Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-18 / 218. szám
1996. szeptember 18., szerda HATTER Egészséges termékek garanciája Egy regény döbbentette rá a világot a gondatlan vegyszerezés veszélyeire Az oklevelek a megyesátrat is díszítették az OMÉK '96 idején A szerző felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Egy amerikai újságírónő, Carlson kisasszony „Néma tavasz” című könyvében döbbenetes érzelmi töltettel írta meg rákban meghalt testvére szenvedéseit, aki a vegyszerek miatt esett végzetes betegségbe. Ez a bestseller indította el a világon a féktelen kemizálás elleni harcot, amelyben hazánk és megyénk is kiemelkedő eredményeket ért el. Erről árulkodik a Növényvédelmi Szakbizottság Miniszteri Ágazati Nagydíja, amelyet az alma környezetkímélő termesztés és növényvédelmi technológiájának kidolgozásáért három intézmény kapott meg idén. A díjat megosztva elnyerő Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás (NTÁ), a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Intézet Rt. Újfehértói Kutató Állomása valamint a Budapest Fővárosi NTÁ munkatársai nevében Sallai Pál, a megyei Állomás igazgatója értékelte a közös kutatásokat. Mennyiségi hajsza — A környezetet kímélő gazdálkodás kérdése élesen a II. világháború után vetődött fel. amikor a világ túlnépesedése hihetetlen mennyiségi hajszát indított el az élelmiszertermelésben. Az ’50-es és a ’60-as évektől a fejlett világ mező- gazdasága gyakorlatilag ellenőrzés nélkül használta fel a különböző kémiai anyagokat, készítményeket, de a felelőtlen emberi magatartás hamarosan megbosszulta magát. Magyarországon stratégiai ágazattá vált a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, a hazai ellátáson túl fontos árualapot teremtett az exporthoz, nálunk mégsem okozott komolyabb problémát a mennyiségi verseny kényszerítette szerfelhasználás. A mértéktelen, elszabadult kemizálás ugyanis a fejlett világra volt jellemző, tehát elmaradott ipari hátterével hazánk nem tudta követni a kor irányzatait, így a káros következmények is tompítottan jelentkeztek. Értékes termékeink Ez azonban csak az egyik magyarázata a viszonylag tiszta környezet megóvásának. Magyarországon már a ’60-as évek elején lerakták a korszerű növényvédő állomási rendszer alapjait, mely egységes szervezet kezébe adta az igazgatással és szaktanácsadással járó feladatokat. A ’70-es évek elején ezt egészítette ki az egységes elveken alapuló növényvédő szermaradék vizsgálat és ellenőrzési rendszer, nem sokkal később megkezdődött a tápanyaggazdálkodás megszervezése, irányelveinek kidolgozása. Mindez egy minisztérium irányítása alatt, egységes elvek szerint, komplex módon valósult meg. Akkoriban világszerte egyedülálló megoldásnak számított, hogy egyetlen szervezet tartotta kézben egy ország mezőgazdasági sajátosságain alapuló növényvédő szak- igazgatási, szaktanácsadási és technológiai fejlesztési intézményrendszerét. Ez a módszer a termesztett növények számára optimális tápanyagfeltételeket teremtett, a védekezésnél alkalmazta a legújabb kémiai eljárásokat, miközben felügyeleten keresztül ellenőrizte a végterméket. Hogy jó úton jártunk. az is igazolta: a közelmúltban a biotermesztés lehetőségeit vizsgálta egy holland bizottság, s egybehangzó véleményük szerint hazánkban azonnal elkezdhető a munka. Hazai eszközökkel — Szakmai és kívülálló (ha van egyáltalán ilyen) körökben egyaránt tudatosítani kell azt a pozitív képet, amely Magyar- országot illetve a magyar élelmiszeripari termékeket felértékelte a fejlett világ szemében. Bár kétségtelen, a termelői alapok felaprózódása. a sok ezer kistermelő megjelenése veszélyeztetheti az elért eredményeket. Minden termesztőnek el kell ismernie: a fogyasztó csak az egészséges terméket hajlandó megfizetni, s garanciát akar, hogy valóban ilyen áruért adja a pénzét. Ez az igény vezetett az integrált termesztés-technológia elterjedéséhez, melynek végtermékét olyan emblémával látják el. amely a bizalmat, végső soron a vásárlási hajlamot növeli. Ilyen technológiát dolgoztunk ki az almatermesztésben, s ezt ismerte el a Növényvédelmi Szakbizottság az Ágazati Nagydíjjal. — Az Újfehértói Kutató Állomás 15 hektáros, tehát üzeminek mondható területén végzett kísérlete alapján ma már le tudunk írni olyan technológiát, amely Magyarországon beszerezhető szaporítóanyaggal. gépekkel, eszközökkel alkalmas környezetkímélő almatermesztésre — sorolja az eredményeket Sallai Pál. — Ehhez kidolgoztuk az irányelveket, már a termesztők kezében van a gyakorlati kézikönyv, s évről évre több száz érdeklődőnek tartunk gyakorlati bemutatókat, gazdatréningeket. Vagyis visszafordíthatatlan folyamatként elindult hódító útján a fejlett technológia, most már a szervezeti feltételeken kell javítani, hogy teljes legyen az országos ösz- szefogás. A fogyasztói igények folyamatosan megújuló követelményeket támasztanak a termékekkel, így azok előállítóival szemben, s néhány éve ez még sokkoló hatást váltott ki. Ma már a fejekben megtörtént a váltás, de a gyakorlati intézkedésekhez komoly segítségre szorulnak a termelők. Itt áldozatvállalásra kényszerül a kormány, de az bizonyos: minden támogatás megtérülő befektetés ezen a területen. Nekünk európai minőséget kell produkálnunk a gyümölcstermesztésben, még akkor is, ha egyelőre csak a keleti piacokra pályázhatunk. f Y ogy valakit arra kényB—J szentsének: az üzleti A A tárgyalásokon ne viselhessen fülbevalót, meglehetősen szokatlan. Márpedig ez szó szerint megtörtént az egyik menő magáncégnél. Még írásban is rögzítették a fülbevalóra vonatkozó tilalmat. A történet kezdete a következő: legalább tizenöten szorongtak, fészkelődtek a tenyérnyi előszobában, ahol az álláshirdetésre jelentkezők várakoztak. Türelmes, izgatott hangulat uralta a piciny helyiséget, ami csak akkor kezdett kissé vibrálóbbra váltani, amikor jó egyórás várakozás után sem mutatkozott semmi jele, hogy bárki is kíváncsi lenne rájuk. Aztán mégis megérkezett egy karatebajnok külsejű, kopasz alak, akiről hamarosan kiderült, ő a főnök jobbkeze... —Elnézést kérünk mindenkitől — hadarta gépiesen —, de a főnökhöz váratlanul ceyloni partnerek érkeztek. Ezért késtünk egy kicsit. Nincs sok időnk, máris megkezdjük a meghallgatásokat. És ötletszerűen rábökött a kezével az egyik várakozóra. — Talán kezdje a sort maga... Tud Ön szingalézül? Az álldogáló, egymást bizalmatlanul nézegető munka- nélküliek kezdték olyanformán érezni magukat, mint a műtétre várakozó betegek, akik már megkapták az első nyugtatóinjekciót. Némelyi- küket kellemes zsibbadás járta át, mások cigarettára gyújtottak volna, de egy tábla megtiltotta. Egyesek csöndes meditációba merültek. De a nyugalom nem sokáig tartott. Két perc sem telt el, máris nyílt az ajtó. Az első delikvenssel már végeztek. Az eredmény az arcára volt írva. —Sajnos, levertem a lécet. Egy évvel öregebb vagyok a kelleténél. Néhányon magukba ros- kadva fogadták a hírt, nagy valószínűséggel ők is túlvannak egy-két évvel az álláshirdetésben kikötött harmincöt évnél. De azért, tovább várakoztak. Hátha náluk nem számít az az egy-két év. Átlagosan két-három perces „menetidővel" nyílt és csukódott a főnöki ajtó. A kijövök hangtalanul mentek el, nem panaszkodtak, nem dicsekedtek, de nagyjából az arcukra volt írva, nem sok esélyük van az állás elnyerésére. Egyikük mégis kifakadt, amikor becsukta maga mögött az ajtót... — Talán buzinak kellene lennem, akkor megfelelnék. Váltig arról faggattak, mi a véleményem az azonos neműek kapcsolatáról. Persze, a végén azzal etettek, ezt csak mellékesen dobták be, tesztelés miatt, mennyire vagyok nyitott és tájékozott ilyen ügyekben... Alig fél órán belül már csak három pályázó üldögélt az előszobában. Köztük volt egy hosszú hajú, csurkás, fiilbe- valós férfi, aki egyetlen percig sem vett tudomást a töb- biekről. Végig egy folyóiratot olvasott, mintha ez lenne számára a legfontosabb. Talán éppen a külseje miatt hagyta utoljára, mint reménytelen esetet, a karatebajnok külsejűfőnöki menedzser. De egyszer mégis rákerült a sor. Azaz rákerült volna, ha nem érkezik meg a már említett külföldi vendég, aki — szállodai szoba elfoglalása után — a megbeszélt időponttól hamarabb felkereste a partnercéget. A csurkás, fülbevalós férfi közönyösen felnézett, mi is történik körülötte. De a titkár úr arckifejezése nem sok jót árult el. Rendhagyó módon tessékelte ki az előszobából. Humorosan odavetette a fülbevaló s na k: — Hacsak nem tud véletlenül szingalézül, a dolog nem időszerű... A csurkás szeme felragyogott, letette az angol nyelvű folyóiratot, amelyben éppen a szingaléz összehasonlító nyelvészetről szóló írást olvasta. S ugyanolyan hány a- vetiséggel, ahogyan a karatebajnok külsejű mondta, visszaszólt: — A keleti vagy a nyugati dialektust beszéli a vendég? Mert a néhány szóból nem tudtam rögtön megállapítani... megtörtént — a már- V már amerikai filmekbe kJ illő csoda — perceken belül felvették üzleti levelezőnek, tolmácsnak. De egy kikötéssel: üzleti tárgyalások alkalmával le kell tennie a fülbevalóját. De hát az élet, ebből is kitetszik, csupa áldozat. Tyukvasar Balogh Géza gy tyúkot akartunk i-j venni Szatmárban. M J Azt hittük, mi sem könnyebb ennél, hiszen azon a környéken nincs is olyan porta, ahol ne kapir- gálna néhány tucat aprójószág az udvaron. Kis híján mégis elmaradt a vasárnapi ebéd. Mindenütt az volt ugyanis a válasz, tyúk van, de nem eladó. Nagy nehezen aztán csak sikerült szert tennünk egy megtermett kakasra, de azt se pénzért, ajándékba kaptuk. Mondanom sem kell talán, ebből is fenséges leves főtt, a kanalazgatása közben azonban egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Nevetett, mert lám-lám e csodás vidék emberét mind a mai napig nem tudta megfertőzni a mai kor undok üzleti szelleme. Ugyanakkor sírt is. hogy milyen élhetetlen a tiszaháti ember, a rátukmált forintok sem kellenek neki, pedig a turistáknak eladott almából, körtéből, tejből, baromfiból szépen kiegészíthetné az amúgy szegényes jövedelmét. Az alapfokú tanintézetekben is tanítják ma már, néhány extrém területet nem számítva, az idegenforgalomba fektetett forintok téridnek meg a leghamarabb. Am ha maga a leendő vendéglátó nem ismeri fel a turistafogadásban rejlő lehetőségeket, lehet akármilyen szerencsés adottságú egy táj, az ott élő nem ér vele semmit. Pláne nem egy olyan vidék embere, akinek a mindennapi élethez is kevéske a pénze, nem pedig a vállalkozáshoz. A fentebb megcsillantott lehetőségek kiaknázásához azonban nem kell tőke, nincs szükség komoly beruházásra. Leegyszerűsítve: elég egy létra, egy karoskosár. S le kell küzdeni a szégyenérzetet, tudomásul kell venni, hogy a kereskedés mindennapi életünk része. Tragikomikus, hogy amíg a gazdagabb vidékeken a szemétből is pénzt tudnak csinálni, itt az aranyat se képesek forintra váltani. Márpedig kenyeret csak azért adnak. Az aranytól akár éhen is halhatunk. Nézőpont Ferter János rajza É(g)nek az esőben Szondi Erika M átészalkát érte az a megtiszteltetés, hogy itt rendezik az október 23-i megyei központi ünnepséget. A város színháztermébe érkeznek a megye, a város vezetői, hogy emlékezzenek az 1956- os eseményekre. Több mint egy hónapjuk van még a szervezőknek, hogy imádkozzanak, ne essen aznap az eső. A városi művelődési központ színházterme ugyanis évek óta beázik. Télen a tűzoltók rendszeresen felvonulnak, hogy leszedjék a tetőről az olvadásnak induló havat, hogy ne csöpögjön be az egész az épületbe. Nyáron takaros vödrök tarkítják a színpadot, s ezekben gyűlik az esővíz. A hibák hatékony elhárítására a mai napig nem volt lehetőség. A városi művelődési központ másodfokon is megnyerte már perét az épület tervezője és kivitelezője ellen, ám közben a kivitelező cég megszűnt, s nincs kitől számon kérni a hibákat. Több mint kétmillió forintba kerülne a kupola javítása, újrasziger** * * i / telése, illetve a szükséges levezető esőcsatornák megépítése. A városi önkormányzatnak kellene megelőlegezni az értékmentéshez szükséges pénzt, ám a szűkös gazdasági helyzetben erre máig nem volt lehetőség. A felmerülő anyaghibákról, tervezési és kivitelezési hibákról vaskos jegyzőkönyvek készültek, ám ezekkel a papírokkal sajnos nem lehet a lyukakat betömköd- ni, a beázást megakadályozni. Nincs tehát felelős, s nincs pénz sem a javításra. Mi lehet akkor a megoldás? Az ünnepségre szólító meghívóra talán oda kellene írni: megjelenés esernyővel. A színháznak pedig új műsorrendet érdemes kialakítania. Javaslom, ebben az évadban folyamatosan tűzzék műsorra az Ének az esőben című világhírű darabot, mert ennek színreviteléhez minden technikai „felszerelés” rendelkezésükre áll. Még esőztető készülék sem kell, ha a jó Isten is úgy akarja, megoldódik minden magától. A különböző rendezvényeken, ünnepeken pedig legfeljebb a város vezetői égnek kicsit az esőben. t,1 k l.~f iL*J sX*i I I 9 iMKeierMagyarország^^B
