Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-31 / 254. szám
1996. október 31csütörtök HATTER Az új útpálya Európába vezet Államtitkári szemle a határidőre épülő záhonyi határátkelő Tisza-hídon Balogh József Nyíregyháza-Záhony (KM) — November végén félkészen átadják a záhonyi Ti- sza-hidat. A forgalmat átterelik a most épülő két szélső sávra, ám ettől a forgalom nem gyorsul fel, mert a határátkelő áteresztő kapacitása nem változik. Viszont elkezdődik a híd rekonstrukciója. A befejezési határidő 1997. június 30. És ez a határidő teljesíthető — állapította meg tegnap délután Kovács Kálmán, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára, aki szemlét tartott az újjáépülő Tisza-híd építkezésén. A Záhony-Csap közötti Tisza- híd már több mint nyolcvan éve épült. Mint oly sok más híd, ez is a háborús pusztításoknak esett áldozatul. Mára az eredeti elemekből csak az alépítmény maradt meg eredeti formájában, mely 1910-ben épült. Mai formájában 1962- ben épült. Nő a teherbírás — A híd elavult pályaszerkezete mind több és több gondot jelentett az elmúlt években a híd kezelői számára — mond- ha Hegedűs Csaba, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állami Közútkezelő KHT ügyvezető igazgatója —. Átépítésére, felújítására már 1989-ben megkezdődtek a tárgyalások, amelyek végül mára eredményt hoztak. A magyar és ukrán közlekedési miniszterek 1996. január 16-án államközi megállapodást írtak alá a beruházás megvalósítására. A megállapodás rögzíti, hogy az ukrán fél készíti el a híd mindkét oldalán az egy-egy sávos új szerkezetet, illetve saját területén végzi a szükséges bővítési munkálatokat, a magyar fél saját területén elkészíti az új ártéri hidakat, illetve az új ártéri utak szélesítését. A határidő mindkét félnek 1996. november 29. Arról, hogy milyen bővítést jelent 193,7 méter hosszú acél szerkezetű, hét méter szélességű hidak és az út szélesítése. Hegedűs Csaba elmondta: az ukrán kivitelezők által — lassan befejezéshez közeledő — épített felsőpályás szerkezet egyenként 5,5 méter széles. A november 29-i befejezési haFolyik a munka a felújításon táridő után a határátkelőhelyi forgalom ezeken az új szerkezeteken bonyolódik, viszont a jelenleg üzemelő mederhídat és ártéri hidat lezárják, hiszen a felújítási munkák jellegükből adódóan csak építési forgalmat tudják elviselni, az átmenő forgalmat nem. Ezzel az ütemezéssel érhető el egyébként, hogy a határhidat nem kell lezárni, csak esetenként két-négy órás időtartalomra. A híd rekonstrukciójának teljes befejezése után a nehéz- gépjárművek az új szerkezeten közlekednek majd, míg a személygépkocsik a régi hídon. A gépjárművek különválasztásával megszűnik a személygépjármű-forgalom felesleges várakozása, s mivel a mederhíd teherbírása növekszik, az elrendelt 70 méteres követési távolságtartás is megszűnik. A Záhony és térsége gazdasági fejlesztését elősegítő intézkedésekről kormányhatározat rendelkezik. Ennek 8. pontja rendeli el a záhonyi közúti híd rekonstrukciós munkáinak elvégzését, ily módon kiemelt kormányzati beruházásként a magyar állam finanszírozza a beruházást. Összességében a csaknem 2 milliárd forint értékű munkából mintegy 1,1 milliárd jut a magyar félre. Kellene 3 milliárd Az államtitkár is meggyőződhetett róla, hogy bár a szeptemberi esős időszak erősen hátráltatta az építési munkák végzését, a jelenlegi készültségi fok alapján mind az ukrán, mind a magyar fél tartani tudja az előzetesen vállalt ez évi befejezési határidőt. A monarchiában készült pilléreken és hídfőkön, valamint a szovjet érában' gyártott rácsos tartókon bonyolítja le a forgalmat, a fejlődő piacgazdaság igényeinek is megfelelően épül át és a megnövekedett forgalom — mely az elmúlt öt évben meghaladta az összes többi határátkelőhely növekedésének ütemét és 1990-hez képest ma négyszer akkora forgalmat bonyolít le — az új útpályákon valójában Európába vezeti mindkét országot. Phare-segítséggel Az volna az igazi, ha a híddal egyszerre maga a 4-es út is korszerűbb, gyorsabb lenne a jelenleginél. Erre azonban nincs meg az esély. Hegedűs Csaba elmondta: legutóbb 1994-ben végeztek egy olyan beruházást, amely Nyíregyháza bevezető szakaszának képét megváltoztatta, erre 300 millió forintot költöttek. Ezután leállt az építkezés, mert nem volt több pénz rá. A cél azonban változatlanul az, hogy a főút kerüljön el valamennyi települést. A tervek készen vannak és az állami közútkezelő jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy mielőbb beinduljon az útkorszerűsítési program. Nyíregyházától Ajakig mintegy 3 milliárd forintba kerülne az elkerülő szakaszok megépítése, ezért csak szakaszosan, több év alatt látszik reálisnak az út rekonstrukciója. Ha elkészül a záhonyi híd. Balázs Attila felvétele Záhony térségében is végrehajtanak egy jelentős útkorszerűsítést. Arra is kellene még 500 millió forint, hogy tűrhető állapotok legyenek a jelenlegi nyomvonalon, mert a kamionok a padkát veszélyessé tették és nyomvályúk alakultak ki az úton. Egy kisebb beavatkozásra látszik valami remény a Phare segítségével 200 millió forintot költhetnek korszerűsítésre, ami egy főút esetében nem jelent túlságosan látványos beavatkozást. Elkészül viszont a déli bekötőút, ami a 4-es utat Záhony centrumával köti össze. Ez nem a határátkelő forgalmát segíti, hanem Záhony város forgalmát szolgálja, 60 millióba kerül és tavasszal lesz kész. — A hosszú távú célokat nem adjuk fel, hisz a 4-es út fontosságából akkor sem veszít, ha megépül az országhatárig az autópálya — mondja az ügyvezető igazgató. — Néhány számadat jól illusztrálja ezt. Záhonyban 1990-ben közel 730 ezer jármű lépte át a határt. Ez a szám 1995-re megközelítette a 3 millió 100 ezret, s az idei első fél évben az 1 millió 600 ezret, ami azt érzékelteti, hogy év végére a tavalyi forgalmat is meghaladja a határátlépők száma. Ez több. mint négyszeres növekedés hat esztendő alatt. Ha Záhony Hegyeshalom után az ország második legnagyobb határátkelőhelye, akkor a forgalom lebonyolításának körülményeinek is ahhoz kellene hasonlítani. m...................................................................................... . ~................... —-................: mm "H IHT-I f* P »R M ikor úgy alakult, hogy a Szobor már nem maradhatott a helyén, éppen tél volt. Kemény, de hótalan. A gazdája talán szánta egy kicsit (neki volt a letűnő korban némi sajnálnivalója), hát nem törte össze az olcsó tucat-gipsz- figurát, csak odaállította a kihalt kert végébe. S a Nagynak Kikiáltott Ember képmása méltósággal, történelmet sugárzó arckifejezéssel állt ott is. Eredetijének alkotója, a Nagy Tucatmester jól tudta, miként kell a Históriát, a népek sorsát megpecsételő Fátumot odavarázsolni az önhitt, kegyetlen arcra. A fagyott föld kemény volt, mint a gránit-posztamens, így a Szobor egészen jól érezte magát rajta, csak a magány nyomasztotta kissé. Igaz. nem sokáig. Csakhamar egész csődület vette körül. De most nem a tömjénéKínok kínja zői jöttek oda a hódolatukat leróni, csupán a tyúkok. Észrevették a kertvég újdonságát, és odajöttek megbámulni. Szemtelenül körülkotko- dálták, egy különösen pimasz pedig a vállára szállt és a rangjelzésére piszkait. A Szobor kínok kínját állta ki, és arra gondolt: ha nem tyúkok lennének, hanem emberek, elpusztítaná őket. Ezerszámra. Ehhez értett. Azután már a tyúkok sem hederítettek rá és napokig szomorkodott a kert végében árván, elhagyatva. Egyszer azonban tűzifát hoztak, és helyet kellett neki csinálni. A Szobor útban volt. Az egyik munkás fogta és szó nélkül félretette. A Szobornak ez is mérhetetlenül fájt. Legalább egy kis figyelemre méltatta volna! Szidta volna, mint a bokrot! Elmondta volna ilyen-olyan gyilkosnak, zsarnoknak, nyúzónak! Nem! Észre sem vette, hogy ki ő. És ez volt a legrettenetesebb. Később meglökték egy hasábbal és oldalra dőlt. Fölemelték, visszaállították az eredeti helyére. Pedig remélte, hogy így maradhat: hogy szelíden fekszik majd, mint a halott és meghalni nem szégyen, csak szomorú. De Történelmet, Fátumot sugárzó arccal állni a kert végében, tyúkól közelében, farakás tövében — ez szégyen. Legalább egy fahasáb ráesett volna, egy cseppet lepattintott volna az arcából! Csak épp a Történelmet hasította volna le. De a munkások pontosan rakták a boglyát, nem hullott le egy forgács sem. Másnapra a Szobor mégis megkönnyebbült kissé. Szállingózni kezdett a hó, és a pi- hék kisimították az arcát, eltörölték róla a Nagy Tucat- mester odavéste Fátumot. Egészen jóságos bácsi lett a Szoborból. És akkor odavetődött néhány gyerek. Észrevették a behavazott Szobrot és örvendezve kiáltották: „Hóember! Hóember!” A Szobor szerette volna a gyerekeket kiirtani, ezeket s ezerszám másokat (ehhez is értett), fájt neki, hogy béna gipszből van, de azután belenyugodott: eh, nem érdemes törődni vele. A feje már csak egy hógömb—hol van az arcáról a Sors, a Történelem, a Végzet? „Hóember! Hóember!” — kiabálták a gyerekek, és a Szobor megadással várta, hogy az egyik majd fazekat tesz a fejére, a másik pedig seprűt hoz és a kezébe adja. Közmunka Galambos Béla A közelmúltban hatezer munkanélküli foglalkoztatására odaítélt ötszázmillió után, most újabb, csaknem háromszáz millió forintos összeggel támogatja a Közmunkatanács a tartósan munkanélküliek foglalkoztatását. A jóváhagyott program az év végéig körülbelül még további ezer munkahelyet jelent azoknak az állástalan embereknek, akikből a lakossághoz viszonyított arányát tekintve legtöbbel éppen megyénk rendelkezik, A munkanélküliség országos rangsorának élbolyába tartozni nem éppen szívmelengető érzés. Azt hiszem e kétes értékű hírnévről szívesen lemondanánk itt is mindannyian, mint ahogy ugyanezt tenné az a Borsod Abaúj-Zemplén, valamint Nógrád megye is, akiket velünk együtt idén elsőként próbál százmilliókkal segíteni ennek a problémának az enyhítésében a Közmunkatanács. Az országos testület, a költségvetésből az idén egy milliárd forinttal támogatja a munkanélküliségtől legjobban sújtott térségek. köztük Szabolcs-Szatmár- Bereg foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését. A most induló programnak része az északkelet-magyarországi közúthálózat fenntartása. Az útfelújítási tevékenység viszonylag sok állásnélküli foglalkoztatását teszi lehetővé: 1373 embernek ad megélhetést évvégéig. Hasonlóan dolgos kéz igényesek, így jelentős számú munkaerőt kötnek le az ár- vízvédelmi munkák is. A Felső-Tisza-vidéki vízkárelhárítási program folytatásaként az itt korábban dolgozó 1340-hez további 336- an csatlakoztak. Jövőre már 5 milliárd formal finanszírozza a költségvetés a közmunka-programokat. Ez hatvan-nyolcvan ezer tartósan munka nélkül lévő foglalkozását segíti majd elő. Csak remélhetjük, hogy jut majd belőle a megyénk mezőgazdálkodásra nem alkalmas területein már évek óta elodázha- tatlannak mondott erdőtelepítések tennivalóira is. Persze az is igaz, hogy erdősítéshez jelentős létszámot foglalkoztató közmunka csak akkor rendelhető, ha növekvő arányban valóban lesznek is ilyen munkálatok. Az utolsó negyedév Ferter János rajza Kom Kitt* o tar Mezei lopások Balogh Géza T» 1-a, az is marha Ma- l\J gyarországon, aki x V karalábét termeszt! A deres fejű, egykori téesz- agronómus, a kényszervállalkozó mondja mindezt, miközben vadölő pillantásokat vet a messzi faluja felé. Kéthektáros karalábétáblájának feléről elvitték a termést, s még örülhet is, hogy nem pocsékolták össze a többit. Most kihez menjek, fordul hozzánk, aztán keserűen legyint, és beszáll rozoga Wartburgjába. Egy illúzióval, s egy, becsületes, hozzáértő kistermelővel megint kevesebb. Mert az biztos, hogy ő a büdös életben nem fog mégegyszer karalábét termeszteni. Nincsen egyedül, hiszen elképesztő méreteket öltöttek megyénkben a mezei lopások. Az még csak hagy- ján, hogy valaki elvisz egy kosár szőlőt, egy szatyor körtét, vagy egy ládányi almát a más kertjéből, de az már azért mégiscsak túlzás, hogy sokan szekérrel, teherautóval járják a határt, s visznek minden mozdíthatott Néha egészen elképesztő történeteket is hall az ember. Az egyik Nyíregyháza környéki nagyközségben példáid több mint húsz hektár kukoricát vágtak le ismeretlenek, pár kilométerrel odébb egy friss telepítésű, tízhektáros gyümölcsösből tűntek el a fák. E$ nem lehet védekezni a tolvajok ellen. Pontosabban lehet. A már jól bevált mezőőri szolgálat egészen biztosan jelentős mértékben csökkenthetné a mezei lopások számát, de ki fizetné őket? A polgármesteri hivatalok szegények, ráadásul a föld nélküli polgárok joggal moroghatnának, az ő adóforintjaikat milyen alapon fordítják mások vagyonának a megőrzésére. Maradna tehát az érintettek, a gazdák összefogása, de erre is csak kevés helyen van példa. A legbiztosabb persze az volna, ha gyökeresen megváltozna a közmorál, ez azonban hiú ábránd. Biztosak lehetünk benne, a lopások folytatódnak. a
