Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-21 / 221. szám
1996. szeptember 21szombat A pult üres, az ár magas Hétköznapi teendőnk: bevásárlás Elek Emil felvétele Balogh József Kisvárda, Nyíregyháza (KM) — Ilyen drága egy vacak csirke? — kérdezem a bolt vezetőjét. — Igen. De nem is ez a legnagyobb baj — válaszolja —, hanem, hogy még ebből sincs elég. Megrendelek 30 kartonnal, aztán kapok helyette hármat. És még örüljek, mert ezt is leadhatták volna az előző boltban. Mitől lett ilyen az ellátás? Azt mondja hentes ismerősöm: mert a sertés és a marha drága, a vásárlók kénytelenek áttérni a baromfira. Az áremelés után is az a legolcsóbb. O Miért lett drágább és hová lett a baromfi ? — Tavaly két műszakban dolgoztunk, napi 60-70 ezer csirkét vágtunk, most meg jó ha megvan ennek a fele — mondja Molnár Gyula, a Hajdú-Bét Rt. kisvárdai gyárának igazgatója. A legnagyobb baj akkor kezdődött, amikor az exporttámogatásnak több mint felét megvonták. Ez már előre vetítette az árnyékét annak, hogy nem tudunk a termelőnek annyit fizetni, amennyit korábban, a külföldi vevő pedig nem ismeri el az árban, hogy nálunk csökkent a támogatás, sőt még a tavalyi árat sem akarja fizetni. A takarmányárak emelkedését pedig végképp nem fogadja be az exportpiac. A külföldi vevőt egyáltalán nem érdekli, hogy mi 80 forintos takarmányból állítunk elő egy kiló csirkét, vagy 160-ból. Veszteséges termelés Ez a két mozzanat teremtett olyan helyzetet, hogy ha a Haj- dú-Bét-nek saját és bérelt telepei nem lennének, akkor tulajdonképpen Kisvárdán már nem lenne feldolgozás. Saját telepein, saját veszteségére termeli a csirkét, de erre több ok miatt is szükség van. Mert egy üzemet ha bezárnak, azt újra nyitni nagyon nehéz, meg aztán az ország egyik legnagyobb baromfi-előállító vertikuma, a Hajdú-Bét nem vonulhat ki a piacról. — Külföldön a liba mellett kérik a csirkét is. tehát legalább olyan mennyiséget szállítanunk kell, amivel meg tudunk kapaszkodni a piacon. Ezt csináljuk most állandóan dráguló árakon. Szerintem belföldön nincs nagy probléma a kínálattal, olyan magasak lettek az árak. Azt azért nem értem, mitől lett a csirke kilója 400 forint, mert nálunk 15 százalékos emelés volt, nem tudom, hogy jelenik ez meg ötven százalékos áremelésben. Hogyan lehetne ezen változtatni, az beszélgetésünk következő témája. Azt mondja Molnár Gyula, ha stabilizálódnának a takarmányárak, stabilizálódhatna a baromfi ára is. De az állam sem tesz meg mindent azért, hogy visszaszorítsa a takarmányárakat. — Ez annál inkább bosszantó — folytatja az igazgató —, mert rendkívül nagy igény mutatkozik a világpiacon, főképp a keleti piacokon a csirkére. Naponta jelenik meg Kisvárdán olyan ukrán vagy orosz, aki csirkét akar venni, s olyan árat is fizetnek érte, amit időnként el sem akarunk hinni. Mi Kisvárdáról nyulat exportálunk ragyogó áron, s ehhez kérnének rendszeresen az oroszok csirkét is. Döcög az eleje Ez is azt mutatja, hogy az élelmiszertermelést növelni lehetne, de a növekedéshez nagyon sok pénz kellene. Az integráció elején, a szülőpártartásban, a broylercsirke-tartásban, a keltetőkben alkalmazott technológia elmúlt negyedszázados, azóta Nyugat-Európában két generáció műszaki technológia avult el. Emiatt is fontos, hogy most egy egymilliárdos beruházás folyik a Hajdú-Bét-nél. Cserélik az etető-itatókat, s olyan eredmények mutatkoznak, amit eddig el sem hittek. Nem pocsékolják a tápot, s ha jó is a takarmány, normálisan növekszik az állat. — Most kellene igazán a pénz, amikor nincs, amikor nem tudjuk kitermelni. Mert ahhoz, hogy a vertikum bezáródjék, a továbbfeldolgozást kell végigvinni — mondja Molnár Gyula —. A cég megvette a debreceni Bamevált, így tudta szakosítani a gyárait. Kisvárdán csirkét vágunk és nyulat, Hajdúviden kacsát, esetleg libát, Debrecenben pulykát és libát, a régi baromfipályán pedig egy kacsasütőt alakítanak ki. mert a sült kacsa kedvelt Németországban. Folyik a készételgyártó üzem kialakítása, amelyik amerikai gépsorával nagy mennyiséget képes előállítani, s állni tudjuk a versenyt a piacért a többi feldolgozóval. — A vertikum eleje viszont döcögve működik — ismeri el az igazgató —. Mi finanszírozzuk a broylercsirke-termelést, adjuk a csirkét, a takarmányt, de sajnos az egekig emelkedett árak miatt nem tudunk annyit fizetni a csirkéért, amin haszon is lenne. A gyár 100-110 forint között vette a csirke kilóját, most 147-150 körül tartunk, de — épp a takarmányárak miatt — ebből sem lesz nyereség. A száz forintban volt némi haszon, s mivel a 150-ben nincs, egymás után zárják be az ólakat akik eddig csirkét neveltek. Ma már ebből nem él meg egy család. Ha nem lennének saját telepeink, nem lenne mit vágni. — Természetesen nekünk is ráfizetéses a csirkenevelés és vágás, de reménykedünk, hogy a kacsa, a pulyka eredményei elbírják ezt a veszteséget. Azért törekszik a Hajdú-Bét teljes vertikumra, mert akkor ha egyik fázis veszteséges lesz. de a másik nyereséget hoz, az kiegyensúlyozottá teszi az ellátást. Zsebbe nyúlni Erre nagy szükség lenne. A baj az, hogy nálunk az árspirál csak felfelé működik. Ha Ku- vaitban emelik az olaj árát, nálunk másnap drágább lesz, de ha csökken, itt semmi sem változik. Vajon a baromfinál is így lesz? — Nem hiszem, hogy csökkenne, mert az energiaárak folyamatosan emelkednek, legfeljebb ha növekedne az állami támogatás, vagy kínálati piac alakulna ki. Ha fontos egy kormánynak, hogy az ellátás jó legyen, akkor bele kell nyúlni a zsebébe. Bennünket nem zavar az, hogy nem az exportot támogatja a kormány, nekünk a folyamat bármelyik szakaszában jó a támogatás. Kelet felől egyébként is akkora az igény, hogy ezt kielégíteni majdnem lehetetlen. Abban bízom, hogy egyszer csak beáll egy tisztességes jövedelmet garantáló ár, s az akkor fog változni le vagy fel, ahogy a kereslet-kínálat alakul. Ez van a világban, ennek kell kialakulni egyszer nálunk is. Valamikor 15 évvel ezelőtt 11 millió csirkét neveltek a megyében, most egymillió körül van ez a szám. Tavaly még nyolcszázan dolgoztak a kisvárdai gyárban, most ötszáz embernek ad munkát. Pedig a csirke is, a munkahely is kellene. A c addig műszaki érdeklődésű fiatalember egy augusztusi hét\'égén rákapott az újságolvasásra. Szinte falta a fiatalokról és a bűnesetekről szóló cikkeket. Belebotlott a tekintete a horoszkópba, körbe szemlélte a rajzolt jeleket, s megállt a hajlott szarvú, szakállas állatfiguránál, mivel eszébe jutott, hogy a Bak jegyében született. A horoszkóp három bővített mondatban csupa jót ígért a bakoknak. Az a nap valóban kellemesen telt. Azóta mindennap átmegy az apja szobájába és átfutja az újságot, a horoszkóp olvasását a végére hagyja. A bakokra vonatkozó pár mondat elolvasása után visszavonul a saját szobájába és meditál. Ráér. Reménykedik, néha bosszankodik, s ha a csillagok nagyon rosszat jósolnak neki, depresszióba esik. Mert hisz a horoszkópban. Csillagjóslás Azóta hisz, amióta egy másik lapban olvasta: a csillagok állásából a tudósok már az ősidőkben is okosan, találóan következtettek. Am amikor ezen morfondírozott, magában megjegyezte: A mi megyénkben talán a csillagok is halványabban ragyognak. Az egyik nap azt ígérte neki a horoszkópja, hogy Fortuna a kegyeibe fogadja és nagyobb összeget nyerhet a: egyik (a horoszkóp nem mondta meg, hogy melyik) szerencsejátékon. Előjött benne az éltető remény. Másnap ment a lottózóba, beállt a hosszú sorba, a reménykedők közé. Várt előtte a sorban aranyláncokat viselő fiatalember és az utolsó tízeseit elővakaró idős asszony. Gondolta: aki szegény, abban a reményben lottózik, hogy meggazdagodik, a gazdag azt reméli, hogy még gazdagabb lesz. Amikor rákerült a sor, a maradék zsebpénzén tíz lottó- szelvényt vásárolt. Naiv volt és álmodozó. Izgatottan várta a vasárnapi sorsolást, képzelete vásznán megjelent egy csomó pénz, nagy ház a Korányin. luxus autó. észbontó nők... Egy világ omlott össze benne, amikor vasárnap kiderült, hogy mindössze két számot talált el, azt a kettőt is két szelvényen. A haverja így vigasztalta: „A horoszkópok jelzésénél pár napos eltolódás lehet, ezt egy szakértő nyilatkozatában olvastam.” Felcsillant a reménye, a következő hétre is vett egy szelvényt, de az „eltolódás” tovább tartott. Egy napon ezt olvasta a horoszkópjában: „Ma ne fogjon üzleti vállalkozásba és óvatos legyen a közlekedésben." Vállalkozásba nem is fogott, de a városközpontban félve ment át a zebrán. A következő nap ezt olvasta a bak jel alatt: „Ma sikere lehet a másik nem egyik képviselőjénél, beteljesülhet régi vágya.” Ment is a diszkóba és valóban sikere volt... Egy hangulatrontó esős napon ez állt a horoszkópjában: ..Munkahelyén elindulhat a karrier útján, kollégái körében népszerűvé válik, közeli külföldi út áll ön előtt.” ákvörössé vált és félhangosan mondta: J. V „Munkahelyem nincs, hiszen pályakezdő munkanélküli vagyok, kollégáim közt nem lehetek sem népszerű, sem népszerűtlen, az útlevelemet pedig még nem váltottam ki. A többi stimmel.” Partszalak Angyal Sándor / ó néhányszor érintette már lapunk is, hogy a kormányzó koalíción belüli egyet nem értés mennyit árt magának a kormánynak, meg úgy általában a hazai belpolitikai viszonyoknak. Az erők az egymás közötti marcangoló- dásra fecsérelődnek el. Most meg azt kell tapasztalnunk, hogy ez a hovatovább már speciálisan magyar szokás kezd megerősödni az ellenzék soraiban is. Vastag betűs címmel közölték a tegnapi lapok, hogy például a FIDESZ számol az MDNP-vel, mert a fiatal demokraták vezetője leült a néppárti első emberrel és egyetértettek abban, hogy mivel a fő ellenség a kormányzó koalíció—amit természetesen le szeretnének váltani a következő választásokon —, ezért egyesíteni kell az ellenzéki erőket. Igen ám, csakhogy a két másik ellenzéki csoport, az MDF és a KDNP első embere hallani sem akar arról, hogy egy asztalhoz üljön (netán egy tálból cseresznyézzen) a cserbenhagyásosan távozó volt MDF-esekkel, akik most néppárt névre hallgatnak. Ugyanakkor a független kisgazdák, mint a legnagyobb ellenzéki párt kiemelkedően első számú vezéregyénisége nem mutat hajlandóságot semmiféle kö- zösködésre. (Szerinte mindenféle ilyen akció egybe- mosás lenne, amely felszámolná az ő történelmi pártját.) És még nincs vége! Miközben éles sajtópolémia zajlik a parlamenten kívüli párt (MIÉP) egykorvolt író- elnöke és a kisgazdavezér között, aközben a KDNP-elnök egy sajtótájékoztatón kijelenti, hogy szerinte ama parlamenten kívüli párt egyáltalán nem szélsőséges. Hogy mit szólnak ehhez az ugyancsak ellenzéki fiatal demokraták, azt már jobb nem is emlegetni, hiszen nem mai keletű a kölcsönös unszimpátia. Itt abba is hagyhatnánk, mielőtt még a követhetetlenségig összekuszálódnának ezek a pártszálak. Legfeljebb annyi kívánkozik mindehhez: a kormány kétéves tevékenységéről rendezett parlamenti politikai vita talán ezért a sokirányú széthúzásért is vált érdektelen, politikai show-műsor- rá. Mindenki riszálta magát, igyekezett „eladni” mondandóját, mely sokszor még utópiának is csak álom volt. Takarítási hétvége Ferter János rajza * I%011Iii*CrfaX Thalia ünnepe Nagy István Attila M a ünnepeljük a magyar dráma napját. A színház- barátoknak, azoknak, akik egész életüket a színpadon, vagy annak a közelében töltik, nyilvánvalóan nagyobb esemény, mint, akik sohasem jutottak még el igazi színházba, nem érezték meg a mássá levés gyötrelmes szépségét. Alig múlt százötven éve, hogy megnyílt a Pesti Magyar Színház. Micsoda esemény volt! Lehetőséget nyújtott arra. hogy fejlődésnek induljon a nemzeti dráma. Mert, aki a sorsát ki tudja mondani, az közelebb áll ahhoz is, hogy változtatni tudjon rajta. Szerintem ez a színház igazi üzenete. Helye van persze a formai kísérleteknek, a színházművészet eszköztára alakításának, gazdagításának, de a színházból sohasem hiányozhat az ember, amelyért minden művészet van. Katona József szomorúan vette számba az okokat, amelyek a „játékszíni költőmesterség” fejlődését akadályozzák. Napjainkban ezek közül több megszűnt már, de a pénztelenség megmaradt. Sokan azt állítják, s ebben is van igazság, hogy senki se mondta még: elég, lm pénzről volt szó. A színház (sok más társával együtt) sohasem gazdaságos, nem lehet nyereséget várni tőle, mert az nem a kasszában, hanem a fejekben keletkezik. Nem véletlen, hogy az athéni demokrácia fénykorában az állam fizetett azoknak, akik nem engedhették meg az előadások megtekintését. Ma már ez nincs így. Ilyenkor a színházak igyekeznek magyar darabot bemutatni. A Móricz Zsig- mond Színház egyúttal névadója előtt is tiszteleg, amikor az egyik legfontosabb regényéből készült színpadi adaptációved rukkol elő. Ez lesz egy hét múlva a Tündérkert. Szép ünnep. _ HÁTTÉR __
