Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-02 / 256. szám
1996. november 2., szombat HÁTTÉR A hatalom és az árnyéka Arról vallanak a résztvevők, hogy ilyennek képzelték-e el a demokráciát? Potleknoveles Balogh József Vártuk, eljött. Ezt varluk? Olyan lett. amilyennek elképzeltük? Még kóstolgatjuk, ízlelgetjük. És bízunk: reméljük olyan lesz. Nagyjából ez lehetne a sűrítménye annak a beszélgetésnek. amelyet mai sorskérdésünkről folytattunk Dudás László görög katolikus lelkésszel, a püspöki iroda vezetőjével. Fodor Jánossal, Nagy kalló polgármesterével, dr. Gaal Attila ügyvéddel és dr. Kozmané dr. Várady Katalin megyei tanácsvezető bíróval arról: ilyennek képzelték-e a demokráciát?. dr. Gaál Attila A szerző felvételei Fodor János: Egy másik rendszerben tanácselnök voltam, most polgármester vagyok, így van a lehetőségem a két rendszer működését összehasonlítani. A tanács működésére jellemző volt, hogy a központi irányítás jobban érvényesült, mint kellett volna. A pártvezetés egy tagja ott volt a testületben, s az ő szava általában nagyobb súlyú volt, mint a másoké, de az eltérő vélemények kimondása is csak a rendszerváltás közeledtével vált jellemzővé. 1990 óta má- sabb lett a helyzet. A választott testület tagjai úgy érezték, hogy hatalom van a kezükben, de nem mindig voltak tudatában, hogy emögött egy nagy felelősség is van. Sokszor hangzanak el ellenvélemények, de hogyan oldjuk meg másképpen, arra nincs javaslat. Néha azt gondolom, sokan csak a hangjukat akarják hallatni. Persze ez is a demokrácia része. Csakhogy az aggályoskodás, a kétkedés nagyon időigényes. Várady Katalin: Mámoros érzés volt 1989-ben azt hinni, hogy itt a szabadság, megdől az elnökök diktatúrája, beleszólásunk lesz a bíróságok igazgatásába és jogállam lesz, a hatalom megoszlik, a pártok kölcsönösen ellenőrzik egymást. Azt is elképzeltem, hogy képes vagyok beleszólni a viszonyok alakításába, ám ezek az illúziók mind megszűntek mára. Számomra a törvényesség devalválódott. A törvénygyárban követhetetlen, betarthatatlan, összhang nélküli törvényeket hoznak. A parlament mulasztásos törvénysértésben van, mert nem választja meg az alkotmánybírákat; a köztársasági elnök nem írta alá, amit alá kellett volna írni; a kormány egyik szerve, az APV Rt. nem hajtja végre a bíróság ítéletét; a Belügyminisztériumban hamisítanak, hogy a Zemplényit hazahozzák. Mikor az állam intézményei, maguk a főhatóságok nem tartják be a törvényt, akkor én mit is követelek itt alsószinten? Engem mint bírót, ezek a dolgok arra ösztönözhetnének, hogy megkérdőjelezzem: mik ezek a kis bűnügyek a nagyokhoz képest? De nem tehetem. Csak mint közösségi ember leszámoltam azzal az illúzióval, hogy bármibe beleszólásom lehetne. Mivel sem befolyásolni. sem megváltoztatni nem tudom ezeket a viszonyokat, marad az egyéni felelősségem. Hogy a munkámban, az életemben rendet tartsak, csak úgy tudom megvalósítani, ha szilárdan megmaradt a hitem a törvényességben, a megvesztegethetetlenségben, az erkölcsi normák betartásában, különben én is egy feloldhatatlan ellentmondásba kerülök, mint maga a rendszer. Dudás László: Mint az egész országot, a katolikus egyházat is váratlanul érintette a politikai rendszer megváltozása. Nagy kihívás volt ez a magyar katolikus egyház számára. Amikor lehetőség adódott az iskolai hitoktatásra, nagy lelkesedéssel kezdtünk hozzá a szülőkkel, gyerekek-^ kel együtt. Sajnos a kezdeti érdeklődés az utóbbi időben lanyhulni látszik. Sok helyen sikerült beépíteni a hittanórát a tantervbe, mára azonban a legtöbb helyen jó esetben utolsó óra lett, vagy a délutáni tanulószoba végére került, amikor már fáradtak a gyerekek, sokszor nincs is türelmük kivárni a hittantanárt. Ami az egyházi ingatlanokat illeti, négy év alatt jelentős mennyiségű és értékű vagyont kaptak vissza az egyházak, ma pedig úgy látjuk, nemcsak megtorpant, hanem leállt az egyházi tulajdon visszaadása. Ez kellemetlenül érinti az egyházat, mert azokat a terveket, amelyeket korábban dédelgettünk, nem tudjuk véghezvinni, nem tudjuk a hitéleti céloknak megfelelően felhasználni. Evek óta nem követi az inflációt az államtól az iskolák fenntartására fizetett összeg, így egyre nagyobb terhet jelent az oktatás azoknak a szülőknek, akik egyházi iskolába járatják gyermeküket. Gaál Attila: Én már javában védőügyvéd voltam a demokrácia előtt is, így a társadalmi változást — különösképpen a büntetőeljárásban, az igazságszolgáltatásban végbement változást — folyamatában figyelhettem meg. Nem lehet eltagadni azt, hogy az elmúlt tíz év alatt a jogalkotásban á parlament törekedett egy olyan jellegű változásra, amely az európai színvonal megcélzásából áll. Ez mind az anyagi, mind a büntetőeljárási szabályokat közelítette az európai igényrendszerhez és ebben jelentős eredményeket látok. Ez a folyamat sajnos többször elakad, néha még visszafejlődés is tapasztalható. Védőkollégáimmal együtt kifejezetten a büntető eljárásban szeretnénk minél hamarabb eljutni oda, hogy legalább a legsúlyosabb bűncselekményeknél. ahol a védelem kötelező, a védő jelenléte nélkül a gyanúsítottat vagy a vádlottat ne hallgassák ki, illetve, ha ez véletlenül mégis előfordul, a bíróság ezt a vallomást negligálja. Fodor János: Az önkormányzat megítélése külön fejezete a demokrácia történetének. Tulajdonképpen az ön- kormányzat és az állam érdekeinek valahol közöseknek kellene lenni, hiszen azokkal a szolgáltatásokkal, amelyeket mi felvállalunk, állami feladatot látunk el. Az önkormányzatok végzik például az oktatással kapcsolatos tennivalókat. mégis itt kapjuk a legkevesebb támogatást. Olyan helyzet alakult ki, mintha ellenérdekeltségű fél lenne az önkormányzat és az állam. A privatizációs folyamatban az államot képviselő ÁPV Rt. egyszerűen lekezel bennünket. Példa rá a TIGÁZ. a UTÁSZ részvények sorsa, vagy a ha- rangodi eset. Itt az üdülőterület felépítményei az önkormányzat tulajdonában, a föld a NYIRERDŐ kezelésében van. Másfél éve nem tudjuk elérni, hogy ez a föld a mi jogos tulajdonunkba kerüljön. Nem tudjuk, hogy ez a demokrácia vagy a bürokrácia rosszul értelmezett következménye, csak azt, hogy sem pályázni, sem fejleszteni nem tudunk miatta. Az állampolgárok pedig — akik bizalommal választottak meg bennünket —, nem értik, hogy miért vagyunk tehetetlenek. Én sem értem, miért nem lehet a kormánynak olyan döntéseket hozni, amelyek összhangban vannak az önkormányzati törvénnyel, s végső soron az alkotmánnyal. Várady Katalin: Megkérdeztem Lengyel Lászlótól mint társadalomtudós mit tud mondani megoldásként. Azt mondta: a közhivatalnok lázadása az egyik lehetőség, tehát. hogy ő maga tegyen meg mindent a törvénysértés ellen, a másik az intézmények közötti koordináció. Sokszor úgy tűnik, mintha nem ugyanazt a bűnt üldöznénk. A rendőrség azt mondja, időben nyomoz, az ügyészség nem vádolja meg. Az ügyészség azt mondja, ő megvádolja, de a bíróságon elfekszik az ügy. A bíró meg azt mondja, hogy nem jó a vád, nem volt jó a nyomozás. Bizonyos mértékig mindnek van valóságalapja, de ezzel nem tudunk előre menni. Társadalmi szinten nagy gondok vannak, egyébként pedig csak úgy tudjuk megoldani a problémát, ha ragaszkodunk a szilárd törvényességhez és az ősi erkölcsökhöz. Dudás László: Örömöket is okozott az egyházaknak a demokrácia. Hajdúdorogon 1990- ben beindult a görög katolikus gimnázium és a mező- gazdasági szakközépiskola. Lelki értelemben is nagy örömeink voltak. A Szentatya 1991- ben Máriapócson járt. Ennek eredménye Máriapócs nemzetközi búcsújáró hellyé fejlődése, és hogy ebben az évben itt rendezhettük meg a búcsújáró helyek európai vezetőinek kongresszusát. Elindult az egyetemmé válás folyamata a Hittudományi Főiskolán, ahol 62 papnövendék tanul. Három évvel ezelőtt sikerült a tetőteret beépíteni, így megfelelő körülményeket tudunk biztosítani a hazánkból és a határainkon túlról érkező magyar ajkú görög katolikus papnövendékeknek. Az új politikai berendezkedés új lehetőséget teremt, meg kell tanulnunk ezeket kihasználni. A demokrácia kínálta lehetőségeket pedig megfelelő tartalommal megtölteni. Mert az egyházak is szeretnének a társadalom szellemi, anyagi és erkölcsi felemelkedéséhez hozzájárulni. Gaál Attila: Az ügyvédi munkához visszakanyarodva napi gyakorlatból tudok példát mondani arra, hogy egész magas fórumú nyomozóhatóság sorozatosan korlátozza a mindenáron elérni kívánt büntető- eljárási siker érdekében a konkrét védekezési szabályokat, vagy a védői jogokat olyan típusú túlkapásokkal, amelyek semmiképpen sem egyeztethetők össze a jogszabály szövegével és szellemével. Ez a kettősség magyarázható bizonyos fokig azzal, hogy valahol összeütközésbe kerül két alapvető érdek. Az egyik oldalon az a politikai, és bizonyos értelemben jogfilozófiai szándék, amely maximálisan igyekszik a humanitárius, az állampolgári jogoknak. ezen belül a védekezési személyiségi jogoknak a biztosítását előtérbe helyezni, másik oldalon viszont ugyanennek a büntetőeljárásnak maximális eredményeket kellene produkálnia a növekvő bűnözés visszaszorításáért. Ez a két érdek látszólag gyakran összeütközik, pedig a bűnözés ellen mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás szintjén a törvények maximális betartásával, nem pedig megkerülésével és a jogok csorbításával kell küzdeni. Meggyőződésem szerint egyébként a klasszikus igazságszolgáltatásban a demokrácia a politikamentességet is feltételezi. Elfogadom és egyes ügyekben idézni is szoktam az aforizma tanítását: „ahol a politika kezdődik, a jog ott végződik.” Angyal Sándor yomást gyakorolt saját kormányára a hatalmon lévő parlamenti koalíció, s a kormány „beadta a derekát”. A kormány eredeti elképzelésében még az állt: jövőre adókedvezménnyel siet majd a gyermekes családok segítségére. Aztán megszólaltak a szocialista meg a szabaddemokrata honatyák: ez így csak bonyodalmakat, újabb igazságtalanságokat szülne. Ezért javasolták, hogy ne adókedvezménnyel, hanem differenciált családipótlék-eme- léssel próbáljanak a jelenleginél valamivel kedvezőbb helyzetbe hozni a megélhetési gondokkal küzdő családokat. Amennyiben a parlament is úgy akarja, akkor ez az utóbbi javaslat lesz a befutó, hiszen immár a kormány is ezt a megoldást tartja indokoltnak... Ebben a vidámnak aligha nevezhető jelenlegi közhangulatban a fent említett hír némi megnyugvást jelent: talán még nem veszett ki teljesen a szociális érzék azokból, akik kezébe letették sorsukat a legutóbbi választáskor a szavazók milliói. Am csak módjával örüljünk annak ellenére, hogy például javasolják: a jelenlegi 19.500 forintos jövedelem- limitet a várható 18 százalékos infláció mértékével jövőre növeljék. Az a 7,5 milliárd forint, amely így adókedvezmény helyett csa- ládipótlék-növelést szolgál, nem fogja megváltani a csaknem negyedmillió családot, s a több mint kétmillió gyermeket, akinek ez a juttatás jár. Mégis: néhány száz forint is segítség lehet ott, ahol kenyérből is az olcsóbbat és a nagyobbat veszik s ahol két liter tej meg se kottyan naponta. A fő érv: az, hogy adókedvezmény helyett inkább családipótlék-növelés legyen, itt az ország keleti szegletében pedig különösen fontos! Hiszen adókedvezményhez mindenekelőtt jövedelem kellene, amelyből itt van a legkevesebb, mert errefelé van a legtöbb munkanélküli, aki eleve nem élhetne az adókedvezménnyel, mert nincs miután adóznia. Most már csak arra volnánk kíváncsiak, sikerül-e hasonlóan megnyugtató módot találni arra, hogy a családok jövedelmétől függően differenciálnak a pótlékok megállapításánál. Mert ez sem közömbös. Bűnök és bakok váltottság érzését. A bűnbakok valamilyen értelemben valóban felelősek, ám a kiszemelés alanya főképp a láthatóság miatt fontos. E miatt feltételezhető, hogy a hatás elérése miatt némiképp túlméretezett, tehát szándékosan manipulativ a körülvevő gyűlölet. Van egy személy, vagy vannak csoportok, akikre most végre rávetíthetjük minden bajunkat, s azt remélhetjük, méltó büntetésük elnyerése után minden tiszta lesz. A fedőt felemeljük... A bűnbakképzés mindig indulat- és feszültséglevezető, s ha a játszmát végigjátsszák, az enyhíti a rendszerben felhalmozódott romboló erők hatását. Az együttes utáló fellépés különös érzés, egyike a legerősebb pszichikus kötőanyagoknak... Mindkettőre, a „leszele- pelésre” és a közös érzelmekre is szükségünk van. S ámbár nem tudom eldönteni, az időzítés és a módszer szándékolt, s akkor profi-e, isten bizony (minden cinizmus nélkül mondom) csak gratulálni tudok. Szőke Judit r ocsik-botrány..., leváltják a privatizációs minisztert, eltávolítanak APV-s vezetőket..., lemond a jegybank két vezére egy évekkel ezelőtti, komoly nemzetgazdasági károkat okozó hibás döntés miatt..., egy re-másra derülnek ki a majdnem az elfeledettség homályába vesző csalárdságok, korrupciógyanús ügyek... Az ember első ránézésre hólabda effektusnak avagy egy várt tisztulási-felléleg- zési folyamat kezdetének vélné a jelenségsorozatot. De nem, szerintem nem más ez, mint a talán spontán vagy ösztönös bűnbakképzés, mely a világ minden táján kultúrától függetlenül a történelem különböző szakaszaiban gyakorta előfordult és zajlik mind a mai napig. Tehát egy felfokozott társadalomlélektani eseményről van szó. A bűnbakállítás ősi és eredeti rendeltetése az, hogy létrehozza a bűntelen- ség, a megnyugvás, a meg□ W ' i k i » i * T« i * & <ül i\oiif iyvgyi &e«r
