Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-31 / 203. szám
Í99Ö. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT Napkeiei • a am hétvégi melléklete A zongorista délutánja Amszterdami futam Kocsis Zoltánnal, aki Bösendorfert keresett Kölnben Molnár Gabriella Ünnepi alkalom, ha valaki először készül hangversenyre menni a patinás Con- certgebouw-ba, Amszterdam nagyhírű koncerttermébe. Ezen a napon öt előadást tartanak. Meglátom annak is a plakátját, mely engem leginkább érdekel: Kocsis Zoltán és a Fesztiválzenekar. Zongoraművészünk arca — szája szögletében az oly jellemző, józsefattilásan durcás vonás — piros színbe olvadva, ifjan, komolyan. Kedves természetességgel megengedi, hogy elkísérjem a koncert előtti próbára, beüljek a művészterembe. Míg hatalmas tempóban — Kocsis Zoltán mellett futni kell, hogy le ne maradjon az ember — megtesszük a rövid utat, arról beszél, hogy éppen Kölnből érkezett, zongorát keresett a Bartók-concer- tók felvételéhez. „Mindenképpen Bösendorfer kell — mondja — de manapság már nem lehet belőle igazán jót találni.” Aztán áttér a Steinway zongora dicséreté- „ , , re, és közbevetett, naiv kér- Kocsls Zoltan désemre, hogy ha ennyivel jobb a Steinway, miért nem azt választja, lelkesen magyarázni kezd: a Bartók-mű- vek egyenesen a Bösendorfer hangzására íródtak, ráadásul kulcsszerepe van az előadásban annak, hogy a középső pedál tökéletesen működjön... Szerencsére, mielőtt még egyéb, számomra talányos technikai részletekben elmerülne, megérkezünk, és Kocsis a Conertgebouw mogorva portásától a művészszoba kulcsát kéri — a megenyhült holland úr úgy látszik, felismerte az ide már hazajáró pianistát — és máris loholhatok a művész nyomában az emeletre, ahol bemutatja nekem a helyet, ahol a legközelebbi néhány órát tölti. Kellemes, antik ülőbútorok, hátuk mögött hatalmas tükör, de a középpont a csillogó, fekete zongora. Kocsis tesz-vesz, helyet keres fellépő öltözékének, aztán arról beszél, nem tudja, vajon most milyen a közönség. Az igazán jó befogadók a nagyon kifinomult gazdagok, vagy az egészen szegények — mondja. Közben végre leül a zongorához és a viharos futam végén már meg is állapítja, hogy nem szól az utolsó, legmagasabb hang. Na tessék! Pedig hány szólista izgult már Harasztosi ebben a szobában, Toscaninitől kezdve! Azt várom, hogy a művészi elmélyülés veszi mindjárt kezdetét és már előre szégyenkezem, hogy kilesem ezt az intim pillanatot: mű, művész és hangszer egymásra találását. Hamarosan kiderül: tévedek. Ha most szólókoncertem lenne, gyakorolnék — mondja a művész — egyébként is úgy látom, hogy az idő haladtával egyre inkább be kell játszanom magam, pedig régebben erre alig volt szükségem. Aztán ízelítőt ad abból, milyen is az a bejátszás: Bartók Hajsza című darabjának hangjai vágtatnak keresztül a szobán, ki a nyitott teraszajtón az utcára: ma még azok az amszterdami polgárok is kapnak egy kis ízelítőt a művészetből, akik az öt hangverseny egyikére sem vettek jegyet. Aztán az esti mű, Liszt Esz-dúr zongora- versenyének első futamai következnek. Kocsis megjegyzi, hogy szívesebben játszott volna Beethovent, de más volt az igény. Aztán szóbakerül — miközben a napfényben fürdő, hatalmas teraszon állunk — hogy otthon eljött a fűnyírás ideje, de sajnos a zongorakeresés Németországban még nem ért véget. Közben betoppan egy kedves öregúr, akit, mint holland barátját mutat be a művész. Tökéletesen civil, nyugalmazott virológus professzor, aki egy hollandiai koncert után, egy társaságban ismerkedett meg Zoltánnal. Felajánlom, hagyom őket beszélgetni, de nem kérnek belőle: az öregúr némi malíciával legyint: Zoltán beszél, ő pedig hallgatja „brilliant Eng- lish”-ét. A művész különben gyorsan eltűnik, s legközelebb már a Pál archív felvetek szl'npacjon látjuk viszont, ahol megint csak ismerősökkel találkozik: elsősorban a koncertzongorával, aztán a hangolóval, és persze a zenészekkel. Míg Fischer Iván próbál a Fesztiválzenekarral, Kocsis a zongoraszéken ül, és minden idegszálával figyel, mintha ő vezényelne, arca, szeme, izmai a hangokra, a ritmusra mozdulnak. Lassan kialakult az, amit a maga számára leleplezni vágytam, de ami minden koncerten a legnagyobb élő nyilvánosság, a közönség előtt lepleződik csak le: művész és zene egymásra találása. Szálkái lelki segély Evitától Ifjúsági információs iroda • Még hotelt is kitalált a gyerekeknek A gyermekhotel a kis vendégekkel Mátészalkaiak, tizenhét-tizennyolc évesek. Nincsenek túl sokan, s talán csak ritán, titokban gondolnak rá, mennyire szerencsések. Hogy miért? Mert van egy „Éva né- ni”-jük. Igaz, Kovács Nóra és Göröncséri Barbara szavaiból nem derült ki, hogy Éva néni idős-e avagy fiatal, magas vagy inkább alacsony, szőke, barna netán fekete. De azt megtudtam, hogy a becsületes neve Balázsné Huri Eva, polgári foglalkozását tekinve a családsegítő központ pszichológusa, és keresztnevét csakis apró mosoly kíséretében lehet kiejteni. Nóra és Barbara a „kortárs segítők” megtisztelő cím birtokosai, felváltva mesélik történetüket. Egy Éva néni által szervezett, önismereti 1 tréninggel indult az egész, ahová a kíváncsiság hajtotta őket. (Éva néni népszerű személy a fiatalok körében, s szerették volna jobban megismerni.) A dolog „bejött”; a személyiség- tesztek, a drogról, alkoholról, AIDS-ről folytatott beszélgetések, azok hangulata, megpecsételte néhá- nyuk sorsát. Ezért az ifjúsági információs iroda megalakulásakor egyértelmű volt; maradnak és kortárs segítőként kapcsolódnak be a munkába. Kész terv ugyan nem volt, azonban az egyik ötlet szülte a másikat. Éva néni találta ki. Nevezhetnénk napközis tábornak is, de így sokkal kedvesebb. Vendégei öt-tizenkét éves gyerekek, akik számára külön érdekességet jelent a fiatal lányok és fiúk jelenléte a felnőtt felügyelet mellett. A program rendkívül színes. Báboznak, lovardába járnak velük, maszkkészítési versenyen bohóckodnak, játékos divatbemutatót szerveznek a kicsiknek, könyvtárba, múzeumba viszik őket. — Kezdetben persze nehéz volt — meséli Nóra. Nem tudtuk, hogyan közeledjünk a makrancosabbjához. Aztán rájöttünk; figyelni kell rájuk, törődni kell velük, sokat beszélgetni és akkor nagyon hálásak! — Ki osztja be a kortárs segítőket a „szolgálatba”? — Magunk szervezzük az ügyeletet. Ha Amatőr felvétel valaki mégsem ér rá, gondoskodik a helyettesítésről — veszi át a szót Barbara, majd egy másik megvalósult ötlet bemutatásába kezd. — A tréningen sokat foglalkoztunk a szenvedélybetegségekkel, vitatkoztunk önmagunk és mások megismerésének módszereiről. Felvetődött a gondolat, hogy segítenünk kellene azokon, akik nem tudják önállóan megoldani problémáikat. Ezért alakult meg a telefonos lelkisegély-szolgá- lat, az EVITA, (semmi köze Madonnához! Mozaikszó, a kortárssegítők nevéből.) Két hónapja él a vonal, de sajnos ma még nagyon kevesen tudnak a létezéséről. A hívás sem ingyenes még, de úgy gondoljuk, ha sikerül bebizonyítanunk, hogy van rá igény, akkor a város vezetői ebben a kérdésben is támogatnak majd minket. Éva néni természetesen most is mellettünk állt; velünk együtt várja a hívásokat csütörtökönként fél négytől fél ötig. — Szerintem azért fantasztikusan jó ez az egész, mert mindent ránk bíznak. Ha szükségünk van segítségre, megkapjuk, de egyébként önállóan dönthetünk a számunkra fontos dolgokban. Szóval bíznak bennünk... Az újság is a mi ötletünk alapján született — veszi át a szót ismét Nóra. — A Mátészalkai Információs Iroda lapját magunk szerkesztjük és írjuk. Szeretnénk hasznos tanácsokkal ellátni a város fiataljait. Programokra hívjuk fel a figyelmet, tájékoztatást adunk a munkalehetőségekről. A következő számban az évkezdéssel és a közbiztonság témájával foglalkoznánk. Persze ehhez a munkához is sok segítséget kaptunk! A nyomda támogatása nélkül például nem sokra mentünk volna! Jó érzés tudni, hogy a felnőttek nem tartják butaságnak azt, ami számunkra fontos. A helyi vállakozók, barátok és a város vezetése is mellettünk volt eddigi ötleteink megvalósításában. A M IX 15 RITMUS Sikerlista A mai sikerlistát a Rocky üzlethálózat boltjaiban (Nyíregyháza, Zrínyi Ilona utca 3-5., Búza tér, Kelet Áruház) eladott kazetták és CD-k alapján állítottuk össze. 1. Xénia láz: Válogatás 2. Függés: The Score 3. Backstreet Boys: I. 4. Bravo Summer Hits: Válogatás 5. Robert Miles: Dreamland 6. Mr. President: We See Same Sun 7. Police Brothers: Disco 07 8. Blümchen: Herzfrequenz 9. D. J. Dado: The Album 10. Hip Hop Boyz: 3. 11. The Kelly Family: Over The Hump 12. Irigy Hónaljmirigy: Csillagok háborognak 13. Padödő: Kérem a következőt 14. Terrordrome: Megamix 15. Trancesylvania: Techno trance A legutóbbi rejtvény megfejtéséért a Rocky üzletház ajándékát Kovács Ilona vásárosnaményi olvasónk nyerte. Mai kérdésünk: Mit jelent magyarul: Backstreet Boys. A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe! KONCERT Nemcsak a tanulóknak, hanem a nyíregyházi Bahnhof zenei klub számára is véget ért a nyári vakáció, tegnap a Pál Utcai Fiúk koncertjével meg is kezdődött az új „tanév”. Szeptember 5-én diáknap lesz a zenei klubban (minden csütörtökön lesz itt diáknap, a diákok például ingyen mehetnek be), szeptember 6-án pedig a Felkai Blues Brothers ad koncertet. Szeptember 7-én a Spider csap a húrok közé, 13-án pedig az ef-Zám- bó Happy Dead Band lép a dobogóra. Szeptember 14-én Garrone-party várja az érdeklődőket, 19-én ismét diáknap, 20-án pedig a Ladánybene 27 játssza a reggae dallamokat. Szeptember 21-én a Fű Alatt játszik, 27- én az Ölveti Blues Band koncertezik, míg 28-án Zipfer sörpartin lehet oltani a szomj at. GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Répási Miklós, Nyírlövő és Szilágyi Szabolcs, Gelé- nes. A mai feladat ismét meglepően egyszerű lesz: a fekete pontokkal jelölt részeket sötétítsétek be, s kirajzolódik előttetek a kép. A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe! Moldován Katalin
