Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-13 / 265. szám

1996. november 13., szerda A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Kelet-Magyarország ff Harmincéves az „ÁCSI" Váltva Tisztelt Olvasóink! Hetenként igen sok levél érkezik a Kelet-Magyaror­szág szerkesztőségébe; ezek egy része személyes, más része közérdekű pa­nasz, illetve híradás egy- egy település életéről. Eddig minden héten je­lentkezett a Fórum rovat, mely az olvasók panaszos leveleiből közölt váloga­tást, illetve két hetenként A főszerkesztő postája, mely inkább a társadalmi­politikai tartalmú olvasói véleményeket adta közre. A két oldalnál — mint mondani szokás — „áthal­lás” volt tapasztalható. Ezt szeretnénk most kiküszö­bölni azzal, hogy egyik hé­ten a nyilvánosság elé kí­vánkozó panaszos ügyeket adunk közre, míg a másik héten a politikával, a válto­zásokkal kapcsolatos leve­lekből válogatunk. Tehát: egyik szerdán Fórum, a másikon pedig A főszer­kesztő postája található ezen az oldalon. Természetesen nem le­szünk merevek, mindig az olvasó igénye vezeti a szerkesztőt. A Kelet-Magyarország szerkesztősége Torony Tisztelt Szerkesztőség! Nagy öröm tölti el szí­vünket, amelyet szeret­nénk másokkal is megosz­tani. Két év áldozatos munkájának gyümölcse­ként gazdagodott kis egy­házközségünk. Az államo­sításkor elvett iskoláért 1995-ben 5 200 000 Ft kár­pótlást kapott közössé­günk. amelyet a hívek ado­mányaival és társadalmi munkájával kiegészítve, megvalósíthattuk régi ál­munkat. Templomunkhoz tornyot építettünk, amelynek költ­ségeihez a polgármesteri hivatal is hozzájárult. A templom kertjében felépí­tettünk egy papi pihenőt hittanteremmel. Minde­zeknek a megvalósítása köszönhető Kaszab Béla pápai prelátus geszterédi plébános úrnak, aki nem­csak kitartó szervezési munkával, hanem saját két kezével is aktívan részt vett a kivitelezésben. Az új egyházi létesítmé­nyek felszentelését Bosák Nándor debrecen-nyíregy- házi püspök úr végezte 1996. október 27-én. Az ünnepi alkalomra a kör­nyékbeli falvakból is eljöt­tek a hívek, hogy együtt örüljenek velünk és hálát adjunk a jó Istennek. Minden adományt és se­gítséget ezúton is hálásan köszönünk mindenkinek. Bodolai Zoltánné Szakoly A szerkesztőség fenntart­ja magának azt a jogot, hogy a [leküldött levele­ket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a kö­zölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltét­lenül ért egyet. Sóstón az Anyás-Csecsemő­otthon 30 éve, azaz 1966 óta ad lehetőséget arra, hogy azok a három éven aluli gyerekek, akiket családjuk a legkülönbö­zőbb okok — elsősorban szo- ciokulturális és egészségügyi okok — miatt ellátni nem tud, helyettesítő otthonra találja­nak. Kezdettől fogva lehetősé­get teremt arra, hogy az anya legalább a szoptatás idejére gyermekével együtt marad­hasson — ő is védelmet, ellá­tást kapjon. Esélyt, szükség és lehetőség szerint egészségügyi és szociális habilitációt, reha­bilitációt kapott ez az igen ér­zékeny, súlyos hátrányokkal induló népesség az intézetben. 2822 gyereknek néhány naptól — néhány évig terjedő időre adtunk otthont. A gyerekekkel egy időben 628 anya kezdhet­te, tanulhatta, végezhette alap­,Kedves” Fiatalember! aki a vádi új Daewoo Ticot vezet­ted október 23-án kora dél­után. Nagy valószínűséggel a pa­pád, vagy mamád engedélyé­vel kocsikázhattál igazán ked­vedre, és vagánykodhattál a szíved hölgye előtt, hogy két­sávos úton milyen bravúrokra Tisztelt Szerkesztőség! A Kelet-Magyarország 1996. november 2-i számában megjelent Emlékfásítás című cikkükről, illetve az abban foglaltakról szeretnék véle­ményt nyilvánítani. Nagyon dicséretes dolog ki­csiny ki hazánkban, magán­embertől vagy akár az Állami Közútkezelő KHT dolgozóitól is egyaránt, ha fát, de különö­sen ha emlékfát ültetnek. E ne­mes cselekedetnek a súlyát csak növeli, hogy mindez hon­foglalásunk 1100. évfordulója tiszteletére történik. Minden bizonnyal még a ma élő gene­ráció, de leginkább a jövő nemzedék büszke lehet majd nemes cselekedetű elődeire. Az én örömöm nem felhőt­len ez ügyben. Fülesd és Mánd községek között, a közút mel­lett folyik a három méter ma­gas csemeték ültetése, egy olyan területen, amely nem­csak az én, de az idősebb ge­neráció emlékezete óta is sík vidék. Eredeti és majdnem érintetlen szatmári síkság, kb. ezer hektár összefüggő legelő­terület, melyek Fülesd, Vá- mosoroszi, Kisszekeres, Ne- mesborzova, Mánd és Kömörő községek természetszerető la­kosai által a mai napig fenn­maradtak. A Szalavény, a Gá­vető anyai feladatát ebben a háttérben, vártuk, kerestük, se­gítettük azokat a további szü­lőket, akik vissza vagy befo­gadják gondozottainkat. Az intézetünk ebben az évben — november 15-16-án ünnepli 30 éves jubileumát. November 15-én 10.30 és 16 óra között szakmai prog­ram lesz, mely intézményes kisgyermeknevelésünk érté­keiről, eredményeiről ad szá­mot. Erre a napra várjuk, hív­juk az érdeklődő kollégákat: gyermekgyógyászokat, védő­nőket, gyermekvédelmi szak­embereket, akik nagy részével eddig is együtt tevékenyked­tünk és ezután is együtt kíván­juk szolgálni megyénk egész­ségügyi és szociális szempont­ból is leghátrányosabb hely­zetben lévő kisgyerekeit. 1996. november 16-án 8 és 18 vagy képes, illetve direkt hogy „szívatod” az autósokat! Mindegy volt, kis autó, nagy autó, kamion, a lényeg, hogy nagyon jókat derültetek egy- egy ilyen akció sikeres végre­hajtása után. Fiatalember! Nem hiszem, aki tanított a vezetésre, aztán a szüleid, azt sulykolták volna bontok szinte ősgyepnek szá­mítanak a környéken. Szabad szemmel ha belátná az ember, Kisnaménytól Kömörőig is el­láthatna, hiszen a beláthatósá­got egyetlen egy fa sem akadá­lyozza. A legelő természetes fa társulása csak a vadrózsa, galagonya, a vadkörte, amit a madarak pottyantottak el. A 491-es útról, az autóban közlekedő ember tiszta időben látja a Kárpátok csodálatos he­gyeit. Ha ezek a magastörzsű fák megnőnek, mindez nem lesz látható, nem is beszélve arról, hogy egy sík vidéki összefüggő legelő területekbe véleményem szerint a magas­kőris tájidegen. Azt is tudom, hogy a szat­mári erdők őshonos fája kőris, de véleményem szerint nem ilyen csodálatos helyen elhe­lyezve, hanem erdőben, vagy szántóföldön mezővédő fasor­ként. Jó lett volna ha az Állami Közútkezelő egy kicsit jobban körüljárja a dolgot a telepítés megkezdése előtt és bizonyo­san talált volna jobb megol­dást az emlékezésre, e termé­szetvédelmi terület jobb meg­óvására és a természet által nyújtott panoráma nem két fa­sor közé szorítására. Bányai Bálint Fülesd polgármestere óra között találkozóra hívjuk a volt gondozottainkat és dolgo­zóinkat. Az elmúlt 30 évben összesen 1043 gyereket ad­tunk vissza vér szerinti család­jába, 281-en örökbefogadó családba, 898-an nevelőcsa­ládba, 463-an pedig további más intézetbe kerültek tőlünk. A gondozott anyák közül 57- en még terhesen, 135-en gye­rekükkel együtt távoztak inté­zetünkből, 101 anya pedig ké­sőbb vitte haza gyermekét. Közülük talán sokan érzik úgy, hogy fontos számukra a múltjuk felidézése, megértése. Kérjük szüleiket, nevelőiket, gondozóikat, segítsék őket eb­ben, látogassanak vissza. Sze­retettel és szponzoraink jóvol­tából ebéddel és ajándékkal várjuk mindnyájukat. Dr. Pethő Ágnes igazgató főorvos beléd, hogy ilyen „esze-ment” módon kell az új gépkocsit hajtanod! (Mert aligha te dol­goztál meg érte a két kezed munkájával.!) Sajnos, ha elhi­bázod, pont te vagy az, aki sér­tetlenül megúszod. G. M. V. Nyíregyháza Segélyakció A Létminimum Alatt Élők Társaságának újfehértói alap­szervezete karácsonyi segély­csomag-osztó akciót szervez hátrányos helyzetű, többgyer­mekes családok és egyedülálló idős személyek megsegítésé­re. A cél megvalósítása érde­kében kérik a jóindulatú, segí­tőkész cégeket, társaságokat, vállalkozókat és tehetősebb magánszemélyeket, hogy ado­mányaikkal támogassák a szervezet elhatározását, hogy minél több nehéz körülmé­nyek között élő gyermeknek és idős embernek némi örömet tudjanak juttatni a szeretet ün­nepén. Adományként várnak játékokat, könyveket, tartós élelmiszereket, tisztító és tisz­tálkodási szereket és minden egyebet, ami ajándékba adha­tó. Ezeket az alábbi címen gyűjtik be: Létminimum alatt Élők Társasága, Újfehértó, Li­liom u. 17.4244. Bármily cse­kély pénzadományokat is szí­vesen fogadnak az alábbi számlaszámon: Takarékszö­vetkezet Újfehértó 68800013- 17000019. Az adományok el­lenértékéről adóalap-csökken­tő igazolást tudnak küldeni vagy adni. Felvilágosítás a 42/290-554-es telefonon. Tisztelettel: A szervezők Az „ÁCSI" Archív felvétel Hajtás két sávon, vagánykodásból Beszorított panoráma Határidő-variációk Nem tudom ki hogy van ve­le, de engem az utóbbi idő­ben kimondottan bosszant, hogy a híradások elején a fő hírekben — legyen az rá­dió, vagy televízió — mást sem hallok, mint azt, hogy mikor csatlakozunk a NA- TO-hoz, vagy az Európai Unióhoz. Járnak ide külföldi politi­kusok, diplomaták, külön­böző szervezetek vezetői, mintha csak turistaúton vol­nának. Persze a mieink is megfordulnak Ausztriától az Egyesült Államokig mindenütt. Mindenki nyi­latkozik is. Szinte ugyana­zok esküsznek az EU és a NATO előnyeire, akik nem is olyan rég még a KGST és a Varsói Szerződés bűvkö­rében éltek. A politika győ­zelmi jelentésként éli meg a közeli határidőket. Az meg már külön öröm, ha valahol úgy biztatnak, hogy az első körben — nem a második­ban — kerülünk be az egyik vagy másik szervezetbe. Növeli nemzeti büszkesé­günket, hogy íme ismét megelőztünk másokat, vagy rosszabb esetben ve­lünk együtt léphetnek be mások is. Nem tudom, megfigyel­ték-e már, hogy mindenki más időpontot mond. Van aki a csatlakozást 2002-re, van aki csak 2010-re jósol­ja. Attól is függ a határidő és a belépés sorrendje, hogy az illető politikus éppen melyik országban tárgyalt. Ettől izgalmas az egész. Számomra meg attól, hogy a „hivatalos” Magyaror­szág, melynek polgára va­gyok, kíváncsi lesz-e a vé­leményemre, mert eddig nem kérdezett meg, de már döntött. Meg aztán félek, lehet, hogy nem is az én vé­leményem lesz a fontos, ha­nem a „nemzetek jelenti” birodalomé. Tisztázni kel­lene azt is, hogy egy magát szuverénnek mondott or­szág, s annak kormánya át­adhatja-e a döntéseket gaz­dasági, pénzügyi és katonai kérdésekben a külföldnek. Vagy lemond arról a szuve­renitásról, amelyről éppen 40 éve Nagy Imre így szólt: „Védjétek a rend megszi­lárdításával hazánkat, a szabad és semleges Ma­gyarországot.” Ha vállaljuk a NATO-val járó blokkosítást — amit a Nyugat most sürget — vál­lalni kell a kiszámíthatatlan Oroszország szomszédsá­gában fegyveres konfliktus esetén a viszontcsapás lehe­tőségét is. Atomfegyverek telepítése esetén az atom­csapást is. Jó volna tudnom, van-e fenyegetés Oroszor­szág felől, ha igen, igent mondok a NATO-ra, ha nem, minek az. Igazán ki­nek az érdeke ez a bármiko­ri csatlakozás. Vagy talán csak nem újból nekünk kell védenünk Európát mint tet­tük történelmünk során év­századokon át nem egyszer. A megélhetési gondokkal küzdő emberek többsége nem akar mindenáron NA- TO-tag lenni, hanem tisz­tességes megélhetést bizto­sító munkahelyet, hosszú távon tervezhető jövőt, lét- biztonságot szeretne. Ha­sonlóak a gondjaim az EU- csatlakozással is. A bármi­kori időpont előtt szeret­ném tudni a következőket: Iparunk van-e olyan hely­zetben, hogy belátható időn belül csatlakozhatunk? Me­zőgazdaságunkra szüksége van-e a nyugatnak? Egy 100 milliós elmaradt keleti tömb szintrehozása az amúgy is szociális, gazda­sági és más gondokkal küz­dő nyugatnak mikorra sike­rülhet. Lehet, hogy nálunk a csatlakozási normákat (deficit, államadósság, inf­láció stb.) a szakemberek már ismerik, s ennek tuda­tában mondanak határidő­ket, de szeretném, ha a dön­tések végső meghozatala előtt engem is felkészítené­nek. Különben nem tudok hinni sem a csatlakozás szükségességének, sem semmilyen határidőnek. Oláh Gábor Nyíregyháza Segítség a bajban Átestem egy súlyos szívin­farktuson, majd később egy szívműtéten Debrecenben a DOTE-n, hogy életbe ma­radhassak, sokba került. Szégyen ide, szégyen oda, annak ellenére, hogy tűrhetőleg elég szép össze­gű nyugdíjat kapok a laká­som fenntartása és a kor­szerű táplálkozás miatt a fűtési költségem nem fize­tése miatt a tartozásom elég magas összegre emelkedett. Valósággal rettegtem at­tól a naptól, amikor jön a díjbeszedő és nekem azt kell mondanom, sajnos nincs pénzem, nem tudok fizetni. Eldöntöttem, hogy felkeresem a NYÍRTÁV- HŐ ügyvezető igazgatóját és segítséget kérek tőle. Az igazgató úr fogadott. Elmondtam őszintén és nyíltan a problémámat, és ha tud, legyen^ olyan ked­ves, segítsen. O bizalmába fogadott és hitt nekem, mi­vel anyagi helyzetem ko­rábban nem tette lehetővé, hogy a hideg-melegvízórát a lakásomban bevezetes­sem. Problémámat nemcsak hogy meghallgatta, hanem segített és ő adta azt az ötle­tet, hogy keressem meg a Víz- és Csatornamű Válla­lat igazgatóját és kérjek tőle is hasonló segítséget. A NYÍRTÁVHŐ a me­legvízórát már bevezeti részletre is, mert náluk ez egy új szolgáltatás és hátha a Víz- és Csatornamű válla­lat is végez ilyen szolgálta­tást. Telefonon megkeres­tem a nevezett intézményt. Kapcsolták a főmérnök urat. Elmondtam neki a problémámat és hogy kitől kaptam az ötletet, hogy ha lehet, segítsenek. A főmér­nök úr döntött és lám, mit ád Isten, ő is segített, annak ellenére, hogy személyesen nem is találkoztunk, azt sem tudta, hogy ki vagyok. Megjegyezni kívánom a segítségkérésem indítéká­nak napja 1996. október 8- án kezdődött és a befejezé­se, illetve az órák bevezeté­se 1996. november 5-én megtörtént és üzemelnek. Ma, mikor írom a leve­lem, 1996. november 7-e van. Részletre fizetem a ko­rábbi tartozásomat és a be­vezetési költségeket. Szekér Zoltánné Nyíregyháza. Ungvár sétány 9. 3/12. □

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents