Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-31 / 203. szám
10 MOZAIK Mecénás város Saját költségvetéséből és pályázaton nyert pénzekből egy reprezentatív kiállítási csarnokot épített a dunaföld- vári önkormányzat. A népi iparművészeti bemutató céljait szolgáló épületet a napokban avatták Dunaföld- vár központjában, a Várkertben. A csarnok, amely a népi építészetet idézi formájában és belső kiképzésében is, egy korábbi épület átalakításával, bővítésével készült. És A fa művészei 96 című országos fafaragó népművészeti kiállítással, az országos népművészeti pályázatok díjnyertes alkotásaiból összeállított Népművészeti körképpel, valamint Csepeli István életmű kiállításával nyitott. Az alapítók azt tervezik, 1997-től Dunaföld- vár új galériájában rendezik meg a hagyományos Országos Népi Kismesterség pályázatot és kiállítást. Miközben a fafaragás művészeinek és mestereinek, a naív szobrászoknak és a népi kismesterségek művelőinek nyújtanak bemutatkozási lehetőséget. Jó reményük van arra, hogy a népművészet bemutatásának egyik központja legyen Dunaföldvár. Csepeli István: festett-faragott falikép N-busz Új színfolttal gazdagodott az idegen- forgalmi szolgáltató paletta. Megjelentek — egyelőre csak a főváros utcáin — azok a tizenkilenc fős légkondicionált Mercedes buszok, amelyek azokat a turistákat szolgálják ki, akik egyedül, idegenvezető nélkül akarják felfedezni a várost. A kisbuszok menetrend szerint, óránként közlekednek, érintve a főváros nevezetességeit és fontosabb szállodáit. Úgy, hogy egy-egy helyszínre — naponta kilencszer — minden óra azonos időpontjában érkezik a járat. A napijegy arra jogosítja a turistát, hogy égy napon belül akárhányszor megszakítsa és folytassa útját a huszonegy megálló között. A kétezerkétszáznegyven forintos napijegy mellé egy ingyenes útikönyv is jár német, angol, francia vagy olasz nyelven. Cirkuszoperett Artistaszámok, állatprodukciók szolgálnak hátterül a gőgös hercegnő és az álarcos műlovar, a titokzatos Mister X. fantasztikus szerelmi regényéhez, s mindehhez Kálmán Imre melódiái hangzanak el. Hídvégi Miklós és felesége, Oszvald Marika rendhagyó vállalkozást szervezett, s tavaly született első saját operett-produkciójuk, a Marica grófnő után idén a Cirkuszhercegnőt vitték színre. A békéscsabai Jókai Színház és a Budai Parkszínpad után szeptember 20-tól rendhagyó helyszínen, a Fővárosi Nagycirkuszban mutatják be Kálmán darabját, Kalocsai Zsuzsa, Oszvald Marika, Jankovits József és Harsányi Frigyes főszereplésével. A különleges premier mellé megszületett a Cirkuszhercegnő CD-je is. (MTI-Press) Napkelet • A kivi hej végi melléklete 199b. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT Megfiatalodott férfiak napja Iskolájuk alapításának 190. évfordulóját ünnepelték az öregdiákok Elek Emil felvétele Margócsy József A nyíregyházi evangélikus Kossuth gimnázium augusztus 17-i találkozójáról van szó: az iskola alapításának 190. évfordulóját ünnepelték az öregdiákok. Ez a nap egyszerre volt ünnepélyes és kötetlen együttlét. Azzal kezdődött, hogy az evangélikus templomban Lábossá Lajos és Bán István lelkészek mondtak hálaadp imát és igemagyarázatot diáktársaiknak: akik között már többgenerációs Kossu- thosok is helyet foglaltak. Olyan szerencsések is voltak, akiknek a feleségük is idejárt. Aztán a névadóhoz vonult a 600-700 fős menet. Útjukat a rendőrség biztosította, remélhetőleg megbocsátották a gépkocsivezetők a néhány perces várakozást. A Kossuth-szobornál a legidősebb diák, a 69 éves Ku- bassy Tamás és egy most júniusban maturált tanuló helyezte el a tisztelet koszorúját; a városháza erkélyéről Lábossá Gusztáv ismertette Kossuth és az iskola kapcsolatát, Hetey László pedig részleteket olvasott fel a turini remeték egykor a város és az iskola vezetőihez intézett, máig megőrzött leveléből. Megkoszorúzták a 40 évvel ezelőtti, a 150 éves jubileum alkalmából az iskola falán elhelyezett emléktáblát, majd a belső, emeleti folyosón csillogó Memento-táblát is. Ennél Borsy Zoltán mindazokra a tanárokra és diákokra emlékeztetett, akik már elhunytak: betegségben, harctéren, bombázáskor, ostromkor, embert pusztító őrület folytán itthon vagy a messzi távolban. A díszterem mindig nevezetes helye az iskolának: nemcsak ünnepélyeket, hanem az érettségi vizsgákat is mindig itt tartják. Most is itt zsúfolódtak össze az érdeklődők. Addigra már mindenki megkapta a papírgyár készítette tasakokban a szép, színes képekkel illusztrált Erkölcs és tudomány című jubileumi kiadványt. Ezt az igazgató, az 1948-ban itt érettségizett Bánszki István írta és szerkesztette. Ez iskolatörténet is egyben, főleg a négy éve újra evangélikus gimnázium életéről ad pontos képet. Az elegáns könyv bemutatása után többen is szót kaptak: beszámolhattak több évtizedes életpályájukról, többségükben arról a nyolc iskolai évről, amikor itt diákoskodhattak. Hallhattunk olyan bizonyságtételeket, amelyekből kicsendült az egykori kamaszfiúk hálája szeretete. Hogy nemcsak a szaktárgyakat tanította meg az iskola több, kiváló tanára, hanem nevelték is őket: kellően megértő türelemmel a serdülés szilajságának elviselésével is. Többen kiemelték a Máczay tanár úr vezetése alatt működött cserkészeket sok, emberré nevelő lehetőségét és az iskola általánosan humánus, ökumenikus szellemiségét is. Nem csoda, hogy az emlékezés és Együtt tisztelegtek a hajdani diákok a hála szavai nemegyszer elcsuklottak az őszinte meghatottság miatt. Gondoskodtak arról, hogy az azonos időbeli évfolyamok külön-külön tantermekben találkozhattak: még a névsorokat is kitették az ajtókra. A legtöbbet azonban azok a kis cédulák segítettek, amelyeket a mai iskola jelvényével együtt kapott meg mindenki. Ezek afféle névjegyek, rajtuk az érettségizés évszáma. így könnyebben felismerhették egymást azok is, akik miért, miért nem, három-négy évtizede nem találkoztak az iskola elhagyása óta. És tulajdonképpen ezzel kezdődött az igazi találkozó: a szinte kapkodó, parttalan beszélgetés, kisebb-nagyobb csoportokban. Azaz: az öreg épületben szövődött barátságok, közös élmények felelevenítése, elis- métlése. Olykor teljes egyetértésben, mert mindenki ugyanúgy emlékezett az esetre, máskor pedig egymást túllicitálva, ellentmondásokkal; ahogy ez már a mondák és legendák keletkezésekor és továbbélésük során általában közismert. Szerencséje ezeknek a diákoknak, hogy több mint száz éve, amióta itt, a Gimnázium közben, az intézet első épületrésze elkészült, az iskola mindig itt, ezen a helyen élt és működött. S bár államosították, technikummá is átszervezték, a háborús igénybevétel időszakaitól eltekintve, mindig itt folyt a tanítás. Vagyis: a diákélet és az épület egysége, emléke minden Kossuth- diák számára azonos fogalom. Az évfolyamok névsorolvasásakor tisztázódott kinek-kinek az azonossága, de bizony a továbbiakban már nem az anyakönyvezett neveket emlegették. Hanem Zerge, Pipi, Oszlop, Muki, Giliszta, Dingo, Öcsi, Lulu, vagy Punó, Penkala, Boci, Óregágyú, Gurigás, Ideges — és más hasonló nevek röpködtek a társalgásban. Balázs Attila felvétele Mindenki tudta, hogy kiről is van szó, — legfeljebb már arra nem emlékeztek, hogy honnan is származik ez a becenév. Es mekkora sóhajtások hangzottak egy-egy korabeli leánynév felemlítésekor, egyikük- másikuk szeme is elhomályosult, hiszen e név tulajdonosába annak idején a fél osztály volt szerelmes.' Persze, aztán mindegyikük mással lépett házasságra, mint ahogy a hajdani, nagy Ő-vel emlegetett kislány is, akit nem is láttak már többé. De milyen jó volt most rá visszaemlékezni tánciskolái, diákbéli és hasonló körülmények felidézésekor. És, természetesen, mindenki hangoztatta, tudomásul vette, akár aláírással is igazolni készen, hogy az iskola, ez a Kossuth, akkor volt a legjobb, az igazi s megismételhetetlenül nagyszerű, amikor ők diákos- kodtak itt. Nem is csoda: hiszen akkor voltak fiatalok, szinte gondtalanok és felelőtlenek, s ez az időszak azóta sohasem ismétlődhetett, hiszen maga az élet is egyszeri és megismételhetetlen. Milyen nagyszerű most találkozni az egykori színjátszóknak is. Illyés Fáklyalángjából a 40 évvel ezelőtti Ihásznak, a póznái egyetemi tanárnak a gépészmérnök szövegszerkesztő Józsával, éppen négy évtizedes távoliét után, vagy a Gogolt játszók közül a tervezőmérnökké lett polgármesternek az atomfizikussá változott revizorral. És Bessenyei filozófusának színjátszó környezete is emlegette az 1955/56-beli bemutatót, amikor Ángyelikát az akkor leánygimnazista Pécsi Ildikó játszotta mint vendég. Ez az örök értelme ezeknek a találkozóknak. Ezért is lett egyhangú az elhatározás, hogy véletlenül se maradjon el a következő találkozás 2006-ban, az öreg iskola alapításának 200. évfordulóján: Majd megéli, aki megéri. Rangos közgyűjteményi bemutatóhellyel gazdagodott a közelmúltban Bereg fővárosa, Vásárosnamény. Emberközösségek mozdulása, összefogása, lelkes patrióták sok esztendős törekvése eredményeként avathatták fel a Fafaragók Galériáját. Az országban alig akad párja az esztétikusán kialakított, nagy szakmai hozzáértéssel berendezett kiállítóteremnek, ahol a két évtizednél hosszabb múltra visszatekintő nemzetközi fafaragótábor alkotóközösségének míves produktumai tekinthetők meg. Nevezetesen: faragott (használati és díszítő) tárgyak, domborművek, kisplasztikák; csont- és szarukészítmények; lószőrből font ékességek
