Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-11 / 263. szám

1996. november 11., hétfő Szöveg nélkül Ferter János rajza Fütty és olló Galambos Béla A híradások szerint a hallgatóság hangos füttyszava kísérte a gyulai országos agrárfóru­mon a földművelési minisz­ter — nyilván számokon alapuló, ám a mezőgazda- sági termelők által egyelőre nem igazán érzékelhető — optimista vélekedését az agrárolló szűküléséről. A gazdaberkekben mos­tanában sokat emlegetett kétágú éles szerszám nyílá­sának nagyságáról — amely alatt az agrárterme­léshez felhasznált ipari cik­kek beszerzési, illetve a me­zőgazdasági termékek fel- i ásárlási árnövekedésének egymáshoz viszonyított aránya értendő — pontos adatokat közöl az a tanul­mány, amelyet a Magyar Agrárkamara valamint a Mezőgazdasági Szövetkeze- tők és Termelők Országos Szövetsége együttesen ké­szített. A „tények és érvek az agrárágazat nemzetgaz­daság stabilizációjában be­töltött szerepéről” címmel, tulajdonképpen a kormány asztalára szám elemzésbéíl ugvau valóban az derül ki. hogy bár 1989-től négy év alatt folyamatosan igen tágra (több mint másfélsze­resére) nyílt az agrárolló, 1993-téíl némi csukódás észlelhető. Am maguk a szerzők sem tulajdonítanak neki jelentőséget, hiszen az agrárágazat szempontjából a hét évvel ezelőttitől mint­egy 40 százalékkal rósz- szabó mai helyzet a megfor­dulni látszó tendenciák da­cára is még mindig tragi­kusnak mondható. Nem lehet stabilizálni a magyar gazdaságot anél­kül, hogy az agrárágazatot ne állítaná a kormány nö­vekedési pályára. Az agrár- gazdaság növekedésének elmaradása viszont már né­hány éven belül megingat­hatja a nemzetgazdaságot is, állítják a szerzéík. Hiába van benne azonban a kor­mány programjában fontos célként megjelölve az ag­rárfejlődés, hiába deklarál­ják ezt a szándékot az or­szág vezetői, ha a gyakor­latban nem, vagy csak alig történik valami a megvaló­sítással kapcsolatban. Egy átgondolt intézkedési cso­magtere, ha azonnal hozzá látunk meghozhatja. 5-6 év alatt a kívánt eredményt. Ahol megmérettetnek az autók Kovács Kálmán államtitkár szerint nem mifelénk a legégetőbb az autópálya Elek Emil felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — A Nyírségvíz Rt. alapító okira­tának ünnepélyes aláírásá­nak alkalmából látogatott el megyénkbe a közelmúltban Kovács Kálmán, a Közleke­dési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkára. Nyíregyházi programja so­rán megtekintette a megyei Közlekedési Felügyeletet is, ahol találkozott a felügyelet vezetőivel. A megyei közlekedési fel­ügyeletek rangsorában előkelő helyet elfoglaló nyíregyházi cégnél a legújabb berendezést is megmutatták neki: a számí­tógépes fékhatásmérőt. A ta­lálkozón az államtitkár kész­séggel válaszolt lapunk kérdé­seire is. Nagyobb felelősség ÍJ Hogyan ítéli meg a megyei közlekedési felügyeleten dol­gozók munkáját? — Az egész ország területén kielégítő, jó a felügyeletek munkája. Vannak területek, ahol az átlagosnál nagyobb fe­lelősség nyugszik a felügyele­tek vállán. A keleti régió ide tartozik, itt fokozottabban kí­vánatos a műszaki-szakmai felügyelet a vizsgáztatásnál. Öröm számunkra, hogy itt a magánvállalkozók számára is biztosított rendszerben csak zárt rendszerű vizsgáztatás Kovács Kálmán van, valamennyi helyen a szá­mítógépes rendszert alkalmaz­zák. Határozott célunk: a gép­jármű-vizsgáztatás terén az emberi tényezőt a leg­messzebb menőkig kiszűrni, automatizálni, hogy minél ob- jektívebb. szakszerűbb, meg­bízhatóbb legyen. Különösen fontos ez azokon a területe­ken. ahol külső cég végzi a te­vékenységet. Szaboics-Szat- már-Beregben a vizsgálat dön­tő része a felügyeleten zajlik: 71 ezer gépjármű vizsgálatá­nak 63 százalékát itt bonyolít­ják. A közlekedési felügyeletek feladata a közutak felügyelete is. E téren sincs könnyű hely­zetben a cég, hisz a megyében je­lentős a tranzit- forgalom. Idén újabb tevékeny­ségek is a közle­kedési felügye­lethez kerültek, például a hétvégi forgalomkorláto­zás ellenőrzése. Megbirkózott a feladatokkal a felügyelet anél­kül, hogy külö­nösebb személyi vagy anyagi többletlehetősé­get kapott volna hozzá. A minisz­térium. mint ha­tósági szerv a dí­Elek Emil felvetele Jkeresztü, idén egyenesbe hozta a felügyele­tek gazdálkodását, rendezte az évek óta elmaradt díjtételi vál­tozásokat. Privatizáció J Időről időre felröppennek hírek a felügyeletek privatizá­ciójáról. Most mi az álláspont erről? — Évek óta visszatérő kér­dés ez, konkrét érdeklődés is van. hisz a tevékenység arány­lag jól piacosítható. A '60-70- es évek nagyon gyorsan meg­induló motorizációjához az akkori felügyelőségek szemé­lyi és műszaki tartalomban nem tudtak lépni, ezért volt fontos külső cégek bevonása a műszaki vizsgáztatásba. Ettől visszalépni nem akarunk. Cé­lunk: bizonyos részterületeken kezdődjön együttműködés, il­letve feltérképezni, szükséges- e a magyar piacon újabb sze­replők bevonása. Autópálya ÍJ Ha valaki illetékes helyről nálunk jár. attól mindig meg­kérdezzük: tesz-e nekünk M3- asunk. Az az igazság, bizto­sabbak lennénk a dologban, ha Nyíregyházáról kezdik Pest felé építeni, mert akkor bizto­san „összeért” volna az út két vége... — Házat sem a tetőtől épí­tünk... !JElnézést, nálunk ilyenre is volt már példa: így épült a szí­nészház és a szakszervezetek székháza. — Sok mindent meg kell még vizsgálni ahhoz, hogy azt mondjuk: Nyíregyháza és kör­nyezetének fejlesztése elkép­zelhetetlen e nélkül. Az biztos, hogy jó úthálózatra, jó csatla­kozásra és jó összeköttetésre van szükség. Idővel el kell jönnie az autópályának Nyí­regyházáig, de egészen más a Budapest-Polgár és a Nyír­egyháza-Polgár közötti sza­kasz. A 3-ason nagyon jól le­het haladni. Azért nem itt a legégetőbb az autópálya meg­építése. Annak kell örülni, hogy nagy erőkkel és tempó­val megindult az M3-as építé­se Füzesabonyig, s várhatóan 2001-ig pedig eljut Polgárig. Tüneti kezelés Páll Géza T ddig csak a vonat­ig dobálóktól kellett JLj tartani az utazókö­zönségnek, ami egymagá­ban is elég volt ahhoz, hogy elriassza az embereket a gyakori vonatozástól. De ha muszáj menni, akkor aligha van választási lehe­tősége az embernek. A bű­nözők hamar rájöttek, hogy az utasok védtelenek a vo­natokon. S mintha csak le­koppintották volna a múlt századvégi vadnyugati vo­natrablók módszereit, hoz­záláttak az utasok kirablá­sához. Nemrég a Keleti pá­lyaudvaron a még el sem induló vonat egyik fölkéjé­be rontottak be a bűnözők, s kifosztották — kést tartva a ember torkának — az egyik angol üzletembert. Aztán kereket oldottak. Még frissebb esemény ennél a Dácia nemzetközi expresszen történt rablótá­madás. amelynek néhány tettesét sikerült elfogni. Di­cséret ezért a rendőrség­nek. De ne feledjük, ez in­kább a véletlen műve volt, mert mi történik, ha éppen nincsenek rendőrök a vona­ton. Akkor ezúttal is kereket oldottak volna a bűnözők. Tüneti kezeléssel aligha lehet megoldani a kritikus­sá vált közbiztonságot. Szükség van persze a vasúti rendőrségre, sőt a sokat sürgetett metrórendőrségre is. De azt senki nem gon­dolhatja komolyan, hogy valamennyi vonatra jut majd rendőr, aki megvédi az utasokat. A bűnözőket aligha riasztják el a sikerte­len esetek, tik nemigen ad­ják fel. Tisztában vannak vele, ők a nyerők. Az, hogy néhányuk esetenként lebu­kik, semmit nem jelent, szá­zak állnak a helyükre. A ha­zai és a külföldi országok­ból idetelepült bűnbandák pókhálószerűen beszőtték az országot. Ezeket belát­ható időn belül, úgymond kiirtani a jelenlegi anyagi nehézségen, a jogi és szem­léletbeli hézagok közepette szinte lehetetlen. Egy-egy látványos rend­őrségi akció, legfeljebb az egyéni, kisstílű bűnözőket ijeszti meg, talán egy időre. De a profikat nemigen. „Megújult erővel a Volkswagen haszongépjár­művek" címmel kétnapos seregszemlére került sor Nyíregyházán a Platán Autóházban a napokban. Bemutatták a legújabb LF-35, a T-4-es és a Cady kombi gépkocsikat Csalánvetés M iért, miért nem, Be- zerédit valahogy nagyon nem szível­te a szomszédasszony. Már akkor nagyon bizalmatlanul méregette, amikor megvette a kis faluszéli házat és beköl­tözött. Beszélték a faluban, hogy ő akarta megvenni a lá­nyának. csak nem volt elég pénze, de ki tudja, van e alapja a pletykjának. Mindenesetre tény, hogy szálka volt a szemében az új szomszéd, minden alkalmat megragadott, hogy kritizálja. Márpedig alkalom volt bő­ven, mivelhogy Örzse néni unatkozott. Ilyenkor aztán ki­ült a kapu elé a kispadra, s ahogy beszélgetőtársra ta­lált, azon nyomban kifejtette a Bezerédiről vallott nézete­it. Előbb csak az öltözékét bí­rálta meg, mondván, miféle ember az, aki állandóan ko­pott farmerben lófrál. Aztán a kocsijával nem volt meg­elégedve. mivel az öreg Tra­bant ugyancsak füstölt, s rendszeresen felmondta a szolgálatot. Késéíbb. azt ne­hezményezte. hogy túl han­gosan ugat a szomszéd ku­tyája. amiből azon kézenfek­vő következtetést vonta le. hogy nem adnak neki enni. Am a bírálat leggyakoribb tárgya mégis a kert volt. A kert, amit Örzse néni világ életében szent dolognak te­kintett. Mert az ő portáját, azt meg lehetett nézni. Még ki sem látszott a rög alól a fű­szál, ő már gyomlált. Az ud­varon pedig reggel és este rendszeresen szemlét tartott, vajh nem ütötte e fel valahol a fejét egy cérnányi gaz. Per­sze. tehette, hiszen ideje volt bőven. A kert, meg az udvar pedig akkora volt. hogy egy sportosabb uszkár két szer re átugrotta volna. Szó mi szó, a szomszéd ko­rántsem dicsekedhetett ilyen rendezett portával. Igaz, hogy ideje sem nagyon volt a kert babusgatására, ő is, meg a felesége is dolgozott látástól vakolásig: szerettek volna építkezni. De Örzse né­nit az ilyen mellékkörülmé­nyek egyáltalán nem érdekel­ték, szántára csak az ered­mény, a végső esztétikum volt fontos. Szinte kéjes örömmel vezette végig az ismerősöket a kerítés mentén, s mutatta be az általa felfedezett, s ap­rólékosan lajstromba vett gyomokat. A veteményest mindig a végére hagyta, mint csattanót. Az ágyásokban felbukkanó minden egyes fű­szálat az emberi tisztesség megcsúfolásának tekintette, s levonta a konzekvenciát: nem fog itt teremni semmi. Bármennyire is elfoglalt volt Bezerédi, előbb-utóbb fölébe jutott az áskálódás hí­re. Eleinte megpróbált a szomszédasszony kegyeibe férkőzni. A vasárnapi süte­ményből átvitt egy kis kósto­lót, felajánlotta, hogy felap­rítja a téli tüzelőt. Am Örzse nénit semmi sem hatotta meg, egyszerűen nem volt hajlandó változtatni a meg­győződésén. Eljött az ősz, s Örzse néni offenzívát indított az amúgy sem nagyon létező kerti gyo­mok ellen, mondván, így nem hullajtják el a magvakat, s az ő telke tavasszal is olyan lesz. mint a patyolat. Ez, azonban még nem lett volna baj, defű- höz-fához rohangált a pana­szával, miszerint a szomszéd­ból a gyomokat az ő kertjébe hordja az uralkodó széljárás. A polgármester végül meg- únta a dolgot, s beidézte a szomszédot, ugyan pusztítsa már ki a kertjéből azt a húsz szál füvet, mely Örzse néni jövő évi termését veszélyezte­ti. Bezerédinek már kezdett felmenni a vérnyomása, de zokszó nélkül végrehajtotta a hivatalos személy felszólítá­sát. Am Örzse nénin nem le­hetett kifogni. Most már azt követelte, hogy vágja ki a gyülölcsfákat is, mert ezeken telelnek át a kártevőik. r avasszal aztán fura dolog történt. Örzse néni kertje egyre zöl­dült, mindenütt felütötte fejét a szinte kiírthatatlan csanál. Egész nap gyomlálgatott sze­gény, s arra sem jutott ideje, hogy a szomszédot szapulja. A rossznyelvek a mai napig azt beszélik, hogy Bezerédi vetette el a gondosan össze­gyűjtögetett csalánmag va ­kát. □ Nézőpont .HÁTTÉR ___ mm I y*T'| $T ü Trail *n II fff Éf JfL tt .JJL -áZL. mL fi Mik ______________________________________________£ ______

Next

/
Thumbnails
Contents