Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-04 / 232. szám

1996. október 4., péntek HATTER Kényszerből jót, olcsóbban Hazánkban kizárólag az élelmiszergyártó felelős terméke jó minőségéért Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Ha minden igaz, már csak né­hány év áll rendelkezésünkre Európai Uniós csatlakozá­sunkig. Addig azonban EU- konformmá kell tennünk egyebek között élelmiszer- gazdaságunk jogi szabályo­zását is. Ráadásul e szabályo­kat érvényesíteni kell a min­dennapok gyakorlatában, az élelmiszer-előállítók körében. Az élelmiszer-ellenőrzést foly­tató hatóságok szakemberei­nek regionális továbbképzésén — melynek Nyíregyházán, há­rom egymást követő kedden a PR1MOM Vállalkozói Köz­pont ad otthont —, a Magyar Élelmiszer-minősítő Társaság elnöke Gyaraky Zoltán előadá­sában szóvá tette: a hatósági el­lenőrökön kívül a kisvállalko­zóknak sem ártana utána nézni, mit is kezdjenek az új élelmi­szertörvénnyel. — Mire kellene ráirányítani ezzel kapcsolatban az élelmi­szert előállító kisvállalkozók figyelmét? — tettük fel a kér­dést a tanfolyam szünetében. Felaprózódtak — Először is arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a rendszerváltással egy időben az élelmiszerelőállítás és for­galmazás területén óriási vál­tozás történt Magyarországon. A nagyvállaltok fölaprózód- tak, sok kis, közepes vállalko­zás jött létre. Ezek a kisvállal­kozások örvendetesen betöltik most már azokat a lyukakat, amelyek korábban megvoltak az élelmiszeripar területén. A kisvállalkozások számának növekedésével azonban nem tartott lépést a szükséges isme­retek elsajátítása. Ezek közül is kiemelném az új élelmiszertör­vényt, s a hozzá csatlakozó rendeleteket, amelyek alapve­tően új helyzetet eredményez­tek az élelmiszer-termelésben. OÚj helyzetet, milyen érte­lemben? — Az új élelmiszertörvény egyértelműen az Európai Uniós csatlakozásának előkészítése jegyében is készült. Mindazo­kat a jogi előírásokat, amelyek az EU-ban már megalkotásra kerültek, beépítették a mi tör­vényünkbe. Az élelmiszertör­vényt úgy is hívjuk, hogy ez a Ivóvíz értékelése a megyei ÁNTSZ Vízbakteriológiai laboratóriumában Balázs Attila felvétele minőség törvénye. Egyértel­műen a jó minőségű áruterme­lést állítja a középpontba. En­nek a minőségi termelésnek a felelősévé pedig kizárólag az élelmiszer előállítóját teszi. — Ez azt jelenti, hogy az élelmiszer-előállítónak tudnia kell, mit tehet, milyen anyago­kat használhat fel adott élelmi­szerhez, ezeknek milyen en­gedélyekkel kell rendelkezni, milyen adalékanyagokat, mi­lyen mennyiségekben alkal­mazhat a gyártás során. Tudnia kell azt is, milyen engedélye­ket kell beszerezni ahhoz, hogy a vállalkozása egyáltalán bein­dulhasson. A termékek forga­lomba hozatalával kapcsolato­san milyen jogszabályi előírá­sokat kell betartani. Ismernie kell azt is, hogy mindezeket a követelményeket az élelmi­szer-termelés alapdokumentu­mának számító gyártmányla­pon kell rögzíteni, szoros for­mai előírásoknak téve eleget. A felsoroltakat az élelmiszer- törvény teljes részletességgel tartalmazza. A szabályoknak megfelelő termeléshez Jó út­mutatást ad a Magyar Élelmi­szerkönyv. Ám ezeket a sarok­pontokat nem elég jogilag megalkotni, az érintett válla- kozóknak meg is kell azokat is­merni! Hasznos kiadványok O Honnan ismerhetik meg? Vannak megfelelő kiadványok, amelyeket ajánlani lehet az érintett kisvállalkozóknak? — Szerencsére most elég nagy kampány indult el a mi­nisztériumok és társadalmi szervezetek részéről, hogy mi­nél szélesebb körben és minél hamarabb megismertessék a vállalkozók széles rétegével ezeket az új szabályokat. Egy­részt nagyon sok regionális konferencia, előadás volt az el­múlt hónapokban országszer­te, ahol maguk a jogalkotók is­mertették az élelmiszeretör- vényt. Másrészt hasznos kiad­ványok jelentek meg, s adnak segítséget a vállalkozóknak, így például már jaunárban megjelentetett egy kiadványt az Európai Minőségügyi Szer­vezet Magyar Nemzeti Bizott­sága, benne az új élelmiszer­törvény és végrehajtási rende­leté, valamint a hozzá fűzött magyarázat. Egy másik, most júliusban megjelent könyv: „Az élelmiszer-előállítás és forgalmazás gyakorlati kézi­könyve”. Mindezeken túl azonban nagyon fontos, hogy beépüljenek ezek az előírások az oktatási anyagokba. A fel­növekvő szakembereknek ugyanis már ezen ismeretek birtokában kell lenniük, ami­kor kikerülnek a termelésbe, hiszen belőlül lesznek azok a kisvállalkozók, akiknek alkal­maznia kell ezeket a rendelete­ket. — Mindemellett azt tudom ajánlani a kisvállalkozóknak, hogy használják ki a lehetősé­geket, keressék fel a területileg illetékes megyei Állategész­ségügyi és Élelmiszer-ellenőr­ző Állomásokat, ott is a minő­ségellenőrzési vagy a higiéniai osztályokat, ahol olyan szak­emberek vannak, akik e jog­szabályoknak a betartatok al­kalmaztatok Ezért célszerű ve­lük konzultálni, mert ebben a jogrengetegben nem mindig könnyű feladat a kiigazodás. O A minőség terén milyen szintről indul Magyarország az Európai Unióba? Közepes színvonal — Magyarországnak már az előző élelmiszertörvénye is meglehetősen jól illeszkedett a nemzetközi követelmények­hez. Ennek oka, hogy a hazai élelmiszer-gazdaság mindig is export orientált volt, s kivitelé­nek jelentős része irányult a közös piaci országokba. A má­sik fő piacunk a hajdani Szov­jetunió és a szocialista orszá­gok voltak, ahová viszont kö­zel sem olyan igényes termé­kek készültek, amilyeneket ma már elvárnak, például a FÁK országaiban is. Tudomásul kell venni, hogy pillanatnyilag — néhány kiváló minőségűtől el­tekintve — közepes színvona­lú termékeink vannak. Ezek­nek a minőségi színvonalát fel kell hozni. Ugyanakkor na­gyon nagy kihívás, hogy több esetben a magasabb minőségi fokozatú termékeket drágán ál­lítjuk elő. Tehát az előállítási költéseginket kell mndenkép- pen lefaragni, ha versenyképe­sekké akarunk válni. r echnika csodája ide, technika csodája oda, számomra még mindig valahogy abszurd dolognak tűnik a mobil telefon. Megy egy ember az utcán, csörgés, előkerül egy kis dobozféle, és elkezd magában beszélni va­laki. Vagy legalábbis mintha szellemekkel társalogna. Persze ugyanúgy beszélgetek én is a szobámban a telefo­nommal, de ott már valahogy kialakult szertartása van az egésznek, kulturált formában zajlik a csevegés. Az otthoni vagy irodai készülék mellett többnyire egyedül vagyok, személyes ügyem a telefoná­lás, ami másra nem tartozik. Az utcán, közterületen a dolog nem így történik. A mo­bil telefont használó megáll az utca közepén, vagy a fal­nak támaszkodik, és mintha megfeledkezne a világról, egy másik dimenzióba kerül. Fittyet hány az utcai forga­lomra, az arra közlekedőkre, érthetően koncentrál, kap­Mobil modor csolatba került valakivel. Persze ki-ki vérmérséklete szerint viselkedik. Az ag­resszívabb, ha kell az utcán is üvöltözik, a szerelmes átszel­lemül, a kuncsorgó pedig még megjelenésében is aláza­tos. Érdemes tanulmányozni az embereket, ahogy köz­szemlére teszik magukat. Persze jól tudom, nincsenek könnyű helyzetben, hiszen többnyire bizonyára fontos ügyet kell elintézniük. Az idő pénz, s bizony egyre inkább nélkülözhetetlen üzleti eszköz lesz a mobil. Noha a szokvá­nyos készülékek használatára már illemkódex is készült, a mobilra még nemigen. Nem is nagyon tudni, mi az illő és il­letlen. Mindenesetre általá­nosan érvényesíthető sza­bály, hogy másokat ne zavar­jon. A múltkorában például az étteremben mellettem ülő ismerősöm és én is zavarba jöttünk, amikor a leves kana- lazása közben megcsörrent a társam telefonja. A közelmúltban több kül­földi személyt is alkalmam volt megfigyelni. Egy német úr például a hévízi magas szálló liftjébe lépett be, egy javában folytatott távcsevej- jel. A lift tele volt, de mi mint­ha ott sem lettünk volna. Em­berünk kiabált, hangosan magyarázott valamit, mintha megszűnt volna körülötte a világ. A múltkorában Olasz­országban jártam, s a Termi­ni pályaudvar közelében előbb egy idősebb hölgy, az­tán egy úr temperamentumos telefonálását csodálhattam meg. Mindketten látványos gesztikulálással csevegtek, ami azért volt érdekes, mert az egyik kezükkel fogták a ké­szüléket. Annál figyelemre méltóbb volt a másik kéz moz­gása, amely igyekezett pótol­—----------------------------------­IB——■ ni a hiányt. Széles karlendíté­sek, összefogott ujjak, lendü­lő igenek és nemek, szinte ér­teni lehetett az egész beszél­getést. Lenyűgöző volt mind a két alakítás. Mindketten a háttal a falnak támaszkodtak, és olyan kifejező gesztikulá- lást hajtottak végre, mintha legalábbis a római nagyszín­ház pódiumán adták volna elő Shakespeare nagy mono­lógját. Meglehet, ha annak idején látta volna őket Felli­ni, bizonyára leszerződtette volna valamelyik fümjére a nagy rendező. Persze az ola­szok nagy színészek. égi filmekben lehetett látni, hogyan illett haj- X V dán levelet bontani, és olvasni. A levélbontó, ha tár­saságban volt, bocsánatot kért, diszkréten arrébb vo­nult, és igyekezzen így olvas­ni a híradást, hogy még az arckifejezését se lehessen lát­ni. Hol vannak már azok a boldog, nyugodt idők! A kar ara Kováts Dénes-J» t apjainkban nagyobb l\l hangsúlyt kapnak bi- JL 1 zonyos vagyongaz­dálkodással kapcsolatos ügyek a közvélemény előtt, mint a vagyon ellen elköve­tett bűncselekmények, ho­lott Csabai Lászlóné, Nyí­regyháza polgármestere szerint a százmilliós össze­get közelíti azon rongálások kára, melyet megyénk szék­helyén követnek el. Ebbe be­leérti a fölösleges útfelbon­tások okozta károktól a van­dál pusztításokig terjedő ügyeket. Lassan már az újnak, a szépnek sem lehet örülni Nyíregyházán, mert rögtön megjelennek a köz tulajdo­nát semmibe vevő emberek, akik összefirkálják a frissen festett falakat, ellopják az újonnan felszerelt ereszcsa­tornákat — s még hosszan folytatható a sor. Pedig nemcsak az új megalkotása, de a helyreállítás is jelentős pénzösszegeket emészt fel — amit valahonnan elő kell teremteni. Hiszen még ha a falfirka ott is éktelenkedhet hosz­szabb időn át az épületek homlokzatán, vagy a pado­kon, az ereszt pótolni kell, hogy ne ázzon szét a fal, a feldúlt intézményeket is helyre kell hozni az oktató­nevelő munka folytatása ér­dekében. Bár a közelmúltban ered­ményes elfogásokról is hírt adhattunk, azért sokak kilé­te titokban marad. De akit fülön csípnek, azt sem biz­tos, hogy arra lehet kény­szeríteni, hogy fedezze a helyreállítás költségeit. A polgári peres eljárás elhú­zódhat évekig, s ha bírósági döntés is születik, még min­dig nincs garancia arra, hogy be lehet hajtani a fede­zetet. Jogszabályváltozásra lenne szükség ezen a terüle­ten is — a jó példákat érde­mes átvenni a Nyugattól. Vannak ugyanis országok, ahol közmunkával büntet­nek hasonló cselekedeteket, például a falfirkáiénak a nyilvánosság előtt kell el­tüntetnie „alkotását", a rombolónak heteket-hóna- pokat dolgoznia ott, ahol pusztított. Nálunk miért ne lehetne ugyanígy? 12 professzor _ 1 ÁPV Rt.jogász havi bére — 750.000R.havi bérével! „Magyar egyenlőség Ferter János rajza Utolsó tartalék Páll Géza / rigykedve néztem értel­miségi ismerősöm könyvekkel megrakott táskáját. Ez igen, a mai vi­lágban kevés ember enged­heti meg magának, hogy megvegye a legújabb szak­mai vagy szépirodalmi, ne­tán a hobbijához köze! álló könyveit. Kiderült, korai volt az irigység. Tanár is­merősöm ugyanis nem vette, hanem eladni vitte a saját könyveit a közeli antikvári­umba. Kesernyésen megje­gyezte, ezek az utolsó tarta­lékai. Nem újdonságok a minél több családban érzékelhető kényszerlépések, amelyeket nem kürtői világgá senki, mintha szégyellni kellene a fogyni nem akaró szűk esz­tendőket. Nagyjából egyfor­mán sújt ez mindenkit, a kü­lönbség legfeljebb az lehet, kinek mennyi tartaléka van még a túlélésre, aki nem tud mellékes, netán adómentes jövedelemkiegészítéshez jutni, nincs hétvégi telke vagy tehetős szülője, nagy­szülője, az törheti a fejét mi­ből teremti elő a megélheté­si költségeket. Márpedig az értelmiség java részének nemigen van mellékjövedel­me, így csak az újabb spóro­lási ötletek, az önképzésre, az önművelésre fordított pénzek folytonos megnyir­bálása odázhatja el a teljes csődhelyzetet. De kérdés, meddig? Ha igaz a világméretek­ben is hangoztatott minősí­tés, hogy az értelmiség tu­dásanyaga általában tíz évenként elévül, újra fel kell tölteni, mert kimerülnek a szellemi tartalékok, a hazai értelmiség egy tekintélyes része alighanem már a startnál megbotlik. Ha to­vábbra is le kell mondania a színházról, a tárlatokról, a hangversenyekről, meg kell válnia a nélkülözhetetlen könyvektől, akkor ez az ér­telmiség nem Európába fog jutni, hanem fájdalmas ugyan kimondani, a sötét középkorba. Az antikváriumba igyekvő egyre több értelmiségi kénytelen az utolsó tartalé­kait is felélni, hogy ki tudja fizetni a villanyszámlát, a fűtést, a meleg vizet... Vala­mi nagyon elsötétíti a szel­lem napvilágát... r\ • a w \ß Mámat# I weioponi Kommentár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents