Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-07 / 184. szám

1996. augusztus 7., szerda •?/£& .flöfaopt^f íÉ^(^|^píte ififb® Lelátó Olimpiai mérce Mán László M inden jó, ha a vé­ge jó! Sokan véle­kednek így a ti­zenhat nap, az olimpia zárá­sa után. Mert a mieink az utolsó napon szereztek még két aranyat és így összesen hetet ütöttek a két hét alatt. Sok ez, vagy kevés? Nem ke­vés, de nem is sok. Mert a résztvételi csúcsot hozó nagy játékon 197 nemzetkö­zül a tizenkettedik helyen végeztünk, ami nagyon szép eredmény. Am talán még et­től is szebb sikert érhettünk volna el, ha...! De a „hák- kal" nem lehet takarózni és érvelni. Közzé tettük már pont­szerzőink névsorát, amely­ből kiderül, hogy vannak egyértelműen sikerrel sze­repelt sportágak, a várako­zásnak megfelelően szerep­lő és kudarcot megélők. Előbbibe tartozik az úszás, a súlyemelés és a kajak-ke­nu, utóbbiba a birkózás, a cselgáncs és a sportlövészet. Közte népesebb a mezőny, hiszen az atléták (azért van arany) többre voltak hiva­tottak, a vízilabdázóktól is érmet vártunk. No de az ér­tékelésbe ne mélyedjünk be­le, ezt majd megteszik a szakemberek. Ami szerin­tem a legfontosabb: önma­gához mérten ki mennyit tel­jesített. Ennek megítélése néhány sportágban egysze­rű, hiszen az egyéni csúcso­kat kilókban, méterekben, másodpercekben is mérni lehet. Másoknál, például a küzdősportoknál, már nehe­zebb mérni. Aki önmagához képest a maximumot nyúj­totta, arról már csak elisme­réssel lehet beszélni, akkor is, ha nem volt szerencséje és az ellenfelek még tőle is jobbak voltak. Lehet keresni kifogásokat, ám itt érvényes az örök mondás: a vereséget nem lehet, a győzelmet nem kell megmagyarázni. Milyen volt az olimpia? A résztvevőknek bizonyára örök élmény, vagy ilyen (arany, nagy siker) vagy olyan (kudarc, _ sérülés) okok miatt. Mi, itthon mara­dottak nem nagyon tudtunk olyan hangulatba kerülni mint a szöuli vagy éppen a barcelonai versenyek ide­jén. Egyrészt a mieink gyen­gén kezdtek, ezzel nem lel­kesítettek a virrasztásra. Másfelől a televíziós közve­títés még inkább elkedvetle­nítette a képernyő előtt ülő­ket. Mindent egybevéve nem volt olyan magával ragadó mint a korábbiak. Vége a „nagy játéknak", jöhet a takarítás AP-felvétel Kritikus katalán A spanyol király büszke honfitársaira Madrid (MTI) — Az atlan­tai olimpiai játékokról nyi­latkozva /. János Károly ki­rály elsősorban a spanyol sportolók kitűnő eredmé­nyeit emelte ki (17 érem), majd hozzátette, közbenjár azért, hogy az állam még na­gyobb mértékben támogas­sa a sportot. A konzervatív kormány nevében a sport­ügyi államtitkár hangsú­lyozta, hogy az eredmények elődeik, a szocialisták erő­feszítésének köszönhetőek. Juan Antonio Sama­ranch, a NOB katalán elnö­ke erősen kritikus hangot ütött meg a játékok szerve­zésével kapcsolatban. Véle­ménye szerint a július 27-i terrorcselekmény a bizton­sági szervek közötti koordi­náció hiánya miatt követke­zett be. —Az eredményeink min­den várakozást felülmúltak, bár néhány területen, példá­ul a labdarúgásban, jobb eredményeket is elérhet­tünk volna. Összességében büszke vagyok honfitársa­im teljesítményére — mondta. I. János Károly ki­rály, aki személyesen nem tudott ott lenni a játékokon. Kőbán Rita örömtáncot lejtett Göncz Árpád éteri üdvözlése • Horn Gyula is megköszönte a szép sikereket Kokó gyermekével (balra). Kőbán Rita régen látott baráttal (fenn), Kiss Balázs autogramgyüjtők gyűrűjében Nagy Gábor (ISB) felvételei Budapest (MTI) — Hazaér­keztek! Az Atlantából a XXVI. nyári olimpián remekül szere­pelt magyar csapatot hozó „aranygép” kedden reggel lan­dolt a Ferihegy 2. repülőtéren. A delegáció tagjai azonnal au­tóbuszokba szálltak át, ame­lyekkel az Olimpiai csarnokig hajtottak, ahol már hozzátarto­zók, sportbarátok százai várták őket. Örömtől sugárzó arccal, a legnagyobb kedvességgel fo­gadták a gratulációk, az autog­ramgyűjtők rohamait. — Már ezért a forró fogadta­tásért megérte, érdemes volt fáradozni. Mikor kapja ezt meg egy profi ökölvívó? Az a szán­dékom, hogy továbbra is ke­ményen dolgozom, s nem tar­tom elképzelhetetlennek, hogy Sydneyig versenyezni fogok — nyilatkozta az érdeklődők gyűrűjében Kovács István. Kőbán Rita táncot lejtett a barátok körében, egyáltalán nem kendőzte vidámságát, örömét, mindenkinek megmu­tatta csillogó aranyérmét. — Most, hogy már itthon va­gyok, megnyugodtam, teljessé vált az elégedettségem. Nem gondolok a folytatásra, a mun­kára, csak örülni akarok, s ki­pihenni a fáradságot. A megható fogadtatásnak el­ső részét már a repülőgépen át­élhették olimpikonjaink, hi­szen a magyar légtérbe érve Göncz Árpád köztársasági el­nök rádióüzenetét hallhatták, amelyben elismeréséről szólt, s gratulált a magyar csapat si­keres szerepléséhez. Több ezer szurkoló személyesen jelent meg a Budapest Sportcsarnok­ban, ahol az érkezést követően egy órával a magyar csapat ün­nepélyes fogadására került sor. A magyar érmesek köszöntő szavak, dübörgő taps közepet­te gyönyörű virágcsokrokat vehettek át. A felejthetetlen ünneplést követően Schmitt Pál lépett a közönség elé, aki hivatalos je­lentést tett a magyar csapat at­lantai szerepléséről a fogadá­son jelenlévő Horn Gyula kor­mányfőnek és Kuncze Gábor miniszterelnök-helyettesnek, a sportot felügyelő belügymi­niszternek. Természetesen ha­talmas sikert aratott a jelentés, amelyre Hóm Gyula válaszolt, az egész ország nevében kö­szönve meg a kiváló szerep­lést, azt a teljesítményt, amely- lyel a nemzetek versenyében is becsületesen helyt állt a ma­gyar csapat. Beszédének befe­jező részében a kormányzat to­vábbi támogatásáról biztosítot­ta a magyar sportot a miniszter- elnök. Csak a káposzta fele A bronzérmes Feri Attilán még kifogott a keddi ebéd — Most már valamennyire rendbe jöttem az ételmérgezés után — mosolygott Feri Attila. — Különféle kivizsgálatokon vettem részt, bevittek az atlan­tai kórházba is, és csak nagyon lassan gyógyultam. Most már tudok enni is, de csak óvato­san. Ezt jelzi az is, hogy a ká­posztának csak a felét tudtam elfogyasztani. A verseny után rengeteget pihentem, de egy hét után már hiányzott az Nyíregyháza (KM — MCS) — A kolozsvári töltött káposz­ta volt a nyerő a tegnapi étlapi menün. Ezt választotta Feri Attila, az NYVSC olimpiai bronzérmes súlyemelője ked­den délben, amint lezajlott a hivatalos köszöntő a Budapest Sport­csarnokban. Mi- , vei a súlyemelő csak az adag fe­lét bírta megen­ni, Glückmann Pál, az NYVSC súlyemelő edző­je segített. Akik figyel­ték Attila birkózását a káposztával: felesége, aki pénteken ér­kezett vissza Romániából, valamint klub­társa, Popa Adrián és fele­sége. Aki az eseményt kommentálta: Orendi Mi­hály, az NYVSC elnökhelyet­tese. Széles mosollyal szállt ki kedden délelőtt az olimpikono­kat szállító autóbuszból Feri Attila olimpiai bronzérmes, akit felesége, a klub képviselő­je, klubtársa köszöntött. Óri­ási virágcsokrot kapott a súly­emelő és természetesen ren­geteg gratulációt. Sportágá­ban a legjobb és egyetlen ma­gyar éremszerző volt. És ha edzés, úgyhogy lementem a te­rembe. Szerettem volna hama­rabb hazamenni, viszont a csa­patvezetés kérte, várjam meg a hétfői gép indulását. Szenzáci­ós hangulat volt a repülőgépen, énekeltünk, mókáztunk. A le­szállás előtt két órával kezdő­dött az átöltözködés, amikor a teljes gép egy hatalmas ruha­tárrá változott. Sajnos azoknak az átöltözködését, akiket szerettünk volna látni, azok egy elszeparált he­lyen öltöztek át. Attila külön kiemel­te Popa ötödik helyét és nagyszerű szerep­lését. A saját ver­senyzéséről kifejtet­te, többet várt magá­tól, bár az ételmér­gezés nem tett jót neki, örült, hogy mindkét fogásnem­ben egy-egy jó gya­korlatot tudott be­mutatni. Popa egy súlycsoporttal fel­jebb való indulásáról Attila azt mondta, ez a nyíregyházi szak­osztályra tartozik, erről még külön tárgyalnak. Az olimpiai bronzérmes kedden estére ért Nyíregyházára. A különgéppel érkezett haza dr. Pikó Károly, a magyar atlé­taválogatott orvosa, aki ki­fogyhatatlan volt a sztorikból. Ebből egy csokorra valót olva­sóinknak hétfői számunkban nyújtunk át. hozzátesszük, hogy olimpiai pontokat csak a két nyíregy­házi ver- s e n y z ő szerzett, akkor teljes siker. Emelt fővel Atlanta (MTI) — A cente­náriumi atlantai olimpián szerepelt magyar sporto­lók utolsó csoportját szál­lító „aranygép” helyi idő szerint hétfő délután szállt fel Georgia állam főváro­sából. Az indulás előtt Schmitt Pált, a Magyar Olimpiai Bizottság elnö­két, a NOB egyik alelnöke így értékelt: — Nagyon boldog vagyok, mert amit vállaltunk, azt tel­jesítettük. Tiszta eszközök­kel szerepeltünk, jó hírét keltettük az országnak, s ami nem utolsó szempont: eredményességben is mél­tóak voltunk a hagyomá­nyokhoz. Úgy érzem, a megszerzett 21 érem, közte a hét arany a nemzetek rangsorában elfoglalt elő­kelő helyezés okot ad arra, hogy emelt fővel térhes­sünk haza. Valamennyi aranynak na­gyon örülök. Talán az utol­só előtti, a kajakos Kőbán Rita sikere áll a legközelebb a szívem csücskéhez. Számomra a birkózás, amelynek képviselői között úgy a vezetőknél, mint a versenyzőknél nagyszerű sportembereket ismerek, nagy csalódást okozott, hi­szen csupán egyetlen pontot hozott, s ez hihetetlen elma­radást jelent a reményeink mögött. ■ L-M.iHMgwtit.fr:— SPORT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents