Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-30 / 228. szám

1996. szeptember 30., hétfc HÁTTÉR A Világb<és a Marabu kazán A korszerűbb, sokoldaliasabb szintű szakmai tudásért, felkészültségért Kállai János Ibrány (KM) — Van mosta­nában egy áhítattal ejtett ki­fejezés szakoktatási körök­ben: világbanki program. Magára valamit is adó szak- középiskola vagy szakmun­kásképző intézet igyekszik legalább az úgynevezett „kö­vető” tanodák sorához csat­lakozni, merthogy: a külön­böző projectek a korszerűbb, sokoldalúbb, magasabb szin­tű szakmai tudást, felkészült­séget vannak hivatva megte­remteni. Az ibrányi Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközépisko­la sem tétlenkedett, ami a pro­filigazítást illeti. Szakmai profil Éveken át — mint megyénk egyik legkisebb középiskolája — beiskolázási gondokkal küszködtek; az intézmény ta­nulói összlétszáma esetenként nem érte el egyik-másik nyír­egyházi, frekventált gimnázi­um egyetlen évfolyamának a létszámát sem. — A közgazdasági és infor­matikai (programozói) szak­irányt 1993-ban vezettük be — mondja Fekete Dániel igazga­tó. — Azóta nincsenek lét­számproblémáink. Két osz­tálynyi tanulót vettünk fel az idén is. Jelenleg minegyik év­folyamon párhuzamos tanuló- csoportokban folyik az okta­tás; 233 diák jár hozzánk, mint­egy ötvennel több, mint a csak gimnáziumi időkben. — Két évig a gyerekek ala­pozó képzésben vesznek részt. Ez tartalmában majdnem telje­Gya: informatikusok sen igyományos lú pénztámogatásokat mind a gimrással. A má­sodik dönteni ar­ról, hiumi vagy a szakit kíván to- vábbuló. A szak- közejábbi két al- tematrogramozó- it és ügyintézőit). Az idaz első diák- jainkiben a szisz­témáik. Szánika □ Vor cipőipari, aztárvfilt szándé­koz taői ért döntöt­tek vedasági és in- fornumellett? — ;pes állomá- nyunláziumi idők­ben i.volt az átlag­nál. 'nnak számí- tásteccializálódott tanár: A fejlesztési cé­számítástechnikai ágazatunk­ba” fektettük be. És még egy fontos dolog: a környékünkön kapósak lettek az informatiku­sok, a közgazdasági képzettsé­gű emberek. Szóval: részünk­ről nem volt rossz a döntés. □ Az új struktúrájú, tartalmú és célrendszerű szakképzés fel­tételezi az idegen nyelvek ma­gas óraszámban végzett okta­tását. Ezt illetően: mi a helyzet önöknél? — A nyelvoktatás mint pre­ferált terület szerepel iskola- koncepciónkban. Nyelvi labo­ratóriumunk van; a nyelvkíná­lattal sem kell szégyenkez­nünk. Orosz, olasz, angol és német nyelv szerepel a palet­tán. A diákok — persze némi divathatásra is — zömükben az angolt választják, pedig a töb­bi nyelv oktatásához relatíve jók a feltételeink. A szakmai KormányHület a gazdaságnak Zürich, Bécs (MTI) — A Ne­ue Zürcher Zeitung (NZZ) sze­rint a magyar kormány által most jóváhagyott 1997-es költ­ségvetési tervezet nemcsak az 1995. márciusi takarékossági programot folytatja, hanem bi­zonyé is akar adni a ga/ekedésének. A nügyminiszté- rium ;atja, hogy a költsény a hazai összte) legfeljebb 3 százakzel Magyar­ország teljesíti a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértőivel kialkudott feltételeket. A lap elemzése szerint Ma­gyarországnak 1995-ben a szi­gorú takarékossági politika ré­vén sikerült megállítania az ál­y j asárnap reggel. A szo- ■ / kottnál korábban éb- V redt. Elmaradt a hét­végeken megengedett lustál­kodás. Mikor megcsörrent az óra, hirtelen megijedt, hogy elkésett. Aztán kitisztult az agya, s összeállt a kép, már tudta: ráér még egy kicsit... Kint a barátságtalan őszi szürkeség nem ösztönözte jó­kedvre. Morcossága a tükör­be nézve még fokozódott. Bosszús is volt meg izgatott is. Nagy dologba vágta a fej­szét, eladja a jó öreg Mancit. No nem valami élő személy­ről vagy állatról van szó. A Manci egy Trabant, s már hat éve szolgálja a családot. Na­gyon „összenőtt" a gyerekek­kel is. Mindenki sajnálja, az asszony még meg is könnyez­te, de végül megszületett a döntés, s a tízéves Opel is ki van már nézve. Tegnap annak rendje mód­ja szerint kiglancolta a jár­gányt, még ki is porszívózta. „Ne mondják, hogy valami suttyóé voltál. ” — mondta tö­röl getés közben. S alig tudta Morzsit, a kis tacskót távol tartani, hogy be ne másszon az ülésre. — Komám, még neked is hiányozni fog ugye. — simo­gatta meg szabad kezével a hűséges jószágot. IVhiúsult vásár Azn, a várható ár msa volt a leg- nagyt. Kétszázról indubb is az anyó­sa sz ér. Igaz nem igen dott el a ma­ma, cosnak tartja magdegfontosabb kitarsztalni a tu- lajdGÓ tanáccsal a papaodott, ő a ló- vásáiatait adta át. Hiáb neki, ez nem ló, hizék a fogát... „Ló nem mindegy fiamsm volt olyan állatel ne tudtam volneni.” Miakart lenni az alkunosszas lebe- széléradt otthon a két „deséggel a két gyeredült a jármű az udg az eső is el- kezde — $esen dolgoz­tál/—> a csendet az asszomostad le! — A férjiyögött vala­mit al. S hozzátette értheartatok új au­tót! Talett volna ha hallggy felcsattan­tak gr az asszony egy ara piacig volt mit megemészteni. Már csak nekik van Trabantjuk, külö­nösen ilyen kisliba zöld, még a Kovácsék is „Rónával” jár­nak. Hiába az érv, az olcsó­ság a takarékosság... — Be sem férünk ebbe a PVC-dobozba. Nézd meg a fiú lába majdnem kilóg az ab­lakon. Tudod, hogy jövőre Görögbe akarunk menni, ez­zel induljunk a nagy útnak? Csak, így PVC-doboz, pe­dig hány száz kilométeren volt hű társuk, de hiába a többség akarata előtt neki is meg kellett hajolni. Már messziről feltűnt a hosszú ko­csisor. Lassan haladtak előre az autók. Végre beértek, kifi­zették a helypénzt. Az asszonynak ez sem tetszett: mi az, még el sem adtuk és máris megvan az első kia­dás. Rengeteg jármű sorakozott már fel, a legjobb Mercede- sektől az Audin át a Skodáig. Trabant alig. S bizony pirult is kicsit mikor beállt két bö- höm nagy csoda közé. De hi­ába, a piac az piac, és ha el akarja adni... — Itt majd a kutya sem ve­szi észre, valahol elő! kellett volna helyet keresni! Mert te mindig ilyen tutyi-mutyi vagy!—sorolta a megszokott érveket az asszony. — Ugye nem hoztál papírt sem, nézd meg mindegyikre ki van téve az ár. — Nem kell az, majd meg­mondjuk. ha lesz érdeklődő — válaszolta. — Elmegyek szétnézni. S neki indult a so­roknak. Látott is néhány Tra­bantot, de az árukat nagyon olcsónak találta. A miénk megér vagy száz- százhúszez­ret, gondolta. — Gyere apa, mert anya eladta Mancit! — érte utol a kisebbik fia. Meggyorsította a lépteit. S valóban egy középkorú férfi, éppen kezet csókolt a felesé­gének, amikor odaért. — Tiszteletem Uram! Meg is egyeztünk a Nagyságos asz- szonnyal. Adok érte hetvenet. — Hetvenet — hebegte —, de hisz százban egyeztünk. Szó sem lehet róla, ennyiért nem adjuk! y j égül a vevő, látva I / a férj makacsságát, V odébbállt, s bizony ké­sőbb még azt sem kérdezték meg mit akarnak. Hazafele a fiúk a hátsó ülésen hancúroz- tak, csak az asszony mondta a magáét. O pedig csak szorí­totta a kormányt... Harasztosi Pál archív felvétele képzés személyi feltételei sem rosszak. Talán elég, ha annyit mondok: nem szorulunk sem­miből külső óraadóra. Harmincöt év... □ És a tárgyi kondíciók? Mint megyei fenntartású intézmény mire, milyen mértékű pénzeket kapnak a működtetéshez, a karbantartáshoz, az esetleges fejlesztésekhez? — Egyik nagy nyűgünk: még mindig a harmincöt esz­tendőt szolgált, széntüzeléses Marabu kazánnal fűtünk. 1997-re várható, hogy ráköt­nek bennünket a gázhálózatra. A tornatermünkre is ráférne egy alapos felújítás: harmincöt éve ott csak a meszelés jelen­tette a karbantartást... De meg­lesz rá a pénz, így tudjuk; az összegből aztán lehet, hogy futja majd a nyílászárók cseré­jére is. Kevésbé Ésik Sándor j-y iváló magyar áru — olvasom, hallom, a A V legújabb kiváló ma­gyar ötletet. Volt ugye vala­mikor a KAF, a Kiváló Aruk Fóruma. Mint ahogy a di­vatban nincs új, jelszóban is vissza-vissza térünk az ala­pokhoz. Ebből ^ett akkori­ban Különös Aruk Fóruma, mert hamarosan kiderült: sem a Tiszta Udvar Rendes Ház táblától nem lesz tisz­tább és rendesebb az udvar, sem a cédulától minőségibb az árucikk. Dehát ötlet kell... Hiszen van aki ebből kénytelen a családját eltar­tani. Ha pedig rossz napja van, rossz ötlet születik. Mintha az ötlettől kapna lábra a magyar ipar. Kinyíló határok között, le­épülő vámok korában ötle­tes kis emblémáktól remél­ni, hogy majd a vásárlónak az elegendő lesz elfordulni a világmárkától, naivság. Kü­lönösen, ha a mindeközben a vásárlóerő két számjegyű százalékokkal esik. Ezért a kevesebbért vegyünk gyen­gébbet. Na ne... Még akkor se, ha első pillantásra nem látszik demagógnak a jel­szóhoz csatolt szlogen: ettől marad meg a magyar mun­kahely. A világszínvonaltól mind jobban lemaradó árut termelő munkahelyet ilyen áron fenntartani nagyon messze esik ugyan az észak­koreai és az albán önfenn­tartási reflextől, de egyazon logikával épül fel. Még szerencse, hogy a magyar embernek ha ma még kevés is a kiváló ma­gyar áruja, azért kiváló ma­gyar ösztöne van arra: nem bedőlni az ilyesfajta kampá­nyoknak. Mi több tudomást se vesz róla. A híradó alatt olyankor gondol valami másra, vagy megy ki a sö­rért, az újságban elsiklik a szeme az ügyet taglaló cikk fölött. Nem is éri el az inger­küszöbét. Ha valami okból mégis halványan megragad benne, másnapra, amikor elmegy a boltba, fel se me­rül benne, hogy a jó helyett a kevésbé jót válassza. Akár magyar az áru, akár nem. Felnőtt emberekről van ugyanis szó. lami költségvetés és a folyó fi­zetési mérleg vészes deficitnö­vekedését, de az ország súlyos árat fizetett: a 1994-es 3 szá­zalékról 1995-ben 1,5 száza­lékra csökkent a GDP-növeke- dés. Hoppá! Ferter János rajza Akkor szüret! Nyéki Zsolt M ár a rendkívüli el­nökségi ülés szo­katlan időpontja is jelezte: súlyos kérdésekben kell döntést hoznia az Alma Terméktanácsnak, s bármi­lyen eredménnyel is állnak fel az asztaltól szombaton a tárgyaló felek, annak ko­moly következményei lesz­nek. Az alma szürete majd’ egy hónapot csúszott idén, s ebben csak elenyésző szere­pet játszott a szokatlanul hűvös időjárás. Nagyobb baj volt az, hogy a szezon in­duló árai a termesztők több­ségének veszteséges évet ve­títettek előre, a gazdák így inkább vártak. Hogy mire, azt maguk sem nagyon tud­ták, de a tanácstalanságuk az idő múlásával, s az alma érésével keserűségbe vál­tott, s az esetleges megmoz­dulás burkolt célzásai az el­múlt napokban leplezetlen fenyegetésekbe csaptak át. Hogy ettől ijedtek-e meg a kormány tagjai, vagy csak amolyan hét krajcár módjá­ra sikerült találni némi pénzt a közös tarisznyában, azt nem tudni, de tény: ha nem is az eredeti javaslat­ban szereplő támogatást, de komoly segítséget sikerült kicsikarni a központi költ­ségvetésből. Ezzel a támo­gatással megindulhat — a tovább már egyébként sem nagyon halogatható — szü­ret, s bár busás haszonra nem tesz szert a támogatás­sal megcélzott termesztő, talán a kedvét, hitét sem ve­szíti el. Ugyanakkor azt is tisztán kell látni: a problé­mák orvoslása csak ideigle­nes, egy robbanásig feszült helyzetet sikerült csupán enyhíteni, s ha jövőre min­den az eddig megszokott mederben csordogál, ha­sonló gondokkal nézhetünk szembe. Egyelőre örülhetünk a pillanatnyi eredménynek, bár kétségek merültek fel, hogy valóban eljut-e a ter­mesztőkhöz a támogatás, s nem a közvetítő kereskede­lem húz majd hasznot ebből is. Nos, ez ismét a felapró­zott 'termőalapok veszélyé­re, nem ritkán életképtelen­ségére hívja fel a figyelmet, hiszen be kell látni: az az idő, amikor a fa alól önzet­lenül, legfeljebb egy üveg pálinkáért vitték el az olyan­amilyen termést, az már el­múlt. ■ m \ f »x­------------------------———-----r—■— -----— ------­■ Keiéllagyarorszag 3JHI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents