Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-13 / 265. szám
1996. november 13., szerda HATTER Népszerűség a támogatástól Csatlakozni kívánó cégek rohanták meg az Alma Terméktanács elnökségét CaWBOOBMWCTOWMWCTWWWWWOOWMWt Nyéki Zsolt Újfehértó (KM) — Ha valaki most megkérdezné megyénk agrárgazdálkodóit, leginkább a kistermelők körében tízből kilenc arról panaszkodna: magukra maradtak, a termesztéssel úgy-ahogy elboldogulnak, de az értékesítésben már senki sem segít. Az észrevételek pedig szinte kivétel nélkül a termesztőkért megalakult szervezetek kritikájával zárulnak. A termőalapok felaprózódása, a földtulajdonosok számának ugrásszerű növekedése felszínre hozta a magántulajdon tiszteletén alapuló közösségek megszervezésének igényét, amelyekben az érdekek védelme, egyeztetése és képviselete a legfontosabb teendő. A létrehozás módja lehet eltérő, de ugyanazon célokat tűzte zászlajára az agrárkormány támogatását élvező agrárkamara (amely a gazdajegyzői hálózatot is összefogja), a vállalkozói alapon működő szaktanácsadói kör, a társadalmi szervezetként funkcionáló gazdaköri szövetség vagy éppen a kertbarátok klubmozgalma. A termelők, kereskedők, feldolgozók és a fogyasztók közötti összhang megteremtésének nem könnyű feladatával birkóznak néhány éve a termék- tanácsok. megyénkben közülük — érthető módon — az Alma Terméktanács munkájára figyelnek a legtöbben. A piaci zavarok közepette ez a szervezet sem ússza meg a bíráló megjegyzéseket, pedig itt mindenkit képvisel valaki. Filléres akadályok — A terméktanácsok megalakítását 1993-ban törvény és rendelet is szorgalmazta, éppen azért, hogy a központi döntések előkészítésében véleményezésében maguk az érintettek, esetünkben az almával dolgozó termesztők, kereskedők és feldolgozók is részt vegyenek. A felülről irányított kezdeményezés igazi lendületet azonban az 1993-as A rendkívüli elnökségi ülésen kemény szócsatát vívtak az államtitkárral A szerző felvétele év piaci zavara adott, amikor is a termés nagy része az árokban kötött ki — emlékszik egy születés gyötrelmeire Jakab Ferenc, az Alma Terméktanács termelői tagozatát képviselő soros elnöke. A három évvel ezelőtti problémákban szerepet játszott keleti piacok elvesztése, a hazai feldolgozók pedig akkor még nem készültek fel egy 6-700 ezer tonnás termés fogadására. A szervezetlenségből fakadó súlyos helyzetet látva az Almatermesztők valamint a Gazdakörök Szövetsége kezdeményezésére alakult meg végül Baktalórántházán az Almatermesztők Szövetsége 1994 februárjában. A húsz (illetve a fogyasztók küldöttével együtt 21) tagú elnökségbe a termelők 10, kereskedők és a feldolgozók 5-5 embert delegáltak, az érvényes alapszabály szerint valamennyi döntésnél teljes egyetértésre van szükség. A szervezettség jónak mondható, bár akadtak olyan cégek is, amelyek egészen az idei támogatás elnyeréséig nem voltak hajlandók részt venni a közös munkában. Üzleti titokként kezelték az ágazat szempontjából lényeges adatokat, és soknak tartották a kilogrammonkénti 1 fillér tagsági díjat. A termelők tagsága automatikus abban az esetben, ha terméktanácsi tagnak adja el az almáját, mivel a tagdíját a vevő fizeti be helyette. Kiharcolt támogatás A nehézkes indulás után ma már elmondható, hogy szervezetten, megalapozott társadalmi vezetéssel, szakmai ügyvezetéssel dolgozik a terméktanács, központját az Újfehértói Kutató Állomáson berendezve. Az elnökségi ülésekre viszont mindig más helyszínen kerül sor, ezzel is jelezve: a szervezet nem csak szabolcsi érdekeket képvisel, annak ellenére, hogy az ország almatermesztésében ez a térség játszik a legnagyobb szerepet. Az önszerveződő, önkéntes tagság feltétele annak a szándéknak, amely valamennyi partner eredményes munkáját célozta meg. Ezt az olykor ellentétesnek tűnő törekvést kell sikerre vinnie az elnökségnek, amely gyakran parázs vitákban keresi a mindenki számára elfogadható megoldást. Ez általában olyan felvásárlási árak kialakítását jelenti, amely minden fél számára valamennyi hasznot biztosít. Az első két év vontatott egyeztetési mechanizmusa után ebben az évben már teljes egyetértés alakult ki az árképzésben, s ez a Földművelésügyi Minisztériumban illetve az Agrárrendtartási Hivatalban is kedvező visszhangot kapott. Ennek köszönhető, hogy idén sikerült kiharcolni a termelői körnek címzett központi támogatást. Hogy ennek szabályozása, folyósítása késedelmet szenved, az a lassú, rugalmatlan tárcaközi munkának tudható be. Utat mutat — Idén ősszel érzékelhetően izgalmas dolog lett a tagság, hiszen várhatóan a terméktanács kapja először meg azt a jogot, hogy a sűrítményen keresztül a léalmára exportszubvenciót juttasson el a termelőkhöz, a támogatást saját elvei szerint osztja majd el, s ellenőrzi is a kifizetést. Ezzel is magyarázható, hogy legutóbbi elnökségi ülésünkön húsz új cég jelezte felvételi kérelmét, bár az egyezség úgy szól, hogy ők már csak jövőre élvezhetik a tagsággal járó előnyöket — kommentálja a hirtelen felerősödő népszerűséget az elnökség soraiból Földvári István, a nyíregyházi EKO Kft. beszervezési osztályvezetője. Szerinte az igazi érdek- egyeztetés hosszú évekre megmutatja a helyes utat minden résztvevőnek, kezdve attól: mit, hogyan s mennyit kell telepíteni, egészen az értékesítésig, a piac szervezéséig. A z öregember nézte a gyereket. A párába fulladó őszi alkony lassan tenyereit a tájra. Ez a gyermek szakasztott olyan, mint az övé volt. Aztán legyintett. Minden gyermek egyforma. Virgonc, sertepertélő, forrófejű. csupa elevenség. Hiszen ő is ilyen volt. mint a csík. Csak Margit hangja téríti észre./ — Ákos. hagyd a dédit! De Ákos ügyet sem vet az anyja hangjára. Csak ott sündörög az öreg körül. — Azt ígérted, hogy megmutatod a lovacskát! — Hát ha azt ígértem, akkor meg is mutatom! Próbált felállni. De vissza- hanyatlott. A fémmel pótolt részek nehezen engedelmeskedtek. Kér ez a kis lurkó. Számára minden szara parancs. Aztán az alkonyi égre néz. — Majd holnap Akoska! Már sötét van a padláson. Biztosan elaludt a lovacska is. — Biztosan elaludt — helyeselte Akoska. Tovább már nem tudott, mert Margit el- ráncigálta. — Gyere, még a leckét is meg kell csinálni! Paripa Aztán korholni kezdte, amiért úgy összekente magát. És ez fájt az öregembernek. Összefogta botjait, feltá- pászkodott és belódult a szobába. Bosszús volt Margitra, de legfőképpen magára. Hogy ilyen tehetetlen. A küszöbön átérve a kinagyított kép fogadja. Jóska a focidresszben. Neki már így marad meg. Most is fülébe cseng a biztatás, a sok elismerő szó, amellyel játékát magasztalták. Ó is szerette a futballt. De Jóska szinte rajongott érte. Nem győzte a kerítéskapun a drótot pótolni, mert a sok rugdo- sástól állandóan kilyukadt. Jóska gyakorolt. Néha órák hosszat, és mindig a sarkokat, ballal-jobbal. Tudta, hogy hol kell keresni, ha nem volt otthon. A paszulyföldön. Valamikor paszulyt vetettek bele. Sohasem tudott megnőni. Aztán nem is kísérleteztek vele, a suhancok örömére, akik még kapukat is állítottak, hogy igazi legyen a meccs. És amikor megnőtt, a tsz-bajnokságban. meg a kupában. Mindenki arról beszélt, hogy Jóskát el akarják vinni egy nagy csapatba... Benedvesedik a szeme. Ez a mokány Ákos gyerek szakasztott olyan. Erős, mint a vas, akaratos mint ő volt valamikor. Örökké érdeklődik, hogy alig tud megfelelni a sok gépies miértjére. Az öregember alig várta a pirkadatot. Alszik mindenki, csak a kutyák vakkantanak néha. Megcsóválja a farkát Bernát is, és csak nézi, ahogy az öregember kapaszkodik fel a létrán. Kiveri a verejték az iszonyú erőlködéstől, de kapaszkodik... Már kedvenc hintaszékében ücsörög. A macska ott dorombol ölében. Előtte a hintaló. melyen a gyerekek lovagoltak valamikor. Akoska jön. Megáll a küszöbön. Dörzsölni kezdi a szemét, majd úgy marad a keze. Bámulja a kis paripát. — De jó, nincsen csak egy füle. Hova lett a másik füle? — szorongatja az öreg karját. — Tudod, valamikor olyan nagy hó esett, hogy nem látszottak ki a házak. Meg olyan hideg volt, hogy röptében fagytak meg a madarak, s lefagyott a lovacskának a szarva... Margit sündörög elő a konyhából. — Egek ura, ez még megvan? — csapja össze a kezét. Akoska csak néz, hallgat egy darabig, mint aki mélyen átgondolja a hallottakat. Majd nevetni kezd: —Didi! Dédi! Hát a lónak nincsen is szarva! Az öregember nevet, majd elfordul. Potyognak a köny- nyei. Jóskára gondol, a futballistára, aki csak úgy alákerült az autó cdá. Hogy megülte ezt a szilaj paripát. Hirtelen biztatni kezdte a kis lurkót. — No pattanj a hátára! Úgy elrepít, mint a szélvész, mert ez egy táltos paripa. Akoska rázta a fejét. — Biztosan fáj neki, hogy csak egy füle van. j—j kkor az öregember elővette a futaballab- 1—J dát. Akoska szeme felvillant. A köüvetkező pillanatban már rugdalni kezdte a labdát, el-vissza a pici udvaron, rá a kapura, a drótok csak úgy zörögtek, mint valamikor. Nézopoiit Fér, nem fér Kovács Éva A két kormánypárt, a szocialisták és az SZDSZ illetékesei, frakcióvezetői napok óta folytatják a megbeszéléseket. A téma nem kisebb, mint a hogyan tovább? Szétszedik, vagy egyben hagyják a babaruhát, szakad, vagy marad a koalíció. Mint az SZDSZ egyik képviselője a minap elmondta, az eddigi legmélyebb válság a mostani, a nézőpontok soha ilyen távol nem álltak még egymástól, mint ezekben a hetekben, napokban. A témák sokasága kerül napirendre, de a hírekből mára tudni lehet, az egyik legtöbb időt a képviselői összeférhetetlenségi törvény kapcsán töltötték el egymással a felek. A vita befejeződni látszik, ma már csak egyetlen lényeges kérdésben nincs egyetértés, ez pedig az, hogy kiterjedjen-e az összeférhetetlenségi törvény azokra a képviselőkre, akik a törvény szerint majdan összeférhetetlenné váló tisztségüket még a jogszabály hatálybalépése előtt szerezték meg. Ha józan paraszti nyelvre fordítjuk a dolgot, a tárgyalások résztvevőinek, késeibb pedig maguknak a képviselőknek azt kell eldönteniük, szükséges-e valamiféle szankció azokban az esetekben, amikor valaki esetleg szándékosan „ vétkezett": tudta, hogy olyasmibe kezd, amibe később már nem kezdhetne, de addig is, — reménykedve a törvény megszületésének mind későbbi időpontjában, — kihasználja a hátralévő hónapokat, heteket. A dolog attól nehéz, hogy a válasznak komoly morális tartalma is van, hiszen olyan emberek cselekedeteit kell minősíteni, akik egy ország ügyeinek képviseletére, előbbre jutásának elősegítésére esküdtek fel, s akiktől az átlagosnál több tartást, tisztességet, tisztaságot, bölcsességet vár- (ná)nak az emberek. Azok a szavazók, akik elhitték a választási ígéreteket, s azért mondtak igent a most kormányzókra, mert tőlük a fenti jelzőkkel illethető viselkedést, tulajdonságokat reméltek. Jó lenne, ha nem kellene csalódniuk... Gyere Pitt, felvesszük az álarcot és mehetünk sétálni Ferter János rajza Kommentár A jószág értéke Szondi Erika A rról, hogy mit jelent a szatmári ember életében évszázadok óta a jószág, a szarvasmarha azt hiszem, mindenkinek van némi fogalma. A megélhetés forrása mellett érzelmi kötődést is Jeltételezett valamikor. Am arról, hogy Ököritófülpösön miért kényszerül éhen halni több mint négyszáz állat, csak a közelmúltban értesülhettünk. Mint lapunkban beszámoltunk róla a gazdálkodási mélypontra jutott Har- denpont Bt. telepén éhhalál és fertőzésveszély fenyegeti az állatokat. Az új vezetés szinte tehetetlen, hiszen olyan adósságállomány halmozódott fel. amelyből egyszerűen képtelenség kilábalni. A héten ülést tartottak bt. beltagjai. Kiderült az is, hogy a korábbi vezetők 5,6 milliós hitelt vettek fel éppen a szarvasmarhatelep fejlesztésére. Csak az a baj, hogy ebből a pénzből egyetlen fillért sem használtak fel erre a célra. Am akkor hová került a pénz? Talán kiderül, ha hosszú huzavonák után végre elkészül a leltár. Az idő pénz. így hangzik az örökbecsű mondás. Am Ököritófülpösön az t idő most életet jelent. Eletet, vagy halált az állatoknak. Az iszonyatos helyzetről szóló cikk megjelenésének napján izzottak a telefonok a szerkesztőségben. Volt aki dicsért, volt aki átkozó- dott, s újabb adatokkal egészítette ki az amúgy is hosszú listát. Jó érzés volt hallani azonban annak az úrnak a hangját, aki elmondta, segíteni akar, mert nem bírná elviselni, hogy az állatok éhen pusztuljanak. Takarmánynak valót és alomszalmát ajánlott fel a bt. számára. Többen jelezték vásárlási szándékukat is, hogy megmentsék az állományt a pusztulástól. Valami megmozdult tehát az emberekben. Mind a bt. új vezetősége, mind a jóérzésű emberek vívják csatáikat a jószágért. A jószágért, amely gazdagságot, pénzt, tisztességet jelentett valamikor ezen a vidéken. □
