Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-28 / 227. szám

vélhetnék: jogviszonyban vagyok a távhőszolgáltatóval, megrendeltem a szolgáltatást, elfogadom és évek óta bankszámláról, látatlanban kifizetem a számláit; miért nem fűt? Ki szegi meg a megállapodást? Jogi csűrcsavar esetén talán az ügyfél mellé állna az állampolgári jogok biztosa is, aki legalább olyan járatos a jog útvesztőiben, mint azok, akik a jogra hivatkozva hozzák hátrányos helyzetbe mások miatt a jószándékú ügyfelet.

Azonkívül beszélni kellene már arról, miért gyenge színvonalúak és egyoldalúak a fogyasztóval kötött szerződések, amelyek (az áraktól eltekintve) lényegében harminc éve változatlanok, holott körülöttünk időközben szinte minden megváltozott. Nehéz felfogni például, miért nem lehet olyan távhőszámlát adni, amit külön kiképzett szakértő magyarázata nélkül megért az ügyfél. Addig is jó lenne egy fogyasztói érdekvédelmi szervezet...

Foglalkozni kellene azzal is, miért oly erőtlenek a távhőszolgáltató próbálkozásai az, egyéni méréssel kapcsolatban. Miért épülhetnek egyáltalán még közös mérők? Tíz-húsz éve tudhatja, akit érdekel, hogy a jövő az egyéni mérőké, de csak kifogásokat hallunk miért nem lehet bevezetni. Akinek sok millióval tartoznak megrendelői, tegyen többet annál, minthogy alkalmi lakóközösséget büntet nem-szolgáltatással hanyag ügyfelei miatt. Adjon be pályázatokat, harcoljon ki önkormányzati, állami pénzeket, ajánljon alternatívát és ösztönözzön fogyasztót a beszerelésre. Es ne mondja azt, hogy nem lehet kikapcsolni (vagy minimumra csökkenteni) a nem fizetők radiátorait, melegvízcsapjait, hiszen a technika mai állását tekintve ez már több, mint anakronizmus.

Szerintem azért ilyen ma a helyzet, mert kényelmes. Langymeleg.

Marik Sándor

Vigyázó tekintet keletre

Minisztériumi szakértő a területfejlesztés gondjairól, terveiről

MAGÁN VÉ LE M É N Y

Langymeleg

Vége a csőriének, pihennek a kardok: a hideg szeptember Nyíregyházán is meghozta a szokásos és azóta már tova is tűnt „távhő” kontra családok konfliktust. A társasházak nagy részében fűtenek. Megint nehezen jött össze (ha összejött) a szükséges aláírásgyűjtemény. Gyanítom, ha nem történik valami lényeges fejlemény, jövőre is lesz huzavona. Tehát már most kell a jövőről beszélni, s főképpen arról, miként csökkenthető a tisztességesen fizető állampolgár kiszolgáltatottsága.

Megértem én, rossz, hogy a „távhőnek tetemes a kinnlévősége”, sőt azt is: jobb volna, ha a rendesen fizető fogyasztók még be is hajtanák számára más, hanyag ügyfelek tartozásait. Jól hangzó hivatkozás az „egyetemleges felelősség” elve, de egyáltalán nem biztos, hogy ma is megállná helyét a bíróság előtt — jó lenne talán egy próbaper. Sőt, akár én is peSzala Endre: — A támogatások több mint 90 százaléka a keleti országrészbe, döntően Szabolcs és Borsod megyékbe irányul

Nagy Gábor (ISB) felvétele

AKTUÁLIS INTERJÚNK

ben hogyan jellemezné térségünk három megyéjét?

— Borsodban korábban viszonylag gyenge volt a helyi aktivitás, de a megyei területfejlesztési tanács 1994-ben Phare-segít- séggel történt megalakulása ugrásszerű előrelépéssel járt, mozgásba hozta a helyi erőket a kamaráktól kezdve az egyetemig. Nagy eredménynek tartom, hogy az integrált Szerkezetátalakítási programot kidolgozták, ezzel jelentősen javult a megyei intézmények munkájának összehangoltsága is. Hasonló folyamat játszódott le Szabolcsban, ott is létrejött a tanács, nekik is van már átfogó stratégiájuk és részletes feladattervük a fejlesztésre. Ennek megvalósításához a kormányzat is keresi a forrásokat.

□ A térség változatlanul súlyos gondja azonban a munka- nélküliség magas aránya.

— Ennek megszüntetése érdekében elsőbbséget élvez a gazdaság élénkítésé, a jövedelemtermelés, ami munkahelyeket eredményezhet. A legfőbb cél az, hogy ezekben a megyékben meginduljon az önfejlődés folyamata, és ne csak az állami támogatásra kelljen hagyatkozniuk. A Phare és a kormányzat is szorgalmazza, hogy ún. fejlesztési régiók alakuljanak ki. Új fejlemény, hogy öt megye — Heves, Szolnok, Borsod, Hajdú, Szabolcs — összefogott közös fejlesztési elképzelések megvalósításáért. Ezt a Phare is támogatja. Nagy szerepe lehet a nemzetközi kapcsolatok bővítésének, a határ menti együttműködésnek, amiben azonos a magyar kormány és az EU álláspontja.

□ Az Európai Unió működésének egyik pillére a regionalitás elve, azaz a területi egységek közötti közvetlen kapcsolatok támogatása, ami a decentralizációt és a kiegyenlítődést szolgálja. Magyarország jövendőbeli EU-tagságát feltételezve elképzelhető, hogy a majdan létesítendő regionális kapcsolatok révén az elmaradott térségek új fejlesztési lehetőségekhez jutnak?

— Hogyne. A magyar területfejlesztési törvény máris az EU-elvekre épül. Ez a döntések decentralizációját, a különböző állami, helyi és nemzetközi források összehangolását — ez az addicionalitás elve — jelenti. A határ menti kapcsolatok szakmailag és pénzügyileg is ugrásszerű javulást hozhatnak ezekben a régiókban.

□ Csakhogy ezek a megyék Szlovákia, Ukajna és Románia, tehát viszonylag elmaradott országok mellett fekszenek. Mi jót hozhat nekik így ez az együttműködés?

— Ezeknek a térségeknek is megvannak a maguk erős adottságaik. Ha az említett keretek között kezdünk el dolgozni, ebből előnyünk is származhat. E térségek piacokat jelentenek, másrészt közös vállalkozások, infrastrukturális, idegenforgalmi beruházások indulhatnak el. Az EU kohéziós alapja arra szolgál, hogy a tagországok és a szomszédos országok határ menti együttműködését támogassa. Mint ahogyan ez' most Ausztria és Magyarország kapcsolataiban érvényesül.

Az éles szemű megfigyelők Magyarországon hovatovább két országot látnak: a Dunán túlit és az innenit. A két országrészt nemcsak Európa legnagyobb folyója, hanem a fejlettségbeli különbségek is elválasztják. Vajon véglegesnek tekintendő-e a kelet-magyarországi térség leszakadása, vagy van remény a felzárkózásra? Milyen politikát folytat a kormányzat? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Szala Endrétől, a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium településfejlesztési főosztályának vezetőjétől, aki 1969 óta foglalkozik a témával.

□ Mit lát a minisztériumból, ha vigyázó tekintetét előbb nyugati, majd keleti irányba veti?

— Gazdasági fejlettség és infrastrukturális ellátottság szempontjából kétségtelenül kedvezőbb helyzetben van a Dunántúl. A területfejlesztés mint a gazdaságpolitikai része azonban korábban is megkülönböztetett figyelmet fordított a keleti országrész felzárkóztatására.

□ Ha ez így volt, akkor hogyan jött létre ez a nagy különbség?

— Ez a régebbi helyzetből következik. Sok térség gazdasági szerkezete egyoldalú volt, elég, ha Borsod megye bányászatára és kohászatára utalok. Súlyos helyzetet teremtett a keleti piacok elvesztése is. Ezeknek a hátrányoknak a felszámolása időt igényel. De a támogatások több mint 90 százaléka a keleti országrészbe, döntően Szabolcs és Borsod megyékbe irányul.

□ A rendszerváltozás megnyitotta a határokat a külföldi tőke előtt, s büszkén emlegetjük, hogy Magyarország a szomszédos

^ A külföldi tőkét különböző kedvezményekkel igyekszünk a térségbe vonzani.

államoknál jóval több befektetőt vonzott. Ennek szépséghibája a keleti országrészek szempontjából az, hogy az érdeklődés megállt a Dunánál. A tőke természetesen ott jelenik meg, ahol a megközelíthetőség, a munkaerő és az infrastrukturális ellátottság kecsegtetőbb feltételeket kínálnak. Mégis, mit tud tenni a kormányzat az aránytalanságok megszüntetése érdekében?

— A keleti országrész infrastrukturális ellátottságában jelentős fejlődés történt, e téren közeledés tapasztalható. Kormányzati lépések irányozzák elő például az M3- as autópálya építésének felgyorsítását. A külföldi tőkét különböző kedvezményekkel igyekszünk a térségbe vonzani, hiszen elavult gazdasági szerkezetű, súlyos munkaerőgondokkal küszködő térségekről van szó. Ilyen kedvezmények a visszatérítendő, vissza nem térítendő hitelek és a kamattámogatások, amelyeket bel- és külföldi vállalkozók megkülönböztetés nélkül igénybe vehetnek. Emellett társasági adókedvezmények is érvényesülnek.

□ Ön 1991 óta dolgozik a minisztériumban. Milyen különbséget lát az Antall-, illetve a Horn-kormány településfejlesztési politikája között?

— A szakmai célok nem változtak, de alapvetően átalakult a területfejlesztés intézményrendszere, eszközrendszere és tervezési rendszere. A településfejlesztési és területrendezési törvény idei elfogadásával megteremtődtek a fejlesztések koordinációjának középszintű intézményei, a már említett megyei területfejlesztési tanácsok, a források pedig decentralizálná váltak. Jelenleg két közvetlen támogatási forma van: a területfejlesztési célelőirányzat, amelyről a megyei tanácsok döntenek, illetve a

A határ menti kapcsolatok szakmailag és pénzügyileg is ugrásszerű javulást hozhatnak,

területi kiegyenlítő támogatás. Ez utóbbi közvetlenül a súlyos helyzetben lévő ön- kormányzatokat segíti, amelyek körét szintén a megyei tanácsok határozzák meg.

□ Néhány hónappal ezelőtt, a támogatási összegek nyilvánosságra hozatalakor, néhány nyugati megye hangosan tiltakozott az „aránytalanság” miatt.

— A törvény egyik célja a megyék felzárkóztatása. Az arányok megállapításakor a megyék lakónépességszámát, az egy főre jutó bruttó hazai termék értékét és a kedvezményezett hátrányos helyzetű térségek (elmaradott, ipari szerkezetátalakítással érintett, mezőgazdaság-vidékfejlesztési, súlyos munkanélküliségű térségek) népességszámát vettük figyelembe. Ennek következtében a keleti megyék mindkét keretből lényegesen jobban részesedtek, hiszen ott a legsúlyosabb a helyzet. Ugyanakkor a Phare-program a nyugat-magyarországi megyékre is kiterjed, a tiltakozást tehát ennek fényében célszerű értelmezni.

□ Érzékeltek-e lobbizást, tehát az érintettek részéről erőteljesebb nyomást az arányok megállapításakor?

^ A Phare és a kormányzat is szorgalmazza, hogy ún. fejlesztési régiók alakuljanak kiv. ••

— Nem. Ez objektív elosztási rendszer volt, de a következő években az Európai Unió gyakorlatának megfelelően fokozatosan bevezetjük a programfinanszírozás rendszerét, ami nem általános mutatókra, hanenJ a helyi kezdeményezésekre épül majd.

□ Ez döntő változást hoz majd. Ilyen gyakorlatot az EU országai már évek óta alkalmaznak a kétoldalú kapcsolatokban, például a kulturális egyezményekben. így csökken a központi elosztás szerepe, az érdekek megfogalmazása és érvényesítése az adott térség szakembereinek leleményességén és felkészültségén múlik. E tekintetTuri Gábor