Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-18 / 244. szám
1996. október 18., péntek HATTER Nem szorít a Michelin abroncs A francia tulajdonos fejleszteni, bővíteni akarja a Taurus Agrotyre termelését Galambos Béla Budapest (KM) — Elkelt a Taurus Rt. Az ÁPV Rt. a francia Michelin cégóriásnak adta el a világpiacon is jól ismert — bár a magyar állammal szemben tetemes tartozást összegyűjtő —, három szabolcsi érdekeltséggel rendelkező részvénytársaságot. (Az egyiket, a Taurus Pálmát már el is adta Michelin a német Phoenix cégnek. A szerk.) Az ünnepélyes budapesti szerződés aláírás után — amelyre a Fórum Hotelbe meghívást kaptak a sajtó képviselői is — a Michelinnek a Taurus Rt. igazgatótanácsába is beválasztott egyik vezetőjétől, a cég teljes közép-európai tevékenységének organizálásáért és felügyeletéért felelős Ema- nuelle Penicauld-tól érdeklődtünk a franciák tulajdonában maradó szabolcsi Taurus egységekkel kapcsolatos elképzelésekről. Nem önmagáért U A Taurus Agrotyre Kft. dolgozóit élénken fogalalkoztató kérdés, milyen terveik vannak Önöknek a mezőgazdasági abroncsgyárral. benne természetesen a dolgozókkal? — Kötelezettséget vállaltunk a tárgyalások során és a szerződésben arra, hogy ami a Taurus egész dolgozói létszámát illeti, tízszázalékosnál magasabb létszámcsökkentés nem lesz. Miután a nyíregyházi gyár is részét képezi a Taurusnak, az Agrotyre dolgozói létszámára is ez vonatkozik. Amennyiben egyáltalán szóba jön a létszámcsökkentés, az nem önmagáért lesz, mert mi nem szeretnénk dolgozókat elküldeni. A mi célunk az, hogy annyi ember dolgozzon a Taurusnál. amennyi a megrendeléseknek. illetve az elvégzendő munka által szabott igényeknek megfelel, továbbá a termékek megfelelő színvonalú előállításához szükséges. — Nyilván, egyik oldalról nagy tartalékok vannak a terKészül a mezőgazdasági abroncs melékenység javításában. Ez természetesen azt is jelenti, hogy ugyanarra a munkára esetleg kevesebb emberi erőforrást kell fordítani. De amennyiben a termelékenység nő, az azt jelenti, hogy az eredmények is nőnek, s az eredményekből befolyó haszonból ki lehet bővíteni a piaci jelenlétet. Ez pedig jól szolgálná azt a beruházási tervet, amelyet Nyíregyházán elképzelünk és ami növelné az ottani termelési kapacitást. Helyi gyártás □ Ezt úgy is lehet értelmezni, netán bővíteni szeretnék a dolgozói létszámot? — Nos, ha minden úgy történik, ahogy elképzeljük, akkor végeredményben, több munkaerőre lenne szükség hosszabb, vagy középtávon. Hiszen ha bővül a termelési tevékenység, ahhoz akkor új munkaerőre is szükség lesz. Végeredményben tehát úgy gondolom, remélhetőleg nem kell csökkenteni a dolgozói létszámot. Az a minőségi munka, amit a nyíregyházi dolgozókkal és a vezetéssel együtt ki tudunk fejteni, minden bizonnyal lehetővé fogja tenni, hogy az elképzeléseink szerint fejlődjenek a dolgok Nyíregyházán. U A nem túl régi ismeretség alapján elégedett-e Ön az Ag- rotyre-nél folyó termelő- és termelésirányítási munka színvonalával? — Általánosságban elmondhatom, hogy azért is érdekelt minket a Taurus, mert meg vagyunk elégedve a színvonallal akár az irányítás, akár a dolgozói teljesítmények oldaláról. Legalapvetőbb reményünk és tervünk az, hogy a jövőben is felhasználjuk ezeknek az asszonyoknak és férfiaknak a teljesítményét. Természetesen, amennyiben a helyzet úgy kívánja, vagyis hogy Magyarországon nem lenne meg az a szükséges, a tevékenységünk fejlesztéséhez elegendő szakértelem, vagy tudásszint, akkor hozunk szakembereket illetve meg fogjuk teremteni a szükséges tudás megszerzésének lehetőségét. De alapjában véve nem ez az elsődleges tervünk, mert pillanatnyilag úgy gondoljuk, hogy megfelel az itt meglévő színvonal. □ Milyen közelebbi és távolabbi fejlesztési elképzelések Elek Emil felvétele körvonalazódnak a Michelin vezetésében a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei érdekeltségeikkel kapcsolatban? Gondolok itt például egy személygépkocsi-abroncsgyár letelepítésére. — Ami a személygépkocsiabroncsokat illeti, pillanatnyilag nem áll szándékunkban Magyarországon ilyen gyárat létesíteni. De az import menetében vannak olyan terveink, hogy a Michelin abroncsokat értékesítsük Magyarországon, azokat növekvő számban behozzuk a magyar piacra. Amennyiben az eladásaink egy bizonyos szintet elérnek, az már talán igazolni fogja a helyi gyártást is. Profit mindenekelőtt □ Végezetül, kérem szóljon a tuzséri Taurus Carbonpack Kft.-vei kapcsolatos elképzeléseikről. — Az a tervünk, hogy éppoly jól használjuk továbbra is, mint ahogyan az üzem jelenleg létezik. Azt szeretnénk tehát. hogy az egész. Michelin csoport profitáljon sikeres tevékenységéből. miként természetesen a Carbonpack ügyfelei is. M ennyivel szebb volt a tavalyi lombhullás! Volt benne harmónia. Színek, elosonó árnyak mögött villanó sárgák, aranyak, mélybarnák, éjlilák. És hangok... Mostanában velük támadt gondja. Vagy állandóan ott zsonganak a fejében, vagy pedig úgy elnémulnak, mint a halottad szorított szájjal sirató ember. Van úgy, hogy csupán egy szó, de gyakrabban egész mondat ágyazódik a tekervényekbe: pulzá!, tii- remkedik, ismétli szakadatlanul magát, ránehezül a pillangó illanású álmokra. Egy ideje bizarr természetű és tartalmú képsorok vibrálták végig nyúlrezzenésű éji alvása negyed- félórás periódusait. Oly gyorsan változtak a síkok, hogy legtöbbször csak az egymásra zuhanó látványlemezek sodródása maradt meg benne ébredés után. Egyre-kettőre persze azért iszonyatos pontossággal emlékezett. Hatalmas üvegablak: portál. kirakat, átlátszó falfelület... Nincs jelentősége. Egészen közel húzódik, a peremig, orrát szinte nekiüti a fé(Hommage á Krúdy Gyula) nyes-tiszta táblának. Határ, korlát, áttörhetetlen, fegyelmezett fagy ottság; rezzenéstelen, mint a közömbös tekintet. A túloldalon nyitott tér. Teremnyi szoba, hall, fogadószint, szalon, nappali szála. Erre sem kell időt pazarolni. Kellemes. Berendezet- lenségének lassú anarchiájával vonz. A tágas feltártság közepén asztak Terített vendégvárás. Páros elhívottság marasztaló öröme, a kéretés csodája, majd a nyugalom. Damaszt a felületen, kétszer kettő józanságával felrakott tányérok, salátástál, evőeszköz, poharak. Zöldségek egészsége, gyümölcsök ham- vassága, virágok szerénydí- szű pompája. Illatok, zamatok, ízek. A rántott gomba fanyar keserűje, a tartármár- tás majonézes savanykása, jéghideg, borssal hintett paradicsomlé. És türelem. A biztos eljövetel fegyelmezettsége. Kint zuhog az eső. Szakad, szakad.. A tenyér támaszkodik a fémkereten, nekifeszül a hatalmas üvegmezőnek. Mögötte senki... Csak a bútormagány, az étkek kitaszítottsága, a meghiúsult remények fosztó bánata. Könnyek. Talán a magamegadás szolid gyémántjai. Snitt. Zavaros forgalmú belváros. A lát\’ány szöge hetven-nyolcvan fok, balra. Kettős közeledés. A szégyen magassági kormánya berántva. zuhanórepülés a legközelebbi kapualjig. Nehogy észrevegyék. A szembesülni képtelenség infantilis félelme. Altatás, ámítás, hitegetés. Ennek így kell lennie. Mert szabályos és törvényszerű. A zöldsziirke tekintet kapcsolódik, átfog ötven métert, százat, fényéveket. A vaknak színezett délután távlatait. Nem akarja nézni tovább az Éden- ből érkezettek biztonságos örömét. Vágtában üli meg a napokat. Habzsol mindenből, mindenhol — az öncélúság kérlelhetetlenségével. Energiát gyűjt: mozdulni tudjon alkalomadtán. Utazni. A harmadik vágásnyi anyagszakasz éjfél időben pergő kockákat villant. Setét alkonyon indul hozzád, hogy együtt borítsatok csillagporos palástot kínjaitokra. Mikor tizenkettőt iir a távoli toronyóra, áthajlik a homokdomb fölötti holdfényben a kék-fekete árnyék. A feléd nyújtózó kezeké, a hozzád mozduló lábaké, az érted megtört váltaké. Arca nincs már, szeme bogarában tompaság, kifáradt lendületek hamvai. Lassan leereszkedik, térdében ólomnehezék. Húzza, húzza a föld felé, le a növények gyökeréig, a talajvizek kavicsos választóvonaláig, és csúszik, csúszik visszatarthatatlanul, amíg a Styx hömpölygő hullámaihoz ér. Ott nem riasztja sem fonnyadt levélzápor, sem hervadó sziromkoszorú, sem ellobbant gyertyák fojtó füstje. Az utolsó kondulás belefullad a felgomolygó októberrégi ködökbe... Y y arminckettő, negyl—A venkettő, ötvenkettő. A A Feketébe burkolózott asszonyok sor akozó ja. A final cut Iutolsó vágás), azután magnéziumfehérség. Felizzanak áfák nyújtózkodó csontvázai. Gong... Számoljunk el! Cservenyák Katalin Y y állapokkal ezelőtt t—l egy önkormányzati A A előterjesztésben figyeltem fel arra a javaslatra: a helyi iparűzési adó töredékének felhasználásáról maga az adófizető dönthessen. Bevallom őszintén (nem, mintha érintett volnék), végig azért izgultam, hogy a képviselők szavazzák meg ezt a passzust. Nem tették. Bizonyára átgondolták, miért nem érdemes támogatni a javaslatot. Az is igaz, a befolyt adó minden egyes fillérjének van helye. Ettől függetlenül az az érzésem, ha már adók, járulékok tömkelegét zúdítják az országban a szerencsétlen dolgozó nyakába, annyi szabadságot talán megengedhetnének neki, hogy a befizetett összeg minimális részének felhasználásáról maga dönthessen. Támogatnám ezt azért, mert bár időnként méteres táblákkal hívják fel a figyelmünket arra, hogy valami „az önök pénzéből, önöknek épül". az vagy úgy van, vagy nem. Mert lehet, hogy épp hitelből. Tisztában vagyok vele. az egyszerű állampolgár nem teheti meg azt az állammal, amit szigorú apa a tékozló fiával. Mert az ugyebár megkérdezheti: na. mondd csak, fiacskám, milyen váratlan kiadásod volt, hogy már hónap közepére elfogyott a zsebpénzed? S ha a válasz elfogadhatatlan, a csemete nem kap egy darabig Túró Rudit se. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a jövő hónaptól nem fizetek adót (különben is vonják), hanem azt: ha csak egy töredékének felhasználásáról magam dönthetnék, kit vagy milyen tevékenységet támogatok vele, akkor hidegen hagyna, ha utóbb derülne ki, a nagyobbik részből a bankkonszolidációt, valamely szélhámos alapítványt, vagy nem létező egyesületet szponzorált az állam. Sőt, még boldogítana is a tudat, egy kis pénzt azért csak megmentettem előlük, mondjuk arra, hogy krétát vegyenek belőle egy lakótelepi iskolába. Szöveg nélkül Ferter János rajza Jogok, lehetőségek Horányi Zsuzsa G éza fejedelem ezer évvel ezelőtt alapította az első magyar iskolát Pannonhalmán. Nem elképzelhetetlen, hogy korábban is működött valamilyen formában iskolai oktatás, azonban írásos emlékeink erről nincsenek. Az azonban vitathatatlan, hogy kiváló alapokat fektettek le őseink, a magyar oktatás mindig világszínvonalú volt, s reméljük a jövőben is őrizzük ezt a hagyományt.Apáczai fogalmazta meg: .....az iskolára olyan nagy szükség van, és olyan sokféle a haszon, mely az iskolából származik, hogy vaknak. sőt érzéketlennek kell lennie annak, aki ezt magától föl nem fogja, be nem látja." Az önkormányzatok érzik is énnek a felelősségnek a súlyát, erejükön felül vállalják az oktatási intézmények működtetését. Kisebb településeken az éves költségvetés háromnegyed részét az intézmények fenntartására fordítják. Sajnos, amikor szorítani kell a nadrágszíjon, már nem tudnak máshol húzni, így a: iskola kiadásaiból faragnak. A millenniumi ünnepségeken a valóban jogos elismeréssel együtt szólnunk kell a problémákról is. Tömegesen bocsátják el a pedagógusokat, osztályokat vonnak össze, tagozatokat, szakköröket szüntetnek meg a pénzhiány miatt, s a gazdasági nehézségekre hivatkozva bevezették a tandíjat is. Jelen pillanatban talán ez a legfájóbb pontja a felsőoktatásnak. Ebben a tanévben már bizonyíthatóan kimutatták: vannak olyan hallgatók, akik a rájuk nehezedő kiadások miatt nem tudták megkezdeni tanulmányaikat. Számuk ma még nem számottevő, azonban ez még csak a kezdet. Lesznek olyan családok, akik nem tudják majd vállalni az iskoláztatás költségeit, a gyereknek a tanulás helyett dolgoznia kell. s hiába lesz meg mindenkinek a joga, hogy felsőfokú oktatási intézményben tanulhasson, a szegényebbeknek a lehetőségük nem lesz meg erre, bár képességeik alapján ott lenne a helyük. ÍCCMtt iWCWtü ¥ Őszi snittek
