Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-23 / 222. szám
I >7b. szeptemDer 23., hétfő HÁTTÉR Besárgultak a rendszámok Felügyeleti tapasztalatok a kamionstop ügyében • Januárban újra kezdődik Többnyire rendőrökkel, máskor önállóan ellenőrzik a nehéz tehergépkocsikat Elek Emil felvétele Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — A rendőrök mellett a közlekedési felügyelet munkatársai szintén rendszeres ellenőrzéseket tartanak a közutakon, együtt és egymástól függetlenül is. Ez persze csak egy része tevékenységüknek, hiszen különböző hatósági feladatokat is ellátnak. Ezúttal két olyan témáról kértünk információkat, melyek sokakat érintenek: a hétvégi kamion- illetve tehergépkocsiforgalom korlátozásáról, illetve az úgynevezett sárga rendszámok kiváltásáról. A megyei közlekedési felügyelet két szakemberétől, Olasz Tamástól és Sasfalvi Tibortól kaptunk tájékoztatást. Akcióban Szeptember elsejétől december 31 -ig nincs érvényben a nehéz tehergépjárművek hétvégi forgalomkorlátozása, a nemrég véget ért, kísérleti jellegű „kamionstop” — országosan — ellentmondásos érzéseket váltott ki. Január elsejétől viszont — legalábbis a tervek szerint — ismét életbe lép a korlátozás. Szabolcs-Szatmár-Beregben folyamatosan tartottak akciókat a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési rendőreinek segítségével, ezeket főként a határátkelőhelyek környékére összpontosították, de másutt is jelen voltak. Összesen 268 járművet ellenőriztek. Szabálytalanul 57 közlekedett, közülük 36 esetben rendőri, 21- szer pedig közlekedési felügyeleti intézkedésre került sor. Nyolc olyan eset fordult elő, amikor hiányosság gyanúja merült fel, de utólag igazolták ezeket. A tapasztalatok azt mutatják: különösebb esemény, rendzavarás nem történt ebben az időszakban, nem volt jellemző az úgynevezett „lopakodó közlekedés”. Érdekesség, hogy a szabálytalanul közlekedő tehergépkocsik elsősorban a jugoszláv utódállamokból kerültek ki. Helyszíni bírsággal sújtották, illetve parkolóba irányították őket. A költségkímélés volt az oka annak, hogy a korlátozás első időszakában ukrán és orosz kamionosok parkolókban, illetve főútvonal melletti leágazásokban várakoztak. A hétvégi tilalom miatt az átkelőnél a mai napig nem hozott teljes körű megoldást a megépített kamionterminál — szűrhető le a tapasztalatokból — bár a kijelölt biztosította a jelentkező igényeket, a tartalék pedig a korlátozás utolsó időszakában minimális számú járművet fogadott be. Az volt megfigyelhető, hogy a nemzetközi forgalomban részt vevő járművek igyekeztek péntek estére elérni az átkelőt vagy a terminált. Ennek az lett az eredménye, hogy 2-300 kamion is állt a határhoz vezető sorban. Hétfőre viszont szinte megszűnt a várakozás, mivel a tilalmi időszakban csak a jogszerűen közlekedő járművek növelték a várakozók számát. Terminál A terminál meglétének pozitívuma abban jelentkezett, hogy megközelíthetővé vált Záhony, s a várakozó sofőrök megfelelő szintű körülmények között tölthették idejüket a kilépésig, illetve belépéskor a korlátozási idő leteltéig. Az úgynevezett sárga rendszámok kiváltását a legtöbben az utolsó napokra hagyták, feszített a munkatempó ellenére is várakozni kellett, hogy az igénylő megkaphassa. Sárgulnak Ez a hosszú várakozási idő és sorbanállás mára megszűnt, a belföldi árufuvarozói engedélyek kiadása folyamatosan történik napjainkban. Eddig 1349 belföldi fuvarozási engedélyt adtak ki megyénkben, ez közel négyezer járművet jelent. A kérelmek benyújtásánál nincs korlátozás, tehát aki eddig nem szerzett engedélyt, az a jövőben is azonos feltételek mellett teheti meg. Jelenleg elsősorban a gépkocsicserék, illetve a bővítések jellemzőek. Ha a kért okmányokat hiánytalanul benyújtja a kérelmező (előtte készséggel adnak felvilágosítást a közlekedési felügyelet szakemberei), akkor egy hét alatt elintézik az ügyet. Az ellenőrzések jelenleg is tartanak, illetve tovább folytatódnak a nemzetközi áru- illetve személyszállítás területén, a fuvarozói szolgáltatást végzők körében. Egyrészt az okmányok meglétét, a szabályok betartását vizsgálják, másrészt továbbra is figyelnek a járművek műszaki állapotára. Korábban már találkoztak kiskapukat keresőkkel, turpisko- dókkal, trükkölőkkel, vélhetően ezután szintén akad próbálkozó. Összességében azonban elmondható: a többség igyekszik betartani az előírásokat. Nonprofit Expo szeptember végén Budapest (MTI) — Ősszel kerül az Országgyűlés elé a közhasznú magánszervezetek tevékenységéről szóló törvény tervezete, közismertebb nevén a nonpfrofit törvény javaslata. Szeptember elején zárult le a kérdésről a társadalmi vita, amelynek összegzése— a Művelődési és Közoktatási Minisztérium illetékesének tájékoztatása szerint — szeptember végén lesz a Nonpfrofit Expón. Barabás Miklós, az Európa Ház igazgatója, az expo szervezője az MTI-nek elmondta: a mintegy negyvenezer alapítványt, egyesületet és más nonprofit szerveződést felvonultató magyar civil szféra gazdasági és társadalmi szempontból már megerősödött annyira, hogy a nyilvánosság előtt egy expón mutatkozzon be. A programok között szerepel majd a kormányzati, az üzleti és a civil szféra képviselőinek találkozója, lesz állásbörze, olvashatnak nemzetközi és hazai pályázati lehetőségekről, megtervezhetik egyesületük emblémáját. A kétnapos rendezvénynek szeptember 27-én és 28-án az Építők Liget Kongresszusi Központ (Dózsa György út 84/a.) ad otthont. A szervezők kérik, hogy azok a civil szervezetek, amelyek részt szeretnének venni az expón, jelentkezzenek az Európa Ház telefonszámain: 156-8440, 156-8844, 156-8923.-» -j ehéz szívvel lépek a J\/ Garam menti Szent- x Y györgy község kis temetőjének frissen betonozott útjára. Két oldalt régi fejfák emlékeztetnek a múltra, s őrzik a halottak nyugalmát. A rend, a tisztaság mutatja, hogy a több mint hétszáz éves település becsülettel búcsúzik elhunyt lakóitól, s mindent megtesz, hogy a hozzátartozók méltón leróhassák kegyeletüket. Fehér bajuszú nagyapám sírját keresem, akit életében legfeljebb kétszer-háromszor láthattam. Ot és két lányát a sorsa, a jószerencsébe vetett reménye elvitte egy másik országba. Ment, mert hitte, a nincstelen cselédnek jobb lesz ott, ment, mert szabadulni akart a kommendálás után nőül vett második feleségétől. Pedig vérzett a szíve, mert itthagyta élete párja sírját és három lányát. Ok már annyi szállal kötődtek a szülőföldhöz, hogy nem tudták elszakítani a gyökereket. Nem indultak neki a bizonytalan nagyvilágnak. Tizenöt évet adott nagyapámnak a teremtő, hogy több száz kilométerre újra Hol sírjaik domborulnak otthonra találjon. A nádfede- les bombatalálta házat lakássá varázsolja, vele ment két lányát férjhez adva mindent elrendezzen ebben a földi világban. Már több mint három évtizede porladnak csontjai a gesztenyefák árnyékában. Ott nyugszik ^az őslakó Dubák mellett. O tótnak vallva magát szlovák földre lépett, az idő vasfoga által szürkére festett síremlékén is szlovákul olvasható a neve. Akik pedig ott születtek még ma is magyarnak, „igazi magyarnak” mondják magukat. Micsoda ellentmondás... Az egykori papírok megsárgultak, a politika veszett fejszéjének is kicsorbult az éle. A kisfaluba nem ér fel a demagóg szónoklatok hangsúlya, itt, mint a temetőben, békében él a magyarnak született szlovák, a szlovák honban napvilágot látott magyar. Hol sírjaink domborulnak...— jut eszembe a Nemzeti dal szívet, lelket remegte- tősora. Én is leborulok, hogy magamban elrebegjek egy imát. Gyermekfejjel soha sem értettem az okokat, s most felnőttként sem találom az összefüggések fonalát. Miért kellett oly messze eljönnie? A nyírség homokjáról, az akácok birodalmából, át a nagy hegyeken, ebbe a folyó menti faluba. A választ csak a mesékben és visszaemlékezésekben kereshetem. Mire gondolhatott az az ősz idős ember amikor megállt a gyorsfolyású Garam partján. Kinek üzent képzeletbeli palackpostán, kiért mormolt imákat? Emlékszem, apró gyerekfejjel ott voltam, amikor hosszú évek után először találkozott apa és a Magyarországról kilátogató lánya. Anyám — mert hogy ő volt ez a lány — könnyei engem is megríkattak az akkor még ütött-kopott lévai vasútállomáson. Hiába kérdeztem később újra meg újra: ők nem jönnek haza? A válasz minden alkalommal csak egy kurta nem volt. Ez a NEM nagy súllyal nehezedik rám még most is. Ma, amikor oly tág lett a világ, s emberek ezrei kényszerből vagy csak kalandvágyból messze eltávolodnak hazájuktól, vajon ugyanazt érzik, amit egykor nagyapám ? Nem hinném. Egyre kevesebben borzadnak bele, ha kimondják ezt a szót: Magyarország, vagy netán annak a településnek a nevét. ahol a bölcsőjüket ringatták. Az ezerszálú kötődések hamar elszakadnak, az emlékek, a nyelv hamar feledésbe merül. Talán így helyes, hisz mindannyiunk életének forrása e glóbusz, s lehet, mint világpolgárokat, egyszer majd semmiféle mesterségesen megalkotott határvonal nem választ el. De mégis...! Nem múlhatnak el nyomtalanul, nem hamvadhatnak hamuvá olyan gyönyörű érzések, mint szülőföld, hazaszeretet, barátság.... Y y ‘szem’ hogy nagy- B—l apám sem tette meg e X X lépéseket hiába. Tűrt és szenvedett, de nem magáért. hanem lányaiért, unokáiért, a szebb jövőért. Ment, mert menni kellett, s ha neve szlovákul is van felvésve a sírkeresztre, ő nekem a Nagyapám maradt. Előre kérik Páll Géza-» j em tudom, mit szóiig/ na a tisztelt vevő, X Y ha kedvenc áruházában, miután a pénztárnál kifizette az árucikkért járó összeget, a pénztáros hölgy széttárná a karját és azt mondaná: ez így rendben is van, de az áruért tessék visszajönni néhány nap, vagy néhány hét múlva. Ez szerencsére csupán a fantázia szüleménye, az viszont már nem, hogy jó néhány szolgáltató cég pontosan úgy viselkedik velünk, mint az említett pénztáros hölgy. Előre kérik a pénzt, aztán szolgáltatnak. Előre kéri a pénzt a patyo- latos hölgy, aki a szennyes ruháinkat átteszi. Korábban a munka elvégzését követően kellett fizetnünk, most már jó ideje megváltozott a sorrend. De számos észrevételt kapunk arról is: az éves szemétdíjat is már a nyár derekán szeretik bekasszírozni egyes pénzbeszedők, amikor csak az első féléves díj az esedékes. Ugyanígy tartja a markát még néhány más cég embere is, a meleg vizet, a távfűtés díját is eleire fizetjük, ha éppen otthon vagyunk, amikor csönget a pénzbeszedő. Még számos szolgáltató cég szerez így néhány napos, hetes előnyt magának, talán pénzügyi dolgainak egyensúlyban tartására. Vesztünkre, a mi pénzünk bánja. Persze, amit egyébként is ki kell fizetni, jobb ha előbb túlad rajta az ember, gondolják sokan. S ebben is van némi igazság. De ha valaki utánaszámolna, hány millió forint csurog így be évente a különböző cégek kasszájába, az már nem éppen lebecsülendő gazdasági haszon lehet. A rekordot az egyik tankönyvkiadó cég tartja, amely az iskolai év befejezésekor, már májusban bekasszírozta a tankönyvek árát a szülőktől, de a tankönyvcsomagot természetesen csak szeptemberben, az új tanévben szállította le. Láthatatlan kezek sokasága nyúlkál a zsebünkben, s mi még rájuk se üthetünk, mert félünk,^ a saját kezünket találjuk el. így hát nincs más választásunk, legyünk jó fiúk, lányok, fizessünk gálá- san, igazi magyar módra, előre... Papa! Ha a papír ára igen magas, akkor a papírpénzeink árfolyama miért nem az? Ferter János rajza Tét a kártyán Nyéki Zsolt ár a hóhér messze áll az akasztástól, de az U Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal vezérkara a fővárosból beismerte: még egy darabig adós marad az új adókártyákkal. A hír önmagában könnyen válthat ki „na és akkor mi van?” reakciót, hiszen oly mindegy, milyen dokumentumok alapján fizetjük be a pénzt. Annál érdekesebb viszont, hogy mi okozza a régi személyi számot helyettesítő kártyák késedelmes kibocsátását, s miért kellett a hivatalnak a napokban sajtótájékoztatón megnyugtatni a közvéleményt: a törvényben foglalt szeptember 30-i határidőhöz képest ugyancsak október első hetében jutnak el az új igazolványok az APEH-nál nyilvántartott állampolgárokhoz, de az adózókra ez semmilyen hátrányos következményekkel nem jár. Szinte hallani lehetett a milliók kebléből felszakadó sóhajt. A késedelem hivatalos indoklása szerint a kártyák gyártása jelenleg azért áll, mert a „fólián bizonyos átalakítások szükségesek a láthatóság érdekében”. Ugyanakkor az APEH első elnökhelyettese azt is elismerte: a kártyák elkészítésével megbízott cég, a MPC Cart Systems Kft. hivatalosan még be sincs jegyezve, de az adóhivatal elfogadta a pályázatra benyújtott cég- bejegyzési kérelem elfogadásának igazolását. Mert hogy ezt a közbeszerzési törvény lehetővé teszi. A kártyatender győztese szerint bejegyzésüket formális okokra hivatkozva utasította el a Cégbíróság az év elején, azóta új kérelmet nyújtottak be, amelynek elbírálása folyamatban van. Mindez nagyon megnyugtató, de adódik a kérdés: hogyan nyerhette el a minden bizonnyal több száz millió forintos megrendelést egy olyan cég, amely a megbízási határidő lejártához közeledve még mindig a legitimitásával küszködik? Milyen referenciákkal, technikai háttérrel rendelkezik az a vállalkozás, amely még most is a bejegyzésével van elfoglalva? Tények, nevek nélkül marad a gyanú: ezt a céget jól értesült emberek kimondottan erre a munkára tákolták össze.
