Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-16 / 216. szám
14 Keiet-Magyarország SPORT 1996. szeptember 16., hétfő Ötkarikás szemmel Budapest (KM) — Az ismert és neves író, Végh Antal az atlantai nyári olimpián szerzett élményeit Ötkarikás szemmel című naplójában gyűjtötte össze. Ebből közlünk részleteket. Lisztes már tizennyolc évesen Mercedessel furikázott. Anélkül, hogy ezért keményen megdolgozott volna. Arca verejtékivei. Érdemtelenül esett az ölébe minden. De a világ azóta sem állt meg. Lisztes kiröppent Dunai szárnya alól. Vissza a Novák Dezső szárnya alá. És a Göteborg ellen nem tartalék volt. Éppenséggel kezdő. Le kellett cserélni. Vajon a svéd bajnok elleni meccs is az ő sérülése miatt ment el? Úgy néz ki, a Fradi továbbjutásának lőttek. Mert nemhogy nem „halt meg” ott, azon a mérkőzésen egyetlen Fradi-játékos sem, de még meg sem izzadt. Pedig mekkora volt a tét. Legalább akkora, mint Atlantában. Az atlantai három zakó nem rázta meg annyira a magyar foci-közvéleményt, mint a göteborgi bekapott három gól. Azt mondta Havasi Mihály, a menedzser, hogy a Fradi esetleges kiesése megkérdőjelezheti a labdarúgó-szakosztály létét is. Ennyit nyújtani egy meccsen az életben maradásért? Nincs itt kegyelem. Jobb, ha más vizekre evezünk. A DVSC fele csapata alkotta az olimpiai válogatott gerincét. A debreceni játékosokról mondta edzőjük, Garamvölgyi Lajos, hogy Túró Rudin nőttek fel, ő meg a nemzedéktársai viszont annak idején szalon- nán-kenyéren éltek. Féltette is a fiait az olimpiai edzőtáborozásoktól, a válogatott meccsek fáradalmaitól. A Löki évek óta egyhelyben topog. Igaz, ez a hely közelebb van a bajnoki címhez, mint a kiesők bármelyikéhez. Az idén csalódást keltett. Olyan mérkőzéseket veszített el, amelyeket már csak becsületből is meg kellett volna nyernie. De még így is, a többiek botladozá- sa után, a negyedik lett. A lokisokkal az olimpiai válogatott szintén a negyedik helyen végzett. Merthogy itt ötödik hely nem volt. (Folytatjuk) Nyíregyháza (KM—B. T.) — 1971 óta minden világ- versenyről éremmel térnek haza, és hosszú idő után az idei volt az első olyan nagy verseny, amikor egyik nyíregyházi versenyző nyakába sem akasztottak a legfényesebb medáliából. Nem nehéz kitalálni, hogy a Nyíregyházi Városi Rádió Klub rádiós tájfutóiról van szó, akik a közelmúltban Bulgáriában vettek részt a sportág kontinens- bajnokságán. Mint ismeretes, a magyar csapat végül négy bronzzal tért haza, és mind a négy éremben volt nyíregyházi érdekeltség. Szerkesztőségünk vendége volt a három ifjúsági korú versenyző, és az évek óta meghatározó szerepet játszó Orosi János. Cserpák Zsolt (ő volt a legeredményesebb, hiszen a két csapatbronzérem mellett egyéniben egy negyedik és egy hatodik helyezést szerzett): — Magammal szemben az volt az elvárás, hogy csapatban mindkétszer kerüljek a dobogó valamelyik fokára, egyéniben pedig szintén szerettem volna elhozni egy érmet. Ez utóbbi sajnos nem sikerült, talán azért, mert a verseny előtt egy gyomorrontás miatt szinte egész éjszaka nem aludtam. Halmay Balázs (ő utolsó éves ifiként első világversenyén két csapatbronzot szerzett): — Egyéniben mindkét kategóriában az első tíz közé szerettem volna kerülni, a csapattól pedig az érem volt az elvárás. Végül URH-ban nyolcadik, RH- ban pedig tizenhatodik lettem. a két bronzot pedig begyűjtöttük. Ez utóbbinak nagyon örültem, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy csak nyíregyházi versenyző alkotta a csapatot, ráadásul 1992 óta az ifik semmilyen fajta érmet nem hoztak. Venczel Gábor (akinek édesapja és bátyja is ért már el eredményeket ebben a sportágban): — Nálunk már családi hagyomány a jó szereplés, így természetesen nagyon örültem a két éremnek. Az egyéni egy kicsit gyengébben sikerült, hiszen egy kilencedik és egy tizenegyedik helyezést szereztem. Annyi vigasztal, hogy Zsolnai együtt két évig még az ifik között versenyezhetek, így lesz még időnk és remélhetőleg lehetőségünk is javítani. Orosi János (aki saját maga teljesítményével együtt az egész csapatét is értékelte): — Rengeteg sérülés hátráltatott a felkészülésemben, így az old timerek között szerzett csapatbronznak és az egyéni negyedik helynek nagyon örülök. A többiekről? Az ifik szenzációsak voltak, én magam is meghatódtam, amikor a három nyíregyházi fiút egyszerre láttam a dobogón. Köszönet az eredményért elsősorban edzőjüknek, Venczel Miklósnak, aztán azoknak, akik az ismert nehézségek után mellénk álltak, és megteremtették a kiutazás feltételeit. Mi, nyíregyháziak heten képviseltük hazánkat ezen a kontinensbajnokságon, és Szed- lár Károly kivételével valamennyien éremmel tértünk haza. Igaz, az arany elmaradt, de nem vagyok csalódott. Bár minden sportágunk ilyen biztosan szállítaná az érmeket, mint a miénk. Nagybányára került a kupa Két győzelemmel a harmadik helyen végzett az NYVSC-Szabolcs Gabona Hazai öröm egy megszerzett pont után Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM) —A hosszúra nyúlt péntek este után két háromjátszmás mérkőzéssel folytatódott a XII. Csapó Kupa küzdelemsorozata. Mégsem kell sima mérkőzésekre gondolni, mert a két romániai együttes a röplabdázás magasiskoláját mutatta be szombat kora este a bujtosi csarnokban. Végül a nagybányaiak nyertek 3-0-ra, de az eredmény akár fordított is lehetett volna a kétórás, izgalmas mérkőzésen. Ezt követően a házigazda NYVSC nagyon simán legyőzte a Kazincbarcikát. Ugyanígy tett a borsodiakkal vasárnap délelőtt a Zilah is. majd következett a zárómeccs. Ezen a tavalyihoz hasonlóan ismét a házigazda és a Nagybánya találkozott. Ez utóbbinak egyetlen játszma megnyerése is elég volt a tomagyőzelem- hez, a nyíregyháziak számára pedig nem volt elérhetetlen a második hely. Az első szettet hamar abszolválták a házigazda ellen, majd nyertek még egy szettet. Utána azonban meglepetésre feltámadt a biztos vesztesnek látszó csapat, és két, egyaránt 15-8- ra megnyert játszma után jöhetett a mindent eldöntő ötödik szett. Ezt a lendületbe jött Dro- tárék nyerték, ám mégsem sikerült megcsípniük a második helyet, mivel a körbeverés után számított sajátos játszmaaránnyal csak a harmadik helyre szorultak. Ennek ellenére Balázs István edző nem tűnt szomorúnak akkor, amikor pármondatos értékelésre invitáltuk. — Nagyon jól szolgálta a felkészülést a torna, remek mérkőzéseket játszhattunk. Úgy érzem, a csapatunk alakulgat, és időnként bíztató megmozdulásokat is láttam a fiúktól. Remélem, hogy a bajnoki rajtig tovább csiszolódunk, és akkor reménykedem a sikeres szereplésben — így a tréner. A mérkőzést követő eredményhirdetésen búcsúztatták az aktív pályafutástól Batai Jánost, aki az utolsó mérkőzésen egy rövid ideig a pályára is lépett a megszokott 7-es mezben. A győztesnek járó serleget és a további díjakat a torna névadójának özvegye, Csapó Lászlóné adta át. Eredmények, szombat: Explolari Baia Mare-AS El- cond Zalau 3-0 (13, 13, 11), NYVSC-Szabolcs Gabona- Kazincbarcika 3-0 (8, 3 12). Vasárnap: Zalau-Kazincbar- cika 3-0 (6, 4, 3), NYVSC- Szabolcs Gabona-Explolari 3-2 (-9,-12,8,8,7). A torna végeredménye: 1. Explolari, 2. Zalau, 3. NYVSC-Szabolcs Gabona, 4. Kazincbarcika. Különdíjat kapott: Radu Pri- cop (Explolari), Danut Ciontos (Zalau) és Drotár György (NYVSC). Nyíregyháza (HSZS) — Kevés magyar sportbarátnak adatik meg az, hogy a helyszínen szurkoljon végig egy olimpiát. Bodnár Zoltán, a nyíregyházi Vécsey Károly Általános Iskola történelemföldrajz szakos tanára az atlantai játékokon már második alkalommal érezhette, milyen is a világ legnagyobb sporteseménye testközelből. 1980-ban, tizenhét éves korában mint az olimpiatörténeti vetélkedő országos győztese, már ott volt a moszkvai olimpián. O A moszkvai játékok óta ez volt a negyedik olimpia. Los Angelesben, Szöulban és Bar- ceonában nem volt ott, hogyan sikerült kijutnia Atlantába? — Még tavaly nyáron meghívtak az Egyesült Államokba — magyar néptáncot tanítani. Mivel a tánc mellett a sport is igen közel áll hozzám, már akkor eldöntöttem, amennyiben lehetséges, megpróbálok eljutni Atlantába. Végül a huszonnégy államot érintő ötvenna- pos körút programja úgy alakult, hogy ott lehettem a játékok utolsó négy napján. O Gondolom a közel két hónap alatt ízelítőt kapott Amerika sportjából is. — Az első élmény Minnea- polisban ért, ahol a Minnesota- Kansas City baseballmérkő- zést néztem meg. Egy ötvenezer férőhelyes légkondicionált csarnokban harmincnyolcezren szurkolták végig a találkozót. Bár a szurkolás szó némileg túlzás, hiszen inkább piknik jellege volt az egésznek. A nézők jöttek-mentek, ettek-it- tak, a gyerekek játszottak, és persze közben nézték a mérkőzést is. Ugyancsak Minneapolisban fedeztem fel egy újságban, hogy egy sportáruházban aláírásórát tart a cég három reklámembere, az úszó Janet Evans, a műugró Greg Louga- nis és a magyar származású — édesapja ötvenhatos emigráns — kétszeres olimpiai bajnok röplabdázó, Karch Király, aki egyébként Atlantában a stamd- röplabdában harmadik aranyát is megszerezte. Elmentem a rendezvényre, és sikerült is szót váltanom Karch Királlyal. Nagyon örült, mikor meghallotta, honnan érkeztem, elmondta, hogy már évek óta nem játszik teremben, és a strandröpladával eddig 2,5 millió dollárt keresett. A rendezvény végén két jegyet sorsoltak ki a strandröplabda Világ Liga minneapolisi fordulójára, és a szerencse nekem kedvezett. Ott is voltam a vasárnapi döntőn, rengeteg néző előtt óriási hangulatú versenyt láthattam, nagyon nagy élmény volt. Eljutottam India- napolisba, ahol busszal végigvittek a legendás 500 mérföl- des verseny pályáján. Láthattam a Colorado Springs-i edzőtábort, ahol az amerikai olimpiai csapat felkészült a játékokra. O Atlantában milyen versenyekre sikerült bejutnia? — Először a férfi röplabdá- zók elődöntőit láttam, ezekre lehetett jegyet kapni. Csakúgy mint a kajak-kenu döntők első napjára, amelyre ingyen osztogattak jegyeket. Ahol ugyanis nem volt amerikai érdekeltség a döntőben ott a jegyeket felvásárló cég szétosztotta a belépőket. A kajak-kenu döntőkön rengeteg magyar volt, sajnos azonban az első napon nem sikerült aranyérmet szereznünk. Még aznap rendezték a labdarúgótorna döntőjét, a Nigé- ria-Argentína mérkőzést. Próba szerencse alapon elmentem, és sikerült besodródnom a tömeggel. A nigériai szurkolók közé kerültem, óriási volt a hangulat, az afrikaiak végigtáncolták a két órát. Este pedig következett a desszert, az USA-Jugo- szlávia kosárlabdadöntő. Erre képtelenség volt jegyet szerezni — egyébként is megfizethe- telen lett volna —, de sikerült meglágyítanom egy biztonsági ember szívét, aki öt percet engedélyezett. Bekísért a csarnokba, ahol ott ült Clinton elnök testőrökkel körülvéve, és épp 34-34-re állt a találkozó. Csináltam néhány fotót, picit néztem a meccset, aztán udvariasan jelezték, hogy letelt az idő. A meccs második félidejét több ezer ember társaságában az Olimpiai Parkban néztem meg egy óriási kivetítőn. Egyébként két dolog volt, amitől az amerikaiak „elolvadtak”, a Dream Team és a jelvény. Mindenütt jelvényeket csereberéltek, adtak-vette, valóságos börze alakult ki. Az utolsó napon ismét a kajak-kenu döntőkön voltam, láthattam a két magyar aranyat, este pedig megpróbáltam bejutni a záróünnepélyre, ez azonban már nem sikerült, így a stadion mellett hallgattam a műsort. Másnap azért elmentem az üres stadionba, hogy legalább néhány fotót készítsek. Randevú a röplabda Királyával I -*• — . . M-v- -VÁJJ Tánctanár az olimpián • Piknik a baseballmeccsen • Öt perc a kosárfinálén Bronzhozók. Egy fénykép Karch Királlyal Amatőr felvétel
