Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-17 / 217. szám
1996. szeptember 17., kedd Elvesztették az arculatukat Új szimbólum az újgazdagság, a kivagyiság, esetenként nagyon torz arányokkal Megszépül, városiasodik Mátészalka is Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM B J ) — Az országban elsőnek készült el Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területrendezési tervének programja, mely alapja lehet — reméljük: lesz — azoknak a konkrét terveknek, melyek akár egy régió részeként, akár egy kistérség környezeteként hozzásegítik az országnak ezt a részét a felzárkózáshoz. Arról egy hete szóltunk, milyen helyzetben van a megye gazdasága, ezúttal — dr. Vin- cze István osztályvezető-főépítész segítségével — a megye kultúrtörténetéről, főképp építészetéről lesz szó. Az elmúlt néhány év alapvető változást hozott településeink múltjának, jelenének, jövőjének értékelésében. Oka az a válság, amely abból eredt, hogy a társadalmi, gazdasági változások intenzitását építési tevékenységünk csak mennyiségben igyekezett követni. Az összefüggések, folyamatok vizsgálatának hiánya vagy nem megértése, egyes szempontok előtérbe helyezése torz fejlődést eredményezett. Divat szerint Falvaink, városaink, miközben dinamikusan nőttek, elvesztették jellegüket, sokszor jóvátehetetlenül megváltoztak. Megváltoztak, de nem előnyükre. A lakók életérzése nem jó, környezetüket hiteltelennek, célszerűtlennek, nem sajátjuknak érzik. Az elveszett jellemző tulajdonságok helyébe nem léptek értelmes, jó és szép jegyek, hanem nagyon gyakran a káosz. A gazdasági életben bekövetkezett változás építési tevékenységünket is megváltoztatta. Az állami lakásépítést felváltotta a magánerős építés. A vállalkozások lehetővé tétele az intézményrendszer szerkezetét is módosítja. A központi elhatározások helyett mind nagyobb szerepet kapnak az egyéni, társulási elhatározások. beruházások. A pillanatnyi igények és lehetőségek szétszórt jelentkezése esetleg kedvezőtlen helyen, módon, formában csak a „divatot” követve alakítja környezetünket. Holott a folyamatok és az okozó összefüggések ismeretében kedvező fordulatot is jelenthetne a megváltozott rendszer. Ezt a környezetet jelentősen befolyásolja a gazdaság állapota, azaz a tőke helyzete (pl. 1960-as évek kampánya a lakásépítésben); a településpolitika, területrendezési tervellátottság; az építészeti hagyományok és építészeti kultúra; a szakember kvalitása és lelkiismeretessége (hogy ne a piaci motivációk határozzák meg a terveket); a szakmai és társadalmi kontroll; az engedélyező hatóságok szerepe és szakember-ellátottsága; a kivitelezői magatartás, részvétel az alkotásban jó vagy rossz értelemben; az adott építészeti és természeti környezet; a szakmai divathullámok tervezői és építtetői oldalról; az alkalmazott építőanyagok minősége és az alkalmazás megfelelősége stb. Az építési piacon a kereslet szerkezetében az elmúlt években igen nagymértékű változások következtek be. A központi beruházások rendkívül nagy arányban csökkentek, ezen belül a nagyberuházások gyakorlatilag megszűntek. Megszűnt a tömeges lakásépítés. A kereslet struktúrájában bekövetkezett mozgások a vállalkozói szférában is gyökeres változásokat indukáltak. Átépítés helyett... Az építőanyagok piacán jelentős túlkínálat alakult ki. Magyarországon ma már szinte minden építőanyag és háttéripari termék rendelkezésre áll egy építési feladat színvonalas megvalósításához. Ez persze csak akkor igaz, ha igényes és tőkeerős megrendelőről van szó, mert ha az árak alakulását is figyelembe vesszük már árnyaltabb a kép. A hazai ipar, egyes termékcsoportokban, főleg a piaci viszonyok között felértékelődő jellemzők a minőség és különösen a „látszó” termékek esetében a termék designja, esztétikája, divatossága terén vesztett csatát. A piaci kereslet differenciálódása folytán szigorította, kiélezte a minőség iránti elvárásokat. A településrendezés feladata, hogy meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlődésének térbeli-fizikai kereteit, a település adottságait és lehetőségeit hatékonyan kihasználva elősegítse annak működőképességét és a környezeti ártalmak legkisebbre való csökkentése mellett biztosítsa a település, településrészek megőrzésére érdemes jellegzetes, értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti arculatának védelmét, a település területének, telkeinek fel- használására vonatkozó helyi szabályok meghatározásával. A rendezési tervek lakás- centrikusak voltak, a települések fokozatos és folyamatos átépítését irányozták elő, merev szabályozásaik miatt nem voltak képesek alkalmazkodni a gyors változásokhoz. E tervek nagy része azonban már alig felel meg a kor követelményének, a gazdaságban és a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változásokat nem követik. A rendezési tervek készítése során a jövőben a területrendezési tervezés korszerűsítése mellett korszerűsíteni kell a terület- és településfejlesztési tervező munkát, a tervekben fokozott figyelmet kell fordítani a meglévő adottságokra, történeti műemléki értékek megtartására, a helyi sajátosságok hasznosítására. Nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az ökológiai szempontoknak, táji adottságoknak, a természet és környezetvédelmi feladatoknak, s annak is, hogy a beépítések tervezésénél az utcaképi, városképi tényezők kerüljenek előtérbe. Hasznosítani kellene az egykori utca-térrendszerek kínálta városépítészeti teresedések, térképezések bevált szerkesztő módszereit a hangulatosabb, emberibb mikro- kömyezet kialakítása érdekében, melyeket pl. a középkori településekben olyan jól tudtak csinálni. Se falu, se város Az elmúlt 40 év alapvető társadalmi és gazdasági vonatkozásai nem teremtettek új kultúrát. A meglévő és továbbélő településeknek legfeljebb az épületei cserélődtek le, de alaprajzuk, sőt a telekrendszer és vele az utcák és terek szövedéke megmaradt. A szegénység szimbólumává lett parasztházak helyett az '50-es években kertvárosias jellegű, sátortetős kockaházak épültek, miközben a telekhasználattal kapcsolatos igények lényegében nem változtak, majd megjelentek az emeletes, nyeregtetős épületek utcára néző és alpesibe hajló oromfalukkal, jelezve, hogy még a falvak népességének egyre nagyobb hányada is vegyes foglalkozású. Mindegyikük önálló világ: sem nem falu, se nem város, de valójában nincs közük sem a kertvárosias sem a villaszerű életmódhoz. A telek a régi, de a ház szabadon áll, mintha a szomszédtól független palota lenne és titokban a parkról álmodna. A kerítés is státusszimbólum: színes, rikító és a gazdaság rikkancsa. Az épület új szimbólumnak hódol: újgazdagság, tőkebefektetés, kivagyiság, esetenként a gőg, torz arányokkal. M inap este 7-kor egy fontos telefonhívást kellett elintéznem, és mert otthon nem tartok telefont, a legközelebbi kártyás telefonnál kellett ezt megtennem. Derűs lélekkel, mint aki tudja, hogy sikeresen elvégezte a feladatát, hazafelé bandukoltam, a beszélgetést utólag is átgondolva. A Gimnázium közben alig túl a főkapun láttam, hogy az Eötvös utcáról befordul egy fehér színű személyautó. Hirtelen elkezdett gyorsítani, felhajtott a járdára, ma jd tőlem centiméterekre elsuhant mellettem és a kapunál visszament az úttestre. A gimnázium udvarát egy magas, masszív téglakerítés zárja el a járdánál. Sárgára Falhoz állítva meszelt fala a falfirkák művészeinek kedvenc gyakorlótere. Ahol a firkaművész hatalmas, fekete betűkkel arra szólítja fel az utcai járókelőt, hogy „Döntsd a tőkét, ne siránkozz!", én úgy rátapadtam a falra, hogy a környező falfirkáktól csak a vörös pulóverem különböztetett meg. Úgy vigyázzba vágtam magam a falnál, mint egy felkiáltójel, aki a mondat része, így, falhoz állítva lettem József Attila halhatatlan sorainak kényszerűéit szereplője. Amikor áfáiról leváltam és a kocsi után néztem, akkor láttam meg, hogy a fehér Suzuki Sedánból két rövid hajú srác vigyorog rám vissza, derűs elégedettséggel. Homlokomat kocogtatva azonnal megmutattam nekik nemzetközi nyelven, hogy teljesen hülyéknek tartom őket. Kockáztatva, hogy visszatolatnak. Am ezt már nem vették figyelembe, mert valószínűleg éppen azt beszélték meg röhögve, hogy ez az ürege is moshatja otthon a fehérneműjét. Fatalista ember lévén, még csak meg sem ijedtem komolyabban, pedig a halál kézzel tapintható távolságban rohant el mellettem. Az eseménytől nem ijedt, hanem inkább nagyon szomorú lettem. Szomorú, mert ezek a fiúk a felnövekvő nemzedéknek nem azon tagjai közé tartoznak, akikre bizton építeni lehet. A tv valamelyik, vagy akármelyik csatornáján számolatla- nul láthatják a filmekben, hogy közlekedésen kívül még mi mindenre használható az autó. Például embervadászatra is. Ha a delikvens ott a járdán szívrohamot kap, őket semmi nem terheli, hiszen hozzá sem nyúltak egy ujjal sem. rdekes lenne tudni, J-/ hogy a szülők, akik a A-J gyermekük alá márkás autókat vesznek, ők vajon mire számítanak csemetéjüktől öregségükben, vagy eles éhségükben? Szerető simoga- tásra? Ugyan, kérem! Feketekerulo Ésik Sándor Y y amarosan dönt a t i parlament a mun- JL X kaügyi ellenőrzést újólag szabályozó törvényről. A munkaügyi bírság mértéke a törvénytervezet szerint a jogszabálysértés mértékétől függően 50 ezertől 1 millió forintig, második lépcsőben 50 ezer forinttól 3 millió forintig terjedne. Becslések szerint egymillióra tehető azok száma, akiket engedély és munka- szerződés nélkül, feketén foglalkoztatnak. Eme tekintélyes nagyságú népességből —bár erre most nem tudok adatot idézni — igen nagy hányad eshet szőkébb hazánkra. Annál is inkább, mivel megyénk legközelebb esik azon országokhoz, ahonnan a feketén alkalmazott emberek igen nagy része érkezik. Nagyobb részüket csak részmunkaidőben alkalmazzák, de több százezren teljes munkaidőben, illegálisan dolgoznak. A tapasztalatok szerint elsősorban az építőiparban, a közműépítéseknél, a ruházati iparban, a vendéglátás, továbbá az idegenforgalom területén és a mezőgazdaságban alkalmaznak engedély nélkül külföldi és belföldi munkavállalókat. A jogelmélet úgy tartja, hogy a jog fejlődésében a jog követi az élet változását és nem fordítva. Így aztán érdemes volna végiggondolni, vajon miért olyan tömeges a feketemunkaerő alkalmazása, és vajon a bevezetésre kerülő drákói szigor-e a megoldás? Ma egy munkást alkalmazni úgy lehet, hogy a neki kifizetendő nettó bérrel megegyező, de inkább nagyobb összeg üti az állam, a tb és a nyugdíjalap markát. Kissé idejétmúlt terminológiával: a munkaadó kifizet annyit, amennyi a munkaerő újratermeléséhez szükséges. Csak éppen szegény munkaerőhöz nem jut el. Elfogadhatatlan a munkajövedelemmel kapcsolatos ilyen nagy mértékű elvonás. Ha nem is a törvény szellemében, de ezzel nyugtatja meg a lelkiismeretét munkadó és munkavállaló. Talán ezért is ekkora az egyetértés a két fél között az elvonás megkerülésére. Már megint otthon felejtette a nyomkereső kutyáját Ferter János rajza Ki mit sejt Kállai János A z ország össznépi tehetségkutató vetélkedőjét, a Ki mit tud?-ot sokan anakronisztikus jelenségnek tartják, mondván: a rendszerváltás előtti időszak terméke, s mint ilyen, letörölhetetlenül rárakódtak bizonyos avítt- ságok, túlhaladott művészetpolitikumok, magukat lejáratott ideológiák törmelékei. Helyszűke miatt, most tekintsünk el e feltételezések részbeni cáfolatától, és csupán annyit mondjunk ki: a jubileumi vetélkedő-monstrum akár a legek eseményeként aposztrofálható, ha a mennyiségi mutatókat nézzük. Szőkébb pátriánknak sem kell pironkodnia számok dolgában: ezrek rugaszkodtak neki a selejtezőknek, sokan bejutottak a területi elő- válogatókba, de rendesen képviseltetjük magunkat a mostanság zajló tévés elődöntőkön is. Akik eddig felléptek — az ajaki Csilla- gocska bábcsoport, Horváth Kálmán nyíregyházi versmondó, a kisvárdai H. 40 zenekar—tették a dolgukat, sőt: a Nagy László gyönyörű regéjét interpretáló fiatalember egy lépcsővel előbbre tudott lépni, talán egészen a világot jelentő deszkák ígéretes meghódításáig. Holnaptól jönnek sorban a többiek: Nagy Sándor néptáncos, valamint a tisza- vasvári Naplemente cigány vokális együttes. Október 2- án következik Szász Mihály néptáncos, és bemutatkozik a Knock Out moderntánc- csoport Nyíregyházáról. Rá hét napra lép fel a népszerű Zig Singers (a nyíregyházi Zrínyi gimnázium sztárkórusa), majd a pontot az „ i” - re vélhetően felteszi a harmadik Ki mit tud?-ját „koptató", világhírű néptánc- együttesünk, a Nyírség — október I6-án. Lesz miért szorítanunk, lesz kikért drukkolnunk, hiszen ha a világ—mint ahogyan keserűségében Vörösmarty egykoron utalt rá — nem is megy általuk sokkal elébb, de azt hiszem: velük, a produkcióikkal, a tehetségükkel, egyáltalán a „létükkel" teljesebb, igazabb, elfogadhatóbb lesz. Ezt sejtem mindabból, amit a nagy tévésmegméretés eddigifordulóiban láttam.-----------------------------------------------1 & I • $ J $ í, & J íí g mmmmmmmmmm HATTER _
