1996. november 4., hétfő HATTER Kelet-Magyarország 3 Nem fenyeget a csődveszély Gyarmati kapcsolat a Vektorral • Mit kínálnak eladásra • Jön 26 millió Fehérgyarmat (M. K.) — Fehérgyarmaton szinte hagyomány, hogy havonta lehetőséget talál a város polgármestere vagy jegyzője arra, hogy a lakosságot érintő kérdésekre válaszoljon. Dr. Nemes István polgármester a gazdasági helyzetről így fogalmazott. — Csőd nem lesz. Ha számításaink úgy alakulnak, ahogy terveztük, még pénzügyi helyzetünkön is tudunk javítani. Nagyon fontos a gázrészvény megfelelő áron történő értékesítése, illetve az. hogy mikor kapjuk meg a pénzt. Most jobbnál jobb ajánlatokkal keresnek meg bennünket, közvetítéssel külföldiek is. Amennyiben a részvény rendelkezésünkre állna, bőven 100 százalék fölött tudnánk eladni, száz százalékot fizetnének, az értékesítés után pedig a különbözetet. — Mi is megkaptuk Baja miniszter úr átiratát, ez a közművagyon egy részére vonatkozik — mondja a polgármester —. Nálunk kettős a dolog. A beruházás első ütemére részvényt kaptunk, a második üteme önkormányzati tulajdonba került. Az állam a településeknek adott támogatást, kezdetben 50 százalékot, később kevesebbet, ezt kémé a vételárból vissza. Ez Fehér- gyarmatot nem érinti, mert a tulajdonban lévő gázvezetékre nincs állami támogatás. Ez hitelből, önkormányzati pénzből, illetve lakossági hozzájárulásból valósult meg. □ Volt-e kapcsolata a városnak a Vektor Kft.-vei? — A nekik adott megbízás révén kaptunk az ÁPV Rt.-tői Üzletsor Fehérgyarmat központjában 6 millió forintot. Mi tizenkét százalékot adtunk, szorult helyzetünkben. Valójában azt sem tudtuk, mennyi az a vagyon, ami nekünk járt volna. A Vektor viszont kihajtotta a MATÁV és OTP részvények értékesítésénél azt a többletértéket, ami nekünk járt. □ Az önkormányzati tulajdon egy részét áruba bocsátották. Milyen eredménnyel? — A sétálóutcában egykor szociális diszkontként használt épületet licitálással értékesítettük. A városi galériaként működött épületre nem volt jelentkező, így újra meghirdetjük. A tivadari ifjúsági táborra három jelentkező is volt. A bizottságok még nem értékelték az ajánlatokat. A térségben élő polgármesterek felvetették: jó lenne, ha a tábor önkormányzati tulajdonban maradna. Ők hajlandóak lennének — 49 település — egy- egy részt megvenni, illetve a közös működtetéshez hozzájárulni. Ez nem került még a mi testületünk elé, illetve a felvetésen kívül eddig a már említett okok miatt más nem történt. Fizetőképességünk megtartása, a szállítói követelések teljesítése érdekében további pénzügyi egyensúlyjavító intézkedéseket is teszünk. Ez a lakosságnak nem jelent megszorítást. □ A Kelet-Magyarország- ban alig két hete arról olvashattunk. hogy a területi támogatásból, ami a kiegyenlítést szolgálja, Fehérgyarmat is kap. Mire? — Összesen mintegy 26 millió forintra számíthatunk. Az egyik csomag útfelújítást tartalmaz. Az erre vonatkozó szerződést a napokban megkötöttük, amit a Kincstárral való Aki felfedezte a diák Krúdy Gyulát Mai Kossuth-diákok helyeztek el koszorút az egykori Kossuth-tanár sírjánál Nyíregyháza (KM) — A Nyíregyházi Kossuth gimnázium számos, egykori híres tanára nyugszik a Morgó-temetőben. Elég ha dr. Schárbert Armin és dr. Belohorszky Ferenc igazgatók nevét említjük. Az ő sírjaikat a leszármazottak, az itt élő családtagok tartják rendben. Van azonban olyan egykori tanár is, akiknek már nem élnek hozzátartozói városunkban. Ilyen Porubszky Pál tanár úr is, akinek sírját a gimnázium diákjai gondozzák. Az idén halottak napja előtt valaki rendbehozta a sírt, így a Kossuth-diákok csak a koszorút helyezték el a sírra. Ez a kegyeleti aktus egyrészt a mai diákok számára emlékeztető nevelési lehetőség, másrészt annak a ténynek a megismerése, hogy PoBodnár István tárcája rubszky tanár úr fedezte fel azt a Kossuth-diákot, akit Krúdy Gyulának hívtak. Porubszky tanár úr és Krúdy Gyula neve tehát összefonódik nemcsak a gimnázium és a város történetében, hanem a magyar irodalom történetének írásában is. O któberi ájtatosság, színpompás vasárnap! Az időjárás is kedvez nekünk. A Nyírségben élők kedvenc kirándulóhelyére, Erdőbényére igyekszünk, hogy szemünket röptessük a sokszín gyönyörűségen, a színes növényzettel borított hegyvonulatokon, és szép őszi csokorral, na meg némi ásványlelettel térjünk haza. Sok helyen szüretelnek. Megállunk az egyik jókedvű társaságnál, mézédes musttal kínálnak. Erdőbénye bortermő, történelmi település, hajdan a Rákócziak birtoka volt. A bor itt mindig/ nemes valutának számított. Am más kincsekre is lelhet itt az ásványgyűjtő: tej-, üveg-, viasz- és májopálra, kvarckristályokra, malachitra, kalce- donra és a piroxén-andezit üregeiben kristályosodott szideritre. Mi legelőszőr Erdőbénye határában állunk meg, ahol egy juhhodály található, egy hegy tövében. Hajdan az ősember élt itt, kiválasztva a megfelelő, védelmet kínáló helyet. Ideális lakóhely lehetett, a képzelet röpül, röpül visszafele évezredeket. Allatbőrbe bújt, kissé Évmilliók nyomában meggörnyedt emberek, a maguk félelmeivel, örömeivel. Életük merő küzdelem lehetett, de bizonyára megvoltak az örömeik is. Vadásztak, dolgoztak, szerszámokat készítettek. Nyomukban járunk. Az ásványgyűjtők kedvelt kutatási helye ez, hiszen itt garmadával lelheti a vándor a fekete üvegszerű lávaüveget, az obszidiánt, amiből az ősember szerszámokat készített. A területen éppen az őszi szántást végzik, baktatunk hát a felszántott földön a traktor nyomában nézelődve. A zsákmány nem túl gazdag, csupán néhány obszidián és opál... Tovább haladunk Erdőbénye kanyargós utcáin; az Aranyos völgyébe tartunk. Közismert opállelőhely. Jó néhány évvel ezelőtt az út építése közben opálpadkát vágtak ketté, és bárki szedhet még ma is zsákravalót. Am érdemes lehántani a külső réteget, hátha alul az érintetlen belsőben szebb kő található. Egy debreceni családdal találkozunk, megnézzük egymás kincseit, és némi tanácsot adunk egymásnak. Arrébb egy gombászó társaság kutat, félig a kosaruk jóféle őzláb gombával. Az Aranyos-völgy lankáin leterítjük a magunkkal hozott pokrócot, jólesik az októberi napfény. Jó óra múlva felkerekedünk, irány a kovabánya! A bányát szúrós szemű emberek őrzik, de a szerencse ismét kedvez nekünk, egy autóbusznyi társaság kutat- gat itt bőszen. Az öröm annál nagyobb, amikor látjuk, hogy csupa ismerős, a nyíregyházi Koch Sándor ásványgyűjtő klub kirándult ma éppen ide. Engedélyük is van, így hát melléjük szegődünk. Hat-hét- száz méter séta után feltűnik a kovabánya. Mintha egy fantasztikus vidéken járnánk, fehér dombok, kettévágott halmok, és kisebb-nagyobb kovadarabok, finom szemű kovaföld. Az évmilliókkal ezelőtt lepergett levelek lenyomatát megőrizte a kova, s ha szerencséd van, akár egy halommal is összegyűjthetsz belőlük. Hamarosan 5-6 gyönyörű leletre is szert teszünk, az egyik — mint a szakkönyvben megtaláljuk — a diófélékhez tartozik, a másik valami gesztenyeféle lehetett. Az egyik szép darabon négy kisebb levélnyomat is látható. A miocén korból való, több millió éve rejti őket a föld mélye. Irigylésre méltó halhatatlanság! Kutatgatunk tovább. Az egyik kovadarabon furcsa rajzolat. Először el is akarjuk hajítani, de ahogy nézegetjük, egyre inkább felismerhető egy lepkelenyomat. Ritka kincs, hiszen a pillangó tiszavirág életű, és nem marad utána semmi. A mi lepkénk lenyomatát viszont megőrizték ezek a furcsa oldatok. A rajzolat hasonlít egy kicsit egy nappali pávaszemre. Mutatjuk a többieknek, az egyik fiatalember mérgesen ismeri fel, máraz ő kezében is megfordult, de nem látott benne fantáziát. M i viszont egy évmilliókkal ezelőtti réten jártunk, amelyet gesztenye- és diófaféle szegélyezett, és ahol már régen is csodálatos pillangók repdestek. a*» m m .mit ' — MUfAflAVlI *viwnl#|#VVI ft Elek Emil felvétele hasonló művelet követ, ettől függ, hogy a számla ellenértékét mikor tudjuk kifizetni. Többek között a Rákóczi, Damjanich, a Kölcsey, a Béke utcákat borítja majd új aszfalt- szőnyeg. A másik nagyon fontos teendő a volt állami gazdasági lakótelepen élő családokhoz a közvilágítás, víz, illetve vezetékes gáz kiépítése. Ez azt is jelentheti, hogy a FIP- KERSZ is alkalmazhatja e korszerű energiahordozót. □ A valamikori nagyközségi tanácsi épület Kossuth téri épületrészével mit tervez a város? — Korábban már felvetődött, hogy a Galéria értékesítése után is kaphatna helyet a régiségek sora, de alkalmi kiállítások is elférnének. Erről, illetve az épület hasznosításáról sincs döntés. Az is igaz viszont, hogy a tetőszerkezet felújítása elkerülhetetlen. Hataratlepes Balogh József-j» -r incs félnivalónk, /\l ránk nem veszélye- x Y sek — mondta a hét végén Bodrácska János Budapest rendőrfőkapitánya, amikor az alvilág legújabb látványos cselekedetéről beszélt. Nekik egymással van dolguk, az utcai járókelőknek nem esik bántódása — hallhattuk korábban is, ha egy ukrán lelőtt egy másikat, ha egy örmény tüzet nyitott az orosz vetélytárs- ra, ha egy kínai megölt egy másikat. Zárt világ ez — mondták, s hittük is míg el nem kezdődtek a robbant- gatások, míg gránát nem vetette szét a Mercedes elejét, míg azért nem nyílt ki szokásos időben a Komjáthy, mert két robbanás rázta meg az építményt hajnalok hajnalán. Nekünk is jutott már néhány belőlük. Emlékezhetünk a Korányi utcai éjszakai bárban eldördült lövésre, a már említett izraeli örmény által elkövetett gyilkosságra, korábban a na- ményi szállodában történt szabályos kivégzésre, s amennyi fegyver, lőszer, gránát gazdára talál a KGST-piacon, az a csoda, hogy csak ennyi lövöldözés történt. Van-e reményünk arra, hogy ezután kevesebb lesz? Aligha. Egy statisztikát láttam a minap, amelyből megtudtam: tavaly 560 ember vesztette életét merényletek következtében és ebben nem szerepelnek az olyan alvilági leszámolások, mint amelyiknek Prisz- tás József a múlt héten áldozata lett. Pedig róla azt írják a lapok: tíz-tizenöt testőr kísérte még a WC-be is. S még ki sem hűlt a teste, három román egy kínai kereskedőre támadt, két láblövéssel leterítették, aztán elszedték tőle, ami nála volt. Igaz ezután már Bodrácska úr azt is kimondta: „az alvilági bűnözők átlépték azt a határt, amit egy nyugodt főváros még elvisel”, utalván arra, hogy szigorítani akarják az ellenőrzést. De vajon megvédhetnek-e bennünket a véletlenszerű akciók, ha az állandóan őrzött maffiózót is eltalálta a lövedék? Hűvösek a hajnalok Ferter János rajza Politizáló nebulók Páll Géza Y y °Syan járulhatnak m—M hozzá egy képvise- JL A lői megbízatás elnyeréséhez a gyerekek? A kérdés valószínű szokatlan, mert általában nem a gyermekek indítják útjukra a politikusokat. Esetünkben sem ők voltak a kezdeményezők, ők csupán arra vállalkoztak — tanáraik biztatására, — hogy környezetükben aláírásokat gyűjtenek a képviselőjelölt indulásához. Természetesen iskolájuk egyik igazgatóhelyettese volt az önkormányzati jelölt, akit jól ismertek. És a tíz-tizenkét éves gyerekek talán maguk sem tudták, hogy fejest ugranak a politikába. Megtanulták a számukra elkészített szöveget és elindultak, hogy be- gyűjtsék a szükséges aláírásokat. Néhány nap alatt már a választási bizottság asztalán pihent a több száz állampolgári aláírás, amely jogot adott a jelöltnek az induláshoz. Meglehet, a húsz-huszonöt gyermek, akik részt vettek az aláírások gyűjtésében, az első „korteshadjá- ratban”, talán fel sem fogták, hogy a maguk módján ugyan, de a jövendőbeli jogaikat, lehetőségeiket kezdték el ízlelgetni. Lehetnek persze olyan vélemények is, s ezeket sem szabad kézlegyintéssel elintézni, amely nem tapsol az ilyen szerepléseknek. Esetleg úgy látják, a gyermekeket könnyű még manipulálni, befolyásolni, olyan politikai közjátékba is vétlen szereplőként bevinni, amelyekről keveset tudnak. Éppen ezért ez nem. éppen követendő példa. Mások fejében talán az is megfordulhat, az aláírásgyűjtő gyermekek talán később előnyt kovácsolhatnak e Szereplésükből, velük elnézőbbek lehetnek a tanárok. Egy viszont bizonyosnak tűnik, a politika a gyermeki világot sem kerüli el, s nem rajtuk, hanem a felnőtteken múlik, hogy ne váljanak egyes csoportok, nézetek vétlen kiszolgálóivá. De ne váljanak érzéketlenné, közömbössé sem a körülöttük zajló események iránt. A □
