Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-19 / 245. szám

mondván: „Lehetetlen, hogy a kormány most jóváhagyott tandíjrendelete következtében ne kezdhette volna meg szeptemberben tanulmányait 80, vagy akárhány hallgató Nyíregyházán, amikor ez a tandíjrendelet majd csak egy év múlva lép életbe.

Bár nem szorultunk védelemre, mégis megnyugató, hogy a képviselőnő az ország nyilvánossága előtt tanúsította: „A hír, minden adat igaz, ami megjelent ebben az újságban.”. Tette mindezt azután, hogy — „kételkedem, tehát vagyok” — maga is utánanézett mind a három főiskolán az újságban megjelent adatok hitelességének, s megismételte azt, ami lapunkban is egyértelmű volt: nem a jövőben bevezetendő magasabb tandíj, hanem már a jelenlegi, a havi kétezres is magas, teljesíthetetlen tehertétel néhány szegény családnak. Ezért a gyerek nem kezdhette meg, vagy abba kellett, hogy hagyja tanulmányait. Ha a minisztériumi államtitkár is veszi a fáradságot, s legalább lapunk rövid információját elolvassa, bizonyára nem beszélt volna el állításunk mellett, hanem a közölt tényéknél marad. Tehát, úgy minősített bennünket, hogy másról beszélt. Mellébeszélt.

Ami pedig a hangulatkeltést illeti: immár úgy tűnik, ez mindenféle hatalomnak a rögeszméje. Úgy vélik, csak azért van probléma, mert szóvá teszi az újság; arra gondolni sem tudnak (mernek), hogy talán azért van az újságcikk, mert hangulat van. Mármint a diákok körében, azok között a családok között, ahol mindennap megszámoltatik a forint, ahol ha vásárolnak vacsorára, nem az árut nézik először, hanem az árat.

Végezetül: ilyen segítő szándékú „hangulatkeltő” jelzésekre a jövőben is vállalkozunk, s ajánljuk a miniszterek és az államtitkárok figyelmébe.

Angyal Sándor

A KM hétvégi melléklete

'96. X. 19.

MAGÁN VÉ LEMÉ NY

Mellébeszéd

A nyilvánosság egyik fontos része, hogy a döntések érthetőek legyenek

Tipikus hangulatkeltésnek, egész egyszerűen lehetetlenségnek, mi több értelmetlenségnek nevezte a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára lapunk hírét, amelyet a héten az azonnali kérdések sorában megyénk egyik ország- gyűlési képviselője idézett a parlamentben. Megdöbbentőnek tartotta ugyanis a honanya, hogy Nyíregyháza három főiskolájában közel százra tehető azoknak a hallgatóknak a száma, akik részben abbahagyták, részben meg sem kezdték felsőfokú tanulmányaikat a szűkös anyagiak, konkrétan a bevezetett tandíjrendelet miatt. Erre reprikázott az államtitkár,

AKTUÁLIS INTERJÚNK

A demokrácia lövészárkában

Balogh József

Lemondott a polgármester. Feloszlatta önmagát a testület. Hiába volt választás, nincs első embere a falunak, mert a képviselő-testület nem hajlandó összeülni, így hiúsítja meg az eskütételt. Megannyi gyakorta előforduló eset, bezzeg a tanácsrendszerben ilyenek nem történhettek meg. A demokrácia szüleményei, vagy torzszülöttei ezek a jelenségek? Egyáltalán mi történik az önkormányzatoknál, a demokrácia lövészárkaiban manapság?

Erről beszélgettünk dr. Fekete Zoltánnal, a Megyei Köz- igazgatási Hivatal vezetőjével.

□ A demokrácia vívmányaként éltük meg, hogy minden település önkormányzatot állíthat. Mostanában azonban többször hallani: nem is biztos, hogy így kellett volna.

Ön szerint?

— A szabadságnak van egy önszervező képessége, amely lehetővé tette, hogy az országban újra minden település saját maga állítsa fel az önkormányzatát. Csakhogy beleestünk egy újabb hibába, nem vettük figyelembe, hogy Magyarország kis ország, ahol nem lehet lemásolni, ami egy nagy országban van, így az önkormányzat rengeteg olyan buktatóval találta magát szemben, amellyel ma is birkóznia kell. Nem elég, ha a lakosság a négyévenkénti választáson kinyilváníthatja véleményét, a két választás közötti időszakban is gyakorolnia kellene a szabadságjogokat. Erre pedig akkor nyílik lehetőség, ha azokat az intézményeket, amelyeket a törvény lehetővé tesz, az önkormányzatok alkalmazzák. A mai napig nem ment át a közmeghallgatás intézménye a gyakorlatba, nem beszélve a népszavazásról, vagy a rendeletalkotásról. A rendelet olyan jogszabály, ahol a helyiek érdekeinek kell érvényesülni, s közben elfelejtik kikérni a lakosság véleményét. Csoda-e, ha már a kihirdetésnél döcögök vannak, esetleg ki sem hirdetik, vagy nem

A kiválasztás

akkor szerencsés, ha olyan személyt sikerül találni, aki valamihez ért.

egyformán jut a lakosság tudomására, közben pedig felrójuk a lakosságnak, hogy nem követi önként a jogszabályokat.

□ Nem szaladtunk előre a demokráciában, a polgármesterek közvetlen választásával?

— Jó gondolat, hogy amikor a lakosság helyett, a nép nevében tanácskozni kell, döntéseket kell hozni, akkor egy titkosan megválasztott képviselő-testület jár el. De amikor a feladatot végre kell hajtani, amikor a közösségigazgatást el kell látni, az már nem bízható amatőrökre. Úgy gondolom, egy polgármester kiválasztása akkor szerencsés, ha olyan személyt sikerül találni, aki valamihez ért. Valamit jól tud, ami vonzóvá tette, de specialistává őt sem lehet fejleszteni. Nem az kell, hogy tökéletes jogász vagy mérnök legyen, hanem ha kell, falugazda legyen, értsen a kultúrához is, legyen empátiája akkor, amikor a munkanélküliekkel kell tárgyalni.

Cl Sok polgármester megválasztása után már nem ugyanaz az ember, aki megválasztása előtt volt.

— Valóban. Megérzi a hatalmat, ami nemcsak egyértelműen azt jelenti, hogy neki könnyebb, hanem azt, hogy nehezebb. Nagyon nehéz felismerni és beismerni neki, hogy valamihez nem ért. Ekkor kezd a polgármester úgy viselkedni, mintha polgármester volna, mintha értene hozzá. Ehhez már csak egy alkalmatlan apparátus kell, s jönnek az úgynevezett gyors döntések, a végrehajthatatlan döntések, persze kollektív felelősséggel. Önkormányzataink

Harasztosi Pál felvétele

úgy vágtak neki 1994-ben egy új ciklusnak, hogy a többség még most sem rendelkezik négy évre szóló gazdasági programmal. Hogy dolgozik egy ilyen testület? Azt mondják, a napi feladatok ismeretében. Az országgyűlésben a kormány addig nem teheti le az esküt, míg be nem mutatja saját programját. Az önkormányzatoknál ennek még a csírái is éppenhogy láthatók, de nem vált gyakorlattá.

□ Közben azon vitatkoznak: ki az első a faluban.

— Valóban azért kerül a polgármester legtöbbször kereszttűzbe, mert azon vitatkoznak, hogy ő az első ember vagy a képviselő-testület. A törvény pedig ezt szépen helyreteszi, azt mondja, a polgármester a falu, a város első embere, de tagja a képviselő-testületnek is, s ugyanannyi szavazata van, mint a többieknek. Tehát első az egyenlők között, de többletszavazati joga nincs. Megyénkben sajnos két képviselő- testületünk már kimondta az önfeloszlatást, egy év alatt négy polgármesterünk mondott le. Ennek a személyi ellentéteken, a rivalizáláson túl az is oka, hogy nem tudták elvégezni azt a feladatot, amit vállaltak.

................................................................

" Szerintem

a demokrácia egyik legnagyobb ereje a nyilvánosságban van. jj

d Ha a demokráciáról beszélünk, nem lehet megkerülni a nyilvánosság kérdését sem, mert ezzel szinte kivétel nélkül minden önkormányzatnál baj van.

— Soha annyi zárt ülés nem volt, mint az utóbbi években, sőt egyre divatosabbá válik, pedig a törvény meghatározza, mikor lehet zárt ülést tartani. Sokszor üzleti ügyre hivatkozással mondják ki a zárt ülést, és sajnos nem egyszer még rendeletet is hoznak zárt ülésen, amit ki kell hirdetni. Pedig egy közösség akkor fogja saját magáénak érezni a képviselő-testületet, ha az a rábízott pénzzel jól vezeti a község háztartását, ha megengedi, hogy a választójogosultak is betekintsenek a vagyoni ügyekbe, a jövedelmek elosztásába, a közigazgatás megszervezésébe, és például maguk dönthessék el, mikor legyen ügy- félfogadási idő. Szerintem a demokrácia egyik legnagyobb ereje a nyilvánosság. Az előző rendszerben azt jelentette a demokrácia, hogy mindenki választ, a döntést meg a demokratikus centralizmus jegyében a központ hozza. Ez mára átalakult, a döntéshozó legtöbb helyen beavatja a választót a döntési mechanizmusba. A nyilvánosság része, hogy a döntések érthetőek legyenek. Lehet tíz értelmes mondatban megfogalmazni egy költségvetést is: kimondani, honnan várható bevétel, milyen kiadások vannak, s ne misztifikáljanak fejezetekkel, rovatokkal, alcímekkel, tételekkel. A képviselők sokszor azért szavazzák meg az ilyen előterjesztéseket, mert szégyellik, hogy nem értik. Ha az ülés nyilvános, akkor a lakosság nyelvére is le kell fordítani.

□ Sérülne-e a demokrácia, ha nagyobb teret kapnának a társulások?

— Az önkormányzati törvény kimondja a társulási szabadságot, a megyében azonban a mai napig egyetlen hatósági igazgatósági társulás sem jött létre. A körjegyzőségek száma 1990 óta folyamatosan csökkent, most kezd talán megfordulni, mert több helyen rádöbbentek, mit jelent két-három fős önálló hivatalt fenntartani. Felvetődött a kötelező társulási intézmény létrehozása. Nem szégyen ez, külföldön is ezt csinálják. Magyarországon ma 3150 körül van az önkormányzatok, 2800 körül pedig az önálló hivatalok és körjegySok helyen inkább maroktelefonokat vesznek, a szeméttelep körbekerítésére bezzeg nem jut, 44

zőségek száma, ezzel szemben Finnországban 120. A velünk azonos nagyságú Írországban 124 helyi igazgatási szerv működik. Körzetesítve vannak. Sokszor hivatkozunk nyugati példákra. Németországban, Bajorországban például 2000 lélekszám alatt nincs önálló polgármesteri hivatal. Egyszerűen arról van szó, hogy az állam megengedi, de nem dotálja. Mert rájöttek arra, hogy van egy bizonyos nagyságrend, ahol a működőképesség nem hogy ráfizetéses, hanem működésképtelenné válik. Egy háromfős apparátusban ez pillanatok alatt bekövetkezik. A baj az, hogy a polgármesterek egy része akkor érzi magát igazi polgármesternek, ha neki saját hivatala van. Több polgármesteri hivatalt ismerek, ahol több személygépkocsi van, de adminisztrátor nincs. Sok helyen inkább maroktelefonokat vesznek a munkatársaknak, hívogatják egymást a szomszéd irodából, de a szeméttelep körbekerítésére nem jut. A hagyományok hiánya is okolható a hibák miatt. Az ötvenes években megpróbáltuk az előző önkormányzati irányítást minden szisztémájában felszámolni, most meg megpróbáljuk visszaállítani ugyanúgy, ahogy volt. Pedig azóta sok minden megváltozott...

□

Dr. Fekete Zoltán