Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-22 / 247. szám

Korunk új kihívásai

Az igazi forradalmak hosszú életűek. 1956 ilyen volt, hatásai nemcsak határainkon belül, hanem világszerte érezhetők. Azóta negyven év telt el. Újkori forradalmunk tanulságairól kérdeztük Asztalos János nyugalmazott tanárt, aki résztvevője volt a forradalomnak, Lukácskó Zsoltot, a nyíregyházi egészségügyi főiskola főigazgatóját, a Magyarok Világszövetségének megyei elnökét és Vinnai Győzőt, a nyíregyházi tanárképző történészét.

Szembeszálltunk a birodalommal

Vinnai Győző:

— Az ’56-os forradalom és szabadságharc 1948-49-ben kezdődik, a koalíciós kormányzatot felszámolja a Magyar Dolgozók Pártja és monolit hatalomgyakorlást valósít meg, ráadásul szolgai módon másolva a sztálini típusút. 1949 és 56 között látni lehet, hogy a Rákosi diktatúrát — amely 49 és 53 között még korlátozható — mennyire ellenségesen fogadta a magyar társadalom, ahol lehetett, ott szabotálták ezt a hatalomgyakorlást. Az 50-es évek eleje volt a magyar történelem leginkább átpolitizált történeti korszaka, amelyben a magánéletnek sem volt meg a funkciója, az állam, a párt és annak szervezetei mindent ellenőrizni akartak.

— 1955-56-ban változás történik a nemzetközi viszonyokban, ez azonban azt jelenti, hogy változott a rendszer, lazultak a kötelékek. Az értelmiség rádöbbent, hogy reformokkal Rákosit, Gerőt, Farkast a hatalomból eltávolítani nem lehet, meg kell próbálni a rendszer gyűlölt vezetőit tömegmozgalommal elsöpörni a párt és az állam éléről. Ez az út vezetett 56-hoz, amely

— Bibó szerint — az emberi méltóság forradalma volt, hogy az egyén ne legyen kiszolgáltatottja a hatalomnak.

1956 tavaszán felbolydult Magyarország politikai élete. Egyre határozottabban követelték Rákosi leváltását, sőt a Petőfi kör egy emlékezetes vitáján Újhelyi Szilárd azt is kimondta, hogy nem csupán egyes személyeket, egy egész nemzetet kell rehabilitálni. A híres sajtóvitán pedig már nemcsak a sajtó szabadságáról vitatkoztak, hanem az egész rendszer társadalmi, politikai berendezkedéséről és a demokratikus átalakulás szükségességéről. Kezet fogtak egymással a népi írók és a polgáriak, az értelmiség jelesei kapcsolatot kerestek olyan politikusokkal, akik 44-48 között szerepet játszottak, és alkalmasnak gondolták őket arra, hogy most egy reformfolyamatot egy átalakulást vezetnek. így találták meg a szociáldemokrata Kétly Annát, a kisgazdapárti Futó Dezsőt, Pártái Tivadart, a parasztpárti Bibó Istvánt és Farkas Ferencet és az írószövetség ülésén olyanok szólaltak fel mint Háy Gyula, Mérai Tibor, Aczél Tamás, s követelték a hibákért felelős vezetők felelősségre vonását.

Rajk László és társai újratemetésén százezres tömeg jelenik meg, amelyik már erőt jelent, de akkor még megrendültén és néma döbbenettel veszi tudomásul, hogy hamis, koholt vádak alapján ártatlanokat végeztetett ki a hatalom. Ettől a pillanattól viszont lavinaszerű gyorsasággal peregtek az események. Az egyetemisták követelései között a többpárti választások, Nagy Imre miniszterelnökké kinevezése, a szovjet csapatok kivonása, teljes vélemény- és sajtószabadság elérése, a Sztálin-szo- bor eltávolítása stb. szerepelnek.

így érkezik el október 23. A lavinaszerű folyamatban sokféle ember volt, de abban egyek voltak, hogy meg kell változtatni a hatalom struktúráját. Nagy Imre azt mondta, hogy emberarcú szocializmust kell létrehozni, voltak, akik a magántulajdont kívánták visszaállítani.

Sokféle ember került be azokban a napokban a történelem sodrásába. Volt, aki a szocializmushoz akart visszatérni, volt, aki a 44-48 közötti koalíciós időkhöz, a magántulajdonhoz, és annak egy demokratikus formájához, de a történelmi források egyértelművé teszik, hogy a Mindszenti József hercegprímás mögé álló nemzeti konzervatív irányzat is megjelent, ők a 45 előtti jogfolytonossághoz akartak visszatérni államforma kérdésében is. Tehát a monarchia is megjelenik.

Amit 56 egy történésznek jelent: kínálkozott a történelemben egy pillanat, amikor a magyar nép egy birodalommal szállt szembe. Úgy gondolta, hogy elbizonytalanodik ez a birodalom és lehetőséget ad bizonyos önállóságra a belpolitikában. A mai nemzedéknek meg kell érteni a magyar forradalom valóságos célkitűzéseit, becsülni azt a szellemi örökséget, amelyet 56 hozott létre, és a mai társadalmi-gazdasági gondok leküzdésében is segíthet.

Túl közel vannak még az események, de azért már van egy negyvenéves történelmi rálátás, ami azt mutatja, hogy nem a mai aktuálpolitika fénytörésében kell 56-ot látnunk, hanem a történelmi források tükrében.

Kijutni a gazdasági válságból

Asztalos János:

— Az asztalon írógép, benne papír, azon egy megkezdett le- véi: „Németh Miklós Úrnak, valahol Európába...” A levél írójának, Asztalos Jánosnak a neve széles körben ismert. A ma is a tizenévesek hitével lelkesedő nyugdíjas történelem- tanár Németh Miklósnak küldendő levelével valami hasonlót akar, mint Esze Tamásék annak idején Rákóczi megnyerésével. A Madához közeli tarpaiak is úgy látták, az ország romlását már csak a nagyságos fejedelem hazahívásával lehet megállítani. Most Németh Miklósban bíznak a beregiek.

— Valamit nagyon elrontottunk a rendszerváltáskor — legyint kesernyésen Asztalos János. — Mi, egykori ötvenhatosok azt hittük, megvalósulnak majd azok a célok, melyekért küzdöttünk, de azokból nem lett szinte semmi. Mert mi volt ötvenhatnak a

legfontosabb értéke?

A tisztessége, humanitása, baloldalisága.

Ezekből mit látunk most viszont...!? Ez, a magát szocialistának, liberálisnak valló kormány semmivel sem különb az előzőnél, a magát kereszténynek, nemzetinek tituláló erőknél. Nekik sem kellett, a mostaniaknak sem kell ötvenhat. Csak verbális szinten.

—1 Az Antall-féle erőknek éppen a forradalom baloldalisága nem tetszett, igyekeztek is átformálni a saját arcukra. De bizonyítsa be valaki, hogy mi a munkás-paraszt hatalom megszüntetését követeltük volna akkor! Pontosan fordítva, a .Tőidet a nagybirtokosoknak, gyárat a tőkéseknek vissza nem adunk!” volt az egyik leggyakrabban hangoztatott

jelszavunk. A maiak...? A Horn—Pető-féle erőknek az akkori idők tisztessége, humanitása okozhat örökös lelkiis- meretfurdalást, hiszen valószínűleg tisztában vannak azzal, úgy fognak bevonulni a magyar történelembe, mint amikor soha nem látott mélységekbe zuhant az ország erkölcsi közállapota.

— Az én szememet nem tudta elhomályosítani se az Antall-fiúk gőgje, se a Hom- legények kapzsisága; én továbbra is hiszek a tisztességes baloldalban, mint kormányzati alternatívában. Mint szegény ember fiának, mint tanítónak, és írogató embernek nem is lehet más a célom, mint kiállni a nemzet azon tagjai mellett, akiknek nincs ereje ehhez. Az én szememben ez a baloldaliság lényege, s amíg bennem egy kis porcika is él, baloldali leszek.

— Megérjük-e valaha, hogy ötvenhatot igazságainak ismeretében ünnepeljük majd meg? Hetvenéves vagyok, én már nemigen. Bár bízom benne. Ezért is szervezzük néhá- nyan a Nemzeti Alkotmány Pártját, s ezért is fogalmazom a levelet Németh Miklósnak, az egykori miniszterelnöknek. Az ő vezetésével hátha kijutunk ebből a mély erkölcsi, gazdasági válságból.

Budapest — korabeli kép 1956 őszéről Archív felvétel

Őrizze kultúráját

Lukácskó Zsolt:

— Korunk kihívásai közt több olyan új dologgal kell számolnunk, amelynek történelmi gyökerei messzire nyúlnak vissza, de a problémák bizony nem oldódtak meg, magunkkal hurcoljuk, és ezek a problémák újra és újra jelentkeznek. Ilyen probléma napjainkban a világ különböző tájaira szétszóródott magyarság helyzete, egyrészt Trianon, másrészt a három hullámban történt kivándorlás. Mindez olyan helyzetet eredményezett, hogy határainkon túl sok millió magyar él a világ különböző országaiban.

Az a generáció, amelyikkel mi találkozhatunk, beszélgethetünk, többnyire a legutolsó, az 1956-os hullám tagjai. A rokoni szálakat leszámítva velük leggyakrabban a Magyarok Világszövetségének tagjai, vezetői találkoznak, beszélgetnek.

— Sok érdekességet tud meg ilyen beszélgetéseken az embver, de a Magyarok Világ- szövetségének funkciója, sze- „ repe éppen az, hogy a mindenkori pártoktól, kormányoktól, hatalomtól függetlenül közéleti, kulturális és érdekvédelmi szervezeteként segítse az összmagyarság ügyeinek intézését. Határainkon kívül mint- egy egymillió tagot számlál ez a Föld ötven országában működő szervezet. Célja elsősorban az, hogy a hazai és a nemzetközi közélet egyre fontosabb tényezőjeként őrizze, fejlessze a magyarság kultúráját, identitását, ápolja nyelvünket, hagyományainkat, erősítse összetartozásunkat, kötődésünket az anyaországhoz.

Köztudott, hogy a millecen- tenáriumi ünnepségsorozat keretén belül milyen rendezvényekre, milyen szervezett találkozókra, megemlékezésekre került sor, ami a magyar kultúrához, történelmünkhöz, nyelvünkhöz , kapcsolódik. Vannak olyan rendezvények is azonban, amelyek kevésbé kerültek reflektorfénybe. Például

a magyar orvosok IV. világtalálkozója, ahol ötszáz gyógyító, kutató hazai és külföldi orvos nem kisebb problémákról tanácskozott, mint arról, milyen gondokat vet fel ennek a nemzetnek a csökkenő születésszám, a magas halandóság, a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek, a szenvedélybetegségek, a férfiak alacsonyabb élettartama, s nem politikai aspektusból, hanem kifejezetten a magyar nép jövőjéért, sorsáért aggódó szakemberek aspektusából.

— A nagy kihívások és nagy problémák között szerepel a magyarság kultúrájának további sorsa, a magyar kultúra idenditásának a megőrzése, amit nemcsak határainkon belül, hanem határainkon kívül is őriznek, ápolnak. Megyénkben több szervezet segíti ezt a munkát. A TIT Jurányi Egyesület, a TESZ, a Nyugdíjasok Szövetsége, a Bessenyei Társaság, a Keresztény Értelmiségi Szövetség, a Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület, a Megyei Kertbarát Szövetség most is, de különösen akkor, amikor nagy tiszteletben álló vezetője Széles Csaba dr. még közöttünk volt. O példamutatóan nagyon sokat tett azért, hogy szakmai és egyéb rendezvényeinken tudatosítsuk a magyar identitást.

Balogh Géza, Balogh József

Harasztosi Pál felvételei

□