Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-19 / 219. szám

IV96. szeptemoer IV., csütörtök Legendás gitártrió Budapest (MTI) — A há­rom dzsesszgitáros, John McLaughlin, Al Di Meola és Paco De Lucia október 11 - én közös koncertet ad a Bu­dapest Sportcsarnokban. A világhírű művészek 15 év után mintegy 30 alkalom­mal ismét együtt lépnek fel a világ különböző pontjain. (A koncertet a Private Mu­sic Productions és a Multi­media Concerts szervezi.) A gitárosok az 1980-ban felvett nagy sikerű lemezről a Fryday Night In San Fran- cisco-ról és a Fassion, Gra­ce and Fire című albumból mutatnak be dalokat, de új szerzemények is hallhatók lesznek a koncerten. A mű­vészek — akik a dzsessz, a flamenco és a klasszikus ze­ne területein is hímevet sze­reztek — Gitártrió címmel új lemezt vettek fel ta­vasszal Londonban, ame­lyet szeptember végén je­lentet meg a Polygram. Paco De Lucia 1947-ben született Cadizban. A spa­nyol gitárvirtuóz csodagye­rekként tűnt fel 11 éves ko­rában, majd később a mo­dem flamenco iskola meg­alapítója lett. Eddigi húsz lemezének mindegyike rendkívüli példányszámban került piacra. A 42 éves olasz származá­sú amerikai Al Di Meola ze­nei tanulmányait a Berklee College of Musicban végez­te. A ’80-as évek elejétől játszott zenéjével nagyban hozzájárult a később „new age”-nek nevezett zenei stí­lus kialakulásához. Eddig tizenöt alkalommal válasz­tották a világ legjobb gitáro­sának. A yorkshire-i születésű John McLaughlin kezdet­ben zongorázni tanult, a gi­tárt blues-zenei élményei­nek hatására vette fel. Ké­sőbb érdeklődése kiterjedt a flamencóra, majd az indiai zene és a hindu vallásfilozó­fia felé fordult. 1990-ben a Londoni Szimfonikusokkal bemutatta és lemezre vette nagyzenekari művét, a Me­diterranean Concertót. Hair a BUSZACSA-ban Nyíregyháza (KM — K. J.) — Ismét szenzációs elő­adással lepi meg a nagyér­demű nyíregyházi közönsé­get a Bujtosi Szabadidő­csarnok. Amint a szerve­zőktől megtudtuk: október 13-án este hét órától egy amerikai társulat, a Public Theatre (New York) a világ­hírű zenés darabot, a Hair-t adja elő. Ez az együttes már 1967-ben, a Central Park­ban óriási sikerrel mutatta be a MacDermot-Ragni-Ra- do szerzőhármas jegyezte rockmusicalt. A negyven ta­gú Public Theater a világ számos országában játszot­ta már a Hair-t; most, euró­pai kőrútjuk egyik állomása lesz Nyíregyháza. A BUSZACSA pénztárá­ban, a Színházi Szervező- irodában, a városi művelő­dési központ pénztárában, valamint az IBUSZ Utazási Irodában már megvásárol­hatók a belépők — elővétel­ben némi kedvezménnyel. Ja, még csak annyit! Ha valaki netán arra spekulál­na, hogy a moziban vagy a televízió képernyőjén kár­pótolja magát az esetlege­sen elmulasztott helyszíni látványok helyett, mondjon le a dologról. A Hair-t ugyanis immár sem a mozi­hálózatban, sem a tévében nem játszhatják; lejárt a film vetítési joga Magyarorszá­gon, s a szerződést nem újí­tották meg. MacDermot — Rágni — Rado Archív felvétel KM-reprodukció Hircsoko Internet és lyukas cipő A pedagógusok életszínvonala ehhez fogható talán még sohasem volt A nyíregyházi Internet Központ Elek Emil felvétele Madách Imre... ...Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlé­kezve ünnepük meg a ma­gyar dráma napját immáron tizenkét esztendeje. A Ma­gyar írók Szövetsége kezde­ményezte ünnepség szándé­ka, hogy tudatosítsa a ma­gyar nyelvű drámairodalom értékeit, felhívja az olvasók, a színházbarátok figyelmét a hazai művekre. (MTI) Huszonöt... ...esztendeje hunyt el Louis Dániel Armstrong amerikai dzsessztrombitás, -énekes és zeneszerző. A Benkó Di­xieland Band In memóriám Louis Armstrong címmel tart estet október 5-én a Körcsarnokban. Az est sztárvendége Joe Murányi lesz. (MTI) ! Berkenye ház... ...néven a Magyarországi Ifjú Németek Közössége oktatási központot hozott létre a Nógrád megyei Ber­kenyén. A német nemzeti­ségi községben alakult meg hajdan a közösség első és azóta is aktív baráti köre a nemzetiségi kultúra ápo­lására, a fiatalok identitás- tudatának megőrzésére. (MTI) Orosz románcok... ...címmel tartanak koncertet csütörtökön, a budapesti Orosz Kulturális Központ­ban. Az érdeklődők Jelena Sztrizsevszkaja (mezzo­szoprán) tolmácsolásában hallhatnak például Puskin-, Lermontov-, Heine-versek- re komponált dalokat az Andrássy úti intézményben. (MTI) Vincze Péter Kisvárda — A napokban Kisvárdán, a Bessenyei gim­náziumban tartott előadást Az oktatásügy új kihívásai: a pedagógiai program és a he­lyi tanterv készítése címmel dr. Hoffmann Rózsa igazga­tó, az Országos Köznevelési Tanács alelnöke. Élve a lehetőséggel megkértük az országosan ismert szakem­bert: mondjon véleményt okta­tásunk helyzetéről. — Elég rossznak látom a helyzetet. Első helyen emlí­tem: a pedagógusok életszín­vonala olyan mélyre süllyedt, amihez fogható talán még nem volt a hazai nevelés történeté­ben. A szülők és a pedagógu­sok jól tudják: az iskolai mun­ka nagyrészt az ott tanítóknak az egészségi állapotától, ideg- rendszerétől, érzelmi állapotá­tól függ. Amilyen helyzetben ma az ország pedagógusai ta­lálhatók, sajnos, nehéz tőlük elvárni azt a munkát, amit a szokvány keretek között az is­kola követelne a pedagógusok­tól. Ma nem is szokványos fel­adatok várnak a pedagógustár­sakra; rájuk nincsenek felké­szítve. Felkészítetlenül A tantervírásra, a programal­kotásra gondolok. Éhhez kipi­hent, szellemileg friss, opti­mista emberekre lenne szük­ség, akinek idejük is van. A mai pedagógusok nem kipi­hentek, nem frissek, s idejük sincs; most még a kötelező óra­számokat is megemelték. Eb­ben a helyzetben egy dologban lehet csak reménykedni, ami­ben mindig is reménykedett az ország: a pedagógusok hiva­tástudata. Azt hiszem, megint olyan napokat élünk, amikor ezzel a hivatástudattal egy ki­csit, talán szándékosan sokan vissza is élnek. Mert csak erre apellálnak, abban reményked­nek, hogy az iskolák nem fog­nak összeomlani. O Ennek az összeomlásnak nem lehet-e az egyik oka, hogy a szakmai véleményeket, (pl. a pedagógusokét), amit a Közne­velési Tanács is képvisel, nem veszik figyelembe? A Közneve­lési Tanácsot a legutóbbi feb­ruári (!) ülés óta össze sem hív­Karádi Zsolt Nyíregyháza — Túl a krisztu­si koron, harmincnyolc évesen jelentette meg első verses­könyvét a Nyíregyházán élő Forgó Sipos József. „Pálya­kezdő szerző” — mondhat­nánk, ha volna értelme egyál­talán költő esetében az efféle címkézésnek. Mert hiszen mérvadó-e, hogy például De- vecseri Gábor és a (későbbi) „fájdalomherceg”, Karinthy Gábor kamaszfővel közös kö­tetben jelentkezett, ellenben Aprily Lajos harmincnégy esz­tendős korában lépett az olva­sók elé? Aligha; a mű önmagát minősíti. Forgó Sipos József váloga­tott költeményeit adta közre: Visszahullnék című vékony gyűjteményében — korántsem véletlenül — harmincnyolc al­kotás található. Sok ez vagy kevés egy olyan alkotótól, aki (a hátsó borító önvallomása szerint) több mint két évtizede debütált? Válasz csak az öt­venkét oldalnyi szöveg ismere­tében adható. ták. Mennyire vették figyelem­be a törvénymódosításoknál a szakmai véleményeket? — Itt elsősorban nem is a Köznevelési Tanács szakmai véleményét említeném, hiszen a törvényről véleményt mon­dott, de egységesen nem fog­lalt állást, s ezt követően már nem is tárgyalta meg. Hanem inkább arról beszélek: a peda­gógus szakmai szervezetek, amelyek élnek és működnek, s aktívan tevékenykednek, elég­gé egybehangzóan tiltakoztak például az érettségi koncepció ellen. Ennek az érettségi kon­cepciónak az elemei bizony megerősíttettek a törvényben. Vagyis igazolva látszik az az állítás, hogy a szakmának a vé­leményét a törvényhozásban nem veszik figyelembe. Ugyanígy nem vették figye­lembe 10-20 meg 30 évvel ez­előtt. Ettől végtelenül elkese­redett a pedagógustársadalom. Szaktudás...? Arculütésként éli meg ezt a helyzetet, mert abban remény­kedett a rendszerváltáskor, hogy talán majd olyan időszak következik, amikor szükség lesz a szaktudásra és a vélemé­nyükre. Voltam nem egy olyan fórumon, ahol az elkeseredett pedagógusok meg is fogalmaz­ták, hogy itt ránk semmi szük­ség. Eldöntik továbbra is ugyanúgy az irodákban, a hiva­talokban, a pártokban — most nem csak egyben, hanem több A zömmel rövid terjedelmű munkák önvallomásos jellegű, ugyanakkor tárgyias megfor­málása (is) törekvő líráról hoz­nak hírt. E versekből ugyan nem olvasható ki a pálya vala­mennyi vargabetűje, a szemé­lyes sorstapasztalatok azonban eleven ihletforrásnak bizo­nyulnak. Az életkorjelző szer­kezetek („huszonnyolcadik te­lem virágzik az ablakon” — Huszonnyolcadik telem; „Ér­tetlenül, harmincévesen” — Születésnapomra; „nyavaly- gok / számolok / harminchá­rom éves vagyok / huszonhét év múlva hatvan...” — Krisz- tnstalan forgácsok) szövegbeli hangsúlyozott jelenléte nem hagy kétséget afelől, hogy a versek beszélője alanyi költő. Három ciklusba rendezetten jelennek meg az egyéni útkere­sések, önmegvalósítási kísér­letek, a kudarcok, a magány forrásvidékén sarjadt lírai köz­érzettanúsító opuszok, ame­lyek között két-háromsoros fu­tamok (Éjszaka, Feltámadás, Hideg, Születésem, Pilinszky Jánosnak, Anyám) és hosszabb kompozíciók (Krisztustalan pártban —, hogy mi legyen; anélkül, hogy kíváncsiak len­nének rá: meg lehet-e valósíta­ni ezeket az iskolákban vagy sem. Most könnyen lehet az, hogy olyan időszak követke­zik, amikor ki fog derülni, hogy nem lehet megvalósítani, amit a központi akarat ránk akar kényszeríteni. Ennek kö­vetkezménye az lesz, hogy me­gint rajtunk verik el a port, mert a pedagógusok felkészü­letlenek. OEza lehetetlen helyzet ma­gyarázható-e azzal, hogy eset­leg 1998. szeptember I-jével nem vezetik be a Nemzeti Alap­tantervet? — Arra tippelek, hogy ’98 szeptemberével a NAT az is­koláztatás első évfolyamán lép be. De abban vannak kételye­im, hogy a hetedik évfolyamon bevezethetjük-e? Tudniillik, annyi minden hiányzik a NAT bevezetéséhez, hogy ha ezt va­laki egy tollvonással kikény­szeríti, akkor gyanítom, az fog történni, hogy az iskolák úgyis azt fogják csinálni, amit eddig csináltak. Tankönyv nélkül, kész tantervek s felkészülés nélkül nem lehet megcsinálni. A felmenőrendszer volna a legjobb. Az, hogy az általános iskola hetedik osztályában be­vezetik a NAT-ot, nem hiszem, hogy megoldja a szakmai dol­gokat, s a tanulók továbbtanu­lásának lehetőségeit. O Hogyan ítéli meg a peda­gógustársadalom jelenlegi forgácsok, Levéltöredékek) egyaránt helyet kaptak. Forgó Sipos József többnyire az em­lített sóhajnyi, vagy akár szisszenésnyi rövidségű stró­fákban fogalmaz. Ez a versbeszéd leginkább Pilinszky sajátja, akire Forgó Sipos két helyütt is' utal (Pi­linszky Jánosnak, Huszonnyol­cadik telem). E szikár, a hagyo­mányos líra díszítőelemeit szándékosan kerülő, az élőbe­széd spontaneitásával ható, majdhogynem kopár nyelv azonban képes intellektuális tartalmak közvetítésére is: a halállal illúziótlanul szembe­néző én elmélkedései (Utolsó gyümölcs, Pusztulás, Születés­napomra) és a reménytelen egyedüllét hiányérzetei (Nincs, Örökségeink) gyakran egyetlen művön .belül jelent­keznek (Maroknyi testamentu­mom, Sáron csússzon). A Visszahullnék szerzője lét- és lélekállapot-tárgyiasító költeményeinek tragikus han- goltságát olykor az irónia-öni­rónia ízei járják át (Krisztusta­lan forgácsok, Szegényebb or­szágban, Végkifejlet). » I \ / I s helyzetét? Mit látna szívesen, ami meg is valósulhatna a je­lenlegi gazdasági körülmé­nyekben, a pénztelenségben? — Miután abban nem na­gyon lehet reménykedni, hogy jelentősen több pénzt kap az oktatás, ezért az első helyre tenném, hogy a meglevő pénz­eszközökkel kellene okosab­ban gazdálkodni, átcsoportosí­tani. Figyeljenek ránk! Mire gondolok? Amikor a pe­dagógusok a létminimumon él­nek, sokan már az alatt, akkor fontosabbnak tartanám az ő felemelésüket, mint például azt, hogy minden középiskolát bekapcsoljanak az Internet-há­lózatba. A jövőt a XXI. század technikájával, egyszersmind kilyukadt cipőtalpú pedagógu­sokkal nem lehet építeni. Ez nagyon sokszor bebizonyoso­dott már a történelem folya­mán. Most is be fog bizonyo­sodni, csak az a kérdés, hogy mennyi kár történik addig. — A másik kérés, ehhez már pénz sem kell, figyeljenek a szakemberek szavára. Okulja­nak már végre abból, hogy az iskolában úgyis az fog történ­ni, amivel a pedagógusok azo­nosulnak, amiben hisznek, s amit csinálni akarnak. Az okta­tás nem az a terület, ahol jog­szabályokkal. kényszerekkel elő lehet írni azt, amit nem tud­nak, vagy nem akarnak csinál­ni a pedagógusok. Filmkövület Los Angeles (MTI) — Az Amerikai Filmintézet kuta­tói bejelentették: megtalál­ták a legrégibb épen maradt amerikai játékfilmet, amely csaknem újszerű állapotban vészeit át Oregon államban, egy alagsori helyiségben több mint harminc eszten­dőt. A III. Richard 1912-es feldolgozása a második volt az országban gyártott játék­filmek sorában, az első vi­szont. amely Shakespeare- darabot mutat be. Egy ritka eljárással még színezték is, amelynek eredményekép­pen a film egyes jelenetei pirosas árnyalatúvá váltak. .A legkorábbi játékfilmek közül oly kevés létezik ma, hogy minden új felfedezés olyan, mintha ritka kincset találnánk” — mondotta Martin Scorsese. Az utóbbi években a nitrátszalagra rögzített mozifilmek gyors bomlásnak indultak, és arra késztették a kutatókat és történészeket, kutassák fel; konzerválják, restaurálják őket. Versek a krisztusi koron túlról IIJl;iHnlglFr.iTIWHkWI KULTÚRA _

Next

/
Thumbnails
Contents