Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-08 / 185. szám

1996. augusztus 8., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Kelet-Magyarország 7 Lovaink az őshazából Európába a legtöbb nép vándorlással ju­tott a mai hazájába. Ezek közzé tartozunk mi magyarok is. Egyedüli nép vagyunk ugyanakkor, kik meg­ismételtük 1100 év múltával azt az utat, amit őseink Árpád ve­zetésével akkor meg­tettek. Lóháton ismét végigjárták a honfog­lalás ősi útját. Dicsé­retére vált ez lónak, lovasnak. Ebből a meggondo­lásból volna egy ja­vaslatom. Állítsunk emléket e kemény lo­vaknak, hogy nyom nélkül el ne tűnjenek. Keresem e lovak tulaj­Szücs Róbert felvétele Fogas kérdések A Kelet-Magyarország 1996. július 3-i számában Fájós fog című olvasói le­véllel kapcsolatban vizsgá­latot végeztem, és az aláb­biakat állapítottam meg. Az ügyeletes fogorvos június 15-én reggel 8 óra­kor az ügyeleti rendelőben megkezdte munkáját és több beteget ellátott. Kb. 9.30 órakor mintegy 40 perc időtartamra elment az ügyeletből, majd visszatér­ve folytatta munkáját. Az ügyeletén megjelentek kö­zül több személyt megke­restem és a tőlük származó információk alapján állapí­tottam meg a távoliét idő­tartamát. A megkérdezett személyek az ellátással ma­radéktalanul elégedettek voltak. Az érintett napon három nem nyíregyházi, vidéki lakos ellátása is megtörtént mely ekkor még nem tartozott a központi fogorvosi ügyelet feladat­körébe, tehát szívességi el­látásnak tekinthető. Meg­kerestem a levél íróját is, aki szintén vidéki lakos, aki a cikkel kapcsolatban azt mondta, hogy a cikkben ő nem 8.30, hanem 9.30 per­ces érkezést írt — itt sajtó­hiba történt. Az orvos tá­vollétét azonban ő negyven percnél hosszabbnak ítélte meg. A betegek 40 perces várakoztatásáért a türelme­sen várakozó betegek elné­zését kérjük. Dr. Bartha Tibor orvos-igazgató Tisztelt Szerkesztőség! A Kelet-Magyarország július 3-i számában Fájós fog címen cikk jelent meg, mely a fogászati ügyeleti ellátás hiányosságaira hív­ta fel a figyelmet. A Ma­gyar Orvosi Kamara Nyí­regyháza Városi Szerveze­te közölni kívánja a lap ol­vasóival, hogy a fogászati ellátás számos kérdése nem tisztázott. Nyíregyháza város egészségügyi alapellátás­nak a hét végi fogászati ügyeletét az elmúlt évek­ben az Egészségbiztosítási Pénztár nem finanszírozta. A város vezetése felelőssé­get érezve a lakosság ellá­tásáért az ügyeletet úgy biztosította, hogy a fogor­vos egy szabadnapot kapott az ügyeletért. Ez azt jelen­tette, hogy azon a szabad­napon a városban dolgozó másik fogorvos látta el he­lyette a betegeket. A 92/1996./IV.26. Kor­mányrendelet lehetővé te­szi, hogy az OEP fogorvo­si ügyeletet finanszírozzon. A Nyíregyháza környéki települések hét végi fogá­szati ügyeleti ellátásáról való gondoskodás a helyi önkormányzatok feladata. Ezen települések fogászati ügyeleti ellátása nem ren­dezett, az említett esetben is egy vidéki beteg kereste fel a nyíregyházi ügyeletet, mert a lakóhelyén a fogor­vos szabadságon volt. Saj­náljuk, hogy egy ilyen kel­lemetlen eset kapcsán kell felhívni a fogászati ellátást működtetők figyelmét a szervezési és finanszírozá­si hiányosságokra. Tisztelettel: Dr. Papp Katalin MOK Nyíregyháza Városi Szervezet alelnöke donosait a megvalósításhoz, hogy természetes kimúlásuk után bőrüket készíttessük ki, csontvázukat helyezzük el olyan helyen, ahol ennek szí­vesen helyt adnak. Együtt volna jó látni e lova­kat, (pl. Hadtörténeti Múzeum, Mg. Múzeum stb.) Ha ez ne­hézkes, akkor egyedenként fel­vállalhatná egy-egy agráregye­tem, vagy más intézmény, esetleg mezőgazdasági szak­A Kelet-Magyarország a me­zei lopásokról szóló híreiben tényszerűen és egyértelműen veti fel: azok egyre jobban el­szaporodnak és mind veszélye- sebbeké válnak. Sok becsüle­tes termelőnek már a testi ép­ségüket is veszélyeztetik külö­nösen a kisebb-nagyobb cso­portokban elkövetők. A kerék­páros tolvajok is már legalább ketten tevékenykednek és nap­pal sem félnek dézsmálni. Egyesek saját számlára dol­goznak, mások megrendelésre. Az előbbit úgy értem, hogy a lopott terméket közvetlenül át merik adni egyes felvásárlók­nak s azok minden különösebb megkötöttség nélkül átveszik. Pedig legalább a permetezési naptárt elkérhetnék. Mivel a mát oktató középiskola. Ennyi költség — nevezetesség mel­lett — a szertárfejlesztésből megoldható. Nem is sejtjük, hogy fiatal­ságunk hazafiságát e kivételes teljesítmény tudata mennyire mélyítené. Ezenkívül a magyar lovas és ló értékét is öregbíte­né. (Fogathajtás mellé jól il­leszkedne.) Még „ma” vegyük számba fényképével együtt a ló nevét, többségét személyesen is is­merik, főként falun, jelezhet­nék a polgármesteri hivatalnak vagy a rendőrségnek. Mint ko­rábban, ezt tették is a felvásár­lási cégek átvevői. Tavaly az egyik felvásárlóra rá is kérdez­tem. Válasz: nem érdekli ki honnan hozza. Több termelő­vel közösen megállapítottuk: amellett, hogy ezektől jelentő­sebb mennyiséget és minősé­get is el lehet venni, besegíte­nek a termelők átverésébe. Az átvevő még be sem mondta a súlyt, már szedik le a mérleg­ről és öntik a konténerekbe. Ha a tulaj okoskodik, beleturkál­nak az áruba és felbujtják a fel­vásárlót a leminősítésre. Ki mer ezek után szólni pl. azért is, hogy jó lenne a mérleget színét, ivarát, korát, jegyeit, teljesítményét, származását a tulajdonosának neve mellett. Remélem, gondolataim má­sokban is új gondolatokat éb­resztenek és végső formát ölt­het. Ne hagyjuk veszni, ami nemzeti érték. Szűcs István mg. mérnök, tanár 4400 Nyíregyháza, Könyök u. 3. úgy megfordítani, hogy az át­adó szintén le tudja olvasni a mennyiséget a tolómérlegről? Sok gazda ezért igyekszik összefogni, az önkormányza­tok, polgárőrök, rendőrök és mások segítségével vagy anél­kül is, hogy még éjszaka is megvédjék a termelvényeiket a megnegyedeléstől, harmado­lástól. A furkósbotos őrzéstől a kutyás fegyveres őrökig járják a határt. Többeknél megvan a már rendszeres tolvajlásból élők feketelistája is. Az átve­vőknél viszont jó lenne a hiva­talos szerveknek rendszereseb­ben ellenőrizni s ha kell kemé­nyen büntetni. Varga Gyula Nyíregyháza, Kalevala sétány 28. „Hejesírás..." Nemcsak írásban, szóban is szerettem volna gratulálni a fenti című kis cikk szerzőjé­nek, amely kedvenc lapom teg­napi számának Tüskés sarok c. rovatában jelent meg. Végre egy — feltehetően — újságíró, aki nem siránkozik, nem túlozza el a dolgot, hanem a humor oldaláról közelít egy­re szegényebb nyelvünk kínzó­inak kipellengérezéséhez. Aztán olvasom a mai újságot — ismét a kedvenc lapomról van szó — és mit látok a ne­gyedik oldalon? Jó nagy betűk­kel írott cím, így: Nagybritta- niai orvos... — hoppá! Igaz lej­jebb — jóval kisebb betűkkel —a szövegben helyesen is elő­fordul a szó, hogy nagy-britan- niai. A tizenegyedik oldalon megint nagybetűs cím: Peresz borúlátó. Ebben a cikkben nem írták le helyesen a Nóbel-béke- díjas politikus nevét. így kel­lett volna írni: Peres. Lehet, hogy a fonetikus kiejtésről át­tértünk a fonetikus írásra is? Netán így is írhatjuk: Sekszpir, meg Nyujork? Nem akarok én a szálka meg a gerenda szind­rómára hivatkozni. Az is gyer­meteg dolog ha örökké azzal védekezünk, hogy aki dolgo­zik, az hibázik. A nyomda ör­dögére sem illik mindent rá­kenni, mert ha annyi az ördög, akkor elkelne már ott egy kis tömjénfüst. Szilágyi Sándor Á szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt leve­lek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Mezei tolvajok eldorádója Frunda jelölése „Ha 1995-ben Frunda Györgyöt, a román parla­ment csúcsmodelljének je­lölték, 1996-ban az elnökje­löltségig lépett elő. Az RMDSZ szenátora, aki a kolozsvári Bolyai Egyete­men végezte jogtudományi tanulmányait, bebizonyítot­ta a törvényhozásban, hogy sokkal jobban beszél romá­nul, mint a leggyökeresebb erdélyi a Románok Egység­pártja vagy a Nagy-Romá- nia Párt soraiból. Frunda György, az arány érzékkel rendelkező politikus beis­merte: bajosan hiszi, hogy bekerül a második forduló­ba, de részvételével az el­nökválasztásokon több sza­vazatot gyűjthet az RMDSZ számára. A szavazatok át­vezetése révén, az első csa­pata után, a legesélyesebb támogatására, néhány elő­nyös feltételt alkudhat ki és szerezhet meg a romániai magyarságnak. Frunda György a legeurópaibb po­litikusok közé tartozik. Ki­válik a többi közül megha­tározó politikai távlatlátásá­val, jól felépített, vonzó re­torikájával, karizmájával, műveltségével és hozzáér­tésével. Abban a Romániá­ban, ahol a választópolgá­rok nem tudják meghaladni intoleráns, archaikus nacio­nalista szervességüket, Frunda Györgynek csak azért nincsenek esélyei, mert Frunda Györgynek hívják.” Nem akármilyen lap, mint a legkövetkezetesebb ellen­zéki román újság, a Buka­restben megjelenő Romania Liberá írta a fenti sorokat az államelnök jelöltjéről, pe­dig a RL-ről se lehet azt ál­lítani, hogy elfogult volna a magyarok iránt. De, amit írt, arra sokan odafigyelnek, különösen az értelmiségi körökben, ahol legnagyobb népszerűségnek örvend a román polgári újságírási ha­gyományokat követő napi­lap. Az idézett pár mondat tu­lajdonképpen minden fon­tosabbat elmond a most ép­pen 45 éves szenátorról, amit talán csak azzal a nem lényegtelen információval kell kiegészíteni, hogy nem­csak magyarul és románul beszél kiválóan, hanem an­golul, németül és franciául is. Ami az Európa Tanács­ban cseppet sem mellékes, különösen amikor a kisebb­ségek elleni intézkedések­ről, a jogok megnyirbálásá­ról kell beszámolni. Márpe­dig Frunda György, mint az RL cikkéből is kitűnik, érti ám a dolgát, s az említett po­litikusi erényeinek köszön­hetően az Európa Tanács­ban is tekintélyre tett szert, olyannyira, hogy a nemzeti­ségi kérdés egyik szaktekin­télyének ismerik el, mint ilyen az ET már raportőri feladatokkal is megbízta. Például Lettországban el­lenőrizte az orosz kisebbség helyzetét. Romániában és Magyar- országon s máshol is sokan megkérdik: miért kellett az RMDSZ-nek államelnök­jelöltet indítania? A kérdést részben megválaszolta a Románia Liberá cikke, az­zal, hogy a második fordu­lóban talán kicsikarhatunk valamit. Legalább ennyire fontos az is, hogy Frunda György többször is főmű­sorban szólhat a román te­levízión át a román nézők­höz, választókhoz, s ugyan­annyi ideig (ez sem mellé­kes ám), mint a magát újra jelöltető Iliescu elnök. Egyenes adásban, tehát vá­gás nélkül mondhatja el az RMDSZ véleményét az ok­tatási törvényről, az autonó­miáról és annyi más problé­más ügyről. Igyekszem meggyőzni a románokat, hogy semmi sem az ő joga­ik ellen irányul, mi több, olyan dolgokat is kérünk, ami a demokráciában nekik is •'kijár — hangsúlyozta Frunda György. Akiről még nem árt tudni: nem egy félős ember. A tudás, a művelt­ség, választóinak igaza bá­torságot ad neki. Szatmárnémeti, 1996. augusztus, Sike Lajos Építészeti sebek Nyíregyháza építészeti ar­culatának kritikai megfo­galmazása már 1988-tól nyilvánosságot kapott. Az ezzel foglalkozó szakembe­rek gyakran találkoztak a városképbe nem illő épüle­tek megnevezésével, melyet mint építészeti sebet titulál­tak. Fő célként fogalmazó­dott meg e sebek gyógyítá­sa. E nemes célt tettek kö­vették, fűszerezve egy rend­szerváltást követő kautikus állapottal. Úgy tűnik, a sebek gyó­gyítása nem sikerült. Mára Nyíregyháza újkori építé­szeti sebei a benzinkutak. Az emissziós károk, a kör­nyezetvédelem és a jó leve­gő biztosítása érdekében a benzinkutakat a város veze­tő útjain, a nagy laksűrűsé­gű területektől távol célsze­rű telepíteni. Ilyen volt az Orosi úton az első Shell kút. Hogy is indult? A Kert utcai szanálások megkezdődtek, és a LAK- SZOV a rendezési tervnek megfelelően ötmillió Ft kö­rüli tervezési díjért az I. ütem lakásait megterveztet­te. Azzal az ürüggyel, hogy a városban nincs igény ilyen típusú épületekre, valami­lyen sugallatra és fiskális szemléletre hajlamos dön­téshozók módosították a rendezési tervet. Ezután la­vinaszerűen elkezdődött a lakásépítésekre fenntartott ingatlanokra a benzinkutak telepítése. A Jósavárosban telepíten­dő benzinkút építése újabb ékes bizonyítéka, hogy jog­államban az ott élőknek el kell viselni a benzingőzzel dúsított levegőt, és mint ál­lampolgároknak, ebbe sem­milyen beleszólásuk nincs. A KSH adataiból kitűnik, hogy a benzinkutak számát tekintve, dobogós helyen vagyunk, így semmi nem indokolja újabb építését. Jobbító szándékkal fog­junk össze, nyilvánítsunk véleményt, hogy építészeti sebeink ne szaporodjanak, és az épített környezet min­denkor az emberek életmi­nőségének javítását szolgál­ja. Szendrei József, MSZDP építésügyi és in­gatlanforgalmi szakértője A vétkes meahalt büntetése a legsúlyosabb: éle­tét vesztette. Találgathatjuk az okát, miért történt ilyen bután az egész. A szakértők majd megállapítják, hogy az ok a megengedettnél nagyobb se­besség volt. A lényeg: soha, semmi nem lehet olyan fontos, hogy életet, életeket kockáz­tassunk miatta. Mi mégis na­ponta vétünk a szabályok ellen, valószínű a cikk írójával is elő­fordul, hogy átcsúszik az ép­pen bevillanó piros lámpán, csak lassít a stoptáblánál, eset­leg néha a jobbkéz szabályi nincs türelme betartani vagy gyorsabban hajt a megenge­dettnél. Néha rápillant a sebes­ségmutatóra, ami időnként többet mutat, mint az út mellett fel-feltűnő kerek táblákon a fe­kete számok. „A vétkes meghalt.” A cikk­író szárazon, ridegen ítéletet mondott az éjszakában halálba rohanó fölött. Tisztelettel: a Vétkes felesége, lányai, szülei, testvérei I isztelt szerkesztoseg! t Nagyon szeretném, ha levele- t met közölnék, válaszul a lap- ( ban megjelent közleményre és í figyelmeztetésül mindenki- r nek, aki gyorsabban közieke- r dik a megengedettnél. 1 A július 29-i Kelet-Magyar- s országban olvastuk „A vétkes 1 meghalt” c. közleményt. A t Vétkes 37 éves volt, két kislá- { nya, felesége, szülei, testvérei, \ sok-sok rokona és rengeteg ba- f rátja siratja. f Ä Vétkes nem volt bűnöző, c nem lopott, nem gyilkolt. Sza- 1 badságra készülődött, nagyon i jól végzett, megfeszített mun- j ka után. Éppen a lányaiért ( sietett a szüleihez és már s semmi másra nem tudott gon- t dőlni, csakhogy minél előbb 1 együtt legyen a családja. Elfe- 1 ledkezett minden óvó figyel­meztetésünkről. Egyedül volt, í nem ültünk mellette, hogy fé- i kezni tudtuk volna a szágul- i dásban. Nagyot vétkezett. Ezért Odafent mérnöki precizitással tervezték meg a büntetését. A

Next

/
Thumbnails
Contents