Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-09 / 210. szám
-------------------------—-----------------------------------------------------------Ötkarikás szemmel Budapest (KM) — Az ismert és neves író, Végh Antal az atlantai nyári olimpián szerzett élményeit Ötkarikás szemmel című naplójában gyűjtötte össze. Ebből köziünk részleteket. Bíró József vezérőrnagy régi bútordarab. Amikor a Honvéd még Budapesti volt és nem Kispesti, a hadügyminisztérium rábízta a labdarúgó szakosztályt. O csak tudja, mitől döglik a légy. Ezt mondta, nem is olyan régen: ..Ha a magyar focisták jóval több mérkőzést játszanának, akkor nem erősebbek és nem technikásabbak lennének, hanem sokkal fáradtabbak.” Lógó orral Szóval nincs itt kivezető út. Új szisztéma kellene? Lehet próbálkozni. Például délelőtti meccsekkel. Erre mondta azt a Kereszty András Népszavájába írogató Törőcsik András, hogy „mi, magyarok délelőtt nem tudunk futballozni”. Hogyhogy csak délelőtt? És hajnalban? És délben? És este? Meg délután? Hogy az éjszakai mérkőzésekről szó se essék? Az atlantai képek megmutatták. Semmi akarás, elszántság, semmi halált megvető fellépés, semmi, de semmi. Ugyan mit láttak azok a rádió- és tévériporterek, akik egekig magasztalták vert hadainkat? Hogy de azért a játék, hogy de azért a hozzállás, hogy de azért a küzdőszellem... Egy rosseb! Nem volt ott semmi. Csak meccsenként tizenegy gyászmagyar. Még szerencse, hogy nem levágott orral, hanem csak lógó orral jöttek haza. Meg lehetett volna spé- kelni az olimpiai válogatottat néhány rutinosabb rókával? Csakhogy Dunai ehhez nem kapott partnereket. A magyar labdarúgást mi sem jellemzi szemléletesebben, minthogy az oszlopnak kijelölt Telek András nem vállalta a részvételt. O nem. Miközben a világ minden táján minden sportágban, mindenkinek élete nagy vágya eljutni az olimpiára. Telek meg mintha sörmeccset mondott volna le valamelyik libalegelőn. Kövérek és soványak között, augusztus húszadika tiszteletére. Vagy nősök-nőtlenek mérkőzése. Telek vajon melyik csapatban játszott volna? A fradista középhátvéd ugyanis azért mondta le az olimpiát, mert nősül. Kétségtelen, nősülni kell, ha nem is muszáj. A nősülés nagy szentség. De ezt a szentséges eseményt meg lehet rendezni olimpia előtt is, olimpia után is. Főként egy olyan játékos esetében, aki a labdarúgásból él. Ha nem is a labdarúgásnak. A melléfogott Itt abba kellene hagyni. Magyar foci? Lemondásokkal és felmondásokkal? Hat vereség zsinórban? Negatív gólkülönbség? Kiss Balázs negyedik Kovács Dusán kitűnően gátazott Milánó (Reuter) — Szombaton Milánóban rendezték meg a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség, az IAAF Grand Prix- sorozatának döntőjét. Az olaszországi rendezvény nyitószámában, a férfi kalapácsvetésben az olimpiai bajnok Kiss Balázs 78,34 méteres teljesítményével a negyedik helyet szerezte meg. A legnagyobbat az olimpiai ezüstérmes amerikai Lance Deal dobta, aki 82,52 méterre hajította a szert. Ez egyben a világ idei legjobb eredménye. A férfi 400 méteres gátfutásban Kovács Dusán kitűnő eredménnyel a hatodik helyet szerezte meg. A női 400 méteren az az ausztrál Freeman nyert, aki az atlantai ötkarikás játékokon ezüstérmet vehetett át a francia Perec mögött, aki most nem állt rajthoz. A férfiaknál a kenyai Daniel Komén, a nőknél pedig a svéd Ludmila Engquist nyerte az összetett Grand Prix-pontversenyt. Az olimpiai bajnok Kiss Balázs finálébeli negyedik helyezésével, ami számára 15 pontot hozott, a nyolcadik helyről visszacsúszott a tizedikre. A jamaicai Ottey hiába nyert egyéni csúccsal (10,74) a száz síkon, összetettben csak a második lett AP-felvétel 7 Bronzos érembemutató a városházán Pénteken az olimpikonok fogadását az eső miatt szűkebb körben tartották Virágcsokor Glückmann Pálnak és Feri Attilának Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM) — Majdnem elmaradt a pénteki érembemutató, ugyanis az olimpikonok fogadására Feri Attila az atlantai bronzérem nélkül érkezett. Szerencsére tíz perc alatt korrigálta hibáját, lélekszakadva rohant haza az értékes éremért, amelyet a városháza dísztermében kézről kézre adtak. Hiába szervezett ugyanis a városháza sportirodája nagyszerű műsort az atlantai olimpikonok és paralim- pikonok tiszteletére, pénteken az eső nem kegyelmezett. Egész nap zuhogott, emiatt nem a Kossuth téren több ezer városlakó előtt, hanem a városháza dísztermében szűkebb körben — képviselők, sportvezetők, egykori olimpikonok előtt — tartották a köszöntőt. Balettosok, karatékák, aero- bickosok, táncosok mutattak be nagyszerű programot, majd a főszerepet az olimpikonok kapták. Az olimpiai bronzérmes Feri és az ötödik helyezett Popa már Sydneyről szólt, reménykedve mondták, négy év múlva is szeretnének ott lenni az olimpián. Attila egyébként már túljutott az atlantai étel- mérgezésen, így ismét bevállalhatott néhány töltött káposztát. Edzőjük, Glückmann Pál kifejtette, Sydneyben inkább a súlyemelő dobogó mellől nézné tanítványait. Az olimpián 800 gyorson szerepelt Kovács Rita a magyar bajnokságon várhatóan elindul, de a nemzetközi porondon csak távúszásban szerepel, amit edzője, Vajda Tamás is megerősített. Az orvosi team munkájáról dr. Pi- kó Károly, a magyar atlétaválogatott orvosa számolt be, aki a fehérköpenyesek közül egyedül utazott Atlantába vidékről. Kétszeresen is köszöntötték a paralimpikonokat, hiszen a magyar ülőröplabdaválogatottban szerepelt hét nyíregyházi játékos közül hatan (Ma- karovszky, Mányák, Szabó, Kovács, Domokos, Szécsényi, a hetedik Peres a Start-Sportu- lában játszik) az idén is BEK- győzelmet nyert Piremon SE tagjai. Mellettük Gál János szakágvezetőnek, Balogh István edzőnek és két további BEK-győztesnek, Drotár Györgynek és Morauvszki Gyulának adott át jutalmat Csabai Lászlómé polgármester asz- szony és Felbermann Endre alpolgármester. Csabainé megköszönte a város nevében az olimpikonok helytállását és azzal búcsúzott: legalább ilyen létszámú fogadást Sydney után is szívesen rendezne a városháza. Szervezettség, taktika, fegyelem Csank János realista, de alkotó légkörben ki akar jutni a világbajnokságra Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) — Az elmúlt hétvégén megkezdte világbajnoki selejtezőit a magyar labdarugó-válogatott. A finnek elleni 1-0-ás budapesti siker után néhány nappal először arról kérdeztük Csank János szövetségi kapitányt, hogy annak idején néhány év alatt miként faragott Vácott egy középcsapatból magyar bajnokot. — Vácott a vezetés ha nem is sok pénzt, de nyugodt körülményeket biztosított. A bérezés teljesítménycentrikus volt. A sikerek megerősítettek abban, hogy kell dolgozni, mert megéri. De a legfontosabb, hogy alkotó légkör volt a csapat körül, és nem vártak el tőlünk túl sokat. Éppen ezért mindenki jól érezte magát. A nagycsapatoknál meg sok ember mozog a focisták körül, akiknek mindnek más a véleménye, a mentalitása, állandóan folyanak a „kavarások”. Ilyen Vácott nem volt. O Lehet ebből a klubtapasztalatból valamit átvinni a válogatotthoz? — A magyar válogatott ma tulajdonképpen úgy viszonyul a nemzetközi mezőnyhöz, ahogy a Vác viszonyult az NB I. csapataihoz, amikor én elkezdtem ott dolgozni. A játékosállomány nem rossz, ám az élcsapatokéval nem vetekszik. De azért jó játékosokról van szó. A magyar válogatottat, ezt az európai viszonylatban közepes képességű csapatot is úgy kell összedolgozni, hogy a különböző hiányosságokat jó szervezettséggel, taktikával, fegyelemmel, alkotó légkörrel feledtetni tudjuk. □ S megteremthető az alkotó légkör? — Körülöttünk állandóan „villámlások” hallatszanak. A cél azért ettől függetlenül, hogy egy közepes futball-or- szágból érjünk el egy komolyabb eredményt. Szerkezetileg összehozzunk egy olyan csapatot, amelyik versenyben lehet a jobbakkal is. üReményteli vállalkozás ez, amikor Magyarországot a számítógépes világranglistákon a hetvenedik hely körül jegyzik, a magyar közvélemény számára pedig ha válogatottunk nem kerül be a világbajnokság 24- es döntőjébe, az már kudarcot jelent? — A magyarokra jellemző, hogy nem realisták. Pontosan azért tartunk itt, ahol tartunk. A többi ország általában megnézi, hogy mire futja, abból mit lehet kihozni, s miként kell a jövőt építeni ahhoz, hogy előbbre tudjanak lépni. Nálunk ez nem így működik. Mi temetünk és lakodalmat ülünk. Bárnék. Talán az említett váci példát követve elmozdulhatunk a holtpontról. Ebben akkor is bízom, ha az eszemmel tudom: a valószínűsége nem túl nagy. Egyébként a szövetségi kapitányság anyagilag, erkölcsileg nem akkora „durranás”, amit mindenképpen el kellene vállalni. Tavasszal nem tudtam visszautasítani, mivel nem volt állásom. Nem tudtam mire hivatkozni. meccseken a cserékkel széttö- redezte a játékot, s egy-egy játékos csak perceket kapott? — Ezek edzőmérkőzések voltak. Amelyek arra valók, hogy a játékosok lehetőséget kapjanak. Azokon a meccseken — az osztrákok ellenit kivéve — nem lehetett komoly esélyünk. Előre el volt tervezve, hogy kiket cserélek. Mert egy játékosnak fontos, hogy pályára lépjen. Azt, hogy mit tudnak, én nagyon jól tudom. □ Kialakult-e mostanra az a gárda amelyikkel megpróbál kijutni a világbajnokságra? — Már a horvát-meccs előtt tudtam volna a Finnország elleni kezdőcsapatból legalább 8 embert megnevezni. Hadd mondjam végre el, hogy a finnek elleni kezdőcsapatot szándékosan nem küldtem korábban pályára. Nem hiányzott, hogy a horvátok, olaszok, angolok jól leverjék őket, és aztán teljesen sikerélmény nélkül maradjanak. Azzal nem ková- csolódunk össze, hogy jól kikapunk. Mit tagadjam: ezeket a meccseket én egy kicsit föláldoztam a VB-siker érdekében. □ Ha tényleg kijutunk a világbajnokságra, akkor jön a magyar lakodalmi hangulat, és ezt mindenki megfogja Önnek bocsátani. Hadd kérdezzek azonban egy konkrétabbat: a finnek ellen lehetőséget kapottakon kívül kik azok, akikre komolyan számít a VB-selejtező- kön? — Lipcsei biztosan játszik, ha teljesen rendben van, számítok Illésre, Lisztesre, Kiprich- re, s hasonlóképpen Nyilasra... O Kiválasztásában mennyire játszanak szerepet az érzelmek? Az egykori váci tanítványok sorra feltűnnek keretében: Bánfi, Hahn, Aranyos, Orosz, most Nyilast említette. — Nekem egy gépezetet kell építenem. Tény, hogyha egy játékost ismerek jól, tudom, mire képes, abban inkább megbízok. Idő kell hozzá, míg a másikat, a többieket is megismerem. Mracskó is nálam bizonyított annak idején Békéscsabán. De hát az edzőség az ilyen. Egy 20-as keretből sem könnyű 11-et kiválasztani, hát még ha 16-szor 25-ből kell a legjobbakat megkeresni... Ez nem érzelem kérdése. Ez pusztán annak a rendszernek a szüleménye, amit én képviselek. Van egy elképzelésem a fut- bállról, s ahhoz keresem az embereket. Három évvel ezelőtt~Csank (balra) Nyíregyházán, a váci csapat kispadján Harasztosi Pál felvétele mennyire logikus, és bármennyire kevés százalékot adunk arra, hogy kijussunk egy nemzetközi világversenyre, ha valóban nem jutunk ki, akkor világvége-hangulat alakul ki. Pedig azt hiszem, hogy egy ilyen esetben a kritikával is csínján kellene bánni. □ Nyilván az a bajok forrása, hogy volt nekünk „világverő” csapatunk is. — Az a Puskás-időszak bizony megzavarta a fejeket. Tudomásul kellene venni, hogy nem vagyunk a világ futball- nagyhatalmai között, sőt ha a létesítményeket, a ráfordításokat figyeljük, akkor nagyon kis ország vagyunk. □ Reálisan nézve: mit keresünk mi akkor ezen a világbajnoki selejtezőn? — Azért vállaltam el a szövetségi kapitányságot, mert be akarok kerülni a világbajnokságra. Máshogy hozzá se fogUgyan tárgyalásban voltam jó csapatokkal, ahol anyagilag vélhetően jobban jártam volna. Egy biztos azonban: ez a kapitányság helyre fog tenni lelkiekben, s utána akármi történik, már nyugodt szívvel megyek ki külföldre. □ Nem túl érzékeny a kritikákra? — Minden ember érzékeny. De nem igazán értem a bírálatokat, hiszen nekem nem voltak balhéim, nemigen csináltam olyat, ami unszimpatikus- sá tehetett volna. Ennek ellenére a támadások kereszttüzébe kerültem. De hát minden rosszban van valami jó. Meg a Murphy törvénye is igaz: minél előbb vagy szövetségi kapitány, annál gyorsabban túl vagy rajta. LJMit vett annyira a szívére? Például azt a kritikát, hogy az olaszok, Angolok, horvátok és osztrákok elleni előkészületei rx k « ' / •/ SPORT 1996. szeptember 9., hétfő
