Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-08 / 185. szám
1996. augusztus 8., csütörtök HATTER Keiet-Magyarország 3 A piacgazdaság buktatói A munkanélküliségről a társadalomnak még nincs valós képe — állítja a szakember Sorbanáilás a munkaügyi központ kirendeltségén Harasztosi Pál felvétele Nézőpont Várakozás Györke László Nyíregyháza (KM) — Varga András nyíregyházi programozó, tanár, menedzser, aki gazdaságpolitikai kérdésekkel is foglalkozik, élénk Figyelemmel kísérte annak idején a munkanélküliségről szóló publikációinkat a hét témája (Elvesztett illúziók) keretében. Kutatásainak rezüméjét és véleményét osztja meg az olvasókkal az alábbiakban. — A mai magyar munkanélküliség — mondja — döntően egy elhibázott, az ország adottságait, fejlettségét, lehetőségeit és a nemzetközi tapasztalatokat teljesen figyelmen kívül hagyó politika eredményeként alakulhatott ki. A tőkére épül — Az induláskor — néhány évvel ezelőtt — két választási lehetőség állt az ország előtt. Az egyik a tulajdonviszonyok fokozatos lebontása, kombinálva a hazai piacok fokozott védelmével, vagy a gyors, ebből következően sok hibás döntést magában hordozó megoldás. Az első meggondolás abból indul ki, hogy hatékonyan működő piacgazdaság csak a természetes kiválasztódás alapján és széles hazai tulajdonosi réteg alapján jöhet létre, ahol már a kezdet kezdetén fontos szerepet játszik a tulajdonosi kockázatvállalás. A másik — a megvalósult irányvonal — a gyors és a társadalom széles csoportjait kizáró döntően állami kockázatra és döntően a külföldi nagy tőkére épülő megoldás. — Ez a megoldás azonban figyelmen kívül hagyott néhány nagyon fontos dolgot. Például: csak olyan tulajdonostól várható a privatizáció után a termelés legalább szinten tartása, aki a magánkézbe került vállalat piacaira akar ily módon bejutni, illetve új piacokat elérni — csökkentve ezzel költségeit. Ellenkező esetben azonban export és ezzel a termelő kapacitás csökkenést eredményez, mivel a megvásárolt vállalat piacait saját ott működő gyárainak termékeivel fogja ellátni, illetve a versenyképes magyar terméket itt fogja eiőállítani. A túlzott külföldi tulajdonszerzésnek van egy nem kívánatos mellékhatása: a hazai műszaki fejlesztés és kutatás, a magyar alkotó értelmiség és oktatási bázisának leépülése. — A lakosság életszínvonalát nagyban befolyásolja a gazdaság műszaki, technikai színvonala és ezen keresztül hatást gyakorol az állami bevételek és a foglalkoztatás alakulására. Vezető politikusaink és gazdasági szakembereink úgy gondolták, hogy a gyors leépülést majd gyors és új kapacitás- bővülés követi. Mint azóta tapasztalhattuk, tévedtek. Ez csak jól működő piacgazdaságban igaz, egy átalakuló, ráadásul tőkeszegény és szűk piaccal rendelkező gazdaságban nem működik. Anakronizmus — A XX. század végén nem lehet sikeres egy XIX. századi átalakulási modell, hiszen a nagy népmozgások ideje lejárt, ma már mindenütt szigorú korlátok között tartják a bevándorlást még a hagyományosan befogadó országokban is (Ausztrália, USA). Tehát a felszabaduló munkaerő a határokon belül marad, súlyos társadalmi problémákat okoz, ami a gazdaságra visszahat, mivel a gazdasági és a társadalmi válság kölcsönösen feltételezi egymást. Fatális hibának tekinthetjük, hogy a kialakult válságot a nyugati jóléti társadalmak válságával azonosították és azonosítják az eddigi kormányok és ennek megfelelő kezelési módot alkalmaztak és alkalmaznak. Ennek lényege: a bajok legfőbb okozójaként az állam túlzott méretű, költséges szociális gondoskodása, tehát le kell faragni belőle. Ennek a gondolkodásnak a terméke a Bokros-csomag, a szociális törvény módosítása, az oktatási és egészségügyi reform. — Egy másik felfogás szerint egyrészt a jelenlegi válság történelmi oka, hogy a beruházások és a nyomában megvalósult termelés a rossz piaci orientáltság miatt nem volt képes a megvalósításukhoz szükséges külföldi hitelek visszafizetésére, továbbá az import költségeit sem termelte ki a gazdaság, továbbá a szerkezetátalakítás elmaradása. Vagy: a jól működő szociális rendszer az újra elosztó szerepének csökkentésével is létrehozható, az adórendszeren és a vállalkozásbarát gazdaságpolitikán keresztül. Például első lépésben a minden egyes eltartott után meghatározott összegű adó- kedvezményt lehetne adni, továbbá az alsó kulcsok mértékének és határának változtatásával célzottan lehet támogatni a leginkább rászorulók körét. A tévedések sora kiegészül még az állam gazdasági szerepéről alkotott és alkalmazott módszerével, mely szerint az állam gazdasági szerepe a gazdasági törvények meghozatalára és betartatására szorítkozik. Szintén forrása — Ebből következően az államnak nem feladata a régiók közötti fejlődési különbségek kiegyenlítődésének állami eszközökkel történő elősegítése — adókedvezmény, infrastrukturális fejlesztés. Ennek megoldását kizárólag a piactól várja. Tehát nem feladata a hazai termékek piacra jutásának elősegítése. Nem feladata a stratégiai ágazatnak számító mezőgazdaság termelési biztonságának szavatolása. — Mindez párosul az állam önkorlátozásának hiányával, ami az adók növelését és az állam korlátozás nélküli hitelfelvételét és ezen keresztül fokozódó és megállíthatatlan eladósodását eredményezi, ami szintén forrása a munkanélküliségnek. Bábosok nyáron Nyíregyháza (KM - B. I.) — A nyári egyetemek palettáján is érdekes színfoltnak tűnik az a kurzus, amelyet a jövő héten Nyíregyházán tartanak. A Tiszántúli Bábos Nyári Egyetemnek a célja, hogy a Fehér- lófia típusú mesék feldolgozásával a hallgatók és csoportjaik felkészülhessenek a mille- centenárium megünneplésére. A résztvevők megismerkedhetnek a honfoglaláskori emberek életével és szokásrendjével, valamint élet- és világ- szemléletével. A hallgatók képet nyerhetnek a mesék üzenetéről, szimbólumairól; valamint bábok és díszletek segítségével elsajátíthatják a kora- beliség ábrázolását. Az előadók között lesz Jankovics Marcell is, akinek a filmjeit is levetítik. A hallgatók csoport- munkában is részt vesznek, amelyen az ámyjátéktóí a maszkos drámajátékig sok mindent elsajátíthatnak. A résztvevők kultúrtörténeti előadásokat hallgathatnak, szakmai konzultációkon vesznek részt; tréningek, kiállítások szerepelnek a programjukban. A nyári egyetem augusztus 14- én kezdődik és hat napig tart. Nyéki Zsolt Z áhony előtt talán még most is tépdes a szél egy darabot abból a szalagból, amelyet annak rendje és módja szerint, megfelelő protokolláris körítéssel maga az illetékes miniszter vágott el, illetve a tárca első embere nyomta az ollót az éppen leparkoló ukrán kamionsofőr kezébe. Valóban ünnepi pillanatok voltak, s szinte hallani lehetett Záhony polgárainak felszabadult sóhaját, amely az ostromállapotok megszűnésének reményét fejezte ki. Korán örültek. Bár a határváros valóban levegőhöz jutott, legfontosabb megközelítési lehetőségét tekintve továbbra is enklávé életre kényszerül. Mert hogy az ukrán-magyar határon még mindig 5-6 kilométer hosz- szú kamionsor vár az átlép- tetésre, csak most éppen nem torlaszolják el a záhonyi lejárót, de az út ugyanolyan veszélyes maradt, mint előtte volt. Félelmetes a kép, ahogy a jobboldali sávot elfoglaló konvoj mellett a menetiránnyal szemben araszol az autós, s osztja meg az ország belsejébe tartó járművekkel az érszűkületes útfelületet. A hatalmas monstrumok árnyékában végzett nemritkán bravúros manőverek óhatatlanul is bepillantást adnak a sofőrök életébe. A többség piszkos trikóban, szakadt szandálban sörrel teszi elviselhetőbbé a meleget és a várakozás feszültségét, de a stressz oldása sem tünteti el arcukról a bizalmatlanságot. A több száz kamion hatalmas értékeket zsúfol össze viszonylag kis területen, érthető az óvatosság. Illetékesek azt mondják, ezek csak átmeneti állapotok, de a tervekkel és a biztató jövőképpel szemben a Záhonyig utazó autós még mindig annak örül, ha végre túljut a veszélyes szakaszon, s ha teheti, egyhamar nem veszi erre az irányt. S félő, ha már az ő fejében megfordul a gondolat, más is hasonló következtetésre jut, s akkor Euro-kapuban is lőttek a külföldi tőke bevonásának, a gazdasági fellendülésnek, az idegenforgalomnak. j A mai békéden világban egy kis szatmári községben próbálom megteremteni saját magam és kicsi családom békés világát. A napom úgy kezdődik, hogy reggelit adok a kutyámnak, és elrendezem a madaraimat. Kiszórom a verebeimnek a megszokott etetőhelyre az összegyűjtött kenyérmorzsát. Erre, mivel egy kevés kukoricaszem is bele van keverve, a hűséges balkáni gerlénk is rájár. Már ekkor reggel kitárom az ól ajtaját, hogy a fecskék és a rozsdafarkúak akadály nélkül tudjanak ki-be röpködni. A kakukkfióka már kirepült a fecskefészekből, remélem, megtalálta helyét a környezetben. Jövő nyáron talán az őszavát is hallom, és gyümölcsfáinkról összeszedi a hernyókat, mert az a dolga. Kaszáláskor, egészen a kerítés mellett, megtaláltam két réti tücsökmadárnak a fészkét. Az öklömnyi csészére emlékeztető csinos kis fészkekhez jól látható vékony gyalogút vezetett. A madarak jelenlétéről már régóta tudtam, esténként gyakran halMadárkáim lőtt am a zöld lombszöcske ciripeléséhez hasonlító pirre- gésüket. A madarakkal is találkoztam. Ha az ember nyugodtan üldögél az árnyékban, az öreg tücsökmadarak előbb-utóbb megjelennek az udvari pázsiton, és békésen szedegetnek valamit a fű közül. Néha-néha ránk sandítanak, de egyáltalán nem zavarja őket az ottlétünk. Kutyánkat is jobban érdekli az utcai ebforgalom, mint a madarak. Erdőt-mezőt járó gyermekkoromban a Kékmezőn lévő erdészháznál a területi vadászmestertől megtanultam a bagoly, a kakukk, és a balkáni gerle lehívásának a jelét. Mára már csak az utóbbit tudom a közelembe csalni. Ez a hangjelzés valamit biztosan közvetít annak a gerlének, amelyik a hanghívásomra mindig megjelenik. Először leszáll egy távolabbi villanyoszlopra, a következő hívásnál átrepül az ól tetejére, onnan a kémény fedlapjá- ra, és akkor már látszik a viselkedésén, hogy nagyon izgatott. Ha továbbra is adom a hívójelet, ráröppen a boróka csúcsára, ami alatt ülök. A boróka természetesen nem tudja a madarat szilárdan megtartani, ezért leszáll mellém a kerítésre, szinte elérhető távolságra. Egy ilyen idill- nek a kialakulását a kutyám nem hajlandó elviselni. A gerle ide-oda röpdösését és a turbékolást még eltűrte, de azt, hogy ne ő legyen a figyelem középpontjában, az tűrhetetlen. Viselkedésében ilyenkor kimondottan van valami emberi. A mikor már lanyhult a hőség, fogom a kaszámat és lemegyek a kertbe. Hamarosan beérik a besztercei szilva, és szedésére rendbe kell tennem áfák alját. Útközben még megnézem a birsen lévő réti sármány fészkét, hogy minden rendben van-e? Az eltelt napom békéjét sem kertünk hörcsögei, sem az esti hírek gazdasági előrejelzései nem tudják felborítani. De ez már egészen más történet. Panoráma Ferter János rajza ROlWWlCrCT Í3I* Közéleti fecsegés Páll Géza y-v lyan időszak kö- í I szöntött ránk, ami- kor a közéleti fecsegés olyan mezt ölt, mintha cselekvés lenne. Sokszor a fecsegés helyettesíti a cselekvést, amelyre pedig számos területen igen nagy szükség lenne. Szenvedélyes hangú nyilatkozatok igyekeznek a közvéleménnyel elhitetni, kenyér, tej, cukor, avagy az éppen soron lévő energiaárügyben, hogy semmi sem indokolja a megjósolt áremeléseket. Parázs vitát lát és hall a tévénéző— miután már felemelték a kenyér árát — arról, mennyire nem indokolt ez a lépés. Ugyanez vonatkozik a cukorra. Most pedig a legfrissebb riogatás a hetvenszázalékosra taksált őszi energiaár-emelés. Aztán, megszokhattuk már a sok magyarázó, már- már sajnálkozó illetékes szavai ellenére, többségében mégis bejönnek a menetrendszerű áremelések. Már rég a megemelt árakat hajtják be rajtunk, de még sokáig nem csitul az érvek, ellenérvek csatája. Ki figyel már rájuk? Nincs aki kimondja, elszabadult a pokol, nincs emberfia, aki meg tudná állítani az égbe szökő inflációt, s nincs olyan szerv, kormány, amelyik stoptáblát tarthatna az árhullámok elé. Azaz tartani lehet, de az árhullámok fity- tyet hánynak rájuk, mennek a maguk törvényei szerint, mint a legtöbb természeti jelenség, vagy inkább csapás. De akkor minek áltatják magukat, és minket védtelen állampolgárokat, hogy mégis léteznek eszközök az áremelkedések ellen. Elég még egyetlen adalékot említeni; a méregdrága iskolai tankönyveket. Ma már egyetlen iskolás korú gyermek ősztől kapható tankönyveinek ára eléri, sőt meghaladja a 6-8 ezer forintot. Sok helyen már előre, júniusban befizettették a szülőkkel az új tankönyvek árát. Romoljon a pénz a tankönyvkészítőknél, forgalmazóknál vagy ki tudja hol. Vagy addig is kamatozik valakinek? Csak azt nem tudja senki, ha az államnak törvényben megszabott kötelessége gondoskodni a felnövekvő nemzedék egyenlő esélyeinek megteremtéséről, miért vonul ki, kellő eleganciával a tankönyvpiacról is?
