Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-15 / 241. szám

1996. október 15., kedd HATTER Ismét virágozhat a Rózsa Az USA is segíti a kisvárdai térség mezőgazdasági kis- és középvállalkozásait Kocsira kerül a burgonya Elek Emil felvétele Kovács Bertalan Kisvárda (KM) — Az ameri­kaiak jöttek, láttak..., ám hogy győztek-e? Nos, ezt majd a jövő igazolja, avagy éppen cáfolja. Tényként könyvelhetjük el ugyanis, hogy az USA azon szerveze­tei, amelyek az Egyesült Ál­lamok magyarországi segély- programjában közreműköd­tek, várhatóan 2000-ben ki­vonulnak az országból. S hogy mi marad utánuk, az immár a hazai partnereiken múlik elősorban. Nem pénzt adnak Talán még időben sikerült a borsodi Hegyköznek és Felső- Bodrogköznek, valamint a kis­várdai térséget jelentő Felső- Szabolcsnak kapcsolódni ah­hoz a programhoz, amely első­sorban mezőgazdasági és élel­miszeripari kis- és középvál­lalkozások fejlesztését tűzte ki célul. Az USA kormányának ma­gyarországi segélyprogram­ja (USAID) mezőgazdasági komponensének gyakorlati megvalósítására az ACDI és a VOCA, az Egyesült Államok nemzetközi fejlesztési intézete által finanszírozott két non­profit szervezet végzi. Nemré­giben egy Cigándon tartott saj­tótájékoztatón jelentették be annak a hároméves program­nak az elindítását, amelynek célja, hogy tágabb régiónkban, sőt a hármashatár előnyeit is kihasználva integrált kis- és középvállalkozások fejleszté­sét segítse. Kruppa József \ a burgonya- nemesítési törekvéseiről is közismert DATE Kutató Köz­pontja kisvárdai Teichmann- telepének vezetője úgyis mint a Felső-Szabolcsi Közhasznú Társaság ügyvezető igazgató­ja érdekelt a vidékfejlesztési programban, s a korántsem lé­nyegtelen részletkérdésekről ő nyilatkozott lapunknak. — Azt világosan látnunk kell, hogy a program az egyes projektek gyakorlati megvaló­sításához szakértői tanáccsal járul hozzá, s nem nyújt hitele­ket és egyéb pénzügyi támoga­tást — hansúlyozta a szakem­ber. — Ennek ellenére még­sem szabad egy kézlegyintés­sel elintézni az ügyet a terme­lőknek, hiszen a program segí­teni kívánja a kormányzat és más szervezetek — megyei fejlesztési tanácsok, fejlesztési ügynökségek, kamarák, köz­hasznú társaságok, a PHARE és egyéb szervezetek, vala­mint nem utolsósorban ma­gánvállalkozások — terület- fejlesztési erőfeszítéseit. Információ — A fejlesztési program négy fontos elemet tartalmaz. Az el­ső ilyen az információhoz való jobb hozzájutás segítése. A rendszer központja Sátoralja­újhelyen lesz, s információkat gyűjt és továbbít a helyi mező­gazdasági termelésről, piacok­ról, árakról, hitellehetőségek­ről, az agráriumot érintő támo­gatásokról. — A második programelem a térség mezőgazdasági integ­rációs együttműködéseinek ki­alakítása. A program első évé­ben várhatóan három ilyen tö­rekvés támogatására kerül sor. Közülük kettő elindításához — az integrált gabonatermesz­tés kilakítása a bodrogközi Ri- csén, valamint az integrált sza­mócatermesztés megvalósítá­sa a Hegyközben — még to­vábbi előkészítő munka szük­séges, azonban a kisvárdai in­tegrált burgonyatermesztési rendszer kialakítása már javá­ban folyik kutatóintézetünk irányításával. A projekt célja a tágabb értelemben vett Kis­várda környéki vetőburgoriya- termesztés fejlesztése, csoma­golási és marketing feltételek javítása, valamint közép távon a helyben megtermelt burgo­nya feldolgozásához a feltéte­lek megteremtése. Erre irá­nyuló és a termelők összefogá­sát segítő tevékenységet tele­pünk már korábban is végzett, de a programot mindenképpen fel szeretnénk gyorsítani. — A törekvéseink életké­pességét, használ­hatóságát külföldi szakemberek is iga­zolták már. Ki me­rem jelenteni: a tér­ség burgonyaterme­lői meg tudnak élni e hagyományos nö­vény hasznából, fel­téve persze, ha mi­nőséget állítunk elő. Azt ugyanis látni kell, hogy bár az ökológiai adottsá­gaink jók, mennyi­ségi értelemben az itt termelhető fajták nem versenyképe­sek. Azonban az is szakmailag bizo­nyított tény, az or­szágban itt lehet a legjobb minőségű vetőburgonyát termelni. Rá­adásul olyan saját fajtánk is van ebből a növényből — a kisvárdai Rózsára gondolok —, amelyet ma is megéri ha­misítani. A burgortyafronton megteendő további lépések­nek mindenképpen a közraktá­rozás lehetőségeinek javításá­ra, a kicsomagolás (címke, ki­sebb kiszerelés, fajtanév), fo­lyamatos minőségellenőrzésre kell irányulnia. Az elmondot­takon kívül hosszabb távon nem mondhatunk le arról, hogy helyben dolgozzuk fel — a lehető legutolsó fázisig — az itt megtermelt burgonyát. Több hitelt — A most bejelentett program az eddig elmondottakon túl még két fontos elemet tartal­maz. Nevezetesen a hitelhez való jobb hozzáférés segítését, valamint a már említett, de itt szélesebb értelemben vett köz- raktározási tevékenység javí­tását. Ennek szerepe ugyanis az utóbbi időben — különösen a gabonapiaci fejlemények ha­tására — jelentősen felértéke­lődött — mondta tájékoztatója végén Kruppa József. K Kondor Katalin tárcája I Gondozónő voltam oráti körömhöz tarto- i-C zott az idős hölgy, U akinek gondozását el­vállaltam. Feladatai sokré­tűnek tűntek, de a gyakorlat ezt is hatványozta. Vásárol­ni, minden kiadott fillért könyvelve, főzni, mosogatni, takarítani, ha kell havat la­pátolni. A személyre szó­ló gondoskodást (fürdetés, szemcseppek, étkezési pepe­cselések) hosszú lenne felso­rolni. A hölgy jó természetű volt. Ritkaságszámba megy ez nyolcvan év felett. Tole­ráns volt ténykedésem meg­ítélésében és vitáinkban is. Esetleges tévedéseit készség­gel beismerte, természetesen én is. Felhőtlennek tűnt együttélésünk, mégis égihá- borúkkal volt megtűzdelve. A kezdeti időszak öt kilót követelt testsúlyomból. Az­tán jött a kutyaügy. Szeretem az állatokat, különösen a ku­tyákat. Örültem hogy van. Házkörüli kerttel, probléma- mentesnek hittem tartását. Tévedtem. Az örömöt majd­nem az őrület váltotta fel. Először kövérnek láttam, so­kat eszik, gondoltam, ám ha­marosan hat fekete kis kö­lyök rávinnyogott tévedé­semre. A fürdőszobában, ugyanis ott születtek. Nem véletlenül. Kert ide, kert oda, kutyaház, dús szőrzet, mindhiába. Mackó, így ne­vezték, elkényeztetett szoba­kutya volt. A szaporulat vé­gül redukálódott, egy kutyus maradt meg, de ez az egy, hátukat képviselte, nem is akárhogyan. Német juhász anyját rettegésben tartotta, hatalmas étvágyával. Miu­tán a kicsinek már gazdája volt, végre elvitte. Mackó egy percig sem kereste. Gondozottam betegsége alatt riasztócsengőt is sze­reltetett, félt a betöréstől. Iszonyatos zűrzavar volt, ka­lapácsolással, létrával, tör­melékkel. Szerencsére a sze­relő szépen dolgozott, ren­des volt. A csengőt nem vé­letlenül említem, kutya köz­ben. A kutya ugyanis rosz- szalta a kinti figyelő kame­rát, az is lehet hogy csak a szögét. Elfordította. Este amikor lefekvéskor bekap­csoltam a riasztót, iszonya­tos vinnyogásba kezdett, már mint a csengő. Furcsa az ember. Amikor tini voltam, látva az örege­ket, elképzelni sem tudtam, hogy velem is megtörténik, öreg lehetek. Ma már óvato­sabb vagyok és bölcsebb. Mindez a kivehető fogsorról jutott eszembe. Ma még csak koronám van, pótlásom. Gondozottam és a húga pro­tézissel éltek. A nővér evésre is használta, a húg csak de­korációnak. Szegény gyak­ran kereste és a legváltoza­tosabb helyekről került elő. Felejthetetlen marad egy ilyen keresés. Este volt már, fogsor sehol. Aktívan bekap­csolódtam a nyomozásba. Kérdéseket tettem fel. Első­számú gyanúsított Mackó kutya volt. Örökös védőjét imádta. Feltételeztem, hoz­zájutott és fejlett szimatával boldogan belakmározta, szétropogtatva. Azért keres­tük tovább. Kihúztuk az ágyakat, megnéztük az ágy­neműtartót, táskákat. Éjfél előtt eszünkbe jutott az utol­sónak evett mandarin, illetve annak héja, ami szeméttartó­ba került. Éjféli harangszó és zúgó szél kísérte az iigy- beni utolsó akciómat. Az ud­varon bottal ütögettem a papírra borított szemetet. Si­kerrel. A fontos tárgy előke­rült. Gazdája boldogan emelte fel, aranynak sem örült volna jobban. M indennap 6-kor fel­keltem, elképzelhe­tő nem mindig fit­ten. Már az első hónap után felmértem: barátság, szere­tet sem tesz alkalmassá ezen életforma hosszas elviselésé­re. Elegem lett. Megígértem, addig maradok, amíg alkal­mas személyt találunk. Há­rom hónapot töltöttem ott. A telet. Nyírség a tévében Nyíregyháza (KM - B. I.) — Tovább folytatódik a szabolcsi együttesek sze­replése a Ki mit tud? elő­döntőin. A szerdai, sor­rendben a nyolcadik elő­döntőn a Nyírség táncegy­üttes lép a pódiumra. Mint ismeretes, a nemzetközileg is ismert táncosok nem először szerepelnek a ran­gos vetélkedőn; korábbi kettőn már bizonyítottak. Bizonyára sokan emlékez­nek rá: szereplésük annyira sikeres volt, hogy a nép­tánc kategóriában az első helyet szerezték m,eg. Demarcsek György, az együttes vezetőjének tájé­koztatása szerint most, ok­tóber 16-án az Erpataki já­tékok és táncok című pro­dukcióval lépnek a kamera elé. (A táncot Szilágyi Zsolt művészeti vezető ta­nította be). Az érdekesnek ígérkező szám a gazdag ér­pataki tánchagyományokra épül, és nemcsak a verbun- kot és fergeteges csárdást mutatja be. Az együttes már ked­den Budapestre utazik. Az előírásoknak megfelelően csak 12 pár léphet pódium­ra. Ennek ellenére sokan kísérik el a Nyírség tánc- együttest, s így a drukko­lásban nem lesz hiány. Nézőnont — *r Érvek, érzelmek Kovács Éva rofi politikusokhoz LJ méltó vita zajlott A. nemrég Amerikában két jelölt, két gyakorló poli­tikus között. Ött, ahol a ver­seny az adott ország első számú méltóságát jelentő pozícióért tart hetek óta. A vetélkedő finiséhez érkezett, rövidesen véget ér. A tét nem kicsi. A nyílt vitát fel­vállalok egyike birtokolja, a másik pedig megszerezni szeretné az oly áhított, a vi­lág által is nagyrabecsült elnöki pozíciót. Mint a híradásokból megtudható, a két férfi a tv- vitában mindvégig példa­mutatóan viselkedett, sérte­getések helyett az elvek csaptak össze, s a hosszú adásidő egyetlen percére sem kerekedtek felül az in­dulatok. Új jelensége volt a vitának, hogy a korábbi személyeskedések helyett most alapgondolatok szere­peltek a meggyőzés eszkö­zeként, érvek csatáztak, nem érzelmek, tények és konkrétumok feszültek egy­másnak. A felek egyike ed­digi elnökségének eredmé­nyeit, másik a megválasztá­sa esetére tervezett elképze­léseit adta közre. A törté­net nekünk, magyaroknak mindeddig olyan, mintha a mesében, az Öperencián túl történt volna. Mi, ugyanis máshoz vagyunk szokva. A honi politikában többnyire érvek helyett elképzelések, tények helyett érzelmek üt­köznek, a higgadt okfejtés­re, a szigorúan vett tények ismertetésére ritkán akad példa. Most talán reménykedhe­tünk. Az utóbbi hetek botrá­nyának elindítójától, a visszaéléseket elsőként fel­fedő fiatal politikustól kér­dezték a minap: mondaná már meg, mit érez most, hogy az utóbbi évtized leg­nagyobb csalására derített fényt a parlament nyilvá­nossága előtt? A megkérde­zett azt mondta: nem érzi magát hősnek. Úgy gondol­ja, valami ilyesmi (lenne) a parlamenti képviselők fel­adata: akár kormánypárti, akár ellenzéki is az illető, kötelessége, hogy tényekkel alátámasztott, bizonyítható állításokkal politizáljon, küzdjön azért, hogy az or­szág előbbre jusson. Ha Amerikában sikerült, egy­szer sikerülnie kell itt is... Reklám Ferter János rajza Példaadó névadó Bodnár István-m -r evet vesznek fel az J\l iskolák. Egyre több JL V általános és közép­iskola szeretne a névtelen­ség homályából kilépni az iskola arculatát meghatá­rozó névválasztással. Tudó­sok, írók, történelmi szemé­lyiségek, a város életében jelentős szerépet betöltő lo­kálpatrióták neve kerül az intézmény homlokzatára tisztelgésként, életre szóló útbaigazításként. A nagykállói általános is­kola például annak a Szilá­gyi Istvánnak a nevét vette fel, aki még a nemzet nagy költőjére, Arany Jánosra is hatással volt. A nyírbátori 2. számú iskola Báthory Ist­ván mellett kötelezte el ma­gát. Készülődik az orosi tantestület is, ők Hermann Ottóra, a nagy természettu­dósra gondolnak. Szép ter­vek is születtek, olyannyira, hogy egy természetvédelmi terület patronálását szeret­nék elvállalni. Hírt kaptunk arról, hogy a nyíregyházi 107. számú szakközépiskola is új nevet vesz fel. Mindenképpen hasznos dolog, ha egy iskola nevet kap. Persze csak akkor, ha nem marad meg az üres for­malitásoknál, hanem vál­lalják a névadó szellemi örökségét, emlékének ápo­lását. Szerencsére jól tud­ják ezt a tanárok, sok érde­kes rendezvénnyel igyekez­nek a gyerekek figyelmét a névadó munkássága, emlé­ke felé terelni. Vetélkedők, irodalmi mű­sorok, gyűjtőmunka és más rendezvények kísérik az ün­nepségeket, olyanok, ame­lyek a kisdiákokat és a na­gyobbakat egyaránt moz­gósítják. Szerencsére több­nyire mindez nem csupán egy alkalomra és csupán évfordulókra korlátozódik. A névadó szelleme folyama­tosan jelen van az intéz­mény életében. Dicsérendő, hogy a lelkes gyűjtőmunka eredményeként valóságos kis házi múzeummal büsz­kélkedhet néhány intéz­mény. De ami a legfontosabb: a növendékek előtt olyan pél­dakép lebeg, amely akár el is kísérheti őket életük fo­lyamán. □

Next

/
Thumbnails
Contents