Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-07 / 209. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY Bizalom szerint éppen nem a bizalmi tőke ment veszendőbe. Mostanában, hogy ismét feszegetni kezdik a néhány száz milliárdos bankkonszolidáció egy szer­volt kincsesládikáját, minduntalan szembetűnik: egy fillért sem tudtak volna elkonszolidálni a mi mai ban­káraink, ha nem működik némely em­berek és csoportok között legalább ak­kora bizalmi kapcsolat, mint amilyen a velencei kalmárok idején elenged­hetetlen volt a régiség bankéletében. A dzsungel válogatott, egzotikus pálmái alatt, vagyis elnöki és vezér- igazgatói szobák mélyén, egy rövid tőmondattal tudtára lehet adni vala­kinek: nem fogjuk erőltetni annak a kölcsönnek a visszafizetését. A kama­tot ugyanitt, vagy valami nem kevés­bé meghitt helyen zsebből zsebbe már visszafolyósították. Bankáraink, mi­ként középkori elődeik, egy meleg kézszorítással pontot tettek az üzlet­re. A hiányt pedig kipótolta a költ­ségvetés. A költségvetés, aminek ilyen idegen és megszerethetetlen, mester­séges hangzása van. Olyan elidege­nítő. Az emberrel elfeledteti, hogy az ő adófillérje is benne vagyon. Még- sincs beleszólása, hogy vegyenek e raj­ta rossz követelést vagy sem. Szerencséje volt Rotschildnak, meg a másik Rotschildnak, meg az összes többinek, mivel saját bankjukban sa­ját maguk igazgattak. Magukat meg­rövidíteni nem tudták, rossz követe­lésüket a kutya se vette meg, így az­tán rákényszerültek a bankszerű bankigazgatásra. Saját magukhoz csak megvolt a bizalmuk. Mert a bi­zalom csak akkor szolgál jó ügyet, ha a megfelelő emberek között alkot összekötő kapcsot. Esik Sándor Valamelyik né­metalföldi pik­tor festményé­nek reprodukci­ója díszíti egyik bankunk kártyá­ját. Korhű ruhá­zatban nagyon komoly férfiak nézegetik az asz­talon feltornyo­zott érmeket. Egyikük kezében kis mérleg, serpenyőjén aranyrögök. Az idill szereplői a bankárok. Idealizált megjelenítésük, a látvány képi szer­kezete sugallja: nagyon tiszteletre mél­tó emberek nagyon tiszteletre méltó elfoglaltságát látjuk. Könnyű volt nekik. A gazdaságtör­ténet szerint a pénznél is értékállóbb dolog, a bizalom volt a tőkéjük. A fent említett műalkotásról is sugár­zik: ezek az emberek egymás bizal­masai. A wittembergai bankár em­berének elég volt gazdája nevét kiej­teni a firenzei bankban, megfelelő fe­dezeti igazolásnak bizonyult. Bizony, bizony — mondhatjuk ma, így mű­ködött az őspénzügyi élet. Vajon miként fonta körül a késői utódok erkölcseit a bűn folyondárja, kérdezhetnénk. Magánvéleményem Galambos Béla Zajlik az élet a magyar agrárgazdaságban. Még tart a jubileumi OMÉK ’96 a magyar élelmiszer-gazdaság legnagyobb seregszem­léje^ amely látszólag felhőtlen ünneplést murát. Ugyanakkor feszültségektől terhes az ágazat, fontos agrártörvényeket sürget­nek résztvevői. Még szerencse, hogy már az ország vezetése is felismerte, sőt a kor­mányfő is deklarálta: a magyar gazdaság válságkezelését tovább kívánják folytatni, benne elsők között tartják szükségesnek tá­mogatni az agrárágazatot. jóikor erre a beszélgetésre sor került Lakatos Andrással a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei j Agrárkamara elnökével (aki,,az egységes megyei meg­jelenést szervező bizottságnak is elnöke) Gödöllőn, ahol csu­pán a megyesátorban huszon­hét kiállító mutatja be terméke­it —jhogy a saját versenytársa­ik mezőnyében megjelenő sza­bolcsi cégeket ne is említsük — még á felénél sem tartott a tíz­napos Országos Mezőgazdasá­gi és Élelmiszeripari Kiállítás. Néhahy nap tapasztalata alap­ján mégis arra kértük, értékel­je megyénk egységes szereplé­sét az OMÉK ’96-on. □ Néhány szót talán érde­mes vesztegetni az előkészítés nehézségeire. — Az a kezdeményezés, hogy a megye mezőgazdasága Lakatos András és nagyobb beszállítói egy sá­torban jelenjenek meg, picit késői elhatá­rozással született meg, de ma már azt mondhatjuk, érdemes volt fölvállalni a szervezés nehézségeivel együtt. Nehéz volt elhitetjni a potenciális jelentkezőkkel, hogy képesék vagyunk ezt megszervezni. Nehe­zen sikerült felismertetni azokat a közös szempontokat, amelyek valóban erősíthe­tik a kiállításon való együttes megjelené­süket.: Emiatt aztán volt egy természetes tartózkodás és így a szervező bizottság munkájában is egy olyan holtpont, amikor minden kétségessé vált. Ám a megyei köz­gyűlés elnökétől kapott némi támogatás mellett sikerült a holtponton átjutnunk. gas rangú reprezentánsa is — a parlament Mezőgazdasági Bizottságának elnöke, a Magyar Agrárkamara főtitkára, a német Agrárkamarák Szövetségének a főtitkára, az FM politikai államtitkára — megtisztelt bennünket jelenlétével. De például ma be­széltem a földművelésügyi miniszterrel, aki elmondta: hallja milyen jól sikerült a me­gyénk kiállítása és mindenképpen alkalmat kerít, hogy meglátogassa (Lakos László kedden délben járt a szabolcsi megyesátor­ban felesége és amerikai vendégei társa­ságában. A szerk.). Aki eddig itt járt Sza­bolcs-Szatmár-Bereg e kis darabjában, s több-kevesebb időt eltöltött, mind megérez­te a szándékot, amivel mi ezt a kiállítást lét­rehoztuk. Mégpedig azt, hogy a megye be­mutatkozása reprezentálja nemcsak az erő­feszítéseinket, hanem azt is: van elképze­lésünk így érdemes bennünket támogatni. □ A megyei egységen, progresszív szel­lemiségen túl, amit ezek szerint sikerült ér­zékeltetnünk, tudunk-e itt láttatni a világ­gal olyan termékeket, amelyek megállják helyüket a kiélezett versenyben? — Ez a másik, amit sikerült megmutat­ni. Vagyis, hogy az a termékskála, amit ma a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ter­melő és feldolgozó produkál, az azért nem holmi szedett-vedett technológia eredmé­nye. Hanem itt vannak olyan termékek — mint például az immár a legmagasabb eu­rópai szabványnak, az ISO 9002-esnek megfelelni tudó EKO konzervek, vagy pél­dául az anarcsi FAT Kft. Jona gyümölcs ivóleve, hogy a porcsalmai Szatmár szövet­kezet tehéntejből készült csodálatos puha- sajt-féleségeit, vagy a minőségi termékfel­dolgozást a búzától a kenyérig, illetve a ga­Kutató Állomás, a kisvárdai Teichmann Telep, vagy éppen a FAT Kft. tevékenysé­gét, illetve termékeit jelentős országos el­ismerésben is részesítették. — Harmadikként beszélnünk kell arról a kulturális programról, amely ugyancsak rendkívüli módon emelte ennek a kiállítás­nak a fényét. Néhány vajai fiú a tároga­tójával, a Nyírség táncosai a csodálatos néptáncukkal járultak hozzá ehhez. De meg kell említeni azokat a kisvárdai ma- zsoretteket, akik spontán módon és sza- bolcsiságukra büszkén, olyan műsort ren­deztek itt, hogy a fél kiállítás pillanatok alatt összeverbuválódott. És még további műsort ad még itt a Banchieri énekegyüttes, az­tán a Tiszavasvári Asszonykó­rus a citerazenekarral, a vé­gén pedig a Szatmár tánc- együttes, hogy aztán vasárnap ismét tárogatóhanggal zárjuk be a megyei kiállítást az OMÉK ’96-on. — A kedvező visszhangok­ra jó példák hozhatók a GA­TE Nyíregyházi Mezőgazdasá­gi Főiskolai Kara által ide a ki­állításra szervezett tudomány napjáról, ahol a volt földmű­velésügyi miniszter Dimény Imre, vagy Dohy János, Ko­vács Ferenc akadémikusok, to­vábbi neves tudósok és Kiss Zoltán államtitkár is arról szólt, hogy jó példa az az összefo­gás a megyében, amit a tudo­mány, a különböző intézmé­nyek — így az agrárkamara, az önkormányzat — együtte­sen tesznek. Bíztattak bennünket, hogy jó úton járunk. El is határoztuk közö­sen, hogy azt az agrárágazati koncepciót, amely a megyei fejlesztési tervünknek ré­sze, prominens tudósokkal, akadémikusok­kal még egyszer átfésüljük, s ha kell min­den esztendőben folyamatosan karbantart­juk. mm ..ii-.i. in 'I i " Lett volna mit bemutatni ötszáz helyett nyolcszáz négyzetméteren is. yy □ Ezek szerint, legalább is beszélgeté­sünkig minden visszhang pozitív. Esetleg történt-e valami olyan hiba, amiről csak mi Szabolcs megyeiek tudunk? — Annyi negatívumot lehet csupán el­mondani: egy kicsit árnyat vet az örömöm­re, hogy olyan cégek, amelyek meghatá­rozó részesei a megye agrárgazdaságának és környékének, s amelyekről úgy gondol­tuk helyük lenne itt a megyei sátorban, kü­lönböző megfontolásokból fakadóan nem vállalták ezt a közös részvételt. Természe­tesen nem sértődés mondatja ezt velem, mert meg kell értsem, hogy egy vállalat vál­lalati érdekből így dönt. Legfeljebb kicsit sajnálom, mennyivel teljesebb, kerekebb lett volna velük együtt. Mert lett volna mit bemutatni ötszáz helyett nyolcszáz négy­zetméteren is Szabolcs-Szatmár-Beregnek. Szívesen láttuk volna a Szabolcstejet, a Nyidofert, akik a mi megyénkben megha­tározók. Ugyancsak szívesen láttuk volna a sátor környékén az Agroker Rt.-t, mert miként az itt kiállító Taurus-szal, velük együtt méginkább komplexitást tudtunk volna sugározni a vásárlátogatók számá­ra. De reménykedjünk, a jövőben talán ez így fog sikerülni. r »« \/ ix mm ........................ Megnyugtató, hogy objektiven döntöttünk a megyei díjak odaítélésénél, yy hónától a sertés hentesáruig tartó folyama­tában reprezentáló Szilker Kft.-t ne is em­lítsük —, amelyek bárhol megállják a he­lyüket. De a többi kiállító is mind-mind azt bizonyította, jó úton haladunk a ter­mékeink feldolgozásában, a korszerű tech­nológiák bevezetésében. Mint a megyesá­tor kiállítóinak értékelésében részt vevő zsűri tagja, megnypgvással állapíthatom meg, hogy objektiven döntöttünk a megyei díjak odaítélésénél, hiszen az Újfehértói AKTUÁLIS INTERJÚNK ló OMÉK-képet vágtunk Szimpatikus egységet és akaratot sugárzott megyénk önálló kiállítása A szerző felvétele Érdemes volt fölvállalni a szervezést a maga nehézségeivel __________együtt. m □ Végül is itt áll az OMÉK-on az a me­gyesátor, amely megyénket, nemcsak mint élelmiszer-előállító régiót mutatja be, ha­nem — e kiállításon mindenki mástól el­ütő en — mint olyan térséget is, amelyik törekszik, és szellemi, természeti, kulturá­lis értékeivel ugyanúgy büszkélkedni tud. Visszaigazolódni látszik-e ez a szándék? — Még a végén ugyan nem, hiszen 8-áig tart, de a megnyitón, két közönségnapon és egy szakmai napon már túl vagyunk. Meg kell mondjam, hogy mindhárom „mű­fajban” kiemelkedő sikert könyvelhettünk el. Azt hiszem, aki jelen volt a megnyitón az láthatta, hogy maga az az érdekesség, amelynek híre ment az országba — mi­szerint „Szabolcs-Szatmár-Bereg megye va­lami újat akar, valami sátorban akar meg­jelenni” — vonzotta ide a látogatókat. Na­gyon örülök, hogy a megnyitón, majd az azt követő napokon, az ágazat több ma­I

Next

/
Thumbnails
Contents