Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-02 / 256. szám
1996. NOVEMBER 2., SZOMBAT MÚZSA Ady Endre költeményei Még fájóbb könnyek Síró szerelmek gyötrő útja, Nem látom még mindig a véged, Pedig már nagyon maradoznak boldog és tavaszos vidékek S az út is már egyre sötétebb. Valahol meg kellett vón’ állnom, Egy elhagyott, víg leány-arcnál, De nekem a könnyek kellettek, Mindig a könnyek minden harcnál S most már a megállás sem használ. Most már járom kálváriámat, Volt arcok utánam köszönnek S vén szívemre, míg botorkálok, Kegyetlenül gúnyosan jönnek Új szerelmek s még fájóbb könnyek. A halottak élén Most a Mezőn mindenki veszt S vér-felhők futnak szabadon S hű csapatomat most leltem meg. Most leltem meg a csapatom, Az Életből kikény szer ültet. Életes, drága jó fiúk, Óh, halottakként ébredők, Be szeretőn rántom ki kardom Árnyas, szent rangotok előtt S benneteket meg most talállak. Nem voltak hősibb társaim Soha, mint a mostaniak, Pejükön az éjféli holdfény Eget-verő, fényes sisak, S fejüket friss sírból hozták föl. Be sokáig várakozók Én, árvult társtalan Kain S ím, hirtelen érkeztek hozzám A társaim, a társaim, Levitézlettjei a kedvnek. Mit néztek, hajh, ők valaha, Mint járták velem a Mezőt Szegény hozzám-testvérisiiltek, Jámbor élet-levetkezők S ím, meredt szemmel mosolyognak. Mert mind az Életé valánk S ha lelkünk meg-megütközött: Csak az Élet áradt túl bennünk, S ugye, most a sírok fölött Szeretjük egymás tarka céljátf Be szép, kísértetes világ, Be jó nekem, be szép nekem: Most az igazi halaványak Táborában vezérkedem, Hogy az Életre mosolyogjunk. (Az Élettel és a Halállal — míg létezett — szakadatlanul hadakozott poétánk A halottak élén (1918) című kötetéből választottuk szemelvényeinket.) A kép nem a riport helyszínén készült többnyire magára marad, bármily hihetetlen, de igaz, a komolytalannak tartott fiatalok azok, akik részt vállalnak a gondokból is, s elkísérik az orvoshoz párjukat. Egyöntetű a vélemény: a megelőzés lehet a legeredményesebb, legsikeresebb. Annál is inkább, mert a szakember szerint ma 'már vannak százszázalékosnak tekinthető fogamzésgátló módszerek. A változó összetételű hormonális tabletták teljes védettséget nyújtanak, s a húsz évvel ezelőtt forgalomban lévő gyógyszerek hormontartalmának csak a töredékét hordozzák. A Nyíregyházi Családvédelmi Szolgálatnál egyszerre csapódnak le az egészségügy, a társadalom gondjai. Szociológiai tanulmánynak is elmegy egy-egy beszélgetés. — Megdöbbentő tendenciának vagyunk tanúi — mondja Kövér Klára védőnő, a Nyíregyházi Állami Népiegészségúgyi és Tisztiorvosi Szolgálat családvédelmi munkatársa. 1993-ban 985-en jelentkeztek nálunk, közülük 906-an kérték a terhességmegszakítást, 53-an változtatták meg szándékukat. Ketten 14 évnél fiataiabban lettek terhesek, 81-en 15-18 év közöttiek voltak, tizenkiléfhc olyan nő "j'árt a szolgálatnál, akik négy, hat közötti abortuszt éltek már meg. 1995-ben 1011-en jöttek hozzánk, 908-an kérték az abortuszt, s végül 33-an tartották meg gyermeküket. Idén azoknak a száma szaporodott, akik négy, hat abortuszt vállaltak már. Az idei év első feléről szóló ádatok szerint tovább romlott a helyzet. Június végéig már 583 jelentkezőt regisztráltunk, 481-en terhességmegszakítást kértek, s csak 26-an változtatták meg véleményüket. A jövőre nézve högött, nekem könnybe lábadtak a szemeim, kegyetlenül szúrós bűzt éreztem, összeszorult a torkom. Levegőért kapkodva siettünk vissza a lucskos fülkébe. Nem értettük, hogy mi történt, Akkor belépett egy elegáns öltözékű férfi, olyan harmincéves forma lehetett, diplomatatáskát tartott a kezébe, udvariasan köszönt, leült, ártatlan kék, szemeivel megnézett bennünket, kinyitotta a táskát, és nyakkendőket helyezett maga mellé az ülésre. Bocsánatkérő- en magyarázkodott: — Sajnálom, hogy magukat is megkö- högtettem. Kénytelen voltam egy kis féregirtó gázt fújni azokra a tetűkre. Ne molesztálják az ügyfeleimet. Bozóky Sándor kiválasztott magának egy égővörös nyakkendőt, és átádott egy vaskos fehér borítékot, és azt a fényképet, ahol három ember áll a szőlőben. Az elegáns idegen a táskájába tette a borítékot, a fényképet hosszasan nézegette. — O az — mutatott Bozóky Sándor a fényképre. — Név és cím a hátlapon. Leonyid megfordította a fényképet, rosszallóan csóválta a fejét. — Miodrag... Kedves név. Baleset legyen? — Nem — mondta élesen Bozóky Sándor. — Kés vagy pisztoly? — Mindegy. A fényképet tegye a feje mellé. — Majd megüzenem, hogy az elvégzett munka után a második borítékot hol és mikorra várom — mondta az elegáns öltözékű férfi, aztán felállt, udvariasan elköszönt, kiment a fülkéből, a kiteregetett nyakkendőket nem vitte magával. Bozóky Sándor kissé szomorúan, de mégis elégedetten dőlt hátra. — A nyakkendőt elosztjuk — mondta. — Bármikor szükségünk lehet rájuk. És most már kereshetünk egy valamivel tisztább fülkét. Még rengeteg szép nyári fényképet szeretnék megmutatni. Balázs Attila illusztrációja semmi jót nem remélünk, hiszen a nemrég született „családbarát” törvény nagyon sok nőt, családot hozott nehéz helyzetbe. Szépen hangzik, hogy alanyi jogon jár a gyermekek utáni támogatás, csakhogy azt az anyagi helyzethez kötik. Ébből pedig az következik, hogy az a réteg kapja a gyer- mék'ék' után jáfőp'énZfekét; "áki 'életében sem, vagy alig dolgozott, s az a középréteg süllyed egyre lejjebb, aki rendszeres munkájával is éppen a létminimumot képes megkeresni. Az új szülészet-nőgyógyászat Nyíregyházán új helyen fogadja a betegeket. Az osztály színvonala a jövő technikáját is jelenti. Vajon tíz, húsz év múlva hány gyermek születik itt? Melyik lesz több? A születés? Vagy a halál..? Nagy Tamás illusztrációi — Nem bízom olyan emberekben, akik lila nadrágban járnak. A rosszarcú fickónak fenyegetően megvillant a szeme, aztán mégis eloldalgott mellőlünk, társával az egyik sarokba húzódtak, pusmogtak valamint a hátunk mögött, nem értettük, hogy milyen nyelven, visszatérhettünk a bor elemzéséhez, de mielőtt belemélyedhettünk volna, a hátunk mögött a padlóra esett és darabokra tört egy üvegpohár, aztán hangos öklendezés hallatszott. Hátrafordultunk. A két lila nadrágos fiatalember kétrét görnyedve, fuldokolva támolygott az ajtó felé, amikor az ajtó becsapódott mögöttük, mintha jajkiáltást hallottam volna. És ekkor már Bozóky Sándor és a pincér is krákogott és kökéből a valamennyivel tisztább büfébe. Besietett két borostás arcú fiatalember egyforma lila nadrágban és egyformán kikericssárga bőrdzsékiben. Valamiért az volt az érzésem, hogy bennünket követtek. Az érzésem ezúttal sem csalt, mert alighogy megkapták az italukat, az egyik odajött hozzánk, és halkan azt mondta Bozóky Sándornak: — Mi olcsóbban elvégeznénk a munkát, mint Leonyid. Bozóky Sándor is halkan válaszolt: — Nekem a legjobb külföldi szakember kell. — Mi is külföldiek vagyunk, és értjük a dolgunkat. Bozóky Sándor végigmérte a fiatalembert. Til
