Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-02 / 230. szám

1996. október 2., szerda HATTER Kijönni a bevételekből Az agrárprogram kialakításához soron kívüli intézkedések szükségesek Nyíregyháza (KM - B. J.) — Az országban elsőnek készült el Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területrendezési ter­vének programja, mely alap­ja lehet — reméljük: lesz — azoknak a konkrét tervek­nek, melyek akár egy régió részeként, akár egy kistérség környezeteként hozzásegítik az országnak ezt a részét a felzárkózáshoz. A megye idegenforgalmáról a múlt kedden szóltunk, ezúttal — dr. Vincié István osztályve­zető főépítész segítségével — a megye mezőgazdaságáról lesz szó. Háromszorozódás Az évtizedünket megelőző időszakban kezdődött a köz­ponti támogatások leépítése, az elvonás növekedése a ma­gyar mezőgazdaságban. A me­gye agárágazata már ebben az időben az átlagostól is kikezd- hetőbbé, érzékenyebbé vált a termőhely ökológiai, ökonó­miai hátrányai, a relatív túlter­melés tájgazdálkodási hatása, a gazdasági struktúra egyolda­lúsága miatt. Az ágazat romló finanszírozási feltételei, a tu­lajdon és szervezeti átállás így az átlagostól is kedvezőtleneb­bül érintette Szabolcs-Szat­már-Bereg megye élelmiszer- gazdaságát. A 80-as évek végéig me­gyénk mezőgazdaságában a termelőszövetkezetek domi­náltak, 1990-ben nyolc válla­lat, két gazdasági társaság, 118 mezőgazdasági szövetkezet al­kotta a jogi személyiségű szer­vezetek körét. A nem jogi sze­mélyiségű szervezetek száma viszonylag magas (262) volt, ami mára 190-re csökkent. Ezen belül legtöbben (80 szá­zalék) betéti társasági formá­ban működnek. Az ágazat üzemi szervezete­inek változása 1990 után gyor­sult fel, melyben meghatározó szerepet játszott a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek áta­lakulása. Elsősorban ennek tudható be, hogy a többi gazda­sági ágtól eltérően itt a szétvá­lás, az új szövetkezetek alaku­lása miatt nemcsak a gazdasá­gi társaságok, hanem a szö­vetkezetek száma is gyarapo­dott. 1990-ben még nem volt kft., 1991-ben megalakult 89. és számuk három év alatt száz­ötvennégyre emelkedett. Még rohamosabban nőtt az egyéni vállalkozások száma: 1991- ben 433 egyéni vállalkozást tartottak nyilván, 1994 év vé­A dohány, Szabolcs egyik jellemző és jövedelmező növénye Elek Emil felvétele gén háromszor többet, össze­sen 1343-at. Ami a termelés szerkezetét illeti, a kedvezőtlen adottságok ellenére a növénytermesztés­nek volt nagyobb szerepe, összességében 60 százalék kö­rüli aránya. A kimagasló ered­ményes években a növényter­mesztésen belül 50 százalékot meghaladó arányt mutatott fel a szántóföldi növénytermesz­tés, 40-45 százalék körüli volt a kertészeti termelés aránya. Az állattenyésztésen belül pro­duktumát tekintve a sertésága­zat vezetett, teljesítményében a szarvasmarha és a baromfi- ágazat követte, legalacso­nyabb részaránya a juhászai­nak volt. Késve indult, de a gazdálkodás eredményessége szempontjából igen jelentős szerepet kapott a nagyüze­mek alaptevékenységen kívüli ténykedése. Elvonási többlet Az alaptevékenység igen ala­csony jövedelmezősége elle­nére a költségvetés nem volt kíméletes, az elvonások és tá­mogatások egyenlege a me­gyében is elvonási többletet mutatott. A kialakult helyzet a nagyüzemek tömegét sodorta a csődhelyzet felé. A 90-es évti­zedben tetőzött válsághelyzet külső és belső objektív ténye­zői közismertek, melyek összességében odavezettek, hogy a felvásárlási árak növe­kedése (45 százalék) alatt ma­radt az inflációs ráta emelkedé­sének. A megyei válságot csak mélyítette a támogatási rend­szer gyökeres átalakítása, a di­rekt támogatások leépítése. A mezőgazdasági szerveze­tek gazdálkodási eredménye 1992-ben volt mélyponton, az utóbbi két évben javuló tenden­ciát mutat. Az átalakult szerve­zeti keretben szűkült ugyan a termelés, viszont stabilizáló­dott a többségének a helyzete, ugyanakkor olyan gazdasági események is zajlanak, ame­lyek gazdálkodás nélkül javít­ják az eredményt. Ilyen a meg­szerzett kárpótlási jegyek érté­ke, az értékesített eszközökből felszámolt állatállományból származó bevétel. Az évek óta tartó aszályká­rok miatt a keresleti piac árfel­hajtó hatásait sem tudtuk érvé­nyesíteni. A bevezetett és mű­ködőexport támogatások ered­ményre gyakorolt pozitív hatá­sát a termelők még közvetve sem érzékelhették. Évente visszatérő probléma ez a gyü­mölcs- és zöldségtermesztés­ben. Az igényelhető ösztönző a termék exporttal foglalkozó feldolgozókat érinti, a terme­lőkhöz történő visszacsatolás rendre elmaradt. Válságkezelés A hosszabb távú agrárprogram kialakításához sarkalatos so­ron kívüli intézkedések szük­ségesek a jelenlegi válság ke­zelésére. A mezőgazdaságban élők számára csak olyan agrár- politika fogadható el, amely r—-----------------------------------------------------------­ggf « f * I # F* 1 t/g yr. J aft f; | f , f fr. F ölfedezek két boly­gót. Az egyiken na­gyon meleg van, a másikon nagyon hideg, de mindkettőn lehet élni. Megint lesz hová vágyni. Vajon ki­nek nem adnak majd útleve­let? S ott fent is akad vajon, aki jobbnak akarja hinni a vi­lágot, mint amilyen — míg más belebetegszik saját kép­zeletébe is? A lényeg: a Szűz és a Med­ve csillagképében, potom harmincöt fényévnyire tő­lünk, életre is alkalmas boly­góra bukkant két amerikai csillagász. Az egyiken plusz nyolcvan, a másikon mínusz nyolcvan fok körül van a hő­mérséklet — ideális helyek tehát egy bipoláris politikai rendszernek. Oda exportál­hatnánk legalább a konflik­tusainkat. A hidegben a me­Plusz-mínusz nyolcvan légért harcolnak majd és for­dítva. Ha pedig már lesznek fennszülöttek is, akkor lesz, aki napirend előtti felszóla­lásában kifakad: ő nem en­ged a mínusz nyolcvanból. Vagy a plusz nyolcvanból. Igazságok között is finnyá­san válogatunk, a leghátbor­zongatóbb híreket viszont olykor nyomban elhisszük. Hogy a teniszbajnoknőnek teniszlabdafejű fia született. Hogy van egy fajgyűlölő tá­volsági sárga busz, mely messzire visz, de némelyeket levet magáról... A két bolygón, mondják, már élhetnek sejtek. Vajon veszekszenek-e? Mert ha öl­re mennek, akkor nyilvánva­ló, hogy a bolygók fejlődőké­pesek, előbb-utóbb valaminő saját emberségük lesz. Bör­tönökkel és parlamentekkel. Vagyis egészen szabályos élet alakul ki, állandó költ­ségvetési hiánnyal, zsúfolt ingyenkonyhákkal, szomorú elmegyógyintézetekkel és sok tankkal. Az emberi élet fő is­mérve ugyanis mintha az len­ne, hogy mennyire van jelen az erőszakos halál. Azok a sejtek ott fenn akkor egyenjo- gásódnak, ha majd gyűlölnek is. Ahol gyilkosság van, ott élet is van. Talán csak ott nem gyilkolnak, ahol nem is élnek. Mit nekem az űr! Itt a Föl­dön fedezzenek fel legalább egy olyan zugot, ahol ember él, de még nem volt háború. biztos megélhetést, a meglévő vagyon stabilizálását, gyarapí­tását, és megfelelő jövőképet biztosít oly módon, hogy eb­ben visszatükröződjenek az európai tendenciák. Alapvető követelmény, hogy a mező- gazdasági és élelmiszeripari termékek árában fedezetet nyerjenek a ráfordítások, és eh­hez tartozóan az esetleges hite­lek kamatai és egy minimális nyereség. Az agrárfinanszírozás meg­oldást igénylő feladatai között a megkezdett adóskonszolidá­cióbefejezése, a csődós felszá­molási eljárások gyorsítása, a vidéki bankhálózat és hitelszö­vetkezeti szféra megteremtése, az ágazatra vonatkozó új ked­vezményes kamatozású és hi­telezői lehetőségek kidolgozá­sa elengedhetetlen. Hasonlóan fontos a rendezett földhaszon­bérlet és földtulajdonszerzés szabályozása, földhitelintézet létrehozása, a jélzálogra és a hitelbiztosítékokra vonatkozó törvénytervezetek kidolgozá­sa, a közraktározás módszeré­nek korszerűsítése, elterjeszté­se és a hozzá fűződő finanszí­rozási háttér megteremtése. A mezőgazdasági biztosítási rendszer korszerűsítése, az ex­portösztönzés továbbfejleszté­se, a gazdasági szervezetek tér­ségi szakmai integrációs tevé­kenységének újjáélesztése, működtetése is megoldásra vár. Ezek a biztosítékai a me­zőgazdasági ágazat talponma- radásának. Dióverők Panyola (M. K.) — A szatmá­ri térségben szeptember végére szinte befejeződött a dió beta­karítása. A folyóvizekkel szab­dalt keleti országrészben az ár­térben, a töltéseken sok-sok diófa teszi színessé a táj képét. Igaz, mostanában már szerve­zett diófa-telepítésre is sor ke­rült. Amikor a dió zöld héja repe­dezni kezd, szinte magától a földre hull a gyümölcs. Azt azonban ma nem nagyon szok­ták megvárni, amíg ez bekö­vetkezik, Gondolva az alkalmi dióverőkre. Bizony, aki biz­tonságban szereti tudni ezt az értékes csemegét, őrizteti, mintegy elejét veendő az eltu­lajdonításnak. A betakarítás folyamata kez­detén rázással segítik az érett dió lehullását. A szatmári tér­ségben eddig nem jelentett gondot a dió értékesítése egyetlen évben sem. Havi 750 000 Angyal Sándor G yűrűzik a Tocsik- ügy. Az a több százmillió forintos sikerdíj botrány, amelytől visszhangzik a magyar saj­tó, s amely bizonyára az APV-Gate néven vonul majd be a magyar privatizá­ció elhíresült történelmébe. A miniszterelnök vizsgála­tot rendelt el, s már holnap az asztalra kell tenni ennek megállapításait, hogy a kor­mány holnapután állást fog­laljon a meghökkentő tiszte- letdíjügyben. Az ellenzék vizsgálóbizottság felállítá­sát sürgeti, no meg Such- man Tamás menesztését szeretné. Az érintett APV Rt. Igazgatósága felfüggesztet­te a szóban forgó szerződé­sek végrehajtását. (Mint köztudott: az önkormányza­ti vagyonrészek kifizetésé­nek lefaragásával foglalko­zott Töcsik Márta s — állí­tólag — törvényes(?) kere­tek között juthatna hozzá több százmilliós honorári­umhoz.) Erről már szóltunk e ha­sábokon, de mert új elem tűnt föl, nem hagyhatjuk szó nélkül. Ellenzéki vélemény szerint az APV Rt.-nél 28 fő­állású jogász dolgozik, fe­jenként havi 750 ezerforin­tos fizetésért. (S vajon hány „csak" 300 ezerért, mint kezdő?) Állítólag azért ez a magas fizetés, mert ők na­gyon jó szakértők és hogy megkörnyékezhetetlenek le­gyenek. Miután az ember magá­hoz tér a szám hallatán be­következett kábulatából, rögvest arra gondol: ha eny- nyi kiváló fej ügybuzgólko- dik a vagyoneladások körül, akkor miért van szükség egy olyan külső emberre, akiről legújabban az a hír járja, nem is tagja az Országos Ügyvédi Kamarának. Aztán a további kérdések: vajon hány Tocsik szaladgál eb­ben az országban Záhonytól Szentgotthárdi g? Hányán tömik a zsebüket a közva­gyon millióival azt a látsza­tot keltve, hogy munkájuk­kal a nép javát szolgálják? Miféle erkölcsiség jellemzi azt a gyakorlatot, ahol a Magas Hivatal szerint bu­sásan kell díjazni azt, aki ki­vesz a partner zsebéből? Ráadásul ez a partner való­jában a közösség, hiszen ön- kormányzatok követelései­nek megcsonkítása volt a több százmilliós jutalom alapja. (Miközben az önkor­mányzatoknak már a vil­lanyszámlára sem jut.) A vizsgálóbizottság fi­gyelmébe csak annyit: ezt nem lehetett titokban csi­nálni: itt valakik megbízást adtak, döntöttek, valakik aláírtak, valakik megszá­molták azokat a pénzeket mielőtt a Tocsik-forintokat zsebre vágták volna. Hát ké­retik megtalálni és nevén nevezni ezeket az úri embe­reket is. Őszi levélhullás Ferter János karikatúrája A 22-es csapdája Horányi Zsuzsa M agyar tudósok, kutatók, kiváló szakemberek dol­goznak a világ számos ré­szén. Munkájukat általános megbecsülés övezi, s ezzel együtt mindenhol elisme­réssel szólnak a magyar ok­tatásról. Arról az oktatás­ról, amely óriási gondok­kal küszködik, tömegesen bocsátják el a pedagóguso­kat, osztályokat vonnak össze, tagozatok szűnnek meg. A szülők tudnának igazán mesélni arról, mennyire in­gyenes az alapfokú oktatás hazánkban. Az általános is­kolás gyermekek tanévkez­désekor több ezer forintot költöttek arra a bizonyos ingyenesre. Azok a szüléik, akiknek gyermekei egyete­meken, főiskolákon tanul­nak, még mélyebben nyúltak a zsebükbe. Már konkrét adatokkal is alátámasztották, amióta be­vezették a tandíjakat, keve­sebb diák jelentkezett felső- oktatási intézménybe. Ezen a téren különösen nehéz helyzetben vannak Sza­bolcs-Szatmár-Bereg me­gye fiataljai, hiszen ebben a régióban nagyon magas a munkanélküliek száma. Örülnek a szülők, ha enni tudnak adni gyermeküknek, a továbbtanulás kérdése szóba sem kerülhet. S következik a 22-es csap­dája, a munkahelyeken a ké­pesítéssel, felsőfokú vég­zettséggel, nyelvtudással rendelkező fiatalokat alkal­mazzák elsősorban. Azon­ban ahhoz, hogy felsőfokú végzettséget szerezzenek ugyancsak pénzre van szük­ség. A szegény gyerekekre milyen jövő vár? A munka- nélküliség további munka- nélkülieket szül, s ahelyett, hogy Európába tartanánk, visszafelé haladunk. ■ KeÍeI^agyarBrszag^3j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents