Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-30 / 253. szám
J 996. október 30., szerda HATTER 3 Kertészképzés új alapokon Önerővel, megpályázott alapok támogatásával látványosan fejlődik az iskola Válogatják az almát a Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai Harasztosi Pál felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Új iskolai épület, ugrásszerűen javuló tárgyi és technikai feltételek, gyarapodó tanüzemek, új képzési szakirány indításának karnyújtásnyi közelsége — költségvetési megszorításoktól terhes világunkban erről álmodik ma minden szakoktatási intézmény. A nyíregyházi Mező- gazdasági Szakközépiskolában viszont ez a valóság, amely azonban nem álmodozás, hanem kitartó és színvonalas munka eredménye. Az idei tanév ünnepélyes megnyitóján a kötelező optimizmus valóban komoly sikerekről szólt, amelyekre szakmai körökben is felkapták a fejüket, s amelyekben a további fejlődés nem puszta lehetőség, hanem ténykérdés. Eredményekhez méltó — Hosszú éveken, évtizedeken át pusztába kiáltott szó maradt az iskola panasza az oktatás mostoha körülményeit illetően — emlékezik a nem túl rózsaszín múltra dr. Göndör Tibor igazgató, aki harmadik éve irányítja az intézmény időnként élet-halál harccá fajult hétköznapi munkáját. Pedig a jogelőd, a Kertmunkás- képző közel hat évtizeddel ezelőtti alapítása is a termelés szakemberigényében gyökerezett, s a helyzet azóta sem változott. Az oktatói munka olyan színvonalon folyt, hogy a középfok leválasztott részén főiskolai képzés indult meg, de ez a szakmai siker jelentette egyben a középfok kálváriájának kezdetét is. A főiskola természetes növekedésének szorításában, a szükséges tan- és tornatermek nélkül folyt tovább a munka, s mindezek ellenére nem is akármilyen szinten. Az ország kertészmérnököket képző egyetlen egyetemén nem ritka az olyan időszak, amikor minden évfolyamban megtalálható egy volt nyíregyházi „em- gés” diák. Elméleti ismereteik mellett ugyanők bizonyítják gyakorlati felkészültségüket is, amelyre bátran támaszkodhattak egyetemi tanulmányaik alatt. Ez jelzi azt is: a középiskola kész szakembereket képez. akik megfelelő szakismeretekkel rendelkeznek az önálló gazdálkodáshoz. Talán ezt értékelték az illetékes helyeken, amikor az iskola, vagyis végső soron az általános kertész és mezőgazdász szakos tanulók számára ismét méltó feltételeket teremtettek. — Tudomásul kell venni azt, hogy ebben a megyében a mezőgazdaság és az ahhoz szorosan kapcsolódó élelmiszeriparjelenti a fő megélhetési és fejlődési lehetőséget, ha pedig figyelembe vesszük azt, hogy a privatizált földek új tulajdonosai közül csak kevesen értenek igazán a gazdálkodáshoz, nem lehet elhanyagolni a mezőgazdasági szakemberek képzését — derül ki az igazgató szavaiból, miért is nyerte el jutalmát a tantestület kitartó munkája. S aki kilátogat az iskola tanüzemeibe, saját szemével is meggyőződhet arról, milyen nagy gondot fordítanak a diákok tényleges tudásszerzésére. Mert örök igazság, az ember csak azt tanulja meg igazán, amit két kezével maga is csinált. Oktatócentrum Újmajor hagyományosan a kertészpalánták gyakorlati oktatócentruma, ahol a szőlő-, zöldség-, gyümölcs- és dísznövénytermesztés fortélyait sajátíthatják el a fiatalok, de a parképítés is szerepel az órarendben. Ennek megfelelően ismerkednek a különböző termesztéstechnológiákkal, a hagyományos eljárásokkal épp úgy, mint a korszerű módszerekkel. Ezért fér meg egymás közelségében a tűvel fűzött leveleket természetes módon aszaló dohánypajta és a tűkeretes szárító, de a hagyományos koronaformájú almafák mellett az intenzív s a szuper- intenzív almafák metszése sem jelenthet gondot egy itt végző szakembernek. A faiskolától az ültetvények telepítéséig, a termés leszedéséig a tanuló benne él a kertészeti kultúrákban. A mezőgazdászok harmadik otthona (mert második az iskola) az apagyi tanüzem lett, ahol tavaly még félig leégett épületek, embemyi gaz fogadta a látogatót, ha egyáltalán bemerészkedett az egykori állami gazdaság elvadult területére. Ma már otthonosan berendezett, felújított oktatói központ várja a diákokat, lassan benépesülnek istállók, s a gazdaság folyamatosan gyarapodik új épületekkel, létesítményekkel. A napokban érkezett meg 15 francia vérvonalú tehén, a lefialó kocák szaporulatával decemberben már önellátó lesz az iskola konyhája, új hodályba költöztek a racka- és a merinói juhok, de készül a nádfedeles szállás nyúlnak, csirkének, pulykának, s a tavaszi mederkotrás után egy- hektáros saját halastóban a vízi szárnyasok nevelése is megkezdődhet. Önerő és pályázat A cél itt is az, hogy a jövő mezőgazdászai minden növény- és állatfajt megismerjenek, amelyre később bátran alapozhatják saját gazdaságukat is. A felújított apagyi tanüzemben már bevezették a bentlakásos gyakorlatot, a rögtönzött szemle idején az újfehértói Horváth György és a Kótajból érkezett Pesztegi István negyedéves mezőgazdászok szorgoskodnak reggeltől estig. Kialmoznak a disznók alól, traktorral hordják a takarmányt, segítenek az istálló építésénél. — Ha befejezzük a felújítást, 20-25 embert is el tudunk majd helyezni kulturált körülmények között. Mindent megteszünk, hogy a tanulás mellett jól érezzék magukat, még egy sportpályáját is kialakítunk itt — mutat körbe a birtokon az igazgató, aki időnként túlfeszített munkával kutatja a saját erőt kiegészítő forrásokat, keresi a segíteni tudó emberek, intézmények kapcsolatát. A munka ugyan hosszú évekkel ezelőtt megkezdődött, az eredménye azonban most mutatkozik meg, s talán nem túlzás, hogy ez az ország öt legjobban felszerelt mezőgazdasági szakközépiskolája közé röpítette a nyíregyházi intézményt. Amennyiben az egyházi iskola használatára ideiglenesen átadott épületrész felszabadul, elhárul a technikai akadálya egy új szak beindításának, amely a tervek szerint a megye adottságaihoz igazodva élelmiszeripari feldolgozás vagy mezőgazdasági áruforgalmazás területét érintve indul be. Az elmúlt héten megkezdődött a beiskolázás, a középiskola szaktanárai bejárják az egész megyét, felkeresik az általános iskolákat, bemutatják a mező- gazdasági szakközépben folyó képzést, s személyes benyomásaik alapján már az agrár- termelésre legrátermettebb fiatalok névsorával érkeznek vissza. gH zemlélődő vagyok. Ez V kis hiba lenne, ha nem kJ főleg az lennék. Bámészkodom, ellesett pillanatok élnek bennem, gondolatokat, érzéseket adva. Talán a különbség, egy jól irányzott kamera és köztem ennyi. Az érzések amik eljutnak létező lelkemhez, gondolatok, amik foglalkoztatnak. Kontraszt. A metrókocsi szokatlan módon, nem tömött most. Egymás mellett ülnek, a még létező régmúlt és a már jelenlévő jövő. Ráncos, aszott kéz ölel át egy párnás rózsaszín kis kezecskét, mint öregfa gyökerei egy kipattanó csírázó kis magot. A két arc egymás felé fordul. Az évtizedek adta küzdelmek, szenvedélyek, örömök, bánatok gyűrte csupa ránc a taHétköznapi képek ■pasztáit múlt és az üde, hamvas, még mindenre bizalommal rácsodálkozó a jövő. A két szempár egymásba kapcsolódik. A pici lány mosolya felsugárzik, beragyogja afelé hajló öreg arcot, akinek szeméből a lélak kifogyhatatlan szeretete árad. Az élet győzelmét fogalmazta meg egy pillanat, felejthetetlenül. Mit lehet itt tenni? Délelőtt van. A bisztró hatalmas üvegfala tiszta. Benézve megállapítható, hogy nincs nagy forgalom. Pár ember várakozik a kiszolgáló pultnál. Velem szemben hosszú asztal teljesen üresen, kivéve végén az asztalfőt. Ott három év körüli kislány álldogál, kezében hosszú pohárral. Megkóstolja üdítőjét, majd az asztalra teszi, rosszul. Felborul, kissé gömbölyű hasa gurítva teríti a benne lévő piros folyadékot. A kicsi egy darabig döbbenten nézi, aztán felemeli szép szőkefürtös fejecskéjét, átnéz az üvegfalon és tekintetünk találkozik. Széttárja karjait, csodálkozó pofijára kis cinkossággal fűszerezett mosoly terül. Fényes kék szemei kérdezik: mit lehet itt tenni? Mosolygok. Kedves, felejthetetlen pillanat. Ekkor értek oda a szülők, a fejleményeket már nem vártam meg... A királynő. Nyár van, aranyfényű, mézízű délután. Kisfaluban sétálok, a már itt is szokványos környezetet csúfoló villaszerű házak között. Szerencsére, még látható a régiekből is tornácos oszlopokkal díszített hangulatos. Többnyire ezek is gondozottak. A falut idézők között feltűnt egy kirívóan szegényes porta. Kicsi, kopott háza volt, rozoga kerítése. Kertjében vegyesen zöldségek és szerény virágok. A szürkeségben, amit a napsugarak sem tudtak megszépíteni, egyetlen liliom hivalkodott. A kerítés mellett állt büszkén, magasra nyújtózva hófehér selymes szirmokkal. Sárga bibék, mint korona díszítették. Egy eltévedt, vagy fogságban tartott. Királynő. Elbűvölve álltam előtte, fejet hajtott alattvalóként. — Sávátrendezés WWMWWMWWWKWWSW Balogh József y'k ar a szavazas meg i-c hátra van, szinte biz- U tosra vehetjük, hogy jövőre csökkennek az adóterhek, hisz a szocialista frakció egyetértett a kormány javaslatával. Eszerint a 48 százalékos felső határ 42-re száll, s úgy hírlik, a sávokat is úgy húzták meg, hogy a kisebb keresetűek is jobban járjanak. Gondolom, jó hír ez minden adófizető számára, mert ettől az intézkedéstől akkor is több lenne a borítékban, ha nem emelnék — reméljük ez nem fordul elő — a fizetést. Amikor minden fillérre szüksége van a költségvetésnek, hogy mondhat le erről a zsebünkben hagyott pénzről a kormány? Úgy, hogy neki is haszna legyen belőle. A minap járt Nyíregyházán Pető Iván, az SZDSZ elnöke, s arra a kérdésemre, hogy lát-e kiutat az országot sújtó erkölcsi válságból, azt mondta: nincs átfogó erkölcsi válság, arról van szó, hogy ma Magyarországon olyan magasak az adók, olyan társadalombiztosítási járulékok léteznek, amelyek tulajdonképpen elfogadott erkölcsi normává teszik azt, hogy nem erkölcstelen dolog adócsalónak lenni, kibújni az adózás alól. És ez nem privatizációhoz kapcsolódó probléma, ez általános állampolgári magatartás. Alátámasztásul a HVG-t hozta fel, amelyben a kormány központi ellenőrzési hivatalának vezetője mondta: ha megkérdezik tőle, hogy áfás vagy nem áfás számlát kér, az áfamentest választja. Márpedig, ha egy ilyen tisztséget betöltő ember vállalhatja nyíltan, s bevallhatja, hogy adózatlan tevékenységet folytató kereskedőktől vásárol, nyilvánvalóvá válik, a konszolidált körülmények között morálisan nem elfogadható dolog ma Magyarországon morálisan elfogadott. Ha tehát az adó jellegű terhek csökkennek, s körülbelül olyan arányúvá válnak a jövedelmekhez képest, mint a konszolidáltabb országokban, az attól lesz jelentős lépés, s kifizetődő a költségvetés számára is, hogy növekszik az adófizetők tábora, s talán változik a közmorál is. Uj útmutató tábla---------------------------------------------------------------------•-------1 Almatúra, almakúra Ferter János rajza Szondi Erika M eglepő eredményt kapnánk, ha összeadnánk, hány kilométeres kocsisort alkotnak megyénkben a léalmával megrakott teherautók. Hétvégi utam során először Mátészalkán a Jármi úton, majd Vaja végén láttam várakozókat, s ezután következett a leghosszabb Vásá- rosnaményban. Az egész városon végig parkoltak az átadásra váró szállítmányok. Csak reménykedni tudok, hogy azóta már haladtak előre, vagy esetleg célhoz is értek. Nem tudom, hány napi hideg élelemmel és váltóruhával kell felszerelkezni azoknak, akik úgy döntenek, léalmaként értékesítik egész éves munkájuk gyümölcsét. A depressziós őszi időben nem vidítja fel az utazót ez a látvány, mert kénytelen elgondolkodni a termelők kilátástalansá- gán. És hol a megoldás? Azonkívül, hogy beszélünk, olvasunk róla, sajnos nem túl sok minden történik. Ezért örültem annak, hogy az egészséges táplálkozás és fogyókúra szakértői almakúrát ajánlanak az embereknek. Lehet, hogy ez is az értékesítés gondjait kívánja segíteni? Igaz, az a néhány kiló alma még nem segít megyénk gazdáinak. A szakértők szerint az almakúrával négy-öt kilogramm súlyfeleslegtől is meg lehet szabadulni néhány hét alatt. A fogyásnak azonban valószínűleg biztosabb módja, ha nem almát eszik, hanem almát termel az ember, hiszen az idegesség, a feszültség, a kilátástalan- ság érzése még biztosabban szabadítja meg az embert kilóitól. Az alma-bajok nem is most kezdődtek. Talán ott romlott el minden, amikor az első asszony leszakította a tudás fájáról. Vagy éppen Páris királyfi kezébe kellett volna inkább banánt adni, hogy ne pecsételődjön meg így e gyümölcs sorsa. Teli Vilmos is lövöldözhetett volna valami másra. Vagy éppen ott kezdődött a kálvária, amikor az almafa gyökeret vert a szabolcsi emberek kertjében és szívében? □ I IC. Kondor Katalin tárcája
