Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-23 / 274. szám

1996. november 23., szombat HÁTTÉR Segélyek és szemérmes szegények Legrosszabb helyzetben a fiatal családok vannak • Ezerszeres gyógyszerár Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Kö­zeledik a karácsony, a szeretet, az ajándékozás ideje. Az az időszak, ami­kor mindenki megpróbál családjának, barátainak, embertársainak ajándé­kot adni, kedveskedni, va­lami őrömet szerezni. Ilyenkor összejönnek azok is, akik az ország kü­lönböző pontjain élnek, de egy családot alkotnak. Ez az időszak az is, ami­kor még jobban fáj a ma­gány, még jobban hiány­zik, ami nincs... Bobácsné Vágó Beáta Bihari Gáboroe Usz István . Harasztosi Páf felvétele Dr. Kerülő Judit Balázs Attila felvétele Sajnos egyre több a szegény ember, aki az év nagy részé­ben, és ezekben a hetekben is mások segítségére szorul, akiknek megsegítése, támoga­tása ugyanakkor mind nehe­zebb feladat. Olyanokkal be­szélgettünk, akik értük dol­goznak, miattuk fáradoznak... Bohácsné Vágó Beáta, a Megyei Vöröskereszt szociális munkása: — 1989 óta, amióta ezzel a munkával foglalkozom, ug­rásszerűen megnőtt az igény a segélyezésre, támogatásra. Egyre intenzívebb feladat a szegénységen enyhíteni. Most, év vége felé elmondhatom, csak a mi szervezetünk mosta­náig 21 ezer főt részesített szo­ciális segítségben. Több mint kétmillió forint értékben osz­tottunk szét ruhaneműt, egy­millió értékben élelmiszert, egyéb adományokat, játéko­kat, könyveket, bútorokat. Bárkinek segítünk, aki hoz­zánk fordul, mert nehéz hely­zetbe került. Sajnos, ez a szám egyre nő. Különösen szomorú­vá tesz, hogy mind több az el­szegényedő fiatal házaspár. Ők többnyire ruhát, élelmi­szert, gyermekeiknek játékot és könyvet kémek, míg az öre­gek főképp gyógyszereik megszerzésében várnak tőlünk támogatást. Készpénzt csak igen ritkán, krízis- vagy ka­tasztrófahelyzetben adunk, il­letve akkor, ha beteg gyermek műtétjéhez kell a pénz. Új je­lenség, hogy vidékről, tanyák­ról is mind több segélykérő le­velet kapunk. Ilyenkor igyek­szünk a panaszokat eljuttatni a megfelelő szervezetekhez, mert sokszor már az is elég, ha felvállaljuk a ránk szorulók ér­dekképviseletét, az önkor­mányzatokhoz, az egészség­vagy nyugdíjbiztosítási pénz­tárhoz protezsáljuk be őket, vagy azokhoz a civil szerveze­tekhez, ahol a speciális problé­mákkal is foglalkoznak. — S hogy miből ad a Vörös- kereszt? Nekünk nemcsak az a feladatunk, hogy szétosszuk a segélyeket, hanem az is, hogy megszerezzük, felkutassuk az adományokat. Gondolom nem mondok újat azzal, hogy több­nyire olyanok segítenek, akik maguk sem dúskálnak a javak­ban. Pedig a szegénységenyhí­tő programhoz rengeteg ruhá­ra, adományra lenne szükség. Most éppen annak örülünk, hogy az úgynevezett filléres akciónk nagyon közkedvelt lett, így remény van arra, hogy más segítségekkel együtt fel­díszíthessük majd a Vöröske­reszt karácsonyfáját, összeál­lítsuk a karácsonyi szeretet- csomagokat, amelyeket azok­nak a „szemérmes szegények­nek” szánunk, akik puszta szé­gyenkezésből válságos hely­zetük ellenére sem kémek mástól segítséget. Bihari Gáborné a Nyíregy­házi Családsegítő hajléktala­nokkal foglalkozó vezetője: — Közel ezer hajléktalan él Nyíregyházán. Pontos adatot nem tudunk, de nekünk nem is a nyilvántartás, a segítés a fel­adatunk. A hozzánk fordulók többféle szolgáltatást is igény­be vehetnek. Az éjjeli mene­dékhelyen este 5-től reggel 7- ig 39-en alhatnak, ágyat kap­nak, tisztálkodási, főzési lehe­tőséghez jutnak. Az átmeneti szálláson 29 embernek van he­lye. Ide azok jönnek, akik bi­zonyos jövedelemmel rendel­keznek, önellátóak, s jelképes összeget fizetnek. Az anyaott­hon a hajléktalanná vált nőket és gyermekeiket fogadja be, összesen harmincnégyet. Szo­morúan mondom, ez az a hely, ahol többnyire telt ház van. A legjobb körülmények az átme­neti szállásokon vannak, tv, videó is az egyedülálló hajlék­talanok rendelkezésére áll. Itt azokat fogadjuk, akik egye­dülállóak, válás és felmondott albérletek után kerültek az ut­cára, s egyetlen jövedelmük a jövedelempótló támogatás. Sok közöttük az állami gondo­zott fiatal, akik az intézetekből kikerülve fedél nélkül marad­tak. A nappali melegedőben fürdési lehetőség, ötven ember számára népkonyha várja a rá­szorulókat. — Mindezeket a segítsége­ket a városi önkormányzat fi­nanszírozza, s tartok tőle, egy­re nehezebben. Sajnos az ár­emelkedéseknek köszönhető­en a rendelkezésre álló össze­gekből nem mindenre futja. Ezért is kérünk és várunk min­den alkalommal mindenféle segítséget, legyen az vállalko­zók, cégek vagy magánembe­rek felajánlása. Annál is in­kább, mert ruha még akad, de az élelem bizony kevés. Ha es­te megérkezik egy család há­rom-négy gyerekkel, azok már aznap szeretnének jóllakni. Készülünk a karácsonyra is. Az előzőekhez hasonlóan mindenki kap csomagot, a ru­haféléket személyre szólóan válogatjuk össze. Usz István ortodox paróchus nehezen állt rá a beszélgetésre, holott oroszlánrésze van ab­ban, hogy annak idején a segé­lyezés, a szegények és rászo­rulók támogatása egyáltalán elindult. A Szent Lázár Lo­vagrend tagjaként már 1989- ben a Máltai és a Johannita rendeket is képviselte Sza- bolcs-Szatmár-Beregben. — Amikor a segélyszállít­mányok elsőként érkeztek a megyébe, hetenként két-há- rom kamiont fogadhattunk. 1989-ben, a kezdetekkor rend­kívül nagy szükség volt az ef­féle támogatásra: kórházi fel­szerelések, ruhafélék, műsze­rek, ágyak és gyógyszerek ér­keztek, s nem utolsósorban élelmiszerek is. Az adomá­nyok egy része a határon túli magyaroknak jutott. Rengeteg értéket küldtünk Erdélybe, a Kárpátaljára, de az adomá­nyok túlnyomó részét a me­gyében osztottuk szét. Ez volt az aranykor, azóta bizony na­gyon megváltozott a helyzet. Akkor a kinti hozzáállás is jó­val lelkesebb volt, a rendszer- változtatás idején részben ba­ráti, részben rokoni kapcsola­tok révén igen sok külföldön élő magyar érezte kötelességé­nek a segítséget. A teljesség igénye nélkül elég ha a mün­cheni Buzády Tibor orvosra, a luxemburgi Croui-Chanel Im­rére, az Európa Parlament tag­jára, a párizsi Károlyi György­re, vagy Ubs bárónőre, de mindenekfölött Kállay Kris­tófra, a máltaiak vatikáni nagykövetére gondolunk. Azokban az időkben mindnyá­junk számára, akik e témával foglalkoztunk legnagyobb gondot a raktározás jelentette, amiben már akkor is a Start Vállalat, s személyesen Ba­logh Zoltán segített sokat. Saj­nálatos kimondanom, de tény, hogy a segélyezést később két dolog is megnehezítette: egyik, hogy főképp a ruhák és bútorok esetében elkezdődött az a folyamat, amely az ado­mányozók részéről inkább lomtalanításnak, semmint adományozásnak tűnhetett, miközben minden lelkesedés ellenére elhatalmasodott a „nassolási” kedv is. Ez körül­belül arra az időre tehető, ami­kor a bálásruhák üzlete virá­gozni kezdett. A magáncégek már közel sem voltak olyan bőkezűek, bonyolultabbá lett a vámügyintézés is. — Amikor megyénkben a segélyezés elkezdődött, rend­kívül sok volt a rászoruló. Ma sincs kevesebb, legfeljebb az összetételük változott. Segíte­ni továbbra is szeretnénk, ezért is dolgoztunk ki olyan programot, amely előbbre lé­pést főképp az egészségügy­ben jelentene, ott Is a dagana­tos betegek esetében. Kilin­cseltünk, szervezkedtünk egy ideig, de kellő támogatás híján ötletünk dugába dőlt... Dr. Kerülő Judit, a tanár­képző főiskola docense, szo­ciológus, szociálpolitikus: — A szegénység a mai kor egyik legnagyobb problémája. A rendszerváltoztatás idején a legrosszabb helyzetbe azok a családok kerültek, amelyeknél nincs rendszeres kereső, bár a szülők még aktív korúak. Ne­hezedett azoknak a sorsa is, akik rokkantak vagy özvegyi nyugdíjasok, illetőleg azoké a nagycsaládosoké, akik három vagy ennél több gyermeket ne­velnek. A problémá sokszoro- zódik akkor, ha e2ek a tételek esetben összeadódnak, s a fel­sorolt kockázatokból egyszer­re három vagy annál több is je­len van. Az öregségi nyugdíja­sok helyzete nem romlott je­lentősen, mert bármit is mond­janak, a nyugdíj valamilyen módon mindig követi az inflá­ciót. Ami miatt a nyugdíjasok mégis rosszul érzik magukat, az alapvetően abból ered,, hogy 1990 óta a legnagyobb áremelkedés a háztartási ener­giában, illetve a gyógyszerek terén következett be. Az előb­biben hét és félszeres, az utób­biban tíz év alatt ezerszeres a növekedés! Ez a két tényező az, ami költségeik jelentős ré­szét adja, s ami miatt szubjek- tíve szegénynek érzik, érezhe­tik magukat. Mindezeket a folyamatokat hogyan lehet ellensúlyozni, a szegényeken segíteni? Nem könnyen. Amikor a segítségről beszélünk, mindenki automa­tikusan a segélyre, a segélye­zésre gondol. Holott a segé­lyek legfeljebb kezelhetik az akut problémákat, elkerülhe­tővé teszik a kríziseket és vál­ságokat, de hosszabb távú megoldást nem tudnak nyújta­ni. Ezt igazolja, hogy akik egyszer bejutottak ebbe a rendszerbe, nemigen tudnak kitömi belőle, sőt, egy idő után jövedelmükbe be is kal­kulálják a kapott összeget. A segélyezés tehát nem megol­dás, hiszen újratermeli ezt a réteget. Hosszú távon a meg­előzés, az univerzális rendsze­rek bevezetése, az állampolgá­ri jogon járó ellátások, illetve a szegénnyé válás, a munka- nélküliség elkerülése lehet(ne) megoldás! Jómagam a lakás- fenntartási bizottság vezetője­ként naponta tapasztalom: tra­gikus az átlagos, kétkeresős, kétgyerekes, bérből és fizetés­ből élő átlagcsaládok helyzete, akik mostanra olyan szituáció­ba kerültek, hogy mindenkép­pen rászorulnak a támogatás­ra. Hatalmas lelki és gazdasági teher az ő sorsuk segítése, hi­szen amit most csinálunk, va­lóságos ördögi kör. A város egyik zsebéből a másikba rak­ja a pénzt, mert ahogy emel­kednek az árak, nőnek a lakbé­rek, úgy kénytelen növelni a támogatás összegét is. A prob­léma tehát nem megoldódik, „csak” újratermelődik. Bársonyszékben Angyal Sándor ««mwwMmMwm « zerenysegem tartott V vissza csupán eddig KJ attól, hogy elmond­jam, állítólag én leszek az egészségügyi miniszter. Persze az is közrejátszott ebben, hogy mostanáig (mi­közben ezeket a sorokat le­írom) az elődöm, bizonyos Szabó György bár lemon­dott, még mindig miniszter­nek számít, jóllehet már összecsomagolta cókmók- ját­Ennek ellenére mondom el, többen is megszólítottak az utcán: igaz, hogy én le­szek a Szabó György utó­da? Meglehet, ezt nem szo­cialista képviselők híreszte- lik, mint esetleges ellenfele­im nevét, de ez a mi közéle­ti viszonyaink közepette semmit sem jelent. Megy a Szabó, megy a beszéd, slussz. A két eddigi esélyes­től (az egészségbiztosító pénztár vezetőjétől, illetve a mentálhigiéniai kormány- biztostól) már nem kell tar­tanom, mert az ő jelölésüket cáfolták az MTI-né! a bea­vatottak. Legfeljebb egy ki­csit jobban oda kell figyel­nem a vezető kormánypárt parlamenti frakciójának egyik munkacsoport-veze­tőjére, továbbá a tárca ez idő szerinti államtitkárára s egy három nevű idegse­bészre, mint újabban esé­lyes jelöltekre. Vagyis, hogy mégsem. Tudniillik idegsebész ellen­felem maga vallotta meg, halvány gőze sincs honnan származik a személyét érin­tő információ. Sőt, eleve el­képzelhetetlennek tartja, hogy a miniszterelnök egy aktiv sebészfőorvost jelölne népjóléti miniszteri posztra, akinek nincs államigazga­tási gyakorlata. Ez utóbbi érvnél egy kicsit elbizonyta­lanodtam. Mi már találkoz­tunk olyan miniszterrel, akinek nem voltak hasonló gyakorlati tapasztalatai, mégis beült a bársonyszék­be. Magamról sem mond­hatom el, hogy biztos kézzel fogom a szikét, sőt egyene­sen rettegek tőié, de hát a most éppen menőben lévő miniszter sem Hippokra- tészre tette le az esküt. Az államigazgatási gyakorlat­ról pedig csak annyit: senki sem születik azzal, de meg lehet tanulni. Csak egy bök­kenő van, amiben osztozom a sebész főorvossal: őt Horn Gyula nem kérte fel a tisztség betöltésére. Eddig én sem kaptam a kormány­főién se levélben, se telefo­non invitálást. De ki tudhatja? Szívein! Egy hölgy keres, valami ki nem fizetett sikerdíjról... Ferter János rajza Fogszépségverseny Tóth Kornélia « e szeri, se szama a V hazai szépségverse- kj nyéknek, de hogy a fogak is beszálljanak a ringbe, azaz a megméretés­be, azt a Tiszadobon szer­vezett fogászati hét kereté­ben hallhatták, láthatták az érdeklődők a napokban. Természetesen távol álljon tőlem, hogy kisebbíteni akarnám a szokatlan ver­sengést. Már csak azért is, mert évek óta a fogak ápo­lásának, gondozásának szentelik a szakemberek a november egy részét. Az azért más lapra tartozik, miért nem fűi a foga a ma­gyarnak a tisztességes fog­ápoláshoz. Összehasonlítva a nyugat-európai adatokat a mieinkkel: az egy sze­mélyre jutó átlagos fog­krém-fogyasztás messze el­marad az Európai Uniótól. Még az is megdöbbentett az egyik karácsony előtti na­pon: a lakótelepi kisboltban nem volt fogkefe, s a keres­kedő szerint ezt a szeretet közelgő ünnepe magyaráz­ta, ilyenkor viszik a fogke­fét... Igaz az érem másik olda­la is, mert mind szélesebb réteg ad a szájhigiénére. Hódít a porcelánfog, az aranyhíd. Valahogy mégis az az érzése az embernek, hogy nemigazán divat még a csillogó, vakítóan fehér fog. Amíg az anyukák cuk­ros cumival nyugtatják a sí­ró babát, hiába csodálkoz­nak, hogy már a tejfogak le­töredeznek, szuvas fogakat meg minden iskolás szájá­ban talál az orvos. Már amelyik gyereket elviszik hozzá. A szakma gondjai csak tetézik az általános ellátás helyzetét. Éppen ma mond­ják el az egészségügy, a fi­nanszírozás átalakítása nyomán szerzett tapasztala­taikat a fogászati szakem­berek a nyíregyházi egész­ségügyi középiskolában. Van miről beszélgetni, mert a gyakran Változtatott elvek —fizetni a rendelőben — és a gyakorlat számos megol­datlan kérdést vet fel. □ I^KeleTMagyarorszá^^^l

Next

/
Thumbnails
Contents