Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-31 / 203. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Előre menekülő iskolák A szülők szempontjából is új helyzetet teremtett a közoktatási törvény Kállai János A legegyszerűbb az lenne, ha most már, a módosított közoktatási törvény, valamint a Nemzeti Alaptanterv jóváhagyott változata birtokában ki-ki tenné a dolgát a tanügyben — jogszabály, avagy a törvény szelleme és betűje szerint. Csakhogy bonyolult, még a szakember számára sem minden elemében könnyen értelmezhető, átfogható, megoldható feladathalmazról van szó sokszor még a legevidensebbnek tűnő kérdések — pl. mitől iskola egy iskola? — esetében sem. Az új tanév beköszönte előtt néhány nappal beszélgettünk Horn Gábor igazgatóval, aki immár hatodik éve vezeti a budapesti Közgazdasági Politechnikumot, az ország egyik elsőként született alapítványi tanodáját. Az ismert oktatáspolitikus, közgazdász tanár, a Soros Alapítvány közoktatás-fejlesztési programjának elnöke Vásá- rosnaményban tartott előadást, illetve vezetett konzultációkat egy, a jövő oktatásügyének alakulása szempontjából fontos kurzuson. — Kezdjük a tanfolyammal! :— javasolta interjúalanyom. — A program négyéves, közel egymilliárdos költségvetéssel — évente. Százötvenen vesznek benne részt, félszáz, ún. önfejlesztő iskola képviseletében. A tréningre intézményenként egy vezető pályázhatott, aki maga választotta ki két társát. Ez utóbbiak nem feltétlenül pedagógusok; szülők, önkormányzati hivatalnokok, iskolaszéki tagok egyaránt bekapcsolódhattak a munkába. A tréningnek négy etapja (szakasza) van, s mondanom sem kell: intenzív tevékeny kedést igényel mindegyik. Az első fázisban a résztvevőknek intézményük önértékelését, helyzetelemzését kellett elkészíteniük; teljes körű önelemzést, ami nem habkönnyű feladat. (Az ilyesfajta „leíró” munka módszertanát a kurzus-foglalkozásokon sajátították el.) □ Most, a vakáció utolsó napjaiban találkoztak. Mindenki eljött, elkészítették a „házi feladatot”? it ..................—..................'■.. // A tudásgyarapítás belső kényszere már újszerű pedagógusi szemléletet, hozzáállást sejtet- jj — Igen, valamennyien a szabad idejüket áldozták fel; mi ugyanis szünidőben, szombaton és vasárnap is dolgozunk... Mondjam, hogy az áldozatvállalás, az információszerzés, a tudásgyarapítás belső kényszere már egyfajta újszerű pedagógusi szemléletet, hozzáállást sejtet. — A második szakasz — és itt átlépünk a nemcsak tanfolyamosokat érintő problémakörbe — az iskolák pedagógiai programjainak penzumát tartalmazza. A közoktatási törvény 1998-tól mindenki számára kötelezővé teszi ilyen koncepció elkészítését. Igaz, hogy még csak 1996 ősze közeleg, de a „dal” már a pedagógiai programról szól, a tervezésről, a rövid- és hosszú távú feladatrendszer végiggondolásáról. Mert, s aki picit is komolyan kezeli oktatásügyünk jövőjének alakulását, annak aligha szükséges hangsúlyoznom: a program tartalmától, minőségétől, realitásától függ egy-egy oktatási-nevelési intézmény jövője! Ugyanis — remélem, köztudott — a koncepciót az igazgatók, és a velük együttműködők nem a tantestületnek, nem is maguknak ötlik ki. A fenntartót kell „meggyőzni” a célok, az elképzelések helyességéről, az önkormányzatnak kell elfogadnia a programot — sokszem- pontúan mérlegelve a benne foglaltakat. — Visszautalok a mondandóm elején említett teljes körű önelemzés fontosságára. Jó programot, koncepciót ugyanis nem lehet készíteni alapos helyzetelemzés nélkül; anélkül, hogy pl. meg tudnám mondani, mitől speciális az én iskolám; miben nyújt mást, mint a többi; egyáltalán: miHorn Gábor: Jó programot, koncepciót nem lehet készíteni alapos helyzetelemzés nélkül Elek Emil felvétele lyenek a laondíciók személyi és tárgyi-dologi feltételekben, milyen a szociális környezet, mit igényel, mit vár el a helyi társadalom, stb. □ Feltehetően mindennek a megismerése alapos tájékozódást igényel... — Stílusváltás ez a javából, melynek a lényege: az iskola elsősorban szolgáltatás! És bármennyire furán hangzik: az iskola nem a pedagógusközösségről szól. Olyasfajta közszolgáltatás, melyben meg kell felelni — méghozzá az adott lehetőségek között, abban a „térben”, melyben rendeltetett. A tanügy számára ma nem mutatkozik más alternatíva, mint az előre menekülés. Új technikákat kell kiagyalni, megváltoztatni az iskola arculatát, ha kell. Mert, ha egy-egy intézményből kifogynak a gyerekek, nincs normatíva, nincs munka. — A szülők szempontjából is teljesen új helyzetet teremtett az oktatási törvény; ennek függvényében változnak az igények. Az alapképzés tíz évfolyamon zajlik majd, a szakképzésbe tizenhat éves kortól kerülhet a gyerek. Abszolút új a szituáció, ugyanis a 9-10. osztályt többféle variációban végezheti el a diák. Ennek az alternaKorántsem csak a gazdasági kényszerhelyzet miatt vannak a tanügyben _________gondok, yy tivitásnak pénzügyi-gazdasági, mi több: a pedagógust igencsak érintő egzisztenciális vonzatai vannak. Tehát: korántsem csak a gazdasági kényszerhelyezt miatt vannak a tanúgyben gondok. □ A közoktatási törvényben szerepelnek úgynevezett „beépített garanciák”. 1997- től ezek hatása már közvetlenül érzékelhető lesz? — A jövő évtől működni kezd a mindenkori közoktatási költségvetés összegének 3 százalékát kitevő továbbképzési, átképzési, valamint a 2 százaléknyi summával gazdálkodó oktatásfejlesztési alap. Okosan kell velük gazdálkodni! — Szintén 1997 a regionális közoktatási koncepciók kimunkálásának az éve. Ez szintén nóvum. A megyei önkormányzatok dolga lesz a tervezet elkészítése. Minden megyében közalapítvány — ebben lesznek állami pénzek is —, illetve a belőle részesedés segíti a koncepció „végrehajtóit” a megfogalmazott célok realizálásában. Merthogy bebizonyosodott: az iskolaügy — tágabb értelemben — nem egy helyi ön- kormányzat ügye csupán. Az egésznek nagyobb, általánosabb összefüggései vannak. A szabad iskolaválasztás. — a gyermek és a szülő „közös” joga — nem ismeri az adminisztratív határokat; vagyis: másképpen szükséges bizonyos spontán folymatokat mederben tartani. Az említett regionális koncepció ebben irányt mutathat. Azt hiszem, az eddigiekből kitűnt: a jövőben nemcsak az országos fejlesztésekre lesz pénz; a helyi, regionális pénzeszközök szintén a jó kezdeményezésekhez rendelhetők. — Tudom, pillanatnyilag az általam ismertetett, inkább a jövőbe mutató gondolatoknál a pedagógusokat jobban érdeklik a napi, földhözragadtabb problémák: mint pl. az óraszámemelés. Nos, az önkormányzatok ezt illetően igen eltérő módon jártak, járnak el. Egy biztos: arról, hogy mikortól növekedjen a kötelező óraszám nem augusztus utolsó napjaiban kell(ett) dönteni. Igen veszélyes, ha a fenntartó történetesen szeptember elején határoz az ominózus kérdésben. Úgy gondolom, illetve tartom helyesnek: ha valahol ez idáig nem léptek, akkor már csak 97 szeptemberétől „emeljenek”. ** A munkanélküli fiataloknak adott képzési támogatás szintén új folyamatokat indukál, yy — Továbbvive a gondolatot: pedagógus munkanélküliség. Nos, az esetenként hisztérikussá fokozott hangulatok közepette is vallom: a munkahelyvesztés nem egyenesági következménye az óraszámemelésnek. Persze ettől még pedagógus munkanéküli- ség van, lesz, mint ahogyan volt is. De nem az egyesek szerint prognosztizált mértékű; 20-25, sőt 60 ezer elbocsájtandót is emlegettek; a realitás — azt hiszem — 5-10 ezer körül mozog (év végéig). Ez kezelhető volumen, ha az érintett iskolák partnerek abban a bizonyos „előre menekülésben” — Ki kell mondanom, bár sokan zokon vehetik: a szakma, mármint a pedagógus szakma, nem mozdult rá kellő időben, kellő gyorsasággal, vehemenciával a változásokra. A meglevő feszültségek levezetésére igenis vannak lehetőségek. A pedagógus munkanélküliséget — egyebek között — kompenzálják pl. az átképzési programok (bennük nemcsak „alanyként” lehet részt venni), a gyakornoki rendszer. A munkanélküli fiataloknak adott képzési támogatás szintén új folyamatokat indukál. Merthogy: a támogatottnak tanulnia kell; hol, milyen infrastruktúrában teheti ezt meg legkönnyebben — az iskolában. Mi és ki kell hozzá? Tanoda és tanerő... Innentől, azt gondolom, logikus a folytatás. XV R X IX MAGÁNVÉLEMÉNY Áldozatok Világszerte felháborodással kísért visszhangja van a belgiumi rém tetteinek, aki gyerekeket rabolt el szadista-pornográf vágyainak, illetve az ezzel kapcsolatos „üzleti” igények kielégítésére. Stockholmban világméretű tanácskozás zajlik a gyermekvédelemmel, a gyermekpornográfia visszaszorításáról, hazánk is kétes, illetve hírnevünket rontó vélekedések szenvedő alanya lett. Igaz, az illetékesek cáfolják, hogy kelet-európai központtá válnánk a gyermekprostitúció terén. Flomokba lehet dugni fejünket, de nem érdemes. Mert kétségtelen tény, hogy sok minden, ami rossz, ami az egyének és a köz biztonságát zavarja, folyamatosan jelenik meg és terjed Magyarországon is. Bűnözők, csempészek és más gengszterek vadászterületévé kezdünk válni lassan. Mind több maffia-jellegű leszámolásról adnak hírt tudósítások, kábítószer-ügyletektől kezdve robbantáson át utcai gyilkosságokig. Melyekben a külföldiek mellett azért honfitársaink is szerepet játszanak. És sajnos, lassacskán a gyermekek is áldozattá válnak. Abban a korban, amikor könnyű megszédíteni őket, amikor még előttük (lenne) az élet, amikor még kevésbé tudnak védekezni. Mert (s talán nemcsak újabban) gyermek- és fiatalkorúak a kiszemeltjei bizonyos alakok perverz vágyainak, akiket ígéretekkel vagy erőszakkal visznek magukkal, kihasználva hiszékenységüket, esetleg a megromlott családi háttér miatti elkeseredettségüket, a jobb élet reményét felcsilllant- va. A jó kereset ígéretével így kényszerítenek prostitúcióra fiatal leányokat, akiket a jól fizető munka helyett Európa különböző bordélyaiban, szórakozóhelyein bocsátanak áruba, miközben a szó szoros értelmében fogva tartják őket. S az áldozatok mind fiatalabbak, mert „igény, kereslet” van rájuk. Könnyű azt mondani: jaj, rossz társaságba keveredett a gyerekem, fogalmam sincs, miért tűnt el otthonról — már késő a kesergés. Önmagunk elé is tükröt kell tartani. Úgy gondolom, először a családokban kell rendet teremteni (ahol ez szükséges), de emellett elengedhetetlen a széles körű társadalmi összefogás. És persze — hisz mint kiderült, a gyermekeket megron- tók felelősségre vonására nálunk nincs megfelelő jogszabály — elengedhetetlen a való élethez igazított törvényalkotás, a hatékonyabb meg- előző-felvilágosító munka, gyermekeink védelmében. Kováts Dénes
