Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-06 / 183. szám

KULTÚRA 1996. augusztus 6., kedd A múltra figyelt Bay Anna, a sokoldalú nemesasszony Mizser Lajos Nyíregyháza — Ma már kevesen tudják, hogy ki volt Bay Anna, de a múlt század végén ismert történész, aki az irodalomnak sem fordí­tott hátat. Bay Gábor és Or­mos Katalin lánya 1837-ben született Beregsurányban. Jómódú középnemes szülei megengedhették maguknak azt, hogy lányuk mellé ne­velőket fogadhassanak. így Ilona megtanulta az általá­nos műveltség tárgyait, fő­ként a történelem és az iro­dalom érdekelte, de ifjabb éveiben foglalkozott a zené­vel és a festészettel is. Vi­szonylag későn, 36 éves ko­rában férjhez ment Reviczky József Szabolcs megyei bir­tokoshoz (ezért emlegetik Reviczky-Bay néven is). 1878-ban azonban elvált. A külföldi utazásokban, a szellemi tevékenységben és a jótékonyság gyakorlásá­ban találta meg életének ér­telmét. Csarodán kapott örökrészt, és ezután több­nyire itt él. A budapesti és a debreceni hetilapokba írt szellemes útirajzokat, elbe­széléseket, idilleket. Ezek azonban önálló kötetben nem jelentek meg. Felje­gyezték róla, hogy minta­szerűen irányította birtokát, jól gazdálkodott. Rövidesen bérbe adta az örökrészt, és Debrecenbe költözött. Fo­kozatosan fordul figyelme a történelem felé. A Magyar Történeti Társaság egyik alapító tagja, a társaságot anyagilag is támogatja. Pá- lyadíjakat tűz ki ifjú történé­szek számára. O maga in­kább a családjának történe­tével foglalkozik. Cikkeket ír a társaság — ma is élő — folyóiratába, a Századokba, továbbá a Tu­rulba. Egyik cikke „A ludá- nyi Bayak beregvármegyei ágáról” című tanulmánya komoly ismeretekről és lel­kiismeretes gyűjtőmunká­ról tanúskodik. Az ő támogatása tette le­hetővé, hogy Márky Sán­dor: II. Rákóczi Ferenc éle­te című könyve megjelen­hessen. Újabb pályadíjakat tűz ki, továbbá a Társaság javára 2020 forintnyi össze­gű alapítványt tett. A 10-es évek elején visszahúzza a szíve Csarodára. Falusi ma­gányában a lakosság tiszte­lete kísérte. Igen valószínű, hogy jóval többet írt, mint amennyi nyomtatásban megjelent. Kéziratai való­színűleg a családi levéltár­ban lappanghatnak. Munkás életét 76 éves korában fejez­te be: 1913-ban halt meg Csarodán. Hírcsokor A Népművészeti... ...Egyesület bemutatója és vására fogadja az érdeklő­dőket Nyíregyházán a Kos­suth téren augusztus 10-én. A bemutató a Sétálóutcái programok soron következő eseménye. (KM) Általános... ...iskolás tanulók pótvizsgá­ra való felkészítésére nyílik lehetőség Nyíregyházán a művelődési központban. Kellő számú jelentkező ese­tén a „fejtágítást” naponta reggel 9-12 óra között tart­ják. (KM) A nyíregyházi... ...Szabadtéri Színpad A sza­bin nők elrablása című pro­dukciót tűzi műsorára au­gusztus 11-én. A musicalt a Mandala Dalszínház mutat­ja be. (KM) Újdonság a Zsarátnok Az Európa Könyvkiadó idei terve Nyíregyháza (KM) — Az Európa Könyvkiadó agusz- tusban további tíz könyv megjelentetését tervezi. Mindenekelőtt gondolnak a szeptemberi iskolakezdetre: a népszerű Európa Diák- könyvtár sorozatot Schiller három drámájával és Defoe Robinson Crusoe című re­gényével folytatják. Újra ki­adják Dosztojevszkij művét, A félkegyelműt, Michael Ende meseregényét, a Vég­telen történetet, Mircea Eli- ade A szent és a profán cí­mű esszékötetét, Aiszkhü­losz Drámáit és Robert Mer­le könyvét, a Libben a szok­nya címűt. Újdonság Sisman Külö­nös kapcsolat című műve és Elisabeth Marshall Tho- masnak a macskafélék leg­többjét bemutató leírása, a Kismacskák és nagymacs­kák. Az Európa Zsebkönyvek sorozatban lát napvilágot a Nobel-díjas író, William Golding utolsó alkotása, a Zsarátnok, amely Golding „tengeri triológiájának” be­fejező kötete is egyben. Műkedvelők a Körösnél Körösladány (MTI) — Is­mét megrendezik Köröstar- csán a Békés megyei mű­kedvelő művészek nyári ta­lálkozóját, a négynapos fesztivál augusztus 8-án, csütörtökön kezdődik. A műsor a Körös-ártéri szín­padon, s további hat hely­színen pereg majd; napköz­ben különböző művészeti csoportok néptáncegyütte­sek, énekkarok, gyermek­színház, citerazenekar lép­nek föl, divatbemutató, ját­szóház, sportverseny tarkít­ja a kínálatot, esténként pe­dig az ártéri színpadon hangversenyeznek a me­gyebeli s meghívott köny- nyűzenei együttesek. Estén­ként a Körös-parti táborhe­lyen mozival fejeződik be az aznapi rendezvénysoro­zat. Péntektől a helybéli isko­lában látható a megye mű­kedvelő képzőművészeinek és iparművészeinek a kiállí­tása. Törekvés — üzleti alapon Az idei nyár egyetlen biztos pontja • Kortalanul mai komédia a Várszínházban Jelenet a Fejek Ferdinándnak című előadásból Hosszú János felvétele Minya Károly Kisvárda — Úgy tűnik az idén a kisvárdai várszínházi előadás az egyetlen biztos pont, ami az igazi nyarat ille­ti. Hiszen a határon túli szín­házak fesztiváljának idején (június elején) nyugtázhat­tunk olyan kellemes estéket, amilyet most augusztus 2-án, amikor is Görgey Gábor Fe­jek Ferdinándnak komédiá­ját mutatta be a válogatott társulat a Várszínpadon. A mű több mint húsz éve író­dott, s mint annak idején diva­tos és lehetséges volt, a kor kri­tikáját köntörfalazva, a nézők­kel összekacsintva, a sorok kö­zött szólva és játszva kellett át­adni. De mit tehetünk ma? Hisz szabad a világ, a vásár és a száj. Mint a búcsúban Ki lehet mondani bármit, s ma már ezt érezzük olykor túlzott­nak. Bodolay Géza rendezőnek valami olyan felfogás- és já­tékmódot kellett megtalálnia, ami nem a hetvenes éveknek szól, de nem is a mának, amo­lyan Szomszédok szappanope­rasorozathoz hasonló aktuális beszólásokkal. Az előbbi ide­jétmúltlett volna, az utóbbi pe­dig olcsó poénkodás. A hagyo­mányos helyzet- és jellemko­mikumból építkező művet a rendező jól átgyúrta, s mint ahogy a kellékek és a díszlet az elmúlt húsz év rekvizitumai- nak tárházából állt, (erre szok­ták azt mondani, volt itt min­den, mint a búcsúban), az elő­adás ehhez hasonlóan kortala­nul maian mutatta be értékza­varodott világunkat, a zavaros­ban halászás, a korrumpálódás és a kiskapus megoldások tel­jes spektrumát. A történet Gyapjas várában Karádi Zsolt Nyíregyháza — Mitagadás: lépre mentem. Az InterCom jól rászedett. Pedig csak egyetlen jól megválasztott szón múlott. No de megérdemlem, mint ahogy azok is, akik nyár köze­pén moziba mennek, hiszen ilyenkor, tudnivaló, semmi jó­ra nem lehet számítani. Ez a francia film azonban minden várakozást alulmúlt. A forgalmazó, az InterCom csele a rendkívül gyenge vígjáték cí­mének megváltoztatásában rejlett, s ez magával hozta a reklámanyag kiválasztását is. De kezdjük az elején. Az Egy indián Párizsban ere­deti címe az, hogy Egy indián a városban. Kétségtelen, a sztori a francia metropoliszban játszódik, bár éppenséggel nem a színhely az igazán fon­tos. Sőt, a lényeget tekintve tel­jesen mindegy, hogy Marseil- le-ben vagy akár Brestben lát­nánk viszont hőseinket. A ma­gyar forgalmazó ellenben tud­ta, hogy Párizs vonzereje nagy; esetleg olyanokat is a vászon elé ültet, akik különben nem néznék meg az épületes mesét. (Az európai mozgókép év­százados történetében megbe­csülhetetlen számú filmet for­gattak a Diadalív árnyékában; René Clairtől Louis Maile-ig, Jean-Luc Godardtól Léos Ca- raxig számos rendezőt ihletett meg a Pont Neuf, a Szajna- part, a Champs Elysées. S vall­játszódik a török hódoltság idején. Míg más végvár küzd és vi­askodik a törökkel, addig ide még csak mutatóba sem téved egy sem egy kis csatára, hogy dicsőséget szerezzen a vár urá­nak, kosztot, kvártélyt a zsol­dosoknak, rokolyás szoknyát a vár nagyasszonyának. Ha nincs ellenség, keresni kell. Jó­napot Mihály, várispán megal­kudik a törökkel, hogy azok a számukra kellemetlen, sokat tudó, nagyratörő, útban lévő társait előre egyeztetett táma­dás formájában kiszolgáltatják és átadják a magyaroknak, akik aztán minden levágott fejért egy tallért kapnak. Ez az álsá­gos megoldás, „harmadik utas háború” olyan, mint a vár és népe, ahol ágyúból harang, ló­ból pedig gulyás készül. Ezt a káoszos, paródiaszerű formába öntött viiágot a rendező még két elemmel erősítette fel. Egyrészt betétjelenetekként Arany, Nagyidai cigányok vígeposzát láthattuk, ami a 48- as bukás szatírája. Jó párhuzam juk meg, nem alaptalanul; a Notre Dame, a Mars mező, az Opera legalább olyan dekora­tív háttér, mint az olaszok szá­mára Velence, a maga sikáto­raival és gondoláival). Hervé Palud munkájában a jelzett helyszínek azonban csak néhány pillanatra tűnnek föl. Funkcionálisan mindössze egyszer, amikor a kis indiánfiú meg akarja tekinteni az Eiffel- tomyot, ám nem a liftet hasz­nálja, hanem kívülről mászik föl rá, traverzről travezra szök­décselve. Hervé Palud műve annyira rossz, hogy azon már semmi sem segít. A rendező ugyanis nem dönti el, mit is akar való­jában. A történetet, az indián­gyerek a nagyvárosban (azaz a vadember a civilizációban) az irodalom (s a film) történeté­ben már rengetegen feldolgoz­ták. Ez a Tarzan-szerű cselek­ményszál sok más, meglehető­sen bizar motívum miatt csak módjával érvényesül. Megje­lenik itt a folyton rohanó, ször­nyen elfoglalt tőzsdeügynök apuka, s annak keleti tanoktól megérintett, enyhén debil jö­vendőbelije, és az emberi ujja- kat ollóval levagdaló orosz maffia. Ezek a főbb elemek aztán kellőképpen ránőnek Mimi Si- ku (azaz Macskapisi) cselveté­seire. Az ő indiánsága is elég extrém: az anyja (Miou-Miou) a tőzsdeügynök férj elől mene­külve a venezuelai őserdőben (hol másutt?) lelt otthonra. a Görgey-művel. Másrészt, mint egy cizellált munka, mint egy Brueghel-kép, amin újra és újra észreveszünk valami rész­letet, olyan aprólékosan és részleteiben volt megtervezve a színpad. Időnként kiszólt Az adott jelenetet játszó színé­szeken kívül valakikkel a hát­térben mindig történt valami. A zsoldosok csocsóztak, a lat­rina laureatusból, azaz a babér­koszorús árnyékszékből időn­ként kiszólt vagy kirohant va­laki, vagy az egyik legsikerül­tebb részletként, Jónapot Mi­hály uram tanmeséjét két ol­dalról is támogatták: egyiken rádióból szólt a mese, a mási­kon diafilmet vetítve panto- mimszerűen eljátszották az el­mondottakat. E zűrzavarosnak tűnő játék közben a szereplők világosan jelezték figurájukkal, hogy ho­vá tartoznak. A tisztesség és becsület kisebbségben jelen lé­vő világát jelentette Kiss Anna Csutak Réka (Kolozsvár) ala­szülte meg gyermekét, akiből lassan efféle ál-indián lett. (Anyukájának azért volt arra is gondja, hogy a nomád körül­mények között megtanítsa gyermekét franciául is. S minő szerencse: a hirtelen előkerült apukával így könnyen tud a le­gény társalogni)... Az egyébként igen unalmas és dramaturgiailag számtalan ponton megoldatlan agyal- mány humora is hervatag. Egyetlen értékelhető mozzana­ta Mimi Siku, s apja balfácán munkatársa kislányának bon­takozó szerelme. (Minő koraé­rettség: a lányka pusztán tizen­két esztendős!) Palud (férc) művét happy enddel zárja: ez dukál egy effajta zagyvalék­hoz. Nem az a bajom ezzel a ko­holmánnyal, hogy bevallott célja a szórakoztatás. Azt is le­het csinálni igényesen, netán filozofikusan, amint például az Eiffel-toronynak kulcsszere­pet szánó Louis Maile tette a Zazie a metróban kockáin. Csakhogy itt az alapkönyvet Raymond Queneau írta, akinek szellemét Maile képes volt át­menteni a celluloid szalagra. Hervé Paludnak viszont saj­nos se humora, se világszemlé­lete. Párizs, mindazonáltal, gyönyörű. Az Eiffel-torony meg magas. Az élet pedig bo­nyolult. Hozzávetőlegesen ennyi a film mondandója. S ha amúgy igazán belegondolunk, ez sem semmi. Ahogy manap­ság mondani szokás. kításában, aki az érintetlen tisztaság és egyszerűség képvi­selője volt, valamint Vastag Balázs (Győrjfy András, Ma­rosvásárhely), aki a vitézi vir­tust és önfeláldozást fonto­sabbnak tartotta, mint a kialku­dott fejeket, az üzérgyülekeze- tet és uzsorakorzót. A másik oldalon pedig az összes többi szereplő, mindenekelőtt Jóna­pot Mihály, várispán Hunyadi László (Marosvásárhely) fre­netikus játékában, aki megköti az üzletet, strandpapucsban jön-megy, intézkedik, hizlalja a bukszáját és a pocakját. Mi­lyen jó, hogy nem kapott a ke­zébe mobiltelefont és áfás számlát. Fülöp Zoltán (Szat­márnémeti) lila kabátos, de nem lila ködös költője a végén úgy belejön a vállalkozásba, hogy csasztuskás panegüri- koszt tud írni a török bégről is. Ahogy a megrendelő kívánja. Karakteres alakítást nyújtott még Fige királyi biztos szere­pébe Magyar Attila (Újvidék), valamint Szélyes Ferenc dezer- tőr libapásztorként, azaz Ku- cug beszélő török méltóság­ként. Némán állnak A két oldal között pedig, mint a mérleg nyelve, állt, ingado­zott Füleki Ádám várkapitány, akit Czintos .József (Szatmár­németi) formázott meg úgy, hogy végig benne égett a kínzó bizonytalanság és kétség afe­lől, hogy vajon jó-e ez a török­szállítmány ósdi. A darabhoz képest teljesen átdolgozott be­fejezésben nem jelenik meg a feloldó és feloldozó kert-Ma- gyarország és kapás különít­ménye, helyette az elhunytak neve hangzik, megkeseredik szánkban az eddigi jókedv, s Füleki Mihály és Kiss Anna csak némán áll egymással szemben. Szövött Himnuszok Budapest (MTI) — Köl­csey Ferenc Himnuszát szőtte falikárpitba nyolc gobelinművész esztendő- nyi hangyaszorgos munká­val. A monumentális alko­tásokat a budavári Sándor- palotában láthatják majd az érdeklődők augusztus kö­zepétől. A hölgykoszorú tagjai — Hauser Beáta, Hegyi Ibo­lya, Kecskés Agnes, Nagy Judit, Pápai Lívia, Péreli Zsuzsa, Polgár Rózsa és Solti Gizella — egyenként szőtték négy-öt négyzet- méteres falikárpitba a ma­gyar hazafias költészet re­mekműve sugallta gondo­latait. A kiállítás tematikus, ugyanakkor a művekben érvényesült az alkotók sze­mélyisége, gondolati-ér­zelmi világuknak sokféle­sége, az a „félve bizakodó reménység” — amelyet a vers alapmondandójáról tömören Szerb Antal egy­koron megfogalmazott. A Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség három esztendeje azzal a szándékkal hívta életre a Kárpitművészeti Alapít­ványt, hogy szervezett ke­reteket teremtsen az alko­tóknak ahhoz az elképze­léshez, hogy művészetük­kel tisztelegjenek a honfog­lalás 1100. évfordulója előtt. Hervatag humorú indiánmese Anyuka az őserdőben • Ujjvagdaló maffiózók Párizsban

Next

/
Thumbnails
Contents