Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-05 / 207. szám
1996. szeptember 5., csütörtök HÁTTÉR Vigyázat, itt emberek élnek! A nyugdíjrendszer reformja a nyilvánosság majdnem teljes kizárásával folyik Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Miért is szeretné a hatalom a szociális szakmákat, amikor azok nem lojálisak, nem udvarias- kodnak, amikor visszabeszélések, amikor folyton ellentmondanak? Képviselőik az örök ellenzék szerepét játsszák. Már persze, ha játéknak lehet tekinteni a mindennapos találkozást a valóságos élet legvalóságosabb lelki és fizikai nyomorával... Csökkenő források Az egyik legtiszteletreméltóbb hivatás oktatói és kutatói négy napon át tanácskoztak Nyíregyházán. Mióta a szakma szakmává emelkedett Magyar- országon —- ennek már hat éve — a politikai elit még egyetlen tagja sem méltatta soha egyetlen rendezvényüket személyes részvételére. A jég megtört, maga a köztársasági elnök mindjárt az első napon beszélt nyíltan és őszinte érdeklődéssel a szociálpolitikusokkal. Abban a tekintetben kaptak megerősítést, hogy erre a szakmára szükség van, s tulajdonképpen valóban megkérdőjelezhető a politika és a gazdaság felvetette jelenlegi fontossági sorrend. Kár, hogy Kovács Pál exmi- niszter, országgyűlési képviselő nem tudott eljönni, így Ferge Zsuzsa, a neves szociológus, az ELTE tanszékvezetője a második napon vita helyett az előadás műfajában volt kénytelen a szociálpolitika nemzetközi és hazai közgazdasági összfüggéseit taglalni. Provokatív (ő maga használta ezt a jelzőt) gondolataiból villantunk fel most néhányat. — Nem ismeretes pontosan, mennyit tudnak az emberek arról például — vágott a téma közepébe a professzor asszony — , mi is történt a forrásokkal nyugaton. Merthogy elterjedt a hír, miszerint bezzeg hogy a jóléti társadalmakban is csökNagyón jelentősen nőttek hazánkban az egyenlőtlenségek — mondta Ferge Zsuzsa Harasztosi Pál felvétele kennek a szociális kiadások! Bár az utóbbi években kétségtelenül lelassult, de húsz év alatt 45 százalékos volt a források növekedése a mintaországokban. Tehát a forrás nem kevesebb, hanem más az eloszlása. Egy másik gyakran hangoztatott vélemény szerint a globális versenyben a magas jóléti kiadások versenyképtelenné tesznek, ami nem igaz, illetve csak részben. Nálunk ellenben —és ez tény — a gazdaság forrásoldala rendesen és igaziból csökken. A nagy kérdés az, hogy valóban oly mértékben és oly tartósan-e, hogy mint azt tapasztaljuk, az államnak visz- sza kell vonulnia. Egészen addig, hogy az önkormányzatok több mint fele nem ad nevelési segélyt... Van és nincs A vizsgálatok szerint csak mi és a lengyelek utasítják el a kérelmezőket azzal az indokkal, hogy az önkormányzatnak elfogyott a pénze. Vajon tényleg ennyire szegények vagyunk? — fogalmazta meg a szakma nevében a központi kérdést Ferge Zsuzsa. Valóban a politika diktálta prioritások az igaziak? Milyen társadalmi erőknek kell megmozdulniuk ahhoz, hogy megváltozzon az állam kiadásainak elsőbbségi sorrendje az emberek életminősége javára? Megígérte, demagóg lesz, tehát fel is vetette: milyen furcsa, hogy mire van és mire nincs az államnak pénze. Megéri-e tíz- milliárdért a családi pótlékon spórolni? Miközben két bank talpra állíthásához egy nap alatt oda lehet adni 30 milliár- dot. Hány tízmilliárd röppen ki az ablakon, mert rosszul privatizáltak... A nyugdíjrendszer reformja — tért át a közvélemény élénk érdeklődése kísérte másik ügyre — a nyilvánosság majdnem teljes kizárásával folyik. Hallunk sokat a nyugdíjpénztárakról, de arról már kevesebbet szólnak, hogy ez az áttérés mennyibe fog kerülni. A legszerényebb számításokat idézve kiderült, hogy az adófizetők minimum százmilliárdja bánja majd a változtatást. Miért van az, hogy a magánnyugdíjpénztárak felvirágoztatására könnyebben adunk ennyit, mint segélyre, családi pótlékra vagy az energiaárak kompenzálására...? Nagyon jelentősen nőttek hazánkban az egyenlőtlenségek — szinte szétfeszítik a társadalmat. No meg ott vannak az adatok! A Világbank szakemberei, akik készítettek egy jelentést a magyarországi szegénységről és szociális támogatásról, olyan KSH-s statisztikai információk alapján dolgoztak, melyek Ferge Zsuzsa szerint jövedelemeloszlási elemzésre nem alkalmasak. Ha nem vagyunk elég éberek, s a valóságot sem látjuk elég hitelesen, akkor kiabálhatunk mi a nemzetközi piacon szegénységről és egyenlőtlenségről! A dokumentumban egyébként megállapították, hogy nálunk a szegénység a szegénységi küszöb közelében koncentrálódik, azaz a szegénységi küszöb alatt élők átlagos jövedelme, illetve kiadása nem sokkal marad el a szegénységi küszöbtől. Kevés a pénz — Kétségtelen, kevesebb az elosztható pénz, ám egy dolgot figyelmen kívül hagynak a vezetés legfelsőbb köreiben: fontos dolog a gazdaság, de itt emberek is élnek — mondta Ferge Zsuzsa. Jurtapelda Galambos Béla j agy szerű érzés volt a l\/ gödöllői mezőgazda Y dasági kiállítás múlt heti nyitó napján Szabolcs- Szatmár-Bereg megyeinek lenni. A központi protokollt követő külön megnyitónk híre—amely ízlésesen, látványosan berendezett megyesátrunkban neves vendégek részvételével, s az aranyos kisvárdai mazsorettek, a fergetegesen táncoló Nyírség néptáncegyüttes és vajai Rákóczi tárogatóegyüttes édes-búsan hívogató muzsikájától kísérve zajlott le — futótűzként terjedt el az OMÉK-on. Jöttek is az emberek, köztük más megyei agrárszakmabeliek éppúgy, mint egyszerű kíváncsiskodó vásárlátogatók, hogy megnézzék: mi történik abban a kiállítás szélén álló sátorban? Gondolom, furdalta az arra sétálókat a kíváncsiság: vajon kik lehetnek ezek ott abban dombtetői termetes, modern jurtában, amelyből meszire árad a jó hangulat? Ahol valami jóleső otthonosság, együvé tartozás érzése kerítheti hatalmába a belépőt akkor is, ha netán soha nem járt az országnak ezen a keleti végén. Abban a régióban, amelyről eddig többnyire csak az elmaradottságára utaló hírek jutottak el a más vidékeken lakók fülébe. Ahol ellentétben az ilyen nagy vásárokon szokásos hatalmas, ám éppen emiatt sokakban mégis afféle magány érzetét keltő forgataggal, valami meghittség érinti meg a vendéget midőn almával, pogácsávalfogadják és rokolyás lányok tessékelik kedves szavakkal beljebb. Invitálják, nézze meg mi mindent tud adni az országnak, s világnak Szabolcs- Szatmár-Bereg. Mit tud kínálni enni- és innivalóban, agrárszakmához kapcsolódó tudományos szellemi értékekben, no meg, a mező- gazdaság tágabb értelemben vett környezetébe szervesen beletartozó természeti szépségekben bővelkedő tájban, kultúrában. Végül nem hallgathatom el az egyik vendég szívmelengető véleményét: „megyesátratok mindenen túl egy nagyszerű példát ad arra, létezik még Magyarországon összefogás egy nemes ügy érdekében”. Hamleti kérdés: írni vagy nem írni... Ferter János rajza Sokat vagy keveset Kovács Éva A z itt a helyzet kérem, hogy ma már sokat kell lopni, mert keveset nem érdemes — mondja öreg ismerősöm, majd legyint egyet, s hosszas magyarázkodásba kezd. Olvasta az újságban, igencsak megússzák a büntetést azok a bankok, amelyekről nemrég kiderült, mennyire köny- nyen bántak a közpénzekkel. Napok óta főcímes a téma: az Állami Számvevő- szék múlt héten nyilvánosságra hozott beszámolója szerint súlyos milliárdok tűntek el a pénzemberek, pénzintézetek keze között. Az úgynevezett bankkonszolidáció igencsak felemásra sikeredett, hiszen szinte valamennyi vizsgált banknál találtak súlyos vagy még súlyosabb hiányosságokat. A FIDESZ Polgári Párt egyik illetékese ugyanakkor nyilatkozatában sejtetni engedi, hogy amiről most hallunk és olvasunk, az csak a jéghegy csúcsa, s mivel minden vizsgált banknál talált a Számvevőszék kisebb nagyobb hibákat, „ vagy a szúrópróba talált telibe, vagy a legtöbb bank konszolidációjánál akadhatnak problémák” . A hír kipattanása óta csak úgy röpködnek a milliárdok, a keresett, de soha meg nem talált forintok, az újságot olvasó, tv-t néző ember meg csak kapkodja a fejét. Mindeközben lapunk hasábjain is szinte naponta olvasható: megyénkben is szaporodnak a razziák, s mint egyik telefonálónk felháborodva mesélte, a határ menti települések lakóit már a dűlőföldeken is motozzák, ellenőrzik. Azt keresik, hoztak-e odaátról dohányt, szeszt, vagy éppen egy tank- nyi benzint. Ha összevetjük a bankok elherdált milliárdjait, meg a seftelők pár kartonos cigarettazsákmányait, joggal gondolhatjuk, Bánk-bán óta a helyzet nemigen változott. „És aki száz meg százezerét rabol, bírája lészen annak, akit az éhség garast rabolni kényszerített..." — hangzik Tiborc panasza, amelynek orvoslására vele egviitt még jócskán kell várnunk... I k í#J * J* J | I M Rí á ti 1* I ül I i í .rí f R I i *1 * I iHm Hoppá, vízimotor! Kommentár .................................................. ...........
