Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-03 / 231. szám

1996. október 3., csütörtök Cternit TRADÍCIÓ ÉS INNOVÁCIÓ A TETŐFEDÉSBEN A 101 éves Eternit tetőfedőanyagai kiállták a próbát! Készüljön velünk a következő évszázadra, is­merje meg az űj környezetbarát tetőfedő-lemeze­inket! 15% kedvezmény az egyéni vevőnek 5% kedvezmény a kereskedőnek 1996. szeptember 15-től október 15-ig Ajánlatunk: AC Világosszürke szabvány 40x40 AC Világosszürke szabvány felületén festett AC Világosszürke hullám Megrendeléseiket a helyi Eternit-forgalmazók fogadják, illetve közvetlenül a gyár Nyergesújfa- lun. 150 nm feletti vásárlásnál ingyen házhoz szállítunk az ország legtávolabbi pontjára is. £ Cím: 2536 Nyergesújfalu Pf. 1. 1037 Budapest, Bécsi út 85. | Tel./fax: 33/355-744 1-250-8134,1-250-8135 5 < v-Nt-/ Most nyílt a ftj p+p Depo Kf*. I MIRELITÉ ÁRUK DISZKONTJA. ( — baromfiáruk, zöldségek, gyümölcsök, halak gazdag | kínálatával, hetente akciókkal várjuk, kedves vásárlóinkat! Nyíregyháza, Dózsa Gy. u. 54. [ Nyitva: H—P.: 8.00—17.00 óráig. Szó.: 8.00—12.30 óráig. 1 fő érettségizett autószerelőt $ ■ 5 éves szakmai gyakorlattal | J I 'felveszünk. |l j TOYOTA Szerviz ^ f ^ Nyírpazony 42/480-040. ^BÜRO CQMFQRtV TE LM EX BÚTORÁRUHÁZ Lakástól az irodáig. g Minden pénteken 5—10% engedményig Nyíregyháza,Debreceni út 107. p (Platán Autóház udvarában.) \ Nyitva: H—P-ig 9— 17-ig, J Szó.: 9-12-ig. Tel.: 460-438 Eladó 994-es TOYOTA HILLX 4 WD 2,5 D terepjáró 1992-es Toyota Corolla Kombi 1.4 benzines szgk. g JU-KO Kft. Nyírpazony = 42/480-040. 1 A Carl Zeiss Hungária szemüveglencsék és finomoptikai termékek előállítója. Megbízásából a következő munkatársakat keressük mátészalkai üzemébe: logisztikai munkatárs és finomoptikai üzemvezető. Feltételek: • főiskolai vagy egyetemi végzettség • néhány éves szakmai tapasztalat • jó német- vagy angolnyelv-tudás • max. 45 éves életkor • precizitás és felelősségteljes munkavégzés • vevőorientáltság és jó kommunikációs készség • terhelhetőség • PC-ismeret előnyt jelent • pályakezdők jelentkezését is várjuk. Kérjük, hogy pályázatát (szakmai önéletrajz, bizonyítványmásolat, igazolványkép) juttassa el az alábbi címre: Take it Személyzeti Tanácsadó Kft. ?. Hivatkozási szám: 260 258 1068 Budapest, Benczúr u. 11. Telefon: 322-1231, fax: 341-4336 Atlanta az olimpiai játékok után Csalódást okozott a szervezőknek, hogy nem hozta meg a várt üzleti hasznot Atlanta (MTI-Panoráma) — Az olimpia már rég befejező­dött és elmúlt az izgalom, amely az évekig tartó felké­szülés után a vendéglátással járt, de Atlanta szociális, po­litikai és pénzügyi problémái maradtak. A látogatók ked­véért épített járdák már re­pedeznek, mert sebtében ké­szültek, és a játékok előtt né­hány héttel elültetett fák már hervadoznak. A megoldatlan problémák a városlakók zöme számára bi­zonyára csak kisebb kellemet­lenséget jelentenek, de fontos szerepet játszhatnak majd jö­vőre, amikor Atlanta polgár- mestere, Bili Campbell újra je­lölteti magát a helyi választá­sokon. A város segélyhívó telefon- rendszerének kivizsgálását el­rendelték azután, hogy a július 27-én a Centenáriumi Olipiai Parkban szolgálatot teljesítő biztonsági alakulatot nem tájé­koztatták egy bombarobban­tással fenyegetőző telefonhí­vásról. Ez 20 perccel megelőz­te annak a csőbombának a fel­robbanását, amely két embert megölt, 111 -et pedig megsebe­sített. Campbell elrendelte ugyan a 38 millió dolláros költ­séggel létrehozott telefonrend­szer kivizsgálását, de azt mondta, hogy helyesen járt el az a diszpécser, aki két perccel a robbanás után értesítette a biztonsági központot. „A Centenáriumi Olimpiai Parkban bekövetkezett ka­tasztrófát az sem hárította vol­na el, ha valami másképp tör­ténik” — vélekedett a polgár- mester. A telefonrendszer ügyében augusztusban tartott nyilvános meghallgatáson a városlakók sorban álltak, hogy elpanaszol­hassák, amit évek óta sérel­meznek: amikor a gyorssegély telefonszámát hívják, vagy megvárakoztatják őket, vagy rögzítőre veszik a bejelentésü­ket. Campbell védelmébe vette a külföldiek által is bírált olimpi­ai utcai árusítás programját, mondván, hogy ez fesztivál­hangulatot teremtett, mindenki örömére. A programot a pol­gármester egyik régi barátja, Munson Steed irányította, ő kapta meg a sok millió dolláros szerződést a városi tanácstól, amelyben Campbell szövetsé­gesei vannak túlsúlyban. Több pert kezdeményeztek a városi tanács, Munson Steed és az At­lanta Economic Development Corporation ellen, noha az utóbbi már hozzájárult ahhoz, hogy néhány panaszt benyújtó árusnak visszatérítsék az en­gedélyért a városnak befizetett összeget. Bili Campbell országszerte népszerű polgármester hírében áll, de ezzel nem vágnak egybe a város problémái, amelyek ta­lán hátrányosan befolyásolják majd újraválasztási esélyeit a jövő évben, vélekedett Geor­gia állam egyik parlamenti képviselője, Horace Tate. „Sok olyan emberrel beszéltem, aki elégedetlen, úgy látja, hogy nem érte vannak a városi szol­gáltatások, és azt tapasztalja, hogy sok a városban a szemét és a kátyú. Az is csalódást okozott, hogy az olimpia nem hozta meg a várt üzleti hasznot. Egy egyetemi közgazdászpro­fesszor, Donald Ratajczak sze­rint az olimpia után lényegesen lelassult Georgia gazdasági növekedése, és a munkanélkü­liség növekedni fog. A pro­fesszor becslése szerint a játé­kok hat évre kiterjedő gazdasá­gi hatásának összege nem éri el a helyi szervezők által megje­lölt 5,1 milliárd dollárt, hanem csak körülbelül 4 milliárdot ér majd el. Sok atlantai kereskedő azt tapasztalta, hogy az olimpia idején csökkent a forgalma, és a szomszédos városoknak nem volt annyi hasznuk a idegen- forgalomból, mint remélték, mert sokan rokonaiknál vagy barátaiknál szálltak meg, to­vábbá a jegyekből többet vásá­roltak a helyi lakosok, mint eredetileg feltételezték. Az olimpiai helyszínek kö­zelében lévő elszegényedett negyedek sem látták olyan hasznát a játékoknak, mint amire számítottak. Végül az olimpia felvetette általában Atlanta arculatának és jövőjének kérdését. Az Emory egyetem egyik urba­nisztikai professzora szerint Atlanta több mint egy évszáza­da a polgári ünnepségekkel és az önreklámozással foglalko­zik, s ezért hagyatkozik ma is változatlanul a nagy figyelmet keltő eseményekre, mint több amerikai sportbajnokság dön­tője, vagy az olimpia. Hidegháború a hálószobákban Berlin (MTI) — A Berlint megosztó hidegháborús vo­nalak talán már eltűntek az utcákról hat évvel a berlini fal leomlása után, de egy má­sikfajta hidegháború árnyé­ka még mindig ott lebeg a vá­ros hálószobái felett: a pár- választás terén Berlin még mindig nem az a város, ahol a Kelet és a Nyugat találko­zik. Most tehát új vasfüggöny osztja két részre Berlint. Tavaly, 1995-ben mindössze minden harmadik házasság köttetett a „határon át”: 16 383 esküvőből csupán 562 esetben volt az egyik fél az egykori Ke­let-, a másik Nyugat-Berlin- ből. A Reuter Johann Fleischhac- kert, a (volt kelet-berlini) Humboldt Egyetem demográ­fusát idézve azt írta: „Nem túl nagy a kölcsönös szerelem”. A kutató arra utalt, hogy a hideg­háború idején nagy feszültsé­gek halmozódtak fel a berlini fal két oldalán élők között, s ezek csak tovább mélyültek a fal leomlása óta. Normális kö­rülmények között egy Berlin méretű városban a két nagy vá­rosrész lakói közötti házassá­goknak 30-50 százalék körül kellene mozognia, nem pedig a jelenlegi 3 százalék körül — vélte a demográfus. „A negy­ven évi megosztottság sok mély sebet hagyott hátra. Leg­alább egy, de nem kizárt, hogy két generációra lesz szükség ahhoz, hogy kivesszen a köl­csönös bizalmatlanság és el­lenszenv. Még mindig hatal­masak a különbségek Kelet és Nyugat között” — mondta a tudós. Miközben Németország az újraegyesülés hatodik évfordu­lóját ünnepli, a berlini Kelet és Nyugat között szövődő érzel­mi szálak csekély száma árul­kodik arról, hogy valójában mi is zajlik a zárt ajtók mögött a még mindig megosztott város­ban. Az antropológusok egyébként — Berlintől függet­lenül — is figyelmesen köve­tik a közösségek közötti házas­ságok alakulását: ebből követ­keztetéseket vonnak le arra nézve, mennyire hajlik a társa­dalom az integrációra. Ezek­nek a kutatásoknak most új lendületet adott Berlin. Az egykori fal két oldalán élők közötti riasztó ellenszen­vet különösen jelzi az a tény, hogy az egymásnak hátat for­dító berliniek tárt karokkal for­dulnak a külföldiek felé. A volt nyugat-berliniek közül például Nosztalgiahullám Berlin (MTI-Panoráma) — A néhai NDK egykor muszáj­ból tisztelt, majd kigúnyolt és elátkozott államfőjét manap­ság üdvrivalgás fogadja az élelmes vállalkozók által szervezett hakniturnék állo­másain. Az ezrével özönlő és az NDK iránti nosztalgiában elmerülő keletnémet polgárok el sem akarják hinni, hogy akit a szín­padon látnak, az nem maga Erich Honecker, hanem csu­pán a két éve halott egyko­ri NSZEP-főtitkár hasonmá­sa. „Odajönnek hozzám, hogy közelről lássanak, és azt kia­bálják: Erich él, Erich él! Hiá­ba mondom nekik, hogy Erich meghalt, engem Kurtnak hív­nak. senki sem hiszi el. Azt fe­lelik: mondhatsz, amit akarsz. Erich igenis él. Hiszen saját szememmel láttam” — meséli a 75 éves Kurt Schmidt, aki a Reuter beszámolója szerint is megdöbbentően hasonlít Ho- neckerre. Schmidt kétségtelenül a sztárja a keleti tartományokat elárasztó NDK-nosztalgia (né­met szójátékkal Ostalgie, az Ost ugyanis keletet jelent né­metül) hullámát meglovagoló partiknak. Még egy olyan je­lentéktelen porfészekben is, mint a Berlintől 130 kilométer­re fekvő Prenzlau, több mint 1500-an zsúfolódtak be egy helyi diszkóba, hogy meghall­gassák és megnézzék a „régi szép napokat” idéző műsort. A városkának alig 27 ezer lakosa van. A ráhangolódás már a jegy- vásárlással kezdődik. Csupán egy pénztár működik, hogy a jóval többen léptek frigyre kül­földiekkel, mint kelet-berlini­ekkel: nevezetesen 1995-ben 2629 ilyen házasság köttetett. A kelet-berliniek kevésbé haj­lanak a külföldi partnerekre, s így közülük csak 974 lépett há­zasságra külföldivel, ami még mindig több, mint ahányan nyugat-berlinivel házasodtak össze. A várost 1961 és 1989 között megosztó 160 kilométeres fal két oldalán élőknek mások a szavazási, újságolvasási és té­vénézési szokásai, más-más ételeket kedvelnek, de még a nyelvük is különböző. Jelentős szerepet játszik az is, hogy az egykori fal két ol­dalán élők világszemlélete egészen más. A nyugatiak az Osszikat (azaz keletieket) sok­szor butának és lustának látják, ráadásul úgy érzik, hogy a ke­letiek most már jobbnak tartják a letűnt NDK-t és arra panasz­kodnak, hogy manapság min­den sokkal rosszabb. A keletiek viszont meggyő­ződéssel vallják, hogy a Vesszik (a nyugatiak) arrogán­sak, mindent jobban tudnak, folyton kioktatják és lenézik a keletieket. A Reuter tudósító­jának egy jó külsejű kelet-ber­lini áruházi pénztáros lány el­mondta: jobban érzi magát a keleti férfiak körében, mert azok úgy gondolkodnak mint ő. Igaz, hogy eleinte nagyon tetszettek neki a nyugati férfi­ak, mert gyakran ápoltabbak és jobban öltözöttek, mint keleti társaik. Ugyanakkor a köztisztasági hivatal egyik (nyugat-berlini) kukása azt fejtegette: nem is le­hetne boldogabb, mint így, „keleti asszonyával” és egyé­ves lányával. „A keleti nők ugyanis nem annyira elkényez­tetettek és követelőzők, mint a nyugatiak. Nyugaton nagyon materialisták a nők. Régebben egy roncsautóm volt, és a nyu­gati lányok közül senki nem állt szóba velem. A mostani fe­leségem pedig örült neki, hogy egyáltalán van autóm” — mondta el az ifjú férj. Egy harmincéves nyugat­berlini ügyvéd ugyancsak azt fejtegette a tudósítónak, hogy változatlanul nagyok a feszült­ségek a város keleti és nyugati része között, s legalább egy-két generáció élete beletelik, amíg ezek a gondok megszűnnek. Hogy neki személy szerint mi­lyen ötlete van a megoldásra, az kiderül saját nemrég kötött házasságából: a fiatalasszony tanzániai. Németországban bejutni vágyók újból átélhes­sék az NDK-ban megszokott sorban állás örömét. A bejárat­nál NDK határőr-egyenruhába bújt kidobóemberek ellenőrzik a vendégek személyi igazolvá­nyát, akik jegy helyett „vízu­mot” kapnak. (Nyugat)német márkájukat, pedig keleti már­kára kell váltaniuk, ugyanis a parti színhelyén ez az egyedü­li fizetőeszköz. Ennek fejében ihatnak a pultnál kapható ita­lokból, mint például a Lenin vodka, vagy az Erich bosszúja elnevezésű pálinka. A legjobban azok járnak, akik elővették a molyzsákból az egykori kommunista ifjúsá­gi szövetség, az FDJ kék színű egyeningét, amelyet 1989 előtt minden hivatalos ünnepségen és rendezvényen kötelező volt hordani a fiataloknak. A „Bla- uhemd”-et viselők ugyanis in­r M '/ i/ gyen juthatnak be az osztalgia- partira. Benn a teremben a le­mezlovas régi NDK-slágereket és polbeat dalokat játszik — a közönség pedig önfeledten énekel. „Elég nekik, ha meg­hallják az első sort, máris teli tüdőből fújják a régi ismerős nóták szövegét — mondja Ralf Heckel disc-jockey. — A lég­kör szinte hihetetlen, olyan mintha az időgép visszamenne velünk 1988-ba. Mindenki át akarja élni az NDK-ra jellem­ző egykori összetartozás érzé­sét. Még 80 év fölötti nagyma­mák is felhívnak telefonon, hogy eljöhetnek-e a bulira.” A színpadon eközben Kurt Schmidt ropja a zene ütemére a táncot, mögötte az Easty Girls (Keleti Lányok) nevű ti­nédzser kórus énekel, termé­szetesen az FDJ kék ingé­ben. i .CSUPA ÉRDEKES, HIRDETÉSEK

Next

/
Thumbnails
Contents