Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-14 / 266. szám

1996. november 14., csütörtök HATTER Gazdaszemmel a művelődésről A magas rezsit csak a bevételek növelésével lehet kompenzálni — mondják Kállai János Nyíregyháza (KM) — Jubi­leumra készül a nyíregyházi Váci Mihály Városi Művelő­dési Központ és Gyermek­centrum (VMK). Az évfor­duló apropóján azokat a sze­mélyeket kerestük meg, akik valaha — a távolabbi-köze­lebbi múltban — a „ház” élén álltak. Eddig az elsőszámú vezetők szóltak, most Roma Lászlónét, a ház gazdasági igazgatóhe­lyettesét faggattuk. Őt, aki so­kak szerint a folyamatosságot jeleníti meg a VMK históriájá­ban. Őt, aki 1966 óta állja a gazdálkodási változások időn­ként bizony bedurvuló vihara­it. — Amikor a Megyei Műve­lődési Központban dolgozni kezdtem, a helyünk a mostani Korona Szálló nagytermében és a földszintjén volt. Már ak­kor. 1966-ban is működtek csoportok, szakkörök, formá­lódott a szimfonikus zenekar. Úgyhogy: 1981-ben. amikor felépült az új objektum valójá­ban csak a feltételek változtak meg, sokkal jobb körülmé­nyek közé kerültünk. Ez volt egyébként az integráció éve is, ami a gazdálkodási tevékeny­ség szempontjából hozta az újabb feladatokat. A gazdasági vezetői posztot én már 1975- ben megkaptam, akkor, ami­kor még Petraskó Zoltán volt az igazgató. — Visszatérve az összevo­nás időszakára: egy helyre ke­rült a megyei és a városi köz- művelődés irányítása, szerve­zése, újabb kihívásokkal kel­lett szembenézni. Nekem és munkatársaimnak — mint a gazdálkodásért felelős stábnak — a működés anyagi és tech­nikai feltételeit kellett megte­remteni. Ha kicsit vulgárisán akarnék fogalmazni, azt mon­danám: amit a népművelők ki­találtak. azoknak a formáknak. Roma Lászlóné, a VMK gazdasági igazgatóhelyettese Elek Emil felvétele cselekvéseknek a „kivitelezé­si” módozatait, pénzbeli hátte­rét kellett szavatolni. Ugyanez értendő a műszaki, a gondnok­sági területekre is. Legyen meg a pénzügyi fedezete min­dennek, ezt kellett garantál­nunk. A bevételekről kellett gondoskodnunk, a központi támogatás felosztásáról állan­dóan változó gazdasági szabá­lyozók közepette. n Milyen jelentősebb arányváltozást tudna említeni annak érzékeltetésére, hogy— bár csak tizenöt évnyi a ház múltja — ma a közművelődés világa egészen más kerekeken jár, mint 1981-ben? — Nos, akkor húszmillió fo­rint volt a központi támogatás, s csupán kétmilliónyi a bevé­teli kötelezettségünk. Ma, je­lentős mértékű infláció köze­pette negyvenmillió a támoga­tás, és közel tizenkilencmillió bevételt kell hoznunk. Óriási a különbség! Egyre nehezedő feltételek között kell a min­dennapokat megélnünk. Kö­rülményesebb és kiszámítha­tatlanabb a műsorszervezés. Az 1981 és 1990 közötti perió­dus nyugalma­sabb volt. CJ Az ön előtt nyilatkozók em­lítették a vállal­kozásokat mint a bevételnövelés jó lehetőségeit. Gazdasági veze­tőként hogyan vélekedik erről, tudva: sokak sze­rint a kultúra, a művelődés soha­sem képes csu­pán a piacról el­tartani magát. — A ház vál­lalkozásai úgy a nyolcvanas évek közepe táján kezdődtek. In­dult a balettokta­tás, akkor alapí­tottuk a nyom­dánkat, bérbe adtuk az autóbuszunkat. Be­kapcsolódtunk az idegen- nyelv-oktatás megyei prog­ramjába. Az ILS-ben (Nem­zetközi Nyelviskola) most is 50%-os részesedésünk van. l7 Az új épületet a beosztá­sa, a belső tereinek kialakítása miatt már a kezdetekkor sok— többnyire jogos — bírálat ér­te. A gazdálkodás központi kérdésköre a működtetési költ­ség. Úgy tudom, e tekintetben a VMK igencsak drága... — Az épület hasznos alapte­rülete 4900 négyzetméter. Ha­talmas. De a belső térkialakí­tás rossz. Próbáltunk rajta vál­toztatni. Az alsó szinten alakí­tottuk ki pl. az Open Doors-t, a fiatalság egyik legkedveltebb szórakozó helyét. A tulajdono­sai 160 ezer forintot fizetnek havonta bérleti díjként. A programjaikkal segítenek ne­künk, és közösen is szoktunk munkálkodni. Hogy drága a ház? Igen. az. Most, amikor „megy” a fűtés, havonta nyolcszázezer forintba kerül, nyáron a felébe. Az áramdíj hónaponként 150 ezer, a vízért negyvenezret fizetünk. A ma­-« t yomoroncot elnyelte f\l a föld. Hetek óta JL V nem látta senki, pe­dig annyira hozzátartozott a kopottas bérházhoz, mintha annak egy eleven tartozéka lenne. Ma már nem lehet tud­ni, melyik lakó ragasztotta rá a nem éppen szimpátiára valló nevet. Nyomorom . Az sem lehet ma már megállapí­tani, mi váltotta ki a lakók többségének ellenszenvét iránta. Jószerivel levegőnek nézték, s ez még a jobbik eset. Egyesek minden rosszat tőle származtattak, ami a há­zat éri... „Mit bóklászik ez folyton a kukaedények körül?” — kér­dezték gyanakodva a lakók. Ez a Nyomorom• mindig tele­rakja szeméttel a kukát, így nem jut hely az ő szemétjük­nek. Valójában nem csinált mást a Nyomoromnak titu­lált. egyedül élő, hatvan év körüli agglegény, mint me­netrendszerűen minden nap összeszedte a lépcsőházban és a ház előtti járdán eldo­bált szemetet és besöpörte a szemetesbe. Egyedül a ház­mester örült az önkéntes rendcsinálásnak, de nem so­káig. Az egyik szomszéd vilá­gosította fel. hogy ne nagyon örüljön... .. Ha ez így megy tovább, ez a Nyomoronc feleslegessé te­Nyomoronc, a bűnbak szí magat. azon veszi eszre, hogy nem lesz szükség a munkájára. Már a lakók re­besgetik is. minek ide ház­mester. minek fizetünk neki. amikor a legtöbb házban már szélnek eresztették őket. Úgyhogy maga csak ne na­gyon örüljön, hogy ez a Nyo­moronc annyira ügyködik..." — emelte fel az ujját figyel­meztetően a jóindulatú lakó. Minderről az érintett sem­mit sem tudott. Teljesen be­zárkózott a maga egyszemé­lyes világába. Különösen így van ez, mióta az a bizonyos, az orvosok által enyhének mondott agyvérzés érte. Az­óta, sajnos nyelve is nehe­zebben forog, a szavak se mindig úgy formálódnak, ahogyan azelőtt. De a ma­gány is minden nap megteszi a maga törvényszerű pusztí­tását. Órákig álldogál az ab­lakban. Nézi a milliókat érő kocsikból ki-beszálldogáló fiatalokat, az előkelő hölgye­ket, az apróságokat, az oviba kísérő szülőket, és folyton várja a postást. Jól tudja pe­dig, nincs honnan levelet várnia. Mégis. „Ez a Nyomoronc minden­kit figyel, állandóan az ab­lakban áll, kibírhatatlan. Va­lakinek figyelmeztetni kelle­ne. hagyja abba a kukkolást, mert nagyon unjuk. Az mégis képtelenség, hogy ez mindent lát, mindenkiről mindent tud. Talán még jelentést is kül­dözget bizonyos helyekre, a fene se tudja...” —fogalmaz­ta meg elmarasztaló vélemé­nyét az egyik fiatal hölgy. De minden egyéb, ami a házban történik, a lakók szerint a Nyomoronc lelkén szárad. Ki engedi be a hittérítő szekta- tagokat. akik a vasárnapi ebéd közben sorra becsen­getnek a lakásokba ? Minden bizonnyal a Nyomoronc. Es ki küldi el a pénzes postást, hogy nincsenek itthon a cím­zettek, természetesen a ma­gányos agglegény, aki min­derről semmit sem tud. De a vétkei, a lakók szerint már- már vért kívánnak... Már a lakógyűlésnek is té­mája volt egy alkalommal az állítólag mindenki nyugal­mát megbolygató magatar­tás. Többen a közös képvise­lőtől azt követelték, írásban figyelmeztesse a mindenlé­ben kanál Nyomoroncot, hogy maradjon veszteg. Ne szedegesse folyton a szeme­tet. ne bámuljon ki állandóan az ablakon, ne... De hogy le­het azt megtiltani, hogy vala­ki ne nézzen ki a saját abla­kán? De a Nyomoronc előbb- utóbb mégis rászolgált a fi­gyelmeztetésre. Az történt, hogy befogadott egy gazdát­lan ebet, azóta ketten élde­gélnek a másfél szobás la­kásban. Csendben, még soha nem hallották ugatni a gaz­dára talált kutyát. Mégis, az egyik lakó kiírta a lépcsőházi falitáblára: ..Bérházban ku­tyát tartani tilos.” Hogy min­den szinten van legalább egy kutya, az nem zavarja. De a Nyomoronc az ne tartson ku­tyát... Aztán másnap, mégis megmozdult valakiben vala­mi lelkifurdalás-féle, mert odaírta a papírra: „A Nyo­moronc is ember! Nem gon­dolják...?” M inderről a kiutált férfi semmit sem tudott. Elnyelte a föld. Senki nem tudja hová ment, mi történt vele. Es a hi­ánya, hogy néhány hete nincs kin élezni a nyelvüket, mint­ha egy kicsit megváltoztatta volna a lakóházi közhangu­latot. Aggódva várják, mikor jelenik már meg az ablakban, kedvenc helyén, hogy végre megint tehessen kit ócsárol­ni. De a férfi ablaka napok óta üres... gas rezsit csak a bevételek nö­velésével lehet kompenzálni. A sokoldalúbb szolgáltatá­sok érdekében alakítottunk át irodákat foglalkoztató helyisé­gekké, 1989-ben a ház úgyne­vezett nyitott tereit beépítet­tük. A tervezési hibák ennek ellenére máig éreztetik a hatá­sukat. De ami a statikai biz­tonságot illeti: nem süllyed az épület, mint ahogyan ezt egy időben rebesgették. A leg­szükségesebb felújításokat el­végeztettük: megvolt a tetőja­vítás, a külső vasszerkezet le- festése, a bejárati lépcsők csú­szásmentesítése. ?! Jelenleg milyen anyagi kondíciókkal rendelkezik a VMK? — A helyzet sokat változott, nehezedett, de most sem ál­lunk rosszul. Mindig mindent ki tudtunk és tudunk fizetni. A nemrég hozzánk csatolt Kö- lyökvárral együtt harmincki­lenc dolgozója van a VMK- nak. Közülük húsz a népmű­velő. Ahhoz, hogy a tovább már alig csökkenthető lét­számmal a korábbinál tízszer nagyobb bevételt tudjunk pro­dukálni, mindenkinek mindent kell csinálnia. Nekem, a gaz­dasági „csapatban” nagyszerű munkatársaim vannak. Ezért tud gördülékenyen menni a munka. A belső felújításokat, a be­rendezések, eszközök cseréjét folyamatosan végezzük. A hangversenyterem bútorzat- cseréje megtörtént, félmilliós értékű hangpultot vásároltunk, az erősítőrendszert, a világí­tást korszerűsítettük. Megja­víttattuk a klímaberendezést. Szerencsére nagyobb károso­dás nem ért bennünket a tizen­öt év alatt. — Az idén immár a 31. éve­met kezdtem a VMK-ban. A megbízottakkal együtt hét igazgatóm volt; mindegyikük­kel ki tudtam jönni, kivel job­ban, kivel kevésbé. Ezt más­ként nem is lehetett volna vé­gigcsinálni. Útpadkán Nyéki Zsolt wMmmuw A szakmai ügyekben kevésbé jártas em­ber is képet nyer a mezőgazdaság helyzetéről, ha átszeli e napokban me­gyénket, s nem néz át qz utak mellett sorjázó ládá­kon, a piros vagy éppen zöld színben rikító zsákhe­gyeken. Szép áru van ezek­ben, zöldség és gyümölcs csalogatja a vevőket, ezek­kel s persze alacsony árra! igyekeznek megtorpanásra, vásárlásra késztetni az uta­zókat a kistermelők. Amíg az autó továbbrobog, van idő elgondolkodni a jelen­ségen. Or határában egy nyugdíjas csak legyintett az érdeklődésre: ez így csak koldulás kérem, megalázó itt állni egész nap, s várni, hogy valaki adjon 10-12 fo­rintot a krumpliért, 35 fo­rintot az almáért. A megye másik szegletéből, a beregi részekről is segítséget vár­nak a kispénzű emberek, akiknek a 10-20 mázsa al­ma ára most, tél előtt a fő­nyeremény lenne, ha talál­nának egyáltalán vevőt. Szemmel láthatóan nem találnak, de az együttérzés­ből táplálkozó gondolatok rideg végeredményhez ve- zetnek. Mert a piac szeszé­lyeinek évről évre kiszol­gáltatott termelő helyzete egyfelől sajnálatra méltó, hiszen a testes zöldség, a mosolygó gyümölcs nem kis anyagi ráfordítás és egész évi kemény munka termése. Ugyanakkor az is tény, a nagy piac, a közgazdaság­ban láthatatlan kéznek ne­vezett rendező elv nincs te­kintettel egyéni tragédiák­ra, a termelékenység min­denhatósága elsöpri a ki­csiket. Lehet ugyan szociál­politikai megfontolásból tá­mogatni egy gazdaságot, de egy ilyen szemlélet követ­kezményét nyögjük a mai napig. Azt azonban el kell ismerni: minden dolgos kézre szükség van, de a ke­zeket a fejeknek kell irányí­taniuk, az értelem pedig fel­ismeri azt, hogy egyedül ne­hezen boldogul az ember. S hogy ne kerüljön minden évben az út mellé a kister­melő, azért neki is tenni kell valamit: kibékülni a szom­széddal, az utcával, mert együtt talán már számol ve­lük a piac láthatatlan keze. Szöveg nélkül Ferter János rajza­-------------------- ------------—...— [’»■'í' .....•-■•• ••- ... v ‘ Py ^ W# I £ £ I J| I JJl JlflB A tizenötödik Balogh József / smét emelkedett a MÓL hálózatában forgalmazott benzin ára — írtuk kedden a hírt, 2,50-nel kerül többe hétfő óta literenként az ólmozott és a 98-as ólmozatlan ben­zin. A drágulást a MOL-nál a kőolajtermékek tartósan magas tőzsdei jegyzési ára­ival, az áifolyamalakulás- sal és az ehhez kapcsolódó áfá-val magyarázták. Csak hármat kell lapozni, s ugyanabban az újságban olvasható a bécsi és ciprusi keltezésű hír: hétről hétre olcsóbb az OPEC tagjai ál­tal exportált kőolaj. A múlt héten 21,49 dollárra siily- lyedt az egy héttel korábbi 22.87 és az októberi 23,24- es dolláros átlagról. A vé­letlen hozta úgy, hogy ezt a kimutatást is hétfőn tették közzé. Most ott tartunk, hogy az ólmozottból 133,50-be, az ólmozatlanból 134fi0-be kerül egy liter. És bejelen­tették: januártól az idei 12 forint 10 fillér helyett 15,40 lesz a benzin árában az út­alap, melyet még 25 száza­lék áfa is növel. Persze ez nekünk meg se kottyan, úgy hozzászoktat­tak már. Csak az idén ez a hétf ői volt a 15.!, azaz a ti­zenötödik benzinárválto­zás, s már a MÓL is úgy be­lejött, hogy csak januárban kétszer, júniusban kétszer, szeptemberben háromszor, októberben kétszer változ­tatott, így lett a 95-ös lite­renkénti 114,90-ből 125,50, a 98-as 128,90-ből 133.50. s a 101,90-es gázolajból 118,50. Csak emlékeztetőül írom: 1990 október 26-án, ami­kor az akkori kormány be­jelentette, hogy a 92-es benzin 59 forint, az ólom­mentes 61, a 98-as 62 fo­rint, a gázolaj 43,50, illetve 45 forint lesz, az egész or­szágot megbénító taxis- sztrájk vette kezdetét. Az akkori áremelés indoka az volt, hogy az árképzésnél addig alkalmazott 17 dollár helyett a világpiaci ár 29 dollárra nőtt, ezért elkerül­hetetlen az áremelés. Tes­sék csak visszaugrani olva­sásban az első bekezdés utolsó soraihoz! 21,49 dol­lár most. Bár a leértékelés miatt a forint nem annyit ér, s a fizetések is emelkedtek, azért az arány mégiscsak elgondolkodtató. D

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents