Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-21 / 272. szám

1996. november 21„ csütörtök HÁTTÉR A Tajga helyett kandalló Jó lóra tettek Fehérgyarmaton • A német megrendelő megszabta elvárásait ka. Közben hozzáláttunk saját területünkön a végleges mun­katerület kialakításához. Ez si­került. Ez egyben azt is jelenti azok. akik az első ütemben, ta­valy márciusban Gödöllőn be­tanultak, s a hódikötös csar­nokban kezdtek el dolgozni, ma már itt termelnek. A máso­dik turnus egy éve kezdett, ter­mészetesen nekik is itt van a munkaterületük. Hozzáfog­tunk egy újabb csarnok építé­séhez. A harmadik turnus megkezdte a betanulási egy hónappal ezelőtt Gödöllőn, ott optimálisak a feltételek. No­vember 8-án volt 5 éves a gö­döllői üzem. Az Opel továbbra is számít a munkánkra. Általá­ban egy gépkocsimodell kifu­tási ideje 3 év. Ez 1998. első negyedévében jár le. Addig az eddigi gyártmány marad. O Milyen a hangulat az üzemben? — Megnyugtató, hogy dol­gozhat mindenki. Az átképző- sök seregéből ketten mentek el családi okból, kettőt pedig mi küldtünk el. Értem ezt úgy, hogy a Vasas szakszervezet, illetve az üzemi tanács képvi­selői is hallatják hangjukat a kft.-t, a dolgozókat érintő té­mákban. A havi bruttó 26 ezertől 45-50 ezer forintig ala­kul a kereset a fizikai dolgo­zóknál. Egy újabb lépés — Természetesnek tartjuk, hogy segítsünk a szatmáriak­nak. ahol tudunk. Vonatkozik ez óvodákra, iskolákra, de a sportegyesületek szakosztá­lyaira is. Magam, s munkatár­saim örülnek annak, hogy mi is ráköthetünk a földgázveze­tékre, ami egy újabb lépés a korszerűsödés útján. Molnár Károly Fehérgyarmat — Napjaink­ban nagyon ritka az olyan üzem, ahol szinte folyamatos a termelés, s az eltelt 6 évben sem kellett tömeges elbocsá­tásról hírt adni. A fehér- gyarmati FIPKERSZ Kft. egyike az ilyen termelő egy­ségeknek a szatmári térség­ben. A Szatmári úton szinte csak a céget jelző tábla utal arra, hogy a kívülről szinte egy ki­rándulóparkot szemlélő iparte­lepet láthat a kapukon belül. Mindent megoldanak Pacza Mihály ügyvezető igaz­gató (egykori mezőgépes munkatársaival együtt hozták létre a gyáregységből a kft.-t) ma is büszkén mutatja a zöl­dellő bokrokat, a szivarfenyő­től a vöröstölgyig terjedő üze­mi területet. Alig fél évtizede még „tajgagyárként" emleget­ték a gyarmatiakat. Pacza Mi­hályt azonban a máról kérdez­tem. — Váltani kellett! Tajgát ma már csak 30-40 darabot gyártunk évente. Ez követke­zik a piac átrendeződéséből. Saját kárunkon tanultuk meg, hogy csak olyan partnerrel szabad kereskednünk, ahol biztosított a fizetőképesség. Mi korábban több mezőgazda- sági gépet gyártottunk. Ez az ágazat ma nagyon leértékelő­dött. Régi gyártmányainkhoz (daráló, műtrágyaszóró, s más gépek) azonban gyártunk pót- alkatrészt. Tagja vagyunk a Magyar Gépgyártók Országos Szövetségének. Minden ter­mékünkre büszkék vagyunk. Készül az Astra-alkatrész — Azt feltétlenül el kell mondanom, hogy bevételünk többsége nem hazai piacokon realizálódik. Ahhoz azonban, hogy például a németek meg­vegyék a Fehérgyarmaton ké­szített kandallókat, nagyon precíz munkát kell folyamato­san végezni. Németországban pár hete jártam, a megrendelő nagyon kategorikusan meg­szabta elvárásait. Ugyanezt mondhatom angliai partnere­inkről, akiknek kővágó, illetve márványvágó gépeket szállí­tunk. Mindezzel azt is bizo­nyítottuk, hogy kellő odafi­gyeléssel bármilyen feladatot meg tudunk oldani. U A jövő sokak szerint a gö­A szerző felvétele döllőiekkel kialakított együtt­működésben rejlik. így van ez? Támogatás — Részben igen. Tény a szö­vetségben, de piackutatónk ré­vén is szerzünk munkát. Bead­tunk pályázatot a festőműhely, illetve technológia korszerűsí­tésére. Sajnos itt nem nyer­tünk. Sikerült viszont Phare- támogatáshoz jutnunk. Erre szükség is volt ahhoz, hogy az Opel Astrához szükséges elektromos berendezést, a ká­belköteget gyárthassuk. Na­gyon jól jártunk, hogy a Hódi­köt adott egy csarnokot, ahol egy régi mezőgépes irányítá­sával megkezdődhetett a mun­Bodnár István tárcája Novemberi tavasz őt levélszőnyeg a gye- i-J pen, de alatta a fű 1 V mámoros és húsos. Mintha összekeveredett vol­na két évszak: a tavasz és az ősz. Nem hallgatott még el a feketerigó fuvolája, de a varjak, a tél szomorú nap­számosai már csapatostul járnak, kora délután már be­borítják az eget. Am a hang­juk még korántsem szomorú, van még mit találni, lehet tallózni a bokrokon, a réten. Pompát, fényt, színt, ra­gyogást szórt szét ez az őszí' nehezen akart a nap búcsút venni, talán így szeretne re- vansot vennj a hideg szep­temberért. Am tagadhatat­lan búcsúbálra készül az er­dő. Maradi tölgyek, szűzies nyárfák. Rokolyájukat már félig levetették, s a fennma­radt leveleket is lerázza ha­marosan az első szilaj szél. Talán nem is láttak még ilyen esztendőt. Megbolon­dult az idén az időjárás. Áprilisban hózivatar lepte meg a húsvéti hangulatot, karácsonyt jellemző, hatal­mas hópelyhek hullottak, mintha tollpihék lettek vol­na, riogatva az éledő termé­szetet. Nem akartunk hinni a szemünknek, talán csak a gyerekek örültek a hideg ajándéknak. A május ara­nyat hozott, esőzéseket, nap­fényből talán kevesebbet. Júniusban viszont igazi ká­nikula köszöntött ránk, s ta­lán a költöző madarak is összezavarodtak, nem volt könnyű a fészkekben kelteni, s riadtan csodálkoztak a fü­zek, égeifák fészkeiből a fió­kák. A július nehezen hozott kánikulát, az augusztus akarta inkább kárpótolni a nyarat. A szeptember inkább a novembert idézte, a no­vember pedig az ősz elejét. Nevetik a lányok a Kos­suth téren a Mikulást, kilá­tott még ilyet, tizenhét fokos melegben Télapó. Szegény „öreg” meg csak szégyenke­zik, maholnap még nyári Mi­kulás lesz belőle. Még no­vember közepén is mozgal­mas a város főtere, a Kos­suth tér tele kismamákkal, akik boldogan figyelik botla­dozó csemetéiket, amint a jótékony napfényben az első lépéseiket teszik. Ritka cso­da, november közepén akár ingujjban is napozhatott az ember. Fürdeti az arcát, aki teheti, az ajándék fényben. Jó lenne belőle elraktározni a komiszabb időre is. Néme­lyik vadgesztenye fa is bi­zonytalanodott, a zavar je­gye az egyik oldalán levetet­te a kalárist, a sárgapiros le­veleket. Am a fa másik olda­lán néhány újonnan kihajtott zöld levél, s egy készülő gyertyavirág. A kertünkben is némi bi­zonytalanság, akár azt is hi­hetnénk, hogy tavasz van. A hatalmas levelű medvetal­pon új hajtás, középen pedig a szépen növekedő lila vi­rág. A tűz tövis narancs színű bogyóival pompás kompozí­ció. Egy kicsit más színár­nyalat: néhány vadon termő lóhere is virágot bontott, a napfényes oldalon pedig a kékbe hajló ibolya. Akár egy kisebb csokrot is lehetne szedni belőle, mint ahogy te­szik húsvét táján a locsolko- dót váró leányok. Díszeleg a szépen kapaszkodó lőne is egy formás virággal, de a legnagyobb meglepetés, az utca felé hajló berkenyefán néhány zöld levél mellett fe­hér virágokat is találni. Le­het, hogy így akarja kárpó­tolni a késői ültetetés miatt a lemaradását? Az ablakban a futómuskátli még mindig új virágokkal. Am minden igyekezet hiá­bavaló, a novemberi tavasz napjai már meg vannak számlálva. A réten kifosztott kukoricaszárat zörget a szél. rohamozni indul. Búcsúbál­ra készül az erdő, a szél sí­posai már erősen hangol­nak. Egyre vígabb életet él a kályha, falánkabb, napról napra többet eszik, duruzsol és muzsikál. zállnak az áldozati fös- V tök a kéményből, föl, Ly egyre sűrűbben, távo­labb és magasabbra. Kora délután már villanyt gyúj­tunk, hosszabbodnak az éj­szakák. Egy reggel majd a fák alatt porka havat virág­zik a föld, és fehér köntösben bekocog hozzánk a tél. De inkább most tegye, mint ta­vasszal! Ne gyújts rá! Mátészalka (KM - Sz. E.) — A Rákelleni Nemzetközi Unió (UICC) kezdeményezésére ma ötödik alkalommal rendezik meg a Ne gyújts rá! világna­pot. Mint számos más dohány­zással kapcsolatos kezdemé­nyezés, ez is az USA-ból in­dult el. ahol 1974-ben Lynn Smith azzal az ötlettel állt elő, hogy a dohányosok évente legalább egy napon ne gyújt­sanak rá. A Ne gyújts rá! világnap célja, hogy felhívja az embe­rek figyelmét a dohányzással járó veszélyekre, segítsen a dohányosoknak a cigaretta el­hagyásában és elősegítse a do­hányfüstmentes környezet megteremtését a munkahelye­ken, családokban, közlekedési eszközökön, szórakozóhelye­ken —, egyszóval mindenütt, ahol az emberek idejüket töl­tik. A dohányzással kapcsola­tos közhangulat, közvélemény lassan-lassan változni kezd. Mind többen fogadják el, hogy a nem dohányzás a kívánatos és követendő életforma. Az egészségügyi ismeretek elterjedése és a közhangulat hatására mind több dohányos fontolgatja a cigaretta végle­ges elhagyását. Számunkra kí­nálnak segítséget az ország­szerte csaknem 90 helyen mű­ködő „Leszokást segítő rende­lések”. Itt felkészült szakem­berek, korszerű módszerek al­kalmazásával segítik hozzá a leszokni kívánó dohányosokat elhatározásuk megvalósításá­hoz. Mátészalkán a Tüdőgon­dozó Intézetben dr. Szabó Gi­zella főorvos várja munkana­pokon 8-12 óráig a cigarettát végleg eldobni akarókat. Kedveszegetten Galambos Béla M ióta világ a világ a tél a gazdaembe­rek szellemi épülé­sének időszaka volt. Egyko­ri teleken gyertyafény mel­lett a bibliát forgatták ilyen céllal. Idővel a falusi há­zakban is közkedvelt olvas­ni való lett a már világi-, köztük gazdálkodási isme­retekkel is szolgáló kalen­dárium. Csak később, a me­zőgazdaság számára is a „még többet, még jobbat termelni ” követelményeit támasztó századunkban kezdtek elterjedni a hasz­nálható tudást közvetítő gazdatanfolyamok. Alapvető mezőgazdasági ismeretek átadását tűzik ki célul megyénkben is azok a téli gazda-továbbképzések, amelyeket a gazdálkodás színvonalának emelése, végső soron a nagyszámú magántermelői réteg tal­pon maradásának érdeké­ben kezdeményeznek külön­böző intézmények, terme­lést integráló cégek, szakta­nácsadók. E tanfolyamokat azonban az utóbbi időben mintha egyre kisebb érdek­lődés kísérné. Pedig, mint az élet is egyfolytában bizo­nyítja, ma már nem elegen­dő csupán az otthonról ho­zott. „az apám is így csinál­ta” elvén alapuló tapaszta­lati tudás, amivel az a sok­sok földtulajdonos rendel­kezik, aki a rendszerváltás óta fejszéjét önálló gazdál­kodásba vágta. A talpon maradáshoz a gazdáknak friss, a kor kihívásaihoz va­ló gyors alkalmazkodást le­hetővé tevő ismeretanyag­gal kell(ene) rendelkeznie. Ennek fényében aztán kü­lönösen szomorú a tapasz­talat: nem hogy nőtt volna, de a kedvükkel együtt mint­ha egyre jobban alább­hagyna a gazdák tudásvá­gya is, aminek eredménye a tanúsított érdektelenségük az új szakismeretek meg­szerzésének lehetőségét kí­náló tanfolyamok iránt. Az okokat nagy valószínűség­gel a gazdálkodás ered­ménytelenségében. vagy legalábbis az eredményes­ségének kiszámíthatatlan­ságában kell keresni. Bizo­nyára a gazdák tudásvá­gyában is fordulat áll majd be, ha látják: van értelme a gazdálkodásnak, az biztos megélhetési forrást jelent a számukra. Illegális gyorsasági verseny Ferter János rajza ■W..U.UU Sztrádadíj ürügyén Balogh Géza Y y szánkban még alig B—l van párszáz kilómé­in 1 ternyi autópálya, mégsem tudunk mit kezdeni a használati díjukkal. Az el­ső botrány az M3-as körül tört ki. Emlékszünk rá, mi­lyen ellenállást váltott ki az érintett települések lakói körében a tervezett, irreáli­san magasnak tartott díj, á felháborodást pedig csak fokozta, hogy az M7-est — amelynek stratégiai jelen­tősége a nullával egyenlő, de a Balatonhoz, tehát a mindenkori hatalmi elit kedvenc pihenőhelyéhez ve­zet— továbbra is ingyen le­hetett volna használni. Alig csitult el az M3-as vita, máris felizzottak a szenvedélyek a Kecskemét­nek menő sztrádán, most pedig az Ml-es körül olyas­mi történt, amire nem na­gyon van példa Európá­ban: a Magyar Autóklub ügyvédje indokolatlanul magasnak tartotta az autó­pálya Győr és Hegyesha­lom közötti szakaszán beve­zetett díjakat, ezért pert in­dított az üzemeltető ellen, s azt meg is nyerte. Nem tudni, mi lesz a dön­tés következménye, s azt sem tudni, mit szól mindeh­hez a külföld. Ott is felkelt­heti azonban a figyelmet a döntés, hiszen mintát szol­gáltathat a sztrádadíjelle- nes ligáknak. Talán a kö­zépkorban sem váltottak ki akkora érdeklődést a ma­gyar utak, mint most kivált­hatnak, pedig akkor is vol­tak forgalmas időszakok, csak a keresztes háborúk­ba, vagy később a törökök elleni délvidéki harcokra vonuló európai seregekre gondoljunk. Hogy akkor a külföldi vi­tézek mit gondoltak rólunk, nem nagyon lehet már tud­ni, bár a történészek szerint egészen Mátyás királyig a magyar úthálózat európai színvonalon állt. Visszatérve az Ml-esre, az üzemeltető fellebbezett, s a közlekedési tárca vezetője sem repes az örömtől, mondvám a verdikt átlátha­tatlan helyzetet teremthet, s megkérdőjelezheti a továb­bi sztrádakoncessziók létét. Véleményem szerint azon­ban máshol van a hiba:, nem a pályadíj a magas, hanem a magyar átlagjöve­delem tragikusan alacsony. □ l í*3’'-f*I»T*Tji 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents