Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-12 / 239. szám
IP 7996. OKTOBER 12., SZOMBAT Beatlesantológía Még ebben a hónapban mejelenik a Beatles-antológia 3. A gombafejűek életművének ismeretlen tételeit tartalmazó (talán) utolsó összeállítás az együttes feloszlás előtti időszakából válogat. Az AFP jelentése szerint az EMI- nál október 28-án megjelenő, s részben kiadatlan 50 dalt tartalmazó albumhoz is „került” eddig ismeretlen John Lennon-szerzemény. A meggyilkolt ex-Beatle dalának címe: What’s New Mary Jane? A tavaly novemberben és az idén márciusban megjelent 1. és 2. antológián Lennon „Free as a Bird” és „Real Love” című dalával „üzent” a túlvilágról: Paul McCartney is tartogat meglepetéseket az új antológiára: helyet kap rajta például az eddig kiadatlan „Teddy Boy”, valamint az eredetileg a Badfinger együttes részére készült „Come and Get It” című dala. Érdekes színfoltja lesz az antológiák eme utolsó darabjának a Let It Be című búcsúlemez számának, a „The Long and Winding Road”-nak az „igazi” változata is. Ami az ismertebb dalokat illeti, azok 1968-70 között születtek. Akkor, amikor a tagok közötti nézeteltérések elmélyültek, s a dupla White album, majd az utolsó előtti közös munka, az egyébként kitűnő Abbey. Road készült. Nem véletlen, hogy e két korong is az egyéni ízlés és stílus kidomborítása jegyében született. Geroge Harrison sem akar ezúttal lemaradni társaitól: ő az Abbey Ro- adra került Something című dal egy 1963-as változatával, valamint az eredetileg a White albumra szánt „Not guilty”-vel készült. Az EMI statisztikája szerint a két első antológiából — minden' fanyal- gás és bírálat ellenére — a mai napig összesen 12 millió darabot adtak el. S ebben még nincs benne az 1994- ben megjelent és a kései kiadások legjobbikának tartott BBC-szalagok eladási példányszáma. A legendás négyes Aase-díj Pádua Ildikó és Farkas Antal fővárosi, valamint Szabó Ibolya debreceni és Siménfalvy Lajos zalaegerszegi szíművészeknek ítélte a kuratórium idén az Aase-díjat. Az elismeréseket szerdán adták át a Művelődési Minisztériumban. A Gobbi Hilda végakarata szerint megalapított díjat évente az „emlékezetes percek, pillanatok” főszereplői kapják. Olyanok, akik életükben túlnyomórészt epizódszerepeket játszottak, munkájuk, művészetük, szakmai odaadásuk mégis nélkülözhetetlen és példaadó. A díjat a Magyar Színházművészeti Szövetség által felkért — neves színészekből álló — kuratórium ítéli oda, amelyben a végakaratnak megfelelően részt vesz a minisztérium képviselője is. Az Aase-díj egyétel- műen a pályatársak elismerése. K. und K. huszárdíszszemle A fehér lószőrforgós vörös csákókat zöld tölgyfalombok díszítették Bene János Az ország többi városához hasonlóan 1892. június 8-án Nyíregyháza is nagy pompával ünnepelte meg az osztrák-magyar kiegyezés és I. Ferenc József osztrák császár magyar királlyá koronázásának 25 éves évfordulóját. E fényes ünnepség teremtett lehetőséget arra, hogy az itt szolgáló különféle huszáralakulatok is bemutatkozhassanak a város közönségének. A magyar királyi honvédség katonáit, a kassai 5. honvéd huszárezred 2. osztályának huszárjait jól ismerték Nyíregyházán, hisz ők 1873-tól itt szolgáltak az azóta már lebontott Honvéd utcai laktanyában. A császári és királyi 14. huszárezred azonban alig egy éve, 1891. november 1-jén vonult be a vasútállomás mögött újonnan épített kaszárnyájába, amit akkor az Osztrák-Magyar Monarchia legmodernebb és legkorszerűbb lovassági laktanyájának tartottak. Velük együtt érkezett a császári és királyi 12. huszárezred pótszázada is. Az egész napos ünnepség délelőttjén kedvére csodálhatta, mustrálhatta a majd’ négyezres közönség a nyalka huszárokat, a díszes egyenruhákat. Az ünnep reggelén fél kilenc tájban az 5-ös honvéd huszárok egy százada érkezett a városháza előtti térre Kralovánszky Gyula főhadnagy parancsnoksága alatt. A fehér lószőrforgós vörös csákókat zöld tölgyfalombok díszítették, a fehér báránybőrrel szegett sötétkék menték, a zsinóros nadrágok, a kivont kardok csakúgy csillogtak. Utánuk a császári és királyi 14. huszárezred egy százada masírozott a térre Erben Róbert alezredes, osztályparancsnok és br. Schönberger Bruno százados vezetésével. Az ő egyenruhájuk fekete lószőrforgós vörös csákó, világoskék atilla és mente (fekete bárány- bőrszegéllyel) és vörös nadrág. Utolsóként a császári és királyi. 12, huszárezred pótszázada érkezett a térre fekete lószőrforgós fehér csákóban világoskék atillában és mentében, vörös nadrágban. Mindhárom huszárszázad a mentét panyókára, a bal vállra vetve, gyalogmenetben vonult, gyalog rukkolt a térre, ahol az azóta már lebontott római katolikus templom előtt álltak fel. Ezt a pillanatot örökítette meg a Megyei Levéltárban található fotó, valószínűleg az első felvétel a nyíregyházi huszárokról. A kettős vonalba sorakozott huszárszázadokat 3/4 9-kor Lenk Albert ezredes, a 14. huszárezred parancsnoka — aki lévén a rangidős, Nyíregyháza helyőrségparancsnoka is volt — megszemlélte. Ekkorra érkeztek meg a város, a vármegye, a különböző nyíregyházi testületek küldöttségei, a városlakó nép, hogy elfoglalják helyüket a templomban. Akik oda már nem fértek el, a téren hallgatták végig Milán István római katolikus segédlelkész miséjét. Az istentisztelet után következett a huszárok díszmenete. Ekkor a parancsnoksáBelánszky-Demkó Péter reprodukciója got Erben Róbert alezredes vette át Lenk Alberttól, aki a miséről kijött katonai és polgári előkelőségekkel a városháza bejáratához sétált át. Miután helyüket ott elfoglalták, a három huszárszázad Erben alezredes vezetésével, a századparancsnokokkal az élen díszmenetben vonult el a városháza előtt. A lóra szokott huszároknak kissé idegen volt a gyalogrukkolás, lámpalázuk is lehetett, hisz mintegy félezer huszárcsizmának kellett egyszerre a földhöz csapódnia, túl feszesen ugyan, de szép egyenes vonalban masíroztak el a parancsnok előtt — írta az akkori sajtó. A díszmenet után a századok visszatértek a kaszárnyákba, a tisztikar szolgálatban nem lévő része pedig tovább ünnepelt a város lakosságával együtt a templomban, a városházán, majd a casinóban, este pedig a kivilágított főtéren és a Széchenyi vendéglőben. Emlékek az Árpád-kori Esztergomból Horváth István Esztergom az államalapítástól a XIII. század elejéig királyi székhely, az Árpád-kori Magyarország politikai, gazdasági és kulturális életének egyik központja. A világi hatalom mellett itt székel a magyar egyházszervezet feje, az esztergomi érsek is. A település egykori fontosságát egyrészt azok a kedvező adottságok magyarázzák, amelyek folytán a korábbi időkben is jelentős települések alakultak ki a mai város helyén, másrészt szerepet játszottak ebben a X-XII. századi politikai viszonyok is. Már a kelták, majd a rómaiak idejében erődítmény épült a hegytetőn, s alatta jelentős település alakult ki, amely egykori adatok szerint fontos szerepet játszott a környék kereskedelmi életében is. Az avarok, majd a honfoglaló magyarok is felismerték a helyi hadászati és kereskedelmi jelentőségét. Erre utalnak a városhelyen és környékén előkerült régészeti leletek. E mellett — más pannóniai településekhez hasonlóan — jelentős római épületmaradványok állhatták még, s valószínű, hogy Géza fejedelem és a Várhegyen állt egykori római castrum maradványainak felhasználásával alakította ki megerősített lakhelyét. Géza fejedelem nyugati politikájának, a nyugattal való kapcsolatok kiépítésének alkalmas színtere volt Esztergom. Nyugat felé kedvező forgalmi fekvése révén. Innét indultak Géza követei 973-ban Qued- linburgba császárhi ahol a ko- rábbi h á borúk helyett békét ajánlottak és hittérítőket kértek. Itt fogadták a hittérítőket, akik a Várhegy első keresztény templomát építették Géza palotája mellé, Szt. István vértanú tiszteletére. Itt született 969-975 körül Géza fia, Vajk, aki a keresztségben az István nevet kapta. A fejedelmi udvarban megfordult (995) a később vértanúhalált halt, majd szentté avatott Adalbert prágai püspök is. A hittérítőkkel együtt kereskedők is érkeznek Esztergomba, mely a fejedelmi vár védelmében már ekkor fontos kereskedelmi és iparos központtá kezd válni. Szent Istvánt 1001. január 1-jén itt koronázzák királlyá, s ő az, aki még ez évben megalapítja az esztergomi érsekséget, amely az általa szervezett tíz magyar püspökség feje lesz. Ettől kezdve Esztergom nemcsak királyi, hanem egyházi központ is, és egyúttal hasonló nevű — a Duna két oldalára kiterjedő vármegyének székhelye. (Kezdetben királyi ispánok igazgatják, 1270-től az érsekek egyúttal a megye főispánjai is.) A XI-XII. század folyamán alakul + ki a Várhegyen az Árpád-kori Ma- A gyarország legnagyobb szabású világi és egyházi épületegyüttese (királyi várpalota, érseki palota, fő- székegyház, káptalanház, stb.) Már a X. század végén a fejedelem, majd a király szolgáltató népei (udvarnokok), iparosok és kereskedők településeiből fejlődik ki az ország akkor egyik legjelentősebb városa. A magyar városok között a legrégibb árumegállító joggal rendelkező hely ez, melyet a királyi útkényszer folytán minden távolsági kereskedőnek fel kell keresnie, s áruit eladásra felkínálnia. Nemcsak a királyi vár, hanem az alatta fejlődött iparos-kereskedő város is nagy kiterjedésű, európai léptékű. Itt keresik fel a külföldi uralkodók a magyar királyokat, például II. Gézát 1147-ben VII. Lajos francia király (a kíséretében utazó Odo de Deogilo szerzetes leírja, hogy „a Duna számos ország kincsét és gazdagságát hordja össze a híres Esztergomba”); 1172- ben III. István királyt Oroszlán (Welf) Henrik bajor és szász herceg, valamint II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg is. 1189-ben Barbarossa Frigyest és keresztes hadait itt fogadja III. Béla király és Margit királyné. A császár seregével utazó Lübec- ki Arnold a magyarok fővárosának nevezi leírásában Esztergomot. Ebben az időben épül újjá az 1180-as években tűzvészben elpusztult királyi palota és a Szent Adalbert székesegyház." Az esztergomi vár nyugati nézete a XII. század végén, III. Béla király palotájával Elméleti rekonstrukció ^,Ü iwipKCÍt i * .1 jen tíLí \tx,i Mi.LLtKLtTE
