Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-02 / 256. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK MAGÁNVÉLEMÉNY A tanügy jogi labirintusában A sokféle értelmezés helyett a szakszerűt kapja meg az alkalmazó Arcot fel! Arccal a vidék, arccal a hálózat felé. A hírek szerint ezzel a szlogennel várhatóan novemberben nyitja meg országos kampányát az újjászerveződött Magyar Vállalkozásfejlesztési Alap. Hogy mennyire hihető ez a hangzatos mondat? Talán... Az MVA eddigi tevékenysége mindent bizonyított, csak ezt a szlogent nem. Ugye kezdődött a grandiózus pénzügyi botránnyal. Emlékeznek: kölcsönadtak kis aprópénzt fialtatásra, de a „fillérnyi” összeg bentragadt, a céget felszámolták, magyarán fátyol az egészre, pénz az ablakban. Tavaly a kuratórium nem fogadta el az ügyvezetés beszámolóját. Erre elkezdett olvadozni a kuratórium, mindenki sorra lépett ki, magyarán szólva menekült. Még kaptak egy fentről szóló ukázt is, aminek az lett a vége, hogy a kuratórium feloszlatta önmagát. Az új elnök Tolna megyei, a három társelnök közül az . egyik Nyíregyházától került fel Budapestre. Azért hangsúlyozom utóbbit, mert a kilencvenes évek elején egy fél évig az egyik szabolcsi szakember tagja volt a kuratóriumnak, de azóta úgy látszik, innen senkit sem találtak megfelelőnek, vagy nem volt megfelelő ajánló. Sajnos... A kuratóriumi tagok között akadnak régiek, de azért több az új. Bár az MVA ügyvezetői tisztére nyíregyházi szakembert is kapacitáltak, aki megfelelt volna a feltételeknek, de végül nem adott be pályázatot, maradt idehaza. Végül a Bács megyei pályázó anyagát fogadták el. Ha csak egy kicsit szemtelen akarok lenni, akkor azt mondom: végre egy vidéki és nem pesti. Mindezt azért hangsúlyozom, mert az MVA-t eddig pesti vízfejnek aposztrofálták, amely ugyan kialakított egy vidéki hálózatot, de teljesen feleslegesen. A pályázati pénzek ugyanis megmaradtak a fővárosban. Mintha csak ott tudtak volna megfelelő színvonalú projekteket alkotni... Ilyen előzmények után nagyon nehéz elhinni az arccal a vidék felé szlogent. Az egyértelmű, hogy a külföldi beruházókat nem Budapest és annak túlzsúfoltsága érdekli, hanem a vidék, de ott is a kiépített infrastruktúrával rendelkező telepek, amelyeknél fontos a jó megközelíthetőség, a számos befektetéssel járó kedvezmény. Mert ugye az MVA is az egyik olyan közvetítő csatorna lehetne, ahol főleg a keleti régiót ajánlanák az érdeklődőknek, akik eddig többnyire Székesfehérvár határánál megálltak. Hogy mennyi ideig marad felírva a szlogen? Remélem sokáig, hiszen a szabolcsi vállalkozók is azt várják, a stratégia iránya megmaradjon, az arc egy idő után ne legyen arctalan. Máthé Csaba utolsó módosítást érzékelik, veszik tudomásul, holott, mint mondottam, pl. a K. j. t. is többször módosult 1992 óta. □ A változtatások megismerésének mechanizmusára, illetve a figyelmen kívül hagyásuk következményeire említene egy-két konkrét példát? — Ami a pedagógusokat első alkalommal közvetlenül érintette, az a közalkalmazotti osztályba sorolás 1993-mas módosítása volt. Elkészült. Belőle eredeztek aztán az elhíresült F-es perek. Ennek az „őrületnek” mostanság van a lecsengése. Időközben persze természetesen jött a következő módosítás, ami a közalkalmazotti jogviszonyra, a foglalkoztatásra vonatkozott. Ez olyan módosításcsokor, amelyen a legutóbbi fenntartói döntések és munkáltatói intézkedések alapultak. Hogy érthetőbb legyen: a fenntartó intézkedett pl. intézményösszevonásokról, megszüntetésről, „kiszervezésekről” (egyházi, alapítványi fenntartásba adásról stb.) a munkáltató — mondjuk az iskola igazgatója — pedig miattuk kényszerült a munKállai János Még a rendszerváltás előtt, a tanügyigazgatás megboldogult tanácsi időszakában történt az eset. Igazgatói konferencián az idősödő direktor — hallgatván a megyei hivatalnok jogszabály-magyarázatát bizonyos munkáltatói kérdésekben — imigyen fordult a paragrafuszuhatagban tobzódó előadóhoz: Fiam, most már csak azt mondd meg, mit tegyünk! Fizessünk vagy sem!? Nos, ami az oktatási-nevelési intézmények elsőszámú embereinek a fiskális felkészültségét illeti, a helyzet azóta — kényszerítő és mellőzhetetlen okok miatt — valamelyest javult, de közel sem mondható rózsásnak. Az egyszerű, beosztott pedagógus pedig — elismerés a kivételeknek! — csak kapkodja a fejét a törvények, rendelkezések, fő- és alsza- bályozók, kiegészítő értelmezések dzsungelében, s gyakran — épp ismereteinek hiányosságai miatt — úgy verik át a palánkon, hogy nocsak! A nemrég Nagykállóban megtartott — a Pedagógus Szakszervezet (PSZ) nyíregyházi és városkörzeti bizottságának égisze alatt lebonyolított — egész napos konferencián és fórumon autentikus szakembert faggatunk a tanügy corpus juris-ának legaktuálisabb momentumairól, a közelmúltbeli szabályozó változások ismertségéről, a leggyakoribb munkáltatói és munkavállalói anomáliák megszüntetésének — jogorvoslásának — lehetőségeiről. Dr. Selmecziné dr. Csordás Mária, a PSZ jogásza, a Dr. munkaügyi közvetítő és döntőbírói szolgálat tagja szemmel látható megelégedéssel, a legnagyobb válaszolási készséggel fogadta érdeklődésünket. — Az utóbbi — nem túl hosszú periódusban — több, a pedagógusok jogpozícióját érintő törvény módosult: a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (K. j. t.), a munka törvénykönyve, a közoktatási törvény. Rögtön megjegyzem: az említett jogszabályok némelyikét már korábban, többször kellett „igazítani”. A probléma épp ebből fakad. A pedagógusok mindig a legkavállaló helyzetét keményen befolyásoló lépésekre. □ Az úgynevezett intézmény „kiszervezések ” és megszüntetések ügye Nyíregyházán is óriási viharokat kavart. Elképzelhető, hogy a szabályszerűség és szakszerűség „hézagaiból” támadtak az egymásnak feszülő indulatok? — A jogszabályváltozások kötelezővé tesznek bizonyos eljárási szabályokat; ha ezeket az ügyben intézkedők.nem ismerik, akkor óhatatlanul vétenek a törvény Selmecziné dr. Csordás Mária, a PSZ jogásza Horányi Zsuzsa felvétele ellen. 1995 nyarán hatályosuk pl. az a jogszabály, mely arról rendelkezik: milyen procedúrával lehet nem önkormányzati fenntartónak átadni oktatási intézményt. Persze, nem győzöm hangsúlyozni, hogy a legfrissebb szabályok hátterében mindig készenlétben kell állniuk a korábbiaknak. A ma vezetőjének az oktatásügyben is komoly munkajogi, közalkalmazotti jogi ismeretekkel szükséges rendelkeznie. Ügy vélem: a magas szintű jogi képzettséget aligha várhatjuk el tőlük. Ezért kell minden lehetséges módon a segítséget számukra megadni. Az lenne a fontos, hogy a jogszabályok sokféle értelmezése helyett a valóban szakszerűt kapja meg az alkalmazó, egy helyen, egységesen. □ Az intézményvezetők jogi jártasságának döccenőiről már szóltunk. Vajon a fenntartók, az önkormányzatok minden esetben a szakszerűség magaslatán állnak? — A fenntartók — tisztelet a kivételnek — nem nagyon adják meg a jogi segítséget az intézményvezetőknek. Ennek leggyakA * MGNaHIMHI^MHMMMMMHÉÍÍÍÍ|jÉÍÍíNÍilÍÍÍN(ÉM(((MÍ(ÍRMÍ^ Kollektív szerződés nélkül törvénytelenné válhat egy intézmény működése. rabban a szakemberhiány az oka. A munkajog önmagában sem könnyű terület, ezen belül a közalkalmazotti jog még bonyolultabb, benne a közoktatási pedig egészen speciális. A kisebb települések önkormányzatainál alig lehet jogszakértőre bukkanni. □ Az oktatási intézmények viszonylag kis hányadában készült kollektív szerződés (KSZ). A dokumentum hiánya milyen veszélyeket rejt magában? — A kollektív szerződés nem más, mint „házi” munkatörvénykönyv. A munkáltató és a munkavállaló jogviszonyát hivatott szabályozni. Rengeteg kérdést kell a kollektív szerződésben rendezni. Sokan úgy vélik — s ezért nem készítik el —, hogy a költségvetési szerveknél nincs létjogosultsága ennek a dokumentumnak. Kollektív szerződés nélkül több ponton törvénytelenné válhat egy adott intézmény működése. Példaként nézzük a túlóra-szabályozást! A közoktatási törvényben bekalibrált az évi maximum 144 túlóra. A felső határként megengedett 200 órát csak akkor érheti el, ha a KSZ-ben ezt szabályozták. Jó, mondhatják: az intézmények jelentős része még a 200 órás engedménybe sem fér bele. Ugyanakkor a pedagógusok sem fogadják szívesen a korlátozást. Ez azért van így, mert a vékonyka pedagógusbérezés kompenzációja a túlóráztatásra épült. A kereset része volt hosszú éveken át a túlóra. Persze, hogy ennek tudatában senkivel sem lehet elfogadtatni egy nagyjából európai igényű, kompati- bilitású túlórakorlátot. Hogy lehetne, amikor az iskolai túlmunkért kapott díjazás szerves része volt a keresetnek. MitTeheL tenni? A helyzet- paradox volta abban keresendő: a munkáltató vagy a túlórakorlátot lépi át (törvényt szeg), vagy a szakos ellátás kötelezettségének nem tesz eleget (szakmai törvényt szeg). fi Hosszadalmas és áldatlan munkajogi vitákhoz, perekhez vezetnek a szabálytalanul lefolytatott felmentések. — A vonatkozó jogszabály több módosításának összefüggésében kell a felmentést elvégezni. Sok, nagyon sok a hiba! A jogellenesség. Pedig a jogviszony szabálytalan megszüntetését a K. j. t. keményen „bünteti”. Argó kifejezéssel: a felmetés jogszerűtlenségére a munkáltató alaposan „ráfázhat”. Ha a bíróság megállapítja a jogszerűtlenséget, és a felmentett nem kéri a jogviszony helyreállítását, akkor megítélhetik neki a vég- kielégítés összegének minimum a kétszeresét! A bibi ott van, hogy a munkáltató (pl. egy iskolaigazgató) szakmailag ugyan önálló, de kardinális, a működést és a személyi szükségleteket determináló kérdésekben a fenntartó dönt. Nézzünk ismét egy példát! Adott helyen kevés a gyerek. A fenntartó nem engedélyezi a párhuzamos osztályok funkcionálását. Össze kell vonni a csoportokat. Pedagóguslétszám válik fölöslegessé. Következik a felmentés. Ez viszont csak azt érintheti, akinek a fenti intézkedéssor következtében megszűnik a feladata! Vagyis: a megszüntetés okának okozati összefüggésben állónak kell lennie az adott — nevesíthető — személy jogviszonyának megszüntetésével. Nagy sakkjátszma ez, s benne a szabályok ismerete nélkülözhetetlen. — Végül engedtessék meg egy szubjektív megjegyzés! Sajnálom az intézményvezetőket. Közvetlenül nekik kell intézkedniük, a jogszabályi megfelelés teljes szabály- szerűségében. Am ha melléfognak, hibát követnek el, rajtuk verheti el a port a fenntartó, számon kérheti — hozzáteszem: jogosan — a szakértelmet, ami optimális esetben is csak akkor értelmezhető, ha a direktornak van jogi segítsége. Márpedig ez utóbbira nem sok példát tudnék említeni országos viszonylatban sem. ** .............................................— ..... Nagy sakkjátszma ez, s benne a szabályok ismerete nélkülözhetetlen, yy ^ A legfrissebb szabályok hátterében mindig készenlétben kell állniuk a korábbiaknak, yy □
