Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-22 / 247. szám
1996. október 22., kedd ÜNNEPI MELLÉKLET DOKUMENTUMRESZLETEK Ma délután két órakor gyülekezünk a Műegyetem udvarán. Zárt tizes sorokban vonulunk fel kart karba öltve; jelszavak nélküli néma felvonulást rendezünk; a következő útvonalon haladunk: Gellért tér — Gellért rakpart — Döbrentei tér — Döb- rentei utca - Lánchíd utca — Fő utca — Jégverem utca — Bem rakpart. A Bem-szobomál elhelyezzük a koszorúkat, elénekeljük a Himnuszt. (A Budapesti Műszaki Egyetem Diákbizottságának és az Építőipari Műszaki Egyetem ME- FESZ-szervezetének közös határozata. 1956. október 23.) mmm Pártszervezeteink fegyelmezetten, teljes egységben lépjenek fel minden rendbontó kísérlettel, nacionalista kútmérgezéssel szemben. (Gerő Ernő beszéde. 1956. október 23. 20 óra.) Az egyetemi ifjúság kezdetben jórészt elfogadható követelésekkel induló felvonulása rohamosan elfajult népi demokratikus rendünk elleni tüntetéssé. Fegyveres támadás robbant ki, amelyben az ellenforradalmi reakciós elemek felkeltek hazánk fővárosa ellen, népi demokratikus rendünk, a munkás- osztály hatalma ellen. (Kádár János beszéde a Kossuth Rádióban 1956. október 24-én este 8 óra 45 perckor.) meg, a szocializmus sem, sőt az a legkevésbé. (Veres Péter: Olvasónapló, 1956. október 28.) mmm Népünk dicsőséges felkelése lezárta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az orTömeg az utcán, '56 Százezres tüntetés Budapesten. Hruscsov elvtárs szerint a csapatoknak be kell vonulniuk Budapestre. Mikojan: — Próbálkozzunk politikai lépésekkel, és csak azután vonultassuk be csapatainkat. Molotov elvtárs a bevonulás mellett van. Pervuhin elvtárs: — Be kell vonulni. Zsukov elvtárs: — Be kell vonulni. Szuszlov elvtárs: — Be kell vonulni. Szaburov elvtárs: — A rend fenntartása végett be kell vonulni. Sepilov elvtárs a bevonulás mellett van. Kiricsenko elvtárs a bevonulás mellett van. (Részlet az SZKP KB elnökségének október 23-i üléséről.) mmm Az egész magyar nép nevében tiltakozunk, hogy a csőcselék garázdálkodásának tüntessék fel a forradalmi nép szent, véres harcát. Forradalom ez, forradalom. Nem a rendszer, nem a szocialista eszmék ellen tiltakozik a nép, hanem azok ellen, akik bemocskolták, lejáratták a szocializmus magasztos eszméit. Szocializmust akar a nép, de tisztát és becsületeset. (Igazság. A Forradalmi Magyar lffúság Lapja. 1956. október 25.) mmm Én erről a csodáról sem írni, sem beszélni nem tudok még most. Elszorul a szívem, és eláll a szavam. De annyit még hadd tegyek hozzá: íme, most megtanulhatja mindenki: politikus, államférfi, császár, király, diktátor, apostol, próféta és papi fejedelem, „ideológus” és filozófus: nép nélkül semmiféle szeme nem valósítható (Szabad Kossuth Rádió. 1956. október 28.) mmm Mi a helyzet most? Kommunistákat gyilkolnak. Az ellenforradalmárok gyilkolnak. Nagy miniszterelnök pedig fedezi őket. Mi a teendő? Nem szabad átengedni egy szociaszág függetlenségét, amely nélkül nincs és nem lehet szocializmus. Magyar kommunista írók, újságírók, egyetemisták, a Petőfi Kör fiataljai, munkások, parasztok ezrei, büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben helytálltatok. Nem akarunk további függőséget. Nem akarjuk, hogy hadszíntérré váljon az ország! (Kádár János rádióbeszéde 1956. november l-jén, este tíz órakor.) mmm ... rendkívül súlyos helyzetünkben is azt reméljük, hogy nincs ellenségünk! Azért, mert mi sem vagyunk ellenségei senkinek sem. Minden néppel és országgal barátságban akarunk élni. Békés, kölcsönös megbecsülésben kívánunk lenni az Amerikai Egyesült Államokkal és a hatalmas Orosz Birodalommal egyaránt. Mint a római katolikus egyház feje, kijelentem, hogy nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás igazolt irányával, sőt az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk. (Mindszenty József rádiószózata. 1956. november 3.) mmm Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke tegnap este televíziós és rádióbeszédet mondott. Kijelentette: az Egyesült Államok politikája az, hogy minden feltétel nélkül segítséget nyújt a kelet-európai államoknak. Eisenhower ugyanakkor biztosította a Szovjetuniót, hogy az Egyesült Államok az új keleteurópai kormányokat nem tekinti potenciális fegyveres katonai szövetségeseknek. lista országot az ellenforradalomnak. (Kádár János felszólalása az SZKP KB elnökségi ülésének 1956. november 2-i ülésén.) Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban vannak. A kormány a helyén van. (Szabad Kossuth Rádió, 1956. november 4. 5 óra 20 perc.) mmm Itt a Magyar írók Szövetsége! A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet vezetőihez fordulunk segítségért. Kevés az idő. A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. Segítsetek Magyar- országon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon! — Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek! (Szabad Kossuth Rádió. 1956. november 4. 7 óra 57 perc.) mmm Az országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedül törvényes magyar kormány egyetlen képviselője. Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom: Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikát folytatni... Visszautasítom azt a rágalmat is, miszerint a dicsőséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be. A néhány napirenden volt utcai igazságtételt, valamint az ókonzervatív erőknek minden fegyveres erőszak nélkül* való jelentkezését a kormány rövid úton megszüntethette volna. Az az állítás, hogy evégből óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, illetve visszahívni: komolytalan és cinikus. (Bibó István. Kelt az Országház épületében. 1956. november 4.) mmm Felhívás a magyar néphez! Megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Programja: nemzeti függetlenségünk biztosítása; munkásigazgatást a gyárakban, üzemekben; a forradalmi tanácsok demokratikus választásának biztosítása, a szovjet csapatok kivonása. Miénk az igazság, győzni fogunk! (1956. november 4.) mmm Feladjuk a párt monopolhelyzetét. Többpártrendszert, tiszta, becsületes választásokat akarunk. Számolunk azzal, hogy esetleg alaposan megverhetnek bennünket a választáson, de vállaljuk a harcot... (Kádár János. Nép- szabadság. 1956. november 15.) mmm Itt állunk az októberi l szabadságharc véres halmán. Keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét... eljön az idő, amikor a megtévedt hatalom bűnbánatot mond... (Tamási Áron: Gond és hitvallás. A magyar írók nyilatkozata. 1956. december 28.) ... aki a magyar forradalom s a leverését követő ellenállás valóságával egy kicsit is kapcsolatba került, annak meg kellett éreznie, még ha nem is akarta magának bevallani, hogy a század egyik legizgalmasabb szocialista kísérletének az indulása volt az, amit a szovjet tankok szétlőttek, hogy helyette berendezni segítsenek valamit, ami mindenhez hasonlít, csak jövőt építő társadalomhoz nem. (Bibó István: Magyarország helyzete és a világhelyzet. 1957.) mmm 1956 őszén én vezettem a szovjet hadsereg Budapesten elhelyezett különleges hadteste törzsének operatív csoportját. A szovjet csapatok bevonulása a magyar belügyekbe való beavatkozás volt. A rend és a nyugalom helyreállítása az országban a kormány és a magyar nép dolga lett volna. Most, négy évtizeddel később, az 1956 őszén végbement eseményeket történelmi tragédiának értékelem. (Jevgenyij Ivanovics Mala- senko nyugalmazott altábornagy levele Györkei Jenő hadtörténészhez 1996 szeptemberében.) „Nem állhattam szótlanul" Kovács Éva — Számomra a forradalom Ujfehértón kezdődött el. — mondja tiszavasvári otthonában Dr. Kerekes Béla. Ott dolgoztam az akkori állami gazdaságban, amikor október 26-án hallom, hogy tankok dübörögnek keresztül a falun. Utóbb tudtam meg, hogy a beregsurányi erdőben vártak készenlétben. 26-án Nyíregyházán jártunk a főkönyvelővel. Azért mentünk oda, hogy pénzt hozzunk ki a bankból a gazdaság számára. Akkor láttuk, hogy a Kossuth téren egy tűzoltó veri le a városháza előtt lévő szoborról a csillagot, az erkélyen pedig az új városi vezetőség mutatkozott. Emberek sokasága gyűlt itt össze, akik röviddel ezután a börtön elé vonultak, s követelték hogy szabadítsák ki a rabokat. Megdöbbentő volt látni, hogy fiatal nők, beteg asszonyok is voltak közöttük, egy részüket hordágyon hozták ki. A tömeg innen a szemközti rendőrséghez vonult, már várták őket a parancsnokok, no meg a csőre töltött golyószórók. Mégis békés megállapodás született arról, hogy a rendőrség, a katonaság és a nemzetőrség együttesen biztosítja a város rendjét. Ilyen élményekkel és egy marék röpcédulával indultunk vissza Újfehértó- ra. Este már itt is tömegek gyűltek össze, nemzeti színű zászlókat lobogtattak, s arra kértek bennünket, nyissuk fel a községházát, semmisítsük meg a begyűjtési iratokat. Nagy nehezen meggyőztem az embereket, hogy mindezt megtehetjük holnap is, békés körülmények között. Miután sikerült elérnem a nyugalmat, felolvastam azt a röplapot, megyei bíróság ezt az eseményt súlyosan büntetendőnek ítélte”.) — Tiszavasváriba a családomhoz jöttem, megnyugodva láttam, hogy biztonságban vannak. Másnap felmentem a központba, ahol éppen a Munkástanács elnöke mondott beszédet. Mivel akkor az ottani Kisgazdapárt elnöke voltam, felszólított, szóljak az emberekhez én is. Később a periratokban az volt a vád ellenem, megdöntöttük a rendszert. Megdőlt az itt Vasváriban magától is, a kommunisták mind eltűntek, ahányan csak voltak. Kerekes Béla ma is úgy emlékszik az eseményekre, mintha azok nem is negyven éve, hanem tegnap történtek volna. Arra a kérdésre, hogyan értékeli most az akkor történteket, szomorú mosollyal válaszol. — Tudtam előre, ha bármi bekövetkezik, abból én nem maradhatok ki. Nekem ezen a környéken olyan hírem volt, hogy nem állhattam szótlanul az események mellett. Vállaltuk a kockázatot, mert azt reméltük, ott folytathatjuk, ahol 1944- ben abbahagytuk. Ma már azt is világosan látom, miért bukott meg a forradalom. Szerintem azért, mert egyértelmű fölényben volt a másik tábor, a mi lelkesedésünk ellenük kevés volt. Az utána következő kormányok félelmét bizonyítja, hogy még szabadulásom után is hosszú évekig minden ünnepnapkor, minden begyűjtéskor bevittek valami ürüggyel a rendőrségre. Négy évet kaptam, ebből két év két hónapot ültem különböző helyeken. Legszörnyűbb a tököli időszak volt, a Sóstói úton eltöltött idő még ennél is borzalmasabb. Amnesztiával, 1959. július Kerekes Béla A szerző felvétele melyet Nyíregyházáról hoztam, s melyen a forradalom követelései voltak olvashatók. A követelés minden pontját hangos éljenzés követte, majd elénekeltük a Himnuszt. (A megyei ügyészség 1957. október 10-én kiadott vádiratában mindezekről így olvashatunk: „Kerekes Béla terhelt részt vett 1956. október 26-án Nyíregyházán tartott tömegtüntetésben, valamint a raboknak a börtönből való kiszabadításában. Visszatérve munkahelyére felolvasta a Nyíregyházáról magával hozott röpcédulát. A tüntető tömeg élén elment az újfehértói rendőrségre, hogy az ott állítólag fogva lévő négy személyt kiszabadítsa. Á 31-én szabadultam, a születésnapomon jöttem haza. Dr. Kerekes Béla azóta sem nézi tétlenül a honi eseményeket. Mint mondja: mindenről megvan a véleménye, de politizálni már csak otthon, a családja körében szokott. Megkapta az 1956-os emlékérmet, 1991 - ben a debreceni agráregyetemen aranydiplomát kapott, 54 évesen summa cum laude doktorált. Régóta Tiszavasvári, s a környék hely- történetét kutatja, nevéhez számos publikáció kapcsolódik. Mindezek ellenére élete legfontosabb sikerének azt tartja, hogy elhalt társai özvegyének ségíteni tudott: özvegyi nyugdíjuk az ő közbenjárásával lett 25 ezer forint. 1956 Archív felvétel
