Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-17 / 217. szám

1996. szeptember 17., kedd A HIT VI LAG A Krisztussal a reménység útján Dr. Koncz Lajos II. János Pál pápa öt év után im­már másodszor látogatott el hazánkba, ami nemzetközi összehasonlításban is kivételes megtiszteltetés. „Reményünk Krisztus” -— volt a látogatás mottója. És ez a jelmondat mostani nemzeti gondjaink­ban, de a millecentenáris ün­neplésben is a legkifejezőbb foglalata lett a Szentatya mon­danivalójának, az általa tolmá­csolt isteni üzenetnek. Kevés mosolyt és derűt ész­leltünk az öt év alatt is sokat öregedett, megtört arcvonáso­kon. A Szentatya szomorú volt, mint azok, akikhez érke­zett, gondterhelt, mint az or­szág, amelyet saját lengyel ha­zája sorsának, helyzetének ha­sonlóságában is (utalva is rá) együttérzéssel ölelt szívére, és épp ezzel a teljes belső azono­sulással lett vigasztalásunkra és fölemelésünkre. Most más­képp szólt hozzánk, mint öt év­vel ezelőtti látogatásakor, de ezzel a fájdalmas együttér­zéssel vált ismét és még mé­lyebben atyánkká, lett Krisz­tus küldetésében és erejében vigasztalónk és megerősí­tünk. Nem véletlen tehát, hogy mindjárt érkezésekor a súlyos, sőt komor Szózatból idézett, mint ami mostani mondariiva- lójának lényegét fejezi ki; „Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár de törve nem — él nemzet e hazán”. S bár sokkal távlato- sabb, millecentenáris horizon­tú volt ez az idézet az ő ajkán, de azért nem foghatott el min­ket a lelkiismeret-furdalás a „megfogyva bár” költői képe miatt, eszünkbe juttatva tény­leges fogyatkozásunk nemzeti tragédiáját?! Ennek ellenére határozott kérés és intelemként hangzott a Szentatyától: „Senki ne csüg­gedjen el, és ne becsülje le az eddigi eredményeket sem!” Mert sajnos „a tragikus utópi­ák összeomlása” után a „visszanyert szabadság opti­mizmusa rövid ideig tartott a felmerült súlyos problémák és gondok miatt. De miért csodál­kozunk, hogy időre van szük­ség az újjászületéshez?” „És a diktatúra gyászos anyagi és szellemi következményeit csak úgy lehet felszámolni, ha ezen mindannyian türelemmel és kitartóan fáradozunk.” S eh­hez bizony az is hozzátartozik, hogy a magyar nemzet újítsa II. János Pál pápa meg hitét Krisztusban, aki­nek világossága beragyogta történelmünk útját.” „Tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt — mondta most is — nyissátok meg szíveteket az Úrnak! O azért jött, hogy mindenkinek élete legyen éspedig bősége­sebb, teljesebb élete.” így lesz „boldog a nép, ha az Úr az Is­tene”, s akkor teljesedik Vö­rösmarty látomása is: „Még jő- ni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százez­rek ajakán.” És másnap a megnyílt kék égbolt alatt a „hatalmas sereg” boldog, ujjongó találkozása is beteljesedhetett a pápával és az eukarisztikus Krisztussal, aki az evangélium megidézésében Jópásztorként jelenítette ma­gát a hívek sokasága előtt. S hogy ez egészen világos le­gyen mindenki számára, a Szentatya igehirdetése odaki­áltotta az egész nemzetnek: „Nem vagyunk egyedül, ma­gunkra hagyatva. Van pászto­runk, jó pásztorunk, Jézus Krisztus... Ézért ne hagyjátok, hogy kedveteket szegjék a gaz­dasági és társadalmi nehézsé­gek, a munkanélküliség, sokak keserves elszegényedése, a hit nélkül felnőtt nemzedék erköl­csi megfogyatkozása... Szent Pál úgy mutatja be a pogányo- kat, mint akiknek nincsen re­ményük. Mi keresztények azonban tudjuk, hogy Krisz­tus mindig velünk van. O a mi reményünk... És ragyogó példaképei­tek is van­nak: a vérta­nú Apor püspök, aki­nek életét — a magyar nők védel- m é b e n szovjet go­lyók oltot­ták ki, aztán Mindszenti hercegprí­más és sok száz, bör­tönt, szen­vedést, éle­tet áldozó szerzetes, pap és világi hívő példája is erősít tite­ket...” Utolsó beszéde a győri ka- tedrálisban KM-archiv .? az egyház­megye világi képviselőinek nagy közössége előtt. Ez volt a Szentatya legkonkrétabb meg­nyilatkozása, amelyben részle­tes felsorolását hallhattuk a diktatúra alatti megpróbáltatá­soknak, a magyar egyház sebe­inek: tervszerű megbénítás, ki­szorítás a közéletből, a hitokta­tás fokozatos leépítése, a hívek hátrányos megkülönböztetése, szerzetesrendek megszünteté­se stb. Annál örvendetesebbek 1990- től a megújulás jelei: az egy­házi élet kereteinek újraszerve­zése, szerzetesrendek feltáma­dása, katolikus egyesületek, mozgalmak felélesztése, kollé­giumok, különböző szintű ka­tolikus iskolák, oktatási köz­pontok megnyitása, a Caritas- munka újjászületése, papneve­lés, hivatásgondozás megújítá­sa. Végül a „csalódások”, ne­gatívumok számbavétele sem hiányzott a megnyílt szabad­ság ellenére „a vallásgyakorlás területén lassú a gyarapodás, az iskolák visszavételénél sú­lyos nehézségek jelentkeztek”, aztán súlyos gond a tömegtájé­koztatás szélsőséges szekula- rizmusa, a szociális érzéket­lenség, „a vadkapitalizmus ki­növései, az erkölcsi szabados­ság és dekadencia.” Mindezek­kel szemben a keresztények bátran és vonzón mutassák fel a világnak a krisztusi élet-esz­ményt „a Magyarok Nagy­asszonyának és magyar szen­teknek segítségével.” Egyébként ott, a győri szé­kesegyházban oldódott fel a legjobban a Szentatya. A Má- ria-kegyhelyek bensősége és a hívekkel való közvetlen érint­kezés mindig az otthon meg­hittségét adja a pápának, ami­kor egészen és felszabadultan „atya” lehet. Ahogy végigha­ladt a hívek szorongató sorfala közt mosolyogva és boldogan: minden elérhető hívének kezét nyújtva, a fiatalokat megáldva („Ti vagytok az egyház jövő­je”), a gyermekeket megsimo­gatva, a karonülőket homlokon csókolva — mélyen megindító és emberi volt. Szent Pál bol­dog felismerését és ujjongását tette érzékelhetővé: „Megje­lent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete” (Tit 3,4). És mint Krisztus bűneinket és bajainkat magára véve, úgy ez az öregségében már meg­tört, sokat szenvedett ember, a mi Szentatyánk is magára vette szomorúságunkat, gondjainkat, magyar hazánk mostani ,,balsorsát” és lelki terheit. És mélységes hitével odavitte, oda emelte át, ahol az egyetlen igazi segítség és meg­oldás található, Isten színe elé. Megragadó jelképe volt ennek az utolsó tv-kép róla, amikor a repülőgép esőverte ablakában magába merülten láthattuk, ahogy háromszor keresztet vetve imádkozni kezdett. Biztosan értünk, akikkel épp telve volt a szíve, boldogabb jövőnkért. Ehhez a jövőhöz egyébként még volt egy prófétai meglátá­sa. Amikor a győri nagymise véget ért és megköszönte a hí­vek részvételét, egy zseniális, spontán fordulattal megkö­szönte a viharos szelet is a gondviselésnek. Kívánom — mondotta —, hogy ez az erős szél legyen jelképe — az egy­kori jeruzsálemi, pünkösdöt hozó szélviharhoz hasonlóan — a magyar egyház mostani, reményteljes pünkösdi meg­újulásának. Ha Krisztussal indulunk el az új évezred felé, a reménység útján, biztosan megvalósul a Szentatya látomása az új ma­gyar pünkösdről és a boldo­gabb jövendőről is. Erről és a magyar nemzet iránti megbe­csüléséről egyébként a szep­tember 11.-i általános kihall­gatáson illetődön szavakkal tett tanúságot a világ színe előtt a Szentatya, részletes beszá­molóval apostoli látogatásáról Magyarországon. Küldetésben kicsinyek között A református egyház tanítása szerint a gyülekezet olyan bűn­bocsánatot nyert emberek kö­zössége, akik Krisztussal és egymással is közösségben van­nak. Krisztus gyülekezete szolgáló, gyógyító közösség, úrasztali közösség. Hivatása: az istentisztelet és emberszere­tet nagy parancsolatának a be­töltése, ahol az evangélium és a tett — a diakónia — egymás­tól elválaszthatatlan. Ebben a szellemben újította fel a Ma­gyarországi Református Egy­ház az elmúlt évtizedekben a diakóniai intézményét, amely­nek tagjai szociális munkára, főleg betegápolásra és sze­génygondozásra fogadalmat tett, társaival rendszerint kö­zösségben élő nők, akik lelki gondozást is végeznek, de nem papok, nem lelkészek. A diakónia jelentőségének fokozódó felismerését mutatja a Diakónusképző Intézet léte­sítése 1976-ban. továbbá az egyház diakónusainak lelki gondozására és továbbképzé­sére 1984-ben alapított Bethes- da Testvérközösség. A református szeretetszolgá­lat működésének súlypontját a gyermekek felkarolására, istá- polására helyezi. Jelszava: kül­detésben kicsinyek között. Azok között, akik képtelenek önmaguk eltartására és meg­tartására. Akik nem tudnak életben maradni külső segítség, támo­gatás nélkül. Vallják, hogy a kicsinyek között végzett szere­tetszolgálatban Krisztussal ta­lálkoznak, aki ezt mondta: „Amennyiben megcselekedté- tek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, azt én velem cselekedtétek meg.” De nem csupán a gyermek tartozik a ki­csiny fogalmába, hanem a be­teg, az öreg, a magatehetetlen és a fogyatékos is. A szeretet­szolgálat tehát órájuk is kiter­jed. őket is felkarolja. A szeretetszolgálat által fenntartott gyermekotthonok közül talán a legkorszerűbb és legismertebb az almásneszmé- lyi Kálvineum Református Égészségügyi Gyermekotthon, amelyet 1985-ben vettek át százötven férőhellyel. A ceglé­di ház harminchárom értelmi fogyatékos leánygyermek ott­hona, ahol a leányok közül töb­ben évtizedekig laknak ott, s nemritkán elérik a harminca­dik életévüket. A Tiszafüreden álló otthon a legrégibb és leg­nagyobb, kétszáz értelmi fo­gyatékos fentjáró és fekvő, ki­csi és nagy, fiatal és idősebb gondozottal. A Magdaléneumban, Nyír­egyházán nyolcvan értelmi fo­gyatékos kisleányt ápolnak, foglalkoztatnak. Az őrbottyáni otthon az első világháború után került a gyülekezet tulajdoná­ba, s fokozatosan épült ki ak­korára, hogy most százhetven értelmi fogyatékos lakja. A sa­jósenyei negyven felnőtt értel­mi fogyatékos egészségügyi otthona. Elsősorban felnőttek részére épült 1979-ben a Schweitzer Albert Szeretetotthon Buda­pesten, a Városligetben száz ággyal. Ugyancsak Budapes­ten, a Tündér-hegyen áll egy huszonnégy öreget befogadó otthon. Gödöllőn két kisebb ház várja a gondozásra szoru­lókat. Leányfalun hetven egy­házi nyugdíjast gondoz a sze­retetszolgálat, Erdőbényén egy, Debrecenben két szeretet­otthon működik. Kőszegen iszákos, bűnöző és elvált szü­lők gyermekeit nevelik. Mátra­házán üdülőotthont tart fenn a szolgálat. A szenvedélybete­gek számára pedig egy utógon­dozó intézmény működik Megbékélés Háza néven Be­rekfürdőn. Amint az apostol mondja: „Közeledjetek Istenhez és kö­zeledni fog hozzátok.” ...ki ellenünk?... Sződemeter (M. K.) — Be­fejeződött a Magyar Refor­mátusok III. Világtalálko­zója Erdélyben és a Parti- umban. Nem volt zavartalan az előkészület, s már-már úgy nézett ki: Nagyváradon nem kerülhet sor a sport- csarnoki nyitórendezvény­re. Ekkor Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök felajánlotta székes- egyházukat, illetve annak belső udvarát. (Nem lett rá szükség). A rendezvények többségén megjelent a re­formátusok között a katoli­kus püspök, s nyíltan kiállt az ökuméné, a magyarság, a haladás mellett. Kölcsey szülőfalujában beszélget­tünk: !~f Az Ön közszereplését sokan „nehezményezik”. Püspök úr nem fél? — Látszólag egy beteges, öreges testalkatú ember va­gyok, sokaknak nem tetsző véleménnyel. Nem félek. Nem kellenek „kísérők”. Vallom: ha Isten velünk..., ki ellenünk. Persze az az igazság, hogy nagyon jám­bornak látszom, de ha tá­madnak, tudok nagyon harcias is lenni. Ez talán megszólalásaimból is kitű­nik. O A médiában elhangzot­tak egy magánember, vagy az Ön lelkésztársainak, hí­veinek a véleménye is? — Amit mondok, azért vállalom a felelősséget. Is­merem a hívek, a papság vé­leményét, az ő gondolatai­kat is tolmácsolom. Én sváb származású vagyok, de ma­gyar a kultúrám, s mindig is kiálltam magyarságom mel­lett. Ugyanakkor egyház­megyémben a 85 százalék­nyi magyarság mellett van 15-16 ezer szlovák hívem is, illetve 3-4 ezer román ró­mai katolikus, s ugyanennyi német (3-4 egyházközség). Én valamennyiük érdekét képviselem. Természete­sen, hogy a nagy többség — a magyarság — egyéni és kollektív jogaiért kell har­coljak és kiálljak legelő­ször. Ezért tűnik úgy, hogy csak a magyarság jogaiért harcolok. Ez nem így van. A kisebbség (szlovák, román, német római katolikusok egyházmegyénkben) kérés {léikül is számíthat minden egyéni és kollektív jogra. Nagyváradnak tíz katolikus plébániája van. Mindegyik­nek 2-3 temploma, de egy templomban mindennap van román mise és hittan, il­letve ugyanez a németeknél és a szlovákoknál. l7 A nagyváradi román állami vezetők hangneme jó irányba változott. Az együtt­működést szorgalmazták. Ezek szavak? — Azt be kell kalkulálni, hogy ebben van némi külső­ség. Szerintem már az is szép, hogy így beszéltek a magyar kisebbségről, a ma­gyar reformátusokról. Nem megy egyszerre az átállás. A múlt „hagyományai” még hatnak. Annak nagyon örü­lünk, hogy eljönnek rendez­vényeinkre. Annak meg kü­lönösen, ha az együttműkö­dést szorgalmazzák. Tőkés püspök úrral együtt próbá­lunk hatni rájuk. Mi egyéb­ként keressük a kapcsolatot az ortodoxokkal, a görög katolikusokkal éppúgy, mint a baptistákkal, illetve a neoprotestánsokkal. Tettek­ben is sokat várunk Nagyvá­rad új polgármesterétől, aki nagyon józan gondolkodású ember, s igyekszik az új eu­rópai szellemnek megfele­lően viszonyulni hozzánk, így talán könnyebb lesz! I 1 ■ Ferences... ...öregdiákok találkozóját tartják szeptember 21-én, szombaton délelőtt 10 órá­tól Nyírbátorban, a Minori­ta templomban. Az egész napos találkozóra azokat az egykori ferences diákokat várják, akik a megyében él­nek és tevékenykednek. A találkozó gazdag progra­mot, szép élményeket ígér, s a rendezvény díszvendége a kárpátaljai magyarok fiatal ferences püspöke, Majnek Antal lesz. Elkezdődött... ...a hitoktatás az iskolákban. Az előző évek hagyomá­nyait követve néhol a tan­rendbe iktatták, több helyen azonban a délutáni órákra helyezték a hittanórákat. A felekezetek a plébániákon és a templomokban is vé­geznek hitoktatást, ahol a kis létszám miatt nincs mód külön foglalkozni minden osztállyal. Szülőket... ...várnak arra az előadásra, melyet szeptember 21-én délelőtt fél 11-kor dr. Biacs Imre, a Katolikus Szülők Országos Szövetségének el­nöke tart a Szent Imre Gim­náziumban. Örökösföldön... ...is lesz mise szeptember 22-től az orvosi rendelő vá­rótermében. Tavaly már volt római katolikus mise a rendelőben, a nyári hóna­pokban azonban elmaradt a szertartás. Búcsúzik... ...Nyíregyházától Kiss Ti­bor római katolikus káplán. A fiatal papot plébánosnak nevezte ki Bosák Nándor püspök a hosszúpályi plébá­niára. Zárónyilatkozatot... ...adtak ki a Kegyhelyek és Zarándoklatok I. Európai Kongresszusáról, melyet Máriapócson tartottak szep­tember 2. és 4. között. A kongresszuson — amelyet a Mária-kegyhely háromszáz éves jubileuma alkalmából a Vándorlók és Utazók Pá­pai Tanácsa, a Magyar Ka­tolikus Püspöki Kar és a Hajdúdorogi Görög Katoli­kus Egyházmegye hívott össze — 21 ország képvise­lői vettek részt. Elkezdődtek... ...a bibliaórák a nyíregyházi római katolikus plébánia hittantermében. A foglalko­zásokat hétfő délutánonként tartják. A Magyar... ...Ökumenikus Szeretet­szolgálat a közeljövőben 4 kamionnyi élelmiszert, alapvető tisztálkodási sze­reket, illetve gyógyszert és orvosi eszközöket kíván szállítani Csecsenföldre. A MOSZ az Egyházak Világ­tanácsának genfi központjá­tól kapta a megbízást. x

Next

/
Thumbnails
Contents