Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-09 / 210. szám
1996. szeptember 9., hétfő HÁTTÉR Kelei-Magyarország 3 Pozitív zabszemproba Szerintem itt a település lejáratása folyik — mondja az iskolaigazgató (2.) Harasztosi Pál illusztrációja Cservenyák Katalin Penészlek (KM) — A Penészleken elcsattant pofonról szombaton elkezdett történetből eddig kiderült: Horny ákné Kovács Éva és a polgármester közötti viszony elmérgesedése arra az időszakra vezethető vissza, amikor Hornyákné még iskolaigazgató volt, de a napközibe a húst nem a Kienikék boltjából szállította, mert nem engedtek az árából. Folytassuk most a beszélgetést a penész- leki polgármesteri hivatalban ott, ahol szombaton abbahagytuk: — Köztünk a fizetéssel kapcsolatban jött ki a probléma — mondja Klenik Sándorné polgármester. — Ebből bírósági ügy van folyamatban, amíg le nem zárul, nem tudok nyilatkozni róla. Az iskola működik, két új szakképzett pedagógus jött. Hornyákné angolt tanított, holott nem volt meg a képesítése rá. Őt nem a leépítés miatt függesztettük fel az állásából. Homyákékkal baráti kapcsolatban voltunk, de mióta megnyitottuk a boltunkat, ez teljes mértékben megszűnt. El kellett volna fogadnia, hogy engem választottak meg polgármesternek. Tudnék mondani több esetet, amiért fegyelmit kaphatott volna. Például nem jelent meg a ballagáson, voltak gondok az útiköltség-elszámolásokkal is. Én korrektül jártam el. Úgy éreztem, félre kell tenni a személyes jellegű dolgokat. Elmondhatja a véleményét az élelmezésvezető is, ezért kellett a hivatalhoz vonni a konyhát. Néhány szülőt bujto- gat, de biztos van az osztályában olyan gyerek is, aki ki nem állhatta. Az is jelez valamit: amikor pályázott az igazgatói posztra, egy támogatta, kilenc pedagógus ellene volt — ennek dacára öt évre bízta meg a testület. Keltheti a pánikot, szenzációt — nekem három gyerekem van, akiket el kell látnom. Emberileg alkalmatlan Közben megérkezik a férj, Klenik Sándor (képviselő-testületi tag): — Amikor odáig fajul egy pedagógus, amit ő a hivatalban csinált—nem akarom bántani, de nem tudom jelzővel illetni. A falu történetében ilyen még nem volt. Ott van a saját községe, Nyírbéltek. Miért erőlteti magát oda, ahol nincs rá szükség? — Emberileg alkalmatlan, mint vezető — veszi át újra a szót a polgármester asszony. — Ha az idegrendszerével gond van, akkor ha kilép az utcára és sérelem éri, tudjon emberhez méltóan viselkedni. Mindenkinek van gondja, nekem is, de tudom, hogy kell viselkedni. Hetven százalékkal jutottam be, az emberek bizalmán alapult a szavazás. □ Azt beszélik, számított ebben az is, hogy az önök boltjaiban, kocsmáiban van hitel. — Az senkire nem tartozik, hogy van vagy nincs hitel a boltban. Nincs olyan maszek, aki ne adna. Az APEH az egész községben nem ellenőrzött, csak minket. Mert rajtunk kívül még senkit nem jelentettek fel. □ Az azért furcsa, hogy az étkezési utalványokat az önök boltjában kell levásárolni. — A férjem a vállalkozó. Törvénybe nem ütközik — feleli Klenik Sándorné, és nem kíván többet mondani erről. □ Az az érzésem, félnek az emberek, hallottam, figyelik, ki kivel áll szóba, kihez jár. — Nem is tudok rá mit felelni ! Az mondhatott ilyet, aki ezzel a módszerrel él. Nekem nincs rá okom, hogy figyeltessek bárkit is — csattan fel a polgármester. — Aki ezt mondta, ökörsé- get mondott — tiltakozik Szatmári Csaba iskolaigazgató. — Ebben a faluban azonnal feltűnik az idegen, mert itt mindenki mindenkit ismer. Ez határmenti település. □ Kapott ön ígéretet arra, hogy cserébe a választási segítségért újra iskolaigazgató lesz? — Abszolúte nem kapcsolódtam be a választási kampányba és nem ígérték, hogy újra én leszek az igazgató. Ez a rágalmazás határát súrolja. Szerintem a település lejáratása folyik. (Több helyre elmegyünk még ezután a polgármester asz- szonnyal, itt egyértelműen a másik oldal nyilatkozik, az ő oldalán állnak.) Vajda érdekei Vállalta véleményét ismét a másik oldalról dr. Kiss Tibor, aki 34 és fél évig volt a település körzeti, majd háziorvosa, de tavaly szeptember óta a fővárosban él. — Nagyon keservesen érzem most magam. Az volt a hazám, nagyon rosszul esik, hogy így kellett eljönnön. De egy falusi háziorvosnak elég a munkája, nincs arra ideje, hogy kézitusában részt vegyen. Hor- nyáknéval annyiban közös a sorsunk, hogy közös volt az ellenfelünk. Ő fel akarta rázni a posványból az iskolát. Penészleken fokozottabban érvényesült a kontraszelekció, mint másutt. Aki onnan elment tanulni, nem tudott visszajönni, mert nincs munka. Az ottmara- dottakból kellett a falunak regenerálódnia. Van itt egy ember, Vajda Józsefnek hívják, neki mindig sikerült elégedetlenkedő társaságot maga mellé állítania úgy, ahogy az érdekei diktálták. Szerinte vegye megtiszteltetésnek valaki, hogy Penészleken lehet. Értelmiségiellenes hangulatot alakítottak ki. Megmutattam, azért is kitartok — sajnos. A jelenlegi polgármesternő mindenképp szeretett volna polgármester lenni. Nem volt rossz alany, már az első választáskor teljes mellszélességgel támogattam. Más nyert, akit egy év után leváltottak. Utána Nyers Jánosné lett a polgármester, aki különösebbet nem tett, de nem is ártott. Nem volt klikkeskedés, ellenségeskedés a faluban. A ’94-es választáson már őt támogattam. Ezt nagyon zokon vette Klenikné, meg is mondta. Akkor már eléggé rámenősek kezdtek lenni. Az emberek túlnyomó többsége valamiért fél. Kienikék — hangsúlyozom — nem rosszak. Sikerült nekik, rájöttek, a demokrácia olyan hatalmat ad a helyi ön- kormányzatoknak, hogy felettük nincs már senki. Abban az időben kedveskedni tudó, bájos, szimpatikus asszony volt — befutott. Most: a politizálás alatt egyértelműen az uralkodást érti. A Vajda-féle csoport áll mellette. Többször mondtam neki: Marika, nagyon rosszak a tanácsadóid. Azt válaszolta: neki nincs szüksége tanácsadókra. — A férje pedig eléggé ravasz ahhoz, hogy egy kis hitellel, engedménnyel tudjon maguk mellé állítani embereket. Értelmiségit nem tűrnek meg, csak az elvtelenek maradhatnak sértetlenül. Kialakult a jellemtelen besúgórendszer. Mindenkiben a támadót, ellenséget látják, s ezt a Vajda-féle klikk gerjeszti. Meggyőződésem, ha nem rájuk hallgatnának, alapvetően más lenne a megítélésük. Mert az emberek a felületen csak őket látják, és nem a mögöttük álló Vajda-féle sugalmazást. Ha a slepptől, ami képviselő-testület címén ott ül, nem szabadítják meg az emberek a falut, akkor baj lesz. Csakhogy a zabszempróba pozitív... Szürke kisegér □ Szót váltottunk ezután az elhangzottakról Vajda József alpolgármesterrel, aki határozottan tagadta, hogy klikkezés folyna, értelmiségiellenesség volna a faluban. — Hogy ki uralkodott ebben a községben, azt szerződéssel tudom bizonyítani — hangzik a polgármester viszontválasza. — Az előző testülettel vállalkozó háziorvosként megkötött szerződésben milliós nagyság- rendű támogatást kapott Kiss doktor. Megvolt rá az oka, hogy támogassa az előző polgármestert. Engem elmarasztal, mert mikor megválasztottak, szóltak az emberek, hogy a doktornak ingyen hordják a fát, ami nem is szerepelt az együtműködési szerződésben. Beszéltünk, ő arra hivatkozott, szóbeli megállapodás volt róla. Megmondtam, ez engem nem kötelez. Ott volt neki egy csomó erdeje, amit kárpótlási jeggyel felvásárolt. Nyilván rosszul esik valakinek, ha fent van a csúcson és jön egy szürke kisegér, aki küszöböt jelent és megbotlik benne. Én uralkodom? Egy uralkodáshoz idő kell, nem másfél év. Én a semmiből lettem az, ami vagyok. Nem én vagyok az első polgár- mester, akit le akarnak mondatni, de velem nem fogják elérni. Sőt, indulok a következő választáson is. A sikerről mondják Korunk a sikerre ösztönöz, de a sikeres élethez annak megértése kell, hogy nem muszáj mindig jól járni. Konrád György író A győztesek látását a siker, a vesztesekét a kudarc homá- lyosítja el. Porcsin Zsolt debreceni hírlapíró A siker csak alkalom arra, hogy az ember nyugodtabb lelkiismerettel ellenőrizze saját magát. Verebes István színész-rendező A siker mai értelmezésében a szellem csak annyi szerepet játszik, amennyi belőle pénzre, előnyre beváltható. Bodor Pál közíró A siker ugyanúgy kell, csak nincs hozzá pénz. Kállai Ferenc színész A siker akkor száll a fejbe, hd van helye ott bőven. Kvári Sinkó Zoltán veszprémi hírlapíró Mindig kirúgtak, ha bajnok lett a csapatom. / •* Glatz Árpád kosárlabda-edző Zöldi László gyűjtése Űj igazolvány Marik Sándor ^ zeptember közepén X megkezdi az új adó- L/ igazolványok postázását az APEH, tette közzé vasárnap az MTI. Az összesen hétmillió új dokumentumot a Központi Nyilvántartó és Választási Hivataltól átvett adatállomány alapján „személyesítik” meg. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet a hír hallatán. Ha jól meggondolom, már eddig is vagy tíz ilyenolyan fontos igazolványt kellett kéznél tartanom személyi igazolványtól a TAJ- számig, most ehhez újabb csatlakozik az adóigazolvány képében. Lassanként azt is megérjük: külön adminisztrátort kell foglalkoztatni, hogy az „átlag" emberei tudjon igazodni a hivatalos számok, iratok között. Jön- nek-mennek a méternyi hosszúságú számítógépes határozatok; talán már senki sem hiszi el, hogy a korszerű számítógépekkel felszerelt hivatalok áldásos munkálkodása következtében egyszerűbb lesz az ügyintézés, könnyebb lesz a törvénytisztelő állampolgár sorsa. Azért számíthat hazánkban klasszikusnak Murphy, mert az ember biztos lehet abban, hogy egy új hivatal nemcsak ellátja magát munkával és osztódással szaporodik, hanem előbb utóbb létrehozza a maga szabályait, számot ad nekünk (mint most), mi pedig legkevesebb öt évig vigyázhatunk minden postai befizetési szelvényre, belég- re, mert bármikor jöhet az ellenőrzés. Mintha csupa akkurátus éltanuló statisztikusból állna ez az ország. Másrészt akár örülhetnénk is. Ha az új adóigazolvány kiosztása után némileg csökkennének az igazságtalanságok, amit mostanában némi gúnnyal úgy lehet megfogalmazni: ha valaki sok milliót síből el az adóból, inkább megúszhatja a büntetést, mint ha néhány ezer forintos hiányt szed össze az állampolgár, vagy elhagy egy beléget. Reménykedjünk: talán egyszer (most?) hasznunkra is válik ez a sajátos magyar igazolványmánia. No csirió fegyőr úr! Ferter János rajza Érted haragszom Galambos Béla iaci gondokkal küsz- i-J ködnek szinte folya- A. matosan a mezőgazdasági termelők. Emlékezhetünk, volt már eddig sertés-, tej-, barack-, dinnye-, uborkamizéria, most pedig éppen érlelődik az alma-, a burgonya-, s ki tudja milyen válság. Nem újdonság ez, hiszen évente néhány ágazatban — hol másban, hol ugyanabban — rendszeresen megismétlődik. A hektikus hazai piaci viszonyok miatt amúgy is fortyogó gazdáknak már csak olyan hírek kellenek a cérnaszakadáshoz, mint például termelői igazolvány kell majd a támogatás igénybevételéhez, vagy éppen meg akarják szüntetni a kistermelők kiváltságát, az egymilliós árbevétel alatti adómentességet. Az ágazati minisztérium államtitkárának szavaiból azonban, melyek a mező- gazdasági kiállításon hangzottak el éppen megyénk kiállítósátrában, az volt kiérezhető, hogy a legfelső agrárirányítás — miközben fájdalmas vajúdások közepette hozza a mezőgazdaság működőképességének fenntartását, javítását célzó döntéseit, a maga módján még együtt is érez a termelőkkel. Ez ugyan hihetetlennek tűnhet e pillanatban például egy szatmári almáskertből nézve, ám a hallottak alapján mégis el kell higgyük. A „rossz hírek” alapjául szolgáló döntéseket is azok a szűk mozgásteret engedő ösvények kényszerítik ki, amelyeken nekünk menetelnünk kell a fejlettebb országok után, ha hozzájuk akarunk (s miért ne, ha már van választásunk) tartozni. Nem akarnak például több százezer embert lehetetlen helyzetbe hozni az általános kistermelői adóztatás bevezetésével, hangsúlyozta az államtitkár, csak azt szeretnék megváltoztatni, hogy az agrártermelői társadalomban se(!) folytatódhasson az az igazságtalanság, hogy még tízezer termelő sem volt ebben az országban, aki egy milliónál nagyobb árbevételt vallott be, de még ezekből is csupán tizenhét fizetett valamennyi jövedelemadót is. Ugyanígy észérvek szólnak a termelők regisztrálása mellett is, hisz „értetek haragszunk, s nem ellenetek”, üzenhetnék akár nekik a piramis csúcsáról. m c iff ••{-*.] Hf l 11 m Wi % jfTTÍlTi äFTl HMSM
